2014. június 30, hétfő Reggel a Clarion Hotelben igazán pazar reggeli volt, egy órán át mindent megkóstoltam a svédasztalon, pedig volt pár tétel.
Trondheim
Kis pihenés, csomagolás, kijelentkezés, és besétáltam a városközpontba. Itt az első utam a turistainformációhoz vezetett, ahol beneveztem egy épp akkor induló városnéző sétára. Sokat tanultunk a városszerkezet kialakulásáról. Például azt, hogy a faépületek miatt igen gyakoriak voltak a várostüzek. Ez két változáshoz vezetett: a tűz terjedését megakadályozandó a keskeny sikátorok helyett széles utcákat alakítottak ki, és a már elpusztult épületek helyén nem engedték új faházak építését. Manapság együtt él a régi és új, azaz a széles sétálóutcák a keskeny közökkel, valamit a régi egyemeletes házak az új téglaépületekkel. Vezetőnk mesélt a régi templomról és a hatalmas katedrálisról is, amely Skandinávia legjelentősebb zarándokhelye. Arról is lelkendezett, milyen üdítő a sok diák jelenléte a városban, ahol minden hatodik lakos egyetemista.
A vezetett séta után csak úgy egyedül kószáltam a régi városrészben. A 17 fokos, itt hőségnek számító melegben sortban-pólóban bicajoztak-napoztak a helyiek. Feltűnt az is, hogy a játszótéren többségben voltak az apukák, akik mintha itt sokkal jobban kivennék a részüket a gyerekek körüli teendőkből.
Repülés Bronnoysundba
Visszabaktattam a csomagomért a szállodába, aztán irány a reptér. Itt ismét lenyűgözött, hogy gyakorlatilag nincs személyzet, mindenki profin kezeli az automatákat. A Trondheimből Bronnoysundba tartó Wideroe fapados járat egy picike gép volt, de sikerült felemelkednie. Elővettem a kindle-t, az út során még csak az első könyv felénél tartok, és kezd izgalmas lenni. Sajnos most se tudtam meg, hogy a két főhős végre összejön-e, mert egy pillanatra nem tudtam levenni a szemem a látványról. Aránylag alacsonyan repültünk, éppen, hogy a felhők felett, és amikor azok megnyíltak, alattuk bronzosan csillogott a lemenő nap fényében az óceán. Olyan volt, mintha bepillanthatnánk a pokol bugyraiba, hihetetlen izgalmas és újszerű látvány több száz repülőút után.
Nappali fény éjszaka is
Bronnoysundba 22.20-kor érkeztünk, tökéletes nappali fényben. A szállodától tudtam, hogy ilyenkor már nincs helyi busz. Arra számítottam, be kell gyalogolnom a központba pár kilométert, azt kizártnak tartottam, hogy itt taxiért fizessek. Szerencsémre azonban a második megszólított utastárs azonnal bólintott, hogy bevisz a városba, úgyhogy lett gyors és ingyenes fuvar.
A Corner Motell egy motel és egy kocsma együttese. A kocsmai pultnál kellett kérni a kulcsot, ahol a fiatal lány némi papírzörgetés után közölte, hogy nincs meg a foglalásom, és nincs is szabad szobájuk. Egy picit kivert a víz, mert a városban ez volt az egyetlen aránylag megfizethető szállás. Levélben még sikerült alkudnom is egy kicsit, a többi minimum a duplája. A lány könyörgésemre felhívta a tulajt, aki meg is jött, és mintha mi sem történt volna, felvezetett a szobámba. Egy hatalmas sarokszobát kaptam, zongorával, rengeteg ablakkal, melyeken csak úgy ömlött be a napfény. Esély nem volt elfüggönyözni, úgyhogy elővettem az éjszakai repülőjáratokon osztogatott szemfedőt, és azzal aludtam.
2014. július 1, kedd
Reggel még jól esett volna aludni, de 7-kor ébresztő. Reggeli, csomagolás, aztán lesétáltam a kikötőbe, betettem a csomagom egy kulcsos szekrénybe, és már jött is a komp. Ma a Vega szigetek meglátogatása volt a program, amely világörökségi helyszín, és este ugyanabból a kikötőből utazom tovább a Lofoten szigetekre, úgyhogy ez volt a legegyszerűbb módja a csomagelhelyezésnek.
Vega szigetek megközelítése
A Vega szigetek közül a fő szigetre két komp is jár, innen Bronnoysundból egy utaskomp, és Hornból egy autós komp. A szigetek között már nehézkesebb utazgatni. Pedig a világörökségi rész nem a fő sziget, hanem egy attól északra fekvő terület, ahol másfél évezrede szinte ugyanolyan mederben zajlik az élet. Ide nagyon macerás eljutni, de szerencsére nem ma. Pont ma ünnepelték ugyanis a világörökséggé válás 10. évfordulóját, ezért a sziget központjából hajókirándulást indítottak a védett területre. Mázli. Ez a hajó egyébként csak júliusban közlekedik, keddenként és péntekenként 14.30-tól, és a turistainformációs irodában lehet rá helyet foglalni.
Mivel én voltam az egyetlen külföldi, az idegenvezetés sajnos norvégül ment, kár, mert rengeteget meséltek és kíváncsi lettem volna rá. Elhajóztunk a védett részre, Laanan településre, ahol minden nyáron madarak fészkelnek. Ezek pihe-puha tollából dunyhákat, meleg ruhaneműket készítenek. A sziget 40-50 lakosa mindig is aktívan részt vett a madarak telepítésében, kis házikókkal, fészkekkel segítve, hogy itt neveljék fel a kicsinyeiket.
Kiürített szigetvilág
Egészen az 1980-as évekig éltek itt, akkor a kormány megelégelte, hogy relatíve milyen drága itt biztosítani az országban megszokott magas életszínvonalat, azaz nem akartak ennyi lakosért iskolát, kompokat fenntartani, és szelíd erőszakkal elköltöztették őket. A kemény mag nyaranta azóta is visszatér, egyrészt továbbra is segíteni a madarakat, másrészt vakáció céljából.
A tengeren és a szigeten is megdöbbentően élénkek voltak a színek – a tenger igazi akvamarinkék, a házak élénkvörösek, még a fű is zöldebb volt, mint máshol. Itt aztán nem kell szűrő meg effekt a fotókra.
Visszatértem a szállóhoz, és izgatottan vártam az óriás tengerjáróm, amivel éjfél után elindultam a Lofoten-szigetekre.
Hasznos linkek
Itt tudsz szállást foglalni a booking-on Trondheimbe.
Ha szállodák helyett inkább magánszálláson, airbnb-ben laknál, a “Mi az az airbnb” bejegyzésem végén találsz egy kedvezményes meghívót a rendszerbe. De előtte olvasd át a tanácsaimat, hogyan tehető minél biztonságosabbá a foglalás.
Itt olvasható a teljes útiterv és praktikus tanácsok egy norvég utazáshoz.