Szicília: legjobb látnivalók, praktikus információk

Szicília utazás

Szicília pompás célpont egy vakációra, ráadásul minden évszakban. A strandolni vágyók nyilván nyáron vágnak neki, de akik nem szeretik a hőséget meg a tömeget, sokkal jobban járnak egy szezonon kívüli utazással. Ilyenkor minden sokkal nyugodtabb, lazább, és nem kell izgulni, hogy a strandok hiányában unatkoznál. A sziget tele van szebbnél szebb látnivalókkal, ahol ilyenkor nincsenek sorok, ráadásul egész Szicíliában rengeteg finomságot lehet kóstolni.

Szicília – egy tucat megfigyelés

1. A világon nincs kihaltabb dolog egy olasz városkánál a kora délután szieszta idején. Minden, de minden bezár. Nem lehet pénzt váltani, enni, tankolni, WC-re menni. Semmi nincs nyitva. Ha belefeledkeztél a városnézésbe, és nem ebédeltél időben, várhatsz estig. Ezt még csak-csak megértem a nyár közepén, amikor muszáj sziesztázni, de könyörgöm, most márciusban, amikor 15 fok van, miért kell lehúzott rolók mögött szundikálni ebéd után.

2. Édességet reggeliznek. A kávé mellé mindig valami süteményt harapnak, sőt, még a turistákra szakosodott szállodákban is gazdagabb a süteménykínálat, mint a hagyományos sós (felvágott, tojás).

3. Alig vannak kis közértek. Néha fél napokat kell keresni egy boltot, miközben talál az ember öt tucat fagyizót és süteményes pulttal felturbózott bárt.

4. És még mindig kaja. A klasszikus négyfogásos ebéd hideg előétellel indul, aztán jön valami tésztaétel, utána hús vagy hal, és a végén sütemény. Ehhez képest totál rejtély, hogyhogy nincsenek elhízva.

5. Minden napsütötte főtéren üldögél egy rakás bácsi, akik kedélyesen csevegnek, kávéznak, és fürkészve figyelik az idegeneket.

6. Más országokkal ellentétben nem külön projekt minden reggel iható kávét találni, ugyanis az mindenütt jó. Igaz, a nálunk megszokott latte art-ban nem jeleskednek, egyszerűen finom kávét főznek.

7. Ha nő vagy, a férfiak úgy tudnak hozzád szólni és rád nézni, hogy azonnal 10 évvel fiatalabbnak, 10 centivel magasabbnak és 10 kilóval könnyebbnek érzed  magad.

8. Eszementen vezetnek. Senkit nem érdekel, hogy elfér-e, amikor megkezdi az előzést, és ha egy 50-es táblánál 70-nel cammogsz, úgy süvítenek el melletted, mint az ágyúgolyók.

9. Senkinek nincs csilivili terepjárója, ütött-kopott kis autókat vezetnek. Mondjuk a városkák girbegurba sikátoraiban általában nem is férne el más.

10. A szállodákban, éttermekben gyakran nincs fűtés, úgyhogy ha nem nyáron jársz erre, készülj meleg pulcsival és alvós zoknival.

11. Míg más országokban azonnal eltekerem vezetés közben a rádiót, ha hírek vagy reklámblokk szakítja meg a zenét, itt azt figyeltem meg, hogy vidáman hallgatom tovább, mert itt a szöveg is zene.

12. A kávézókban soha senki nem babrálja a mobilját vagy a számítógépét. Vidáman csicseregnek, gyakran dohányoznak, és mintha mindig mosolyognának.

Szicília utazás

Szicília látnivalók – kéthetes útiterv egyénileg, bérelt autóval

2015. március 10. Érkezés Cataniába
2015. március 11. Syracusa
2015. március 12. Pantalica, Noto
2015. március 13. Modica, Ragusa
2015. március 14. Caltagirona, Villa Romana del Casale, Agrigento, Scala dei Turchi
2015. március 15. Selinunte, Marsala, Trapani
2015. március 16. Segesta, Gibellina, Masala
2015. március 17. Erice, Mozia, Corleone
2015. március 18. Palermo
2015. március 19. Monreale, Cefalu. Milazzo
2015. március 20. Stromboli
2015. március 21. Stromboli
2015. március 22. Stromboli, Taormina
2015. március 23. Taormina, Etna
2015. március 24. Catania

Szicília utazás

Mikor érdemes utazni Szicíliába?

A nyári hónapok a legzsúfoltabbak, úgyhogy ha nem a tengerparti fürdés az elsődleges és nem muszáj akkor venni ki a szabadságot, akkor jobb más időszakot választani. A tél kellős közepét sem javaslom, mert sok helyen nincs fűtés. A legjobb szerintem a tavaszi és őszi időszak – ilyenkor a nap szépen süt, ritkán esik az eső és a legfelkapottabb látványosságoknál sincsenek sokan. A legideálisabb a május és a június, valamint a szeptember és az október. A havi átlagos hőmérsékletet, csapadékot megnézhetitek ITT.

Szállások

Minden szállást hosszas kutakodás után választottam ki, a 10 pontos skálán minimum 8 pontos értékeléssel, megfizethető árakkal, majd a bookingon foglaltam be őket. A szállások linkje:

Siracusa: Twin Houses

Ragusa: Hotel San Giorgo Palace

Agrigento: Colleverde hotel

Trapani: Sylvia Home

Erice: Hotel Elimo

Palermo: B&B Casa Galati

Milazzo: L’Alberghetto

Stromboli: Pedra Residence

Catania: 5balconi

Szicília utazás

Világörökség-gyűjtőknek

A szigeten az UNESCO kulturális világörökség részei: Agrigento régészeti lelőhelyei, a Templomok Völgye, a Villa Romana del Casale, a sziget délkeleti csücskében Val di Noto későbarokk városai (Caltagirone, Militello Val di Catania, Catania, Modica, Noto, Palazzolo, Ragusa and Scicli) , Siracusa városa és Pantalica nekropolisza, valamit Palermo, Cefalu és Monreale.

A fenti körút során mindegyiket meglátogattam.

