Tomar, Fatima, Coimbra, Alcobaca, Batalha és Óbidos

Bármilyen jó hotelekben is laktam, mire Leiriába értem, már elegem volt belőlük, úgyhogy itt egy airbnb lakást béreltem ki három éjszakára. Nagyon szeretek lakásban megszállni, mégse tíz négyzetméter az egész, van rendes konyhám, nappalim, hűtőm, szóval más érzés „hazamenni”.

Tomar, Fatima, Coimbra

Tomar

Mielőtt behajtottam volna a városba, bekukkantottam a tomari kolostorba. Ez a Templomos Lovagok egykori főhadiszállása, aminek misztikus hangulatát most tovább erősítette, hogy zuhogó esőben érkeztem, így rajtam kívül egy árva látogató nem volt. Nagyon hangulatos – bár kicsit félelmetes – volt a kinti eső kopogását hallva sétálni a gyönyörű templomban, a fenséges kerengőkben, vagy épp a hosszú folyosókon, melyek két oldalán kis cellák sorakoztak.

Tomar, Fatima, Coimbra

Tomar

Fatima

Az első nap Fatimába és Coimbrába kirándultam. Előbbiben voltam már, de azért elnéztem most is. Különösebben nem volt nagy élmény, már csak azért sem, mert a zarándokok célpontja, a templom felújítás miatt zárva van.

Fatima

Fatima

Coimbra

Coimbra egyből tetszett, csak az nem, hogy úgy 40 percet köröztem, mire találtam parkolót, és azt is jó messze az egyetemtől – kaptathattam fel a végtelennek tűnő lépcsőkön.

Ott viszont kifogtam egy nagyon kedves és ügyes kalauzt, miután elkotyogtam, hogy újságíró vagyok, és nagyon érdekelnek a világörökségek. Normál esetben nincs idegenvezetés, de így kaptam egyet. Mesélt az egyetem kialakulásáról, ami jó régi történet.

A csodálatos könyvtár

A legjobban persze a világhírű könyvtár érdekelt, alig vártam, hogy megpillanthassam. Ahogy beléptünk, leesett az állam – olyan csodálatos, akár egy díszes templom. Kalauzom nevetve mondta, hogy sok látogató meg is kérdezi, amikor csak futólag benéz, hogy ez a kápolna-e (a campus másik nevezetessége). A főbejárattal szemben, a harmadik terem túlsó faláról a király néz le ránk, aki jó nagy képet tett ki magáról, büszkén hirdetve, hogy ennek a csodálatos könyvtárnak ő finanszírozta az alapítását.

Coimbra

A könyvtár szerencsés sorsú. Bár számos háború sújtotta az országot, és ezt a várost is, a könyvtár mindig megmenekült. Tűzvész sem volt soha, ennek megelőzésére mindig nagyon odafigyeltek. Soha nem engedték például gyertyák használatát. A diákok csak addig használhatták a könyvtárat, amíg volt bent az olvasóasztaloknál elég természetes fény. A tanárok tovább is maradhattak – nekik kis olvasósarkok lettek kialakítva közvetlenül az ablakok előtt, ahol hosszabb ideig maradt napfény.

Ha valakinek szüksége van egy itteni könyvre, úgy juthat hozzá, hogy az új egyetemi könyvtárban dolgozó könyvtárosok átviszik a muzeális könyveket a modern intézménybe.

A negyedmilliós könyvkészlet megőrzésére kezdettől fogva nagy gondot fordítottak. A bejárati ajtó tíkfából készült, ez segít egyenletes hőmérsékletet biztosítani, míg a polcokat tölgyfából gyártották, ezt tudják ugyanis a legnehezebben rágcsálni a bogarak. De a legérdekesebb számomra az volt, ahogyan a könyveket védik a bogaraktól.

Bogárvédelem denevérekkel

Semmilyen vegyszert nem használnak, hanem denevéreket tartanak. Az épületben egy nagyjából tízfős denevérkolónia lakik, amely hatékonyan irtja a könyvekre veszélyes rovarokat. Azt nem tudni, direkt telepítették-e ide őket, vagy csak beköltöztek, de olyan jól működnek, hogy azóta más intézmények is átvették ezt a módszert.

Na persze a denevéreknek is vannak „kellemetlen mellékhatásaik”, ezek ellen is ki kellett találni valami megoldást. Az éjszakánként elpotyogó denevérürüléktől finom bőrből készült terítők védik a muzeális olvasóasztalokat. Ezeket persze napközben leszedik.

Kápolna

A kápolnát sajnos épp felújítják, így nem láttam teljes pompájában. Szerencsére a rektor úgy döntött, hogy egy üvegajtón keresztül a látogatók a felújítás alatt is benézhetnek a templomba, és nyomon követhetik a munkálatokat.

Itt is volt meglepő információ, méghozzá az, hogy az egyetem területén a rektor magasabban áll a ranglétrán, mint a püspök. Ha mindketten részt vesznek az istentiszteleten, a püspök nem léphet be a templomba a rektor előtt, és utóbbi ül díszesebb emelvényen.  Nagyon sokáig kizárólag papok lehetettek rektorok, ma már ez nincs így. Kedves szokás, hogy minden egyes rektort megfestenek – akár pár hónapot szolgáltak, akár évtizedeket –, és a nagyobb termeket az ő portréik díszítik.