Praktikus

Szicília alapvetően biztonságos. Nem mintha a filmekből ismert szicíliai maffia már nem létezne, de egyrészt már elmúlt a fénykora, másrészt meg kifejezetten érdekelt üzletileg a turisták számára fontos közbiztonság fenntartásában. Engem szóló női utazóként sem ért semmi atrocitás, egyedül Cataniában fordult elő, hogy a pirosnál két kamasz motoros fel akarta tépni az autóm ajtaját, hogy kilopja az anyósülésről a táskám (nem sikerült).

Szicília utazás

Ebéd- és vacsoraidőn kívül gyakran bezárnak az éttermek, úgyhogy délután három és hét közt könnyen éhen lehet maradni. Jobb időben ebédelni!

Szicíliát kevésbé érintette a globalizmus, mint sok más nyugat-európai régiót, itt még többségében vannak a cuki autentikus éttermek, kávézók. Mondanom se kell ugye, hogy inkább ilyeneket érdemes választani!

Autóbérlés Szicílián

Tanácsos kisebb kocsit bérelni – nemcsak olcsóbb és kevesebbet fogyaszt, de könnyebb vele közlekedni a kisvárosok gyakran szűk utcáin. Parkoláskor is előny a kis méret:-). Nyáron mindenképpen jó előre foglalni autót, mert az alacsonyabb kategóriájú autók hamar elkelnek.

Az autóbérléshez dombornyomott kártyára lesz szükség, amelyen zárolni tudják a depositot. Brókeres foglalásnál kár a közvetítőnél biztosítást kötni, mert azt itt nem fogadják el – csak akkor nem terhelnek be nagy óvadékot, ha a szolgáltatónál vesz közvetlenül valaki teljes biztosítást.

Nyilván előny, ha a szálláson van zárt, őrzött parkoló, de nem kell erre ráfeszülni – én sokszor parkoltam a utcán, és nem lopták el, nem húzták meg az autómat.

Szicília

RÉSZLETES ÚTINAPLÓ

Catania

2015. március 10.

Cataniában meglehetősen hűvös idő fogadott, ami különösen fájó volt az otthoni hirtelen tavasz után. Megtaláltam az autókölcsönzőhöz ingázó kisbuszt, ez ugyanis kivételesen nem a terminálon van, hanem a városban. A Firefly irodájában gyorsan túlestünk a papírmunkán. Milyen autó van? – kérdeztem kicsit reményt vesztve, mert egy rakás emailt írtam, hogy Fiat 500-ast szeretnék, de senki nem válaszolt. Csak egy autónk van szabad – válaszolta kicsit feszengve a fiú – egy sárga Fiat 500. Jó lesz? Kellett pár perc, mire lenyugodtam, és abbahagytam a vigyorogva ugrálást.

Siracusa felé haladva is még folyamatosan arcomon volt a mosoly, és még az se törölte le, hogy a címet nem ismerte fel a GPS. Majdcsak odatalálok valahogy. És így lett.

 

Hasznosnak találod ezt a bejegyzést? Szívesen olvasol ilyen útleírásokat, tippeket? Ha igen, és nem lenne ellenedre valamivel viszonozni a blogba fektetett munkámat, könnyen megteheted úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha a most tervezett utazáshoz vagy bármikor a jövőben szállást keresel, akkor ERRŐL A LINKRŐL NYISD KI A BOOKING-OT. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, ha van, a genius kedvezményed is megmarad, de a rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot. Ha pedig jegyeket vennél és programokat foglalnál a getyourguide-on, ERRŐL A LINKRŐL INDULJ. Köszönöm!:-)

 

Siracusa

A Twin Houses nevű szállást a booking.com-on találtam, pedig tipikusan egy airbnb-s lakás. A tulaj nem lakik itt, de egy nagyobb lakást kettéválasztott, így két külön kiadó stúdiója lett. Felhívtam a megadott számon, öt perc múlva meg is jött, és megmutatta, hol tudok parkolni a belső udvaron. Igazán a parkolási lehetőség volt, ami miatt emellett döntöttem, mert különben nem akkora nagy szám a szállás, bár a tulaj is plusz pont, nagyon segítőkész.

Elég hideg a kecó, bár elvileg a légkondicionálóval lehet fűteni, de nem jövök rá, hogyan – úgyhogy éjszakára magamra terítettem a lakásban fellelhető összes paplant és takarót.

2015. március 11.

Eddig is tudtam, de most a valóságban is szembesültem vele, hogy errefelé csak süteményt lehet reggelizni. Akkor már legyen valami igazi specialitás: pisztáciafagylalttal töltött briós. Isteni.

Szicília utazás

Délelőtt bejártam az óváros, Ortigia kötelező látnivalóit, a dómot és a várat, a halpiacot. Végül bekukkantottam a papírmúzeumba is, még úgyse láttam papírusznövényt.

Sikerült addig bóklászni a hangulatos, a száradó ruháktól öblítő illatú sikátorokban, hogy már délután 2 óra lett, és totál bezárt minden. Ezt persze elfelejtettem, hogy itt szieszta van – úgy délután egy és négy között az égvilágon semmit nem lehet intézni. Nincs bank, nincs kajálás és tanácsos, hogy WC-re se kelljen menni az embernek, mert nem tud hova bemenni.

Felsétáltam a katakombákhoz, de végül nem mentem be, úgy döntöttem, a nyolc eurós belépőt nem éri meg, inkább tovább kaptattam az archeológiai park felé, ahol a görög színház található. Szerencsére szinte nem volt senki itt rajtam kívül, totál nyugiban tudtam élvezni a látványt.

Szicília

Szicília

Este egy halkereskedésben akartam vacsorázni, amit a házigazdám, Salvo ajánlott. Az Ondablu nevű halpiacon a nyers halak mellett néhány előételt (tengeri herkentyűs salátákat), spagettihez való szószokat és előre panírozott, sütni való halakat is árulnak. Elvileg ezek jók lettek volna, mert van konyhám, csak minden hatalmas, jobbára kétfős adag volt. Úgyhogy ezt passzoltam, és egy egyszerű gyorsétteremben ettem, ami ahhoz képest, milyen kis műanyagasztalos hely volt, meglepően finom tésztát és sült csirkét kínált. Utána felhívtam Salvot, mutassa már meg, hogy lehet fűteni, úgyhogy most végre nem fagynak meg az ujjaim így naplóírás közben.

2015. március 12

Nagyon szuper helyen reggeliztem, Salvo ajánlotta ezt is. Ide aztán nem tévednek turisták, mert kiesik a látványosságok negyedéből, de nekem pont útba esett Pantalica felé. Egy külvárosi sarki kávézó, kilátással a tengerre és rengeteg finom sütivel, csicsergő és cigiző olaszokkal, szuper kávéval. Fratelli Drago, a Latomia nevű téren.

Az autóút mellett minden irányban sárga virágokkal teleszórt kertekben citrom- és narancsfák nőttek, csodálatos volt a táj. Legszívesebben leheveredtem volna egy fa alá, hogy időnként lakmározzak a mellém potyogó narancsokból, és csak élvezzem a látványt.

Pantalica

Pantalica egy gyönyörű kanyon, melynek mészkőszikláiba több ezer sziklasírt vájtak időszámításunk előtt a 13-7. században. Ferla vagy Sortino városkákból lehet megközelíteni, én ez utóbbiból próbálkoztam. Elautóztam, ameddig csak lehetett, majd az út legvégén leparkoltam, és besétáltam egy kapun a védett területre. A bódé láttán azt hittem, belépő is lesz, de szerencsére nem volt. Az ott ülő bácsi valamit nagyon magyarázott, miközben vetődő mozdulatokat tett és az órájára mutogatott. Ha jól értettem, azt, hogy majd elmegy valamikor, bezárja a kaput, de másszak át nyugodtan a kerítésen. Vagy egész mást.

A parkolótól alig egy kilométeres séta eljutni a sírokhoz, nem értettem, miért magyaráz a bácsi egy órát, de aztán rájöttem: jó nagy lépcsőkön és meredek ösvényen kell bukdácsolni. A kanyon alján egy folyó is csobog, nyári hőségben biztos jólesik csobbanni egyet a túra során. El tudom képzelni, itt milyen forróság lehet a nyár közepén, úgyhogy akkor biztos muszáj minimum egy liter vizet cipelni, de inkább többet.

Szicília

Noto

Délután Notoban álltam meg Ragusa felé, és persze mire odaértem, minden étterem bezárt. Őrület, de itt éhen lehet halni, ha nem kapcsol időben az ember – utána már csak a cukrászdák és fagyizók vannak nyitva. Szerencsére az egyik bárban találtan arancinit, kis sült rizsgolyókat, azzal egész jól laktam.

Szicília

A városka főutcája tele van pompás palotákkal, és gazdagon díszített templomokkal, jót bóklásztam fel-alá. Az útikönyv szerint szuper kilátás nyílik a Santa Chiara templom tornyából, hát szerintem nem nagy szám, de csak két eurót bukik vele az ember. A legjópofább látnivaló a Palazzo Villadorata erkélyeit tartó figurák sora, minden erkélynél más, de mind különleges.

Szicília

Ragusa

Este érkeztem Ragusába, miután gyönyörű késő délután fényekben autókáztam a város felé. Minden olyan tavaszias, harsogóan friss és üde volt, egyszerűen imádtam, ötpercenként álltam meg fotózni.

Szicília utazás

Itt a Hotel San Giorgo Palace lett a kiválasztott szállás. Ragusa két részből áll: a modern városból és a gyönyörű palotákkal és templomokkal teli Ragusa Iblából. Ez utóbbiban van a szálloda, méghozzá az egyetlen, amelynek liftje van. Nagyon ötletesen lett kitalálva a dolog: lent a völgyben lehet parkolni, majd egy rövid alagúton át besétál az ember az épület mínusz negyedik szintjére, és felliftezik a recepcióhoz. Még ez az alagút is holt elegáns, fényekkel és illatokkal sikerült azzá varázsolni.

Csak hét szobájuk van, de idén 33 szobásra bővítik a hotelt, mert eddig kihasználatlan szinteket is felújítanak. Az épület legrégebbi részén van az étterem, ahol még anno ferences szerzetesek tanyáztak. A recepció a fenti óváros utcaszintjén van, ekörül van három, és egy emelettel feljebb négy szoba. Az enyém a völgyre néz, úgyhogy alig várom a reggelt, milyen látvány fogad majd.

Modica

Este átautókáztam Modicába, mert ott foglaltam asztalt vacsorára, méghozzá a Locanda del Collonello nevű étteremben. Eredetileg ennek nagytestvérébe, a Michelin csillagos La Gazza Ladra volt tervben, az viszont még nem nyitott ki a szezonra. A közös üzemeltető, a Palazzo Failla Hotel javasolta a Locandat, mondván, hasonló a koncepció, csak ez a bisztrósabb jellegű kiadás. Hát legyen. Nem is volt semmi gond a kajával, leszámítva, hogy nem voltam felkészülve négyfogásos vacsorára, pedig eltökélt szándékom volt, hogy végigeszem, mint az olaszok. De az előétel után érkező tészta engem már úgy eltömített, hogy a főételnek csak a felét tudtam valahogy lenyomni, desszertet pedig már nem is kértem. Pedig olyan finom volt minden, sajnáltam, hogy nem fér több…

2015. március 13.

Szuper reggeli volt a szállodában, és a sütemények mellett volt sajt, felvágott, sőt gyümölcs is, végre egy kis egészséges kaja. És a kilátás…

Szicília utazás

A délelőttöt Modicában töltöttem, ahol az utcán barangolás mellett a legjobb program a csokoládé-kóstolás. Még egy olyannak is, mint én, aki egyébként nem rajong a csokikért, érdemes volt betérni a sziget legrégebbi üzemébe, a Bonajuto Dolceriaba, és végighallgatni a cég történetét, a csokigyártás kulisszatitkait és végigdézsmálni a kóstolónak kitett csokimintákat.