A kápolnát sajnos épp felújítják, így nem láttam teljes pompájában, de szerencsére a rektor úgy döntött, egy üvegajtón keresztül a látogatók be tudjanak kuksolni – hogy megnézhessék, ami látszik a templomból, és nyomon tudják követni a munkálatokat. Itt is volt meglepő információ – méghozzá az, hogy a rektor magasabban van a ranglétrán, mint a püspök. Ha mindkettő meglátogat egy istentiszteleti alkalmat, a püspök nem léphet be a templomba a rektor előtt és utóbbi ül díszesebb emelvényen.  A rektorok nagyon sokáig kizárólag papok lehetettek, ma már ez nincs így. Minden egyes rektort megfestenek, portréik díszítik a nagyobb termeket – akár pár hónapot szolgáltak, akár évtizedeket.

Coimbra

Az iskola

Ahogy elhaladtunk egy előadó előtt, ámulva néztem a kék-fehér csempéket. Fantasztikus lehet ilyen több száz éves, eredeti előadókban tanulni, sóhajtottam fel. Kalauzom egyetértett, de hozzátette, sokszor előfordul, hogy erre a diákok és az oktatók is csak utólag döbbennek rá.

Akadnak olyan oktatók, akik sokat morgolódnak a régimódi előadó vagy a túl kicsi tanári szoba miatt. Aztán elmennek egy másik városba tanítani, és amikor visszalátogatnak, mindig belátják, hogy azért mégiscsak a coimbrai egyetemnek van igazi patinája…

Coimbra

Egy világörökségvadásznak ugyebár kihagyhatatlan végigjárni az útjába eső, UNESCO által listázott nevezetességeket, úgyhogy egy napot rászántam Batalha és Alcobaca templomaira.

Batalha

Batalha különleges értékét az adja, hogy ez a legnagyobb gótikus templom és kolostor portugál földön, a mánuel stílus egyik legjelentősebb alkotása.

Batalha

Batalha

Batalha

Batalha

Alcobaça

Az egykori Alcobaçai Szent Mária ciszterci kolostor szintén világörökség, ahol a legérdekesebb a konyha volt: hatalmas tűzhely, óriási mosogatók, és még egy kis patakot is átvezettek rajta, hogy mindig legyen friss víz és élő hal.

Alcobaça

Alcobaça

Óbidos

Este pedig tettem még egy sétát a végtelenül romantikus Óbidosban, ahol a sok turista sem tudta elrontani az elvarázsolt adventi hangulatot.

Óbidos

Óbidos

Cabo de Roca

De a legdrámaibb élmény az európai szárazföld legnyugatibb pontján, Cabo de Rocán várt rám.

Amint elértem a parton magasodó emlékművet, megbabonázva bámultam a tengert, és persze készítettem pár fotót

Cabo de Roca

Aztán a tomboló szél elől bemenekültem a kávézóba. Alig pár percet töltöttem ott, de mire kijöttem, tűzoltó- és rendőrautók sora lepte el a helyszínt. A rendőrök és sziklamászó szakemberek között egy fekete ruhába öltözött nő sírt őrjöngve, egy megtört férfi, valószínűleg a férje próbálta vigasztalni. Egy helybéli azt mondta, a pár fia leugrott a sziklákról, és eltűnt a tengerben.

Cabo de Roca

Rettenetesen megrázó volt, hogy szinte a szemem előtt történt a tragédia. Ennél már csak a turisták reakciója volt döbbenetesebb. A zokogó családtagok, a kötelekkel nekiinduló keresők és a rendőrök jelenléte ellenére többen arrogánsan követelték, hogy engedjék át őket a kordonon, hogy szelfit készíthessenek az emlékműnél.

Bár a kéthetes portugáliai kalandozásba így szomorú történet is vegyült, azért alapvetően nagyon pozitív emlékekkel tértem haza. Elsősorban nem is a látványosságok, hanem a portugál emberek nyugalma és vendégszeretete miatt. A fővárosi zsebtolvajoktól eltekintve csupa őszinte, kedves helyivel találkoztam, akiknek derűs nyugalma rám is átragadt. Csak ajánlani tudom mindenkinek a téli Portugáliát kellemes klímájával és mérsékelt áraival.

A sorozat összes írása (kattints a linkre)

Lisszabon

Belém – Szent Jeromos kolostor, Pastéis de Belém, XL Factory

Sintra – Regaleira palota, Monserrate palota, Királyi palota, Pena palota, kapucinusok kolostora, Queluz-palota

Algarve – Faro, Tavira, Vila Real de Santo Antónió, Silves, Lagos, Vila do Bispo, Sagres, Cabo de Sao Vicente, Monchique

Évora, Monsaraz, Marvao, Monsanto – megalitikus emlékek, Serpa, Mértola, Vila Vicosa, Elvas, Évora, Monsaraz, Marvao és Monsanto

Tomar, Fatima, Coimbra, Alcobaca, Batalha és Óbidos -Tomar, Fatima, Coimbra, Alcobaca, Batalha, Óbidos és Cabo de Roca