Modica csokoládé

Az üzem története 1880-ra nyúlik vissza, amikor Francesco Bonajuto egy kis édességboltot nyitott a festői barokk Modicában és aprólékos gondossággal készítette egyre híresebbé váló tortáit. Az úr ma biztosan elégedetten látná, hogy nyolc generációval később az üzlet ugyanott áll, és a mai napig kizárólag kézműves technológiával készülnek itt finomabbnál finomabb édességek. A csokoládét a spanyolok hozták Szicíliába, amikor az ő fennhatóságuk alá került a sziget. Ráadásul nemcsak az alapanyagot, de az aztékoktól tanult elkészítési módot is meghonosították, így itt a csokikészítés soha nem vált ipari folyamattá, mint Európa többi részén. A Bonajuto üzem a mai napig ugyanazokat az alapanyagokat és alapvetően ugyanazokat az ősi módszereket használja, melyeket a spanyolok vezettek be.

A kakaómasszát mérsékelt hőfokon, maximum 40-45 fokon hevítik, hogy az megőrizze természetes aromáját. Emiatt a hozzáadott cukor nem is olvad fel, hanem kristályos marad. Modicában hagyományos vaníliát és fahéjat használnak ízesítésre. Ezen túl semmilyen adalékot nem tesznek a csokiba – se vajat, se egyéb tejterméket. Az üzletben kapható termékek a mai napig kizárólag kakaót, cukrot és fűszereket tartalmaznak, így a szervezetre jótékony hatással vannak.

Mivel tényleg finomak voltam, vettem néhány táblácskát, aztán gyorsan kerestem ebédelős helyet, mielőtt megint minden bezár.

Egy trafikos fickót kérdeztem meg, mit ajánl és habozás nélkül vágta rá, hogy a legjobb olcsó és házias hely az „A Putia ro vinu”, én meg hittem neki. Tényleg nagyon kis barátságos vendéglő, tele helyi családokkal a színes abroszos asztalok körül. Padlizsános tésztát ettem, régi kedvencem, amit egy barátnőm anyósától már vagy 20 éve megtanultam itt, és azóta én is időnként elkészítem.

Utána visszavezettem Ragusába, kis pihenés, majd itt is sétáltam egyet a girbegurba meredek utcákon.

Vacsorára a szálloda recepciós által ajánlott közeli Barocco vendéglőbe mentem. Ismét két szicíliai specialitást próbáltam ki: a favababos-ricottás tésztát (nem nagy szám) és cassatát (isteni).

Szicília

2015. március 14.

Ma nagyon sűrű nap volt, de szerencsére felébredtem időben és jól megtömtem a hasam reggel – ami később életmentőnek bizonyult, mert estig nem jutottam kajához.

Caltagirona

Az első megálló Caltagirona volt, ahol a mozaikos lépcső, a Scala di Santa Maria a fő attrakció. Sokáig nem találtam parkolóhelyet, aztán amikor végre sikerült egy fizetőst, senki nem tudott nekem felváltani egy tízeuróst apróra, így nem tudtam bedobni az automatába. Mentem körözni tovább, végül megszánt egy bácsi egy állami hivatal előtt, és intett, álljak csak be oda, ő majd ügyel az autóra. Bácsikákból egyébként se volt hiány, minden téren ott beszélgettek, mint szerte Itáliában.

Totál elképedtem, de konkrétan senki nem volt a lépcsőn, pedig itt hemzsegni szoktak a turisták. Éljen az előszezon.

Szicília

Villa Romana del Casale

Innen gyönyörű tájakon továbbvezettem egy régi római villához, a Piazza Armerina közelében levő Villa Romana del Casale csodálatos mozaikjaihoz.  A 12. században egy áradás eltemette, majd csak 700 év múlva fedezték fel, az 1950-as években. Mekkora király érzés lehet egy ilyenre rábukkanni. Láttam már pár mozaikot, de ez tényleg lenyűgöző. 3500 m2-en rengeteg téma, a vadászjelenetekről bikinis lányokig.

Szicília

Újabb autókázás, zöld dimbes-dombos tájon, apró sárga virágokkal teleszórt rétek közt – legszívesebben két méterenként megálltam volna fotózni. Eddigre már megéheztem, de sehol egy nyitva tartó étterem, büfé, de még benzinkút se.

Agrigento

Úgy délután 3-kor érkeztem meg Agrigentoba, ahol végre ehettem volna, de akkor már úgy voltam vele, inkább megnézem a nagyszerű fényben a romokat, sőt keresek valami szép hátteret a naplementéhez. Ki tudja, holnap milyen időre ébredek.

A Templomok Völgye három fő temploma gyönyörűen mutatott a késő délutáni napfényben, bár a legszebb arcukat kora reggel lehet kifogni, most ugyanis mind hátulról kapta a napot (de szerencsére mindhárom templom hátulról is igen fotogén). Természetesen ez is világörökség, sőt, az UNESCO világörökségi jelképét az itteni főtemplomról, a Concordiáról mintázták.

Agrigento, Szicília

Scala dei Turchi

Mikor végeztem, bepattantam az autóba és irány a mintegy 20 percnyi autózásra levő Scala dei Turchi, a tengerparton fekvő lépcsőzetes, hófehér sziklák. Két homokos strand közt fekszik, az egyiknél parkolót is kialakítottak, onnan lehet elsétálni a sziklákhoz. Azt olvastam, a lépcsők mindig tele vannak naplementét bámuló turistákkal, de szerencsére most itt is nyugi volt, talán egy tucatnyi sétáló lehetett erre, és ahogy elhaladtam mellettük, kiderült, azok is olaszok. Jó megérzés volt, hogy most jöttem, parádés volt a naplemente, addig fotóztam, amíg le nem merült az akku a gépemben.

Szicília

A templomokhoz közeli Colleverde hotelben szálltam meg, és az ezzel szemben levő „Templomhoz” étteremben vacsoráztam. Itt végre voltak jó kis halételek, szardíniás tészta és grillezett kardhal, isteni volt mindkettő.

2015. március 15.

Selinunte

Ismét jó nagy reggeli, bár a hatalmas süteménykínálat mellett csak egyfajta felvágott és egyfajta sajt volt a pulton. Első megálló Selinunte rommezeje, ahol eszméletlen szél fújt, úgyhogy nem is maradtam sokáig, mert majd levitte a fejem.

Selinunte, Szicília

A közelben egy nagyon helyes éttermet találtam, láthatóan új, modern dolog, borüzlet és bisztró, két szimpatikus srác csinálja (Agorazein). Már amikor bementem a mosdóba és megláttam, milyen gondosan ügyeltek minden apró részletre, akkor eldöntöttem, hogy itt fogok ebédelni. Nem is csalódtam. Szuper hideg előétel-válogatást kértem articsókából, szardíniából, kuszkuszból és zöld spárgával töltött sonkából, majd halas-diós házi tortellinit. Nagyon rendben volt.

Marsala

Utána autókázás Marsala felé, ahol a borüzemet szerettem volna megnézni, itt ugyanis elvileg minden nap délután 3.30-kor vezetett túra van. Az valahogy elkerülte a figyelmem, hogy kivéve vasárnap, így csak az üres gyárudvart bámulhattam. Az még hagyján, hogy itt nem volt semmi, de az egész város úgy nézett ki, mint valami kísértet-település. Minden redőny lehúzva, sehol senki az utcákon, a tenger felől érkező erős szél felkavarta a port és a homokot, totál furcsa volt, mint valami filmjelenet.

Trapani

Haladtam tovább Trapani felé, gondoltam, akkor megnéztem a sólepárló telepeket és átmegyek a közeli szigetre, de ez se jött össze, mert a sziget délután 3-kor bezár, csak addig mennek a kishajók. Mivel ezek nem annyira látogatott helyek, nincs róluk túl sok irodalom, úgyhogy sajnos itt magának kell az embernek kitaposni a saját útját. Nagyon nem lógattam az orrom egyik miatt sem: már egy rakás sörfőzdében és borászatban voltam, a szigetre meg az 5 eurós hajójegy mellett 9 eurós belépő van, nem biztos, hogy megért volna annyit. Úgyhogy csak fotózgattam a szép nagy sólepárló tavakat a szép késő délután fényben.

Trapani, Szicília

Ismét privát szálláson lakom, a Sylvia Home nevű helyen. A házigazdám elutazott, úgyhogy az apukája engedett be a lakásba, ami egy helyes kis stúdió, konyhával. Radiátor itt sincs, de a légkondi valami kis langyos levegőt azért befúj. A ház előtt reggel 8-ig ingyenes a parkolás, sebaj, legalább kelek időben.

2015. március 16.

Gyors zuhany, reggeli egy közeli kávézóban, pakolás és irány a kikötő. Elvileg az Egadi-szigetekre terveztem kirándulni, sőt, meg is vettem a jegyet a hajóra, de egyre inkább elbizonytalanodtam. Már a jegyárus is próbált lebeszélni, mondván, durva lesz a tenger, de ahogy vártam a beszállásra, egyre erősebb lett a szél, majd levitte a fejem, és persze egyre fenyegetőbbek a hullámok. Rájöttem, annyira nem kihagyhatatlan ez a program, hogy megérje a szenvedést, úgyhogy inkább visszaváltottam a jegyem, szerencsére visszaadták a pénzt.

Gondoltam, akkor felmegyek az északnyugati csücsökbe, amit a délutánra terveztem. Scopelloig el is hajtottam, ahol meg akartam nézni a régi tonhalfeldolgozó üzemet, plusz kicsit gyalogolni a közeli nemzeti parkban, de az idő egyre cudarabb lett.

Segesta

Akkor ismét újratervezés, irány Segesta. Hát ott se volt jobb idő, de azért megnéztem a templomot, és a régi színházat is, bár ez utóbbinál már olyan viharos szél volt, hogy mindenki csak tántorgott, mintha részeg lenne.

Szicília

Gibellina

Vissza az autóba, ekkor már az eső is csepergett, irány Gibellina. Úgy számoltam, hogy ha itt megnézem a régi eltemetett várost, még pont odaérek Marsalába fél 4-re, amikor a boros túra kezdődik. Csak azt nem tudtam, hogy a régi város jó messze van a mai Gibellinától, amit megtaláltam a GPS-ben, ráadásul a romvárost irtó nehéz volt fellelni. Ráadásul nem is volt olyan izgalmas, mint az interneten látott fotókon, mert rettentő elhanyagolt volt – de azért nem bántam meg, mert ilyet nem minden nap lát az ember.

Masala

Padlógáz Masalág, hátha elérem a vezetett túrát. És sikerült. Ilyenkor szezonon kívül ugyanis naponta csak egy időpontban vannak túrák az üzemben, fél 4-kor, míg nyáron délelőtt 11-kor is.

Erice

Innen már csak a szállásra kellett elhajtani, ami ma este Ericében van. A Hotel Elimoban vettem ki egy szobát, nagyon helyes hely, kedves személyzettel. Kicsit ugyan macerás megközelíteni, mint minden szállót, ami fent van a városban, parkolni ugyanis nem lehet a girbegurba kis utcákon. Odaértem, felhívtam a tulajt, aki gyorsan segített kipakolni a csomagokat, aztán egy fiatal srác elvitte az autót a városfalon kívülre éjszakára. Szerencsére ez nincs messze és most van is hely a parkolóban. El nem tudom képzelni, ez nyáron hogyan működik, amikor se a hotel előtt megállni, se parkolóhelyet találni valószínűleg nem lehet.

Ha eddig azt hittem, szeles volt az idő, hát tévedtem – ami igazán szeles, az Erice. Becsekkolás után elmentem vacsorázni, de eszem ágába nem volt elmenni addig az étteremig, amit a recepciós ajánlott, örültem, hogy vacogó foggal az első nyitva tartó helyig el tudtam kocogni. Rettentő hideg van, amit csak fokoz a süvítő szél és a nyirkos köd. De csodaszépek a középkori macskaköves utcák, ahogy nedvesen csillognak éjjel a sárgán világító lámpák fényénél. Kattintottam pár képet mobillal a szállóba visszamenvén, majd ott fél órát tartott, mire összeszedtem a bátorságom és beöltöztem eléggé, hogy a normál géppel is visszamenjek. Sajnos addigra eltűnt a köd, így bár élesebbek, de kevésbé hangulatosak azok a fotók. Nem tudom, hogy lesz alvás, mert nagyon csapkodja a spalettákat a szél, még így is, hogy zárva vannak… otthonról írta egy ismerős, hogy durva ciklon van épp itt, legalább most már tudom, milyen az.

Erice, Szicília

2015. március 17.

Reggel még sétáltam egy kicsit Ericében, nagyon elbűvölő kis hely. Biztos tiszta nyüzsgős Szentendre hangulat van itt nyáron, de most aztán a madár se járt erre. Nagyon bírtam, hogy totál egységes az egész, nem rontja el semmi a régies, macskaköves hangulatot, eléggé rendet tarthat itt a város vezetése a hangulat megőrzése érdekében. A másik kellemes dolog, ami megalapozta a hangulatot, a friss süteményillat, ami az egész várost belengte. Mintha egy vidéki nagyihoz menne az ember látogatóba, már messziről érzi az ember, hogy cukrászda közelében van.

A kedvenc édességbolt a La Pasticceria di Maria Grammatico, sütiből és marcipánból is igen gazdag kínálattal. Én a genovesi nevű sütit kértem, mert errefelé az a menő, és hoztak egy abszolút frisset a konyhából, isteni volt. Persze muszáj volt egy marcipánt is kipróbálni, egy narancsot kértem, ami totál úgy nézett ki, mint az igazi, csak szerencsére kisebb méretben, mert így is tömény volt.

Trapani – Mozia

Miután teletömtem magam édességgel, nekivágtam az útnak. Mivel csodálatosan napos idő volt, visszamentem Trapani felé a tengerpartra, pontosabban a sópárlókhoz, és áthajóztam a kis ladikkal San Pantaleo, avagy az ősi Mozia szigetére. A szigetet egy amatőr régész, Joseph Whitaker vásárolta meg 1888-ban, és alapos ásatásokat végzett, melynek eredményeit egy kis múzeumba gyűjtötte össze. A múzeumi leletek mellett tulajdonképpen az egész sziget egy kiállítás, mert több régészeti terület van, melyeket egy sétaútvonal köt össze. Engem nem igazán köt le az ilyesmi túl sokáig, úgyhogy visszahajókáztam a partra, és inkább ettem egy tál tengeri herkentyűt a napon sütkérezve és a kilátásban gyönyörködve.

Szicília

Corleone

Aztán be az autóba, jött egy újabb hosszú menet, Corleone városáig. Azt hittem, majd ott egy kicsit félelmetes lesz, de nem úgy alakult. Maga Corleone egy békés, nyugis hely volt, de az odavezető út egyre feszültebb. Először csak az zavart, hogy lassabban haladok a tervezettnél, mert vacak mellékutakon vezetett a GPS. Aztán jöttek a földomlások, vízátfolyások, amelyeken néha alig mertem áthajtani. Majd a levegő is fagyosabb lett, mind a szó szoros, mind pedig átvitt értelmében. Egyrészt leesett vagy 5-6 fokot a hőmérséklet, másrészt laposabbak lettek a pillantások a kis településeken. Végül az is rátett egy lapáttal a hangulatomra, hogy már második órája hajtottam, de sehol egy benzinkút, vagy valami, ahol mosdóba lehetett volna menni. Még jó, hogy tele tank benzinnel indultam útnak.

Szicília

Kész megkönnyebbülés volt megérkezni Corleonéba, ahol nincs igazán semmi érdekes. Van elvileg ugyan az múzeum a maffia tevékenységéről, de csak napi egy vezetés van, délután 3-kor, amit előre kell lefoglalni és kifizetni, amit nem mertem bevállalni, hiszen nem tudtam kiszámolni, mikor érkezek. Úgyhogy csak sétálgattam egy kicsit, majd vissza az autóba, irány Palermo.

Palermo

Az esti csúcsforgalom kellős közepén érkeztem meg Palermoba, és hát eddig is kaotikus volt a közlekedés Szicíliában, de ez mindenen túltett. Elképesztő, mennyire nem érvényes semmi írott és íratlan szabály. Totál kimerültem érkeztem meg este 7 körül a szállásomra, ahol elkérték az útlevelet – és én rájöttem, hogy az Trapaniban maradt. Olyan ritkán van ilyen, hogy elkérik becsekkoláskor és nem is adják vissza, csak reggel, hogy totál elfelejtettem. Nem is beszélve arról, hogy már reggel halálosan fáradt voltam – egész éjjel iszonyú erős szél volt, és csapkodta a spalettát – így nem csoda, hogy kiment az útlevél a fejemből. Sajnos az övékből is. Úgyhogy akármilyen fáradt és éhes volt, nem volt mit tenni, irány vissza Ericébe. Másfél óra oda, másfél vissza, éjjel. Benzinkút ezen a vonalon se volt, de szerencsére Trapaniban találtam egyet. Igaz, önkiszolgálót, amivel kicsit meggyűlt a bajom, de csak sikerült tankolni.

A szállás viszont nagyon cuki Palermóban, B&B Casa Galati, egy ötszobás kis B+B, apa és fia viszik, szuper helyen (Teatro Massimoval szemben), mégis csendes, mert az ablakok egy mellékutcára néznek. Tiszta, meleg, modern és hasít a wifi, ráadásul van egy nagyon határozott karaktere, amit mindig szeretek. Főleg IKEA bútorok, sok vidám szín, az egész nagyon ki van találva a logótól a falon függő kis képekig. Fűtőtest itt sincs, mint eddig sehol, de a légkondicionálóval elviselhető meleget lehetett varázsolni. Az egész utazás során ez volt az egyik kedvenc szállásom, nagyon jó hangulata van, mind a berendezésnek, mind a két kedves tulajdonosnak köszönhetően.

2015. március 18.

Reggel egy kajatúrával indult a nap, méghozzá a Streaty Tours céggel. Ahogy keresgéltem a csoportot a találkozóhelyen, odalépett hozzám egy fiú, hogy én lennék-e az Éva. Igen. Mint kiderült, nincs csoport, mert a mai napra csak egyedül jelentkeztem, úgyhogy privát idegenvezetőm lett. Szuper.

Szicília

Az egy dolog, hogy mindenféle finomságot kóstoltunk, olyan helyeken, amit egyedül biztos nem találnék meg, de Marco a fél városon át körbevezetett, és nemcsak piacokat, de templomokat, szobrokat, érdekes házakat is megmutatott. Egy csomó minden elkerülte volna a figyelmem, ha nincs ott, például a piaci lottóárus, aki minden nap más nyereményt talál ki – hol zöldség, hol hal üti a nyertes markát.

Szicília

Miután elváltunk, irány az Aranykápolna. A Normann Palota többi része most zárva volt, de úgyis ez a fő attrakció. Sajnos két nagy német csoport is volt odabent, ami kicsit rontott a hangulaton, de azért gyönyörű.

Palermo, Szicília

Ezután lesétáltam a város másik fő nevezetességéhez, a Teatro Massimohoz, amit csak vezetett idegenvezetéssel lehet megnézni (fél óra, 10 euró). Sajnos a pici csoportunk két olaszból és három angolul beszélőből állt, az idegenvezetés nagyobb része olaszul ment, nekünk valahogy rövidebben foglalta össze a csaj a tudnivalókat. Mindegy, legalább nyugiban fotózhattam.

Miután így letudtam a kötelező kűröket, elindultam csak úgy vaktában a városban. Megállapítottam, hogy Palermo nem olyan egyértelmű, mint más olasz nagyvárosok, ahol megvan, hova kell menni a turistának a szépen kiglancolt látnivalókért. Van ugyan itt is egy-két kiemelt, kötelező nevezetesség, de azon túl egyszerűen neki kell vágni a szemétdombok közt. És most ne egy-két eldobott cigarettacsikkre, hanem esetenként komplett kibelezett kanapékra gondoljatok. Szóval megy az ember a koszban a szűk sikátorok közt, és benéz egy udvarra, hogy elálljon a lélegzete vagy hirtelen ott magaslik egy csodálatos, felfedezésre váró templom. A leglehetetlenebb környékeken lehet szuper kis design boltokra lehet találni, és a legeldugottabb kávézókban is zseniális presszók készülnek. Tele van a város egyszerre az elmúlással és a fékezhetetlen energiával.

Szicília

Nem vagyok nagy múzeumba járó, de semmiképp nem hagytam ki a börtönt, ahol az egykori rabok által felrajzolt graffitik látszanak a falakon.

Mentem, amíg csak be nem sötétedett, aztán megvacsoráztam a házigazdáim által javasolt kis vendéglőben, a Ferro di Cavalloban. Forgalmas, helyi bisztró, csupa olasz vendéggel és házias koszttal. Végre kipróbáltam a tintahalas spagettit, ami elég furcsa fekete tészta, de nekem bejött. Utána grillezett rákok, ha már tengeri herkenytűs este van.

2015. március 19.

Reggel kényelmes reggeli, akárcsak tegnap, ma is volt frissen készült narancsos süti, még melegen, nyamm. Összepakoltam, és irány a Catacombe dei Cappuccini, azaz a kapucinus katakombák, ahol mintegy 8000 múmia, illetve csontváz pihen hosszú, félhomályos alagutakban. Elég hátborzongató hely, főleg így, hogy itt is egyedül voltam. Így legalább senki nem szólt rám, hogy a tilalom ellenére fotóztam. Csak azért mertem megsérteni a szabályt, mert ők is azt tették: képeslapokon árultak ugyanis szegény hallottak fotóit. A kolostorban 17. és 19. század közt elhunyt helyi lakosok nyugszanak, szigorúan nemek és társadalmi státusz szerint rendezve.

Szicília

Monreale

Pár perc autózás után Monrealeba érkeztem, ahol még most, szezonon kívül is rémálom volt leparkolni. Kínomban egy sétálóutcába is behajtottam, csak remélni tudom, hogy nem készült fotó, van már néhány csekkem Olaszországból. Maga a Monreale katedrális ingyenes, csak a kolostorba kell fizetni. Fél egykor bezárnak sziesztára, és nekem sikerült negyed egyre érkezni. Kicsit meg is szeppentem, hogy már nem engednek be, de szerencsére nem volt gond, sőt, jól is jártam, mert a csoportok már épp szállingóztak kifelé, így majdnem egyedül lehetettem. Tökéletes volt a fény is, úgyhogy fotózhattam kedvemre.

Szicília

A főtéren álló cukrászdába csak egy kávéra ugrottam be, de végül süti is lett belőle Ott ugyanis nekem szegezték a kérdést, rámutatva egy krémes fánkra, hogy kérek-e ilyet. Dehogy eszek, feleltem, csak kávét kérek. Totál megrökönyödve néztek rám: De hát ma van a napja! Na most erre mit mondjak. Mint megtudtam, ez a Sfincia di San Giuseppe nevű süti, és március 19-én van San Giuseppe (Szent József) ünnepe. Bár a szicíliaiak mindent valami speciális étellel vagy sütivel ünnepelnek, ez pont itt, Palermóban és környékén a legmenőbb, úgyhogy jókor voltam jó helyen.. A szivacsos állagú tésztát (sfincia=szivacs) jó nagy adag édes ricottával ízesítik és kandírozott gyümölcsökkel díszítik. Lecsúszott, na.

Cafalu

Hajtottam tovább, és még egy helyen megálltam útközben, Cefaluban. Itt is a katedrális a fő látnivaló, de a legszebb a késő délutáni napfényben ragyogó városkép volt a strand felől nézve. Ennek a városkának is szuper a hangulata, de itt is nehéz megállni, nekem pont egy fagylaltozó előtt sikerült helyet találni (és igen, ettem egy pisztácia-fahéj kombinációt).

Szicília

Milazzo

Este érkeztem meg Milazzoba, ahol a L’Alberghetto nevű B+B-ben lakom, irtó szuper hely. Úgy 10 perc séta a kikötőtől, de itt ingyen lehet parkolni, ezért választottam ezt, hiszen holnap itt marad az autó, amíg átmegyek Strombolira. A tulaj Stefano nagyon barátságos és segítőkész fickó, a saját házában is van pár kiadó lakás, és a szemközti házban is kettő, ezek közül kaptam meg az egyiket. Külön konyha, fürdő, étkező, hálószoba, villámgyors wifi, csomó kaja kikészítve reggelire, minden van – ráadásul minden vadonatúj, patyolattiszta, kényelmes. Imádom, amikor látszik, hogy beletettek némi gondolkodást a lakás kialakításába, hogy legyen elég dugó feltölteni a telefonokat, fényképezőgépeket, meg úgy általában minden kézre essen. Ezért jobbak ezerszer a magánszállások a hoteleknél, mert azokban ez ritkán jön össze.

Stromboli

2015. március 20.

Mivel 7.20-kor indult a hajó Strombolira, fájdalmasan korán kellett kelni. Zuhany, hajmosás, pakolás, a csomagom nagy részét ugyanis az autóba hagytam, és csak a kis hátizsákot vittem magammal a legszükségesebbekkel, úgyis csak egy éjszakára megyek (gondoltam – HAHA).

A Lipari-szigetek hét szigete is szerepel a világörökségi listán, úgyhogy nem volt kérdés, hogy nem hagyom ki őket. Pont a Milazzotól legmesszebb levő Stromboli izgatott a legjobban, mert még soha nem láttam lávát, és reménykedtem, hogy itt majd sikerül. A hajóút négy óra, és alig voltunk a hatalmas hajón, nem csoda, hogy a büfé se nyitott ki. Még jó, hogy indulás előtt azért ettem valamit, mert éhen haltam volna.

Stromboli még téli álmát alussza, meglepően kevés turista van a szigeten. A hajón csak négy spanyol fiatal és egy idősebb német házaspár érkezett rajtam kívül, és itt se fedeztem fel másokat. Étterem is csak egy van nyitva, ott ebédeltem tonhalas pennét. Lassú az élet, az egyetlen mozgás, hogy az üzleteket, vendéglőket komótosan festik-szépítgetik a szezon kezdetére. Olyan álmos voltam a hajnali keléstől, hogy szunyókáltam egyet délután egy pokrócba csavarva a napsütötte tetőteraszomon egy hintaszékben, arccal a nap felé. Nagyon jól esett, ahogy melegítette az arcom a nap, mert egyébként piszok hideg van.

Stromboli, Szicília

Amikor elindultam, még nem tudtam, bevállalom-e a túrát éjszaka a hegyre, de egyre több jel mutatott arra, hogy ebből nem lesz semmi. Egyrészt még a délutáni szieszta ellenére is totál fáradt voltam, az elmúlt napok intenzív turistáskodása most jött ki rajtam. Aztán észrevettem, hogy mindkét bakancsom talpa levált, és bár próbálkoztam UHU ragasztóval, az nem igazán segített rajta. Majd az is kiderült, hogy csak 10 főtől mennek szervezett túrák, mi meg összesen nem vagyunk annyian most turisták. A túracikk-kölcsönzős pasi adta meg a kegyelemdöfést azzal, hogy sajnálkozva mondta, tavaly augusztus óta nagyon lecsökkent a vulkán aktivitása, egyáltalán nem biztos, hogy látnék lávát. Így azért egyáltalán nem volt vonzó opció totál egyedül órákat túrázni éjszaka egy hegyen. Azért felsétáltam egy darabig, hátha mégis látok egy kis vörös izzást, de semmi.

Strombolin a Pedra Residence nevű kis vendégházban lakom, néhány lakás egy csendes mellékutcában. Elég furcsa egy hely, régi bútorokkal nagy szobákban, de rendben van és igazán nem is volt sok választás – vagy ez volt 45 euróért, vagy a hostel többágyas szobái.

2015. március 21.

Reggel elfogyasztottam a péksüteményeket, amiket kis kosárkában hoztak nekem, és főztem kávét kotyogósban – életemben először, de mivel nem volt más opció, megoldottam a feladatot. Aztán szépen összepakoltam, majd leadtam a kulcsot a recepción, hogy akkor megyek a kikötőbe. Ott ért hideg zuhanyként a hír, hogy kár lemennem, mert úgyse jön a hajó. Mondjuk majd levitte a fejem a szél, de azért én csökönyösen mégis elindultam, hátha rosszul tudják. A parton hatalmas dübörgő hullámok és csalódott turisták fogadtak. Hajó sehol. Reménykedve kémleltem a horizontot egy ideig, aztán visszacaplattam a szállásra. Elkértem a kulcsot, lepakoltam a cuccokat, és lesétáltam az étterembe, ami viszont már fél 2-kor bezárt, így hoppon maradtam. Semmi, se semmi nem volt nyitva, nekem meg korgott a gyomrom. Néhány házzal arrébb azt láttam, hogy a pizzásnál van egy kis mozgás, úgyhogy lecövekeltem a küszöbén. Magyarázta, hogy csak este 7-kor nyit ki, én viszont a kezemet a számhoz emelve, „mangiare, mangiare” ismétlésével igyekeztem jelezni, hogy nem bírom ki addig. Giovanni volt olyan jó fej, hogy beadta a derekát, és összeütött nekem egy finom pizzát.

Szicília

Délután ismét lesétáltam a kikötőbe, de totál esélytelen volt, hogy jöjjön hajó, úgy háborgott a tenger. Egy helyi fickó ugyan biztatott minket, hogy elindult Lipariból a hajó, de kiderült, hogy a Stromboli előtti szigetig, Panareáig ment csak, onnan visszafordult. Mesélte, hogy volt olyan is, amikor egészen eljött idáig a hajó, de nem tudott kikötni a hullámok miatt, és dolgavégezetlenül ment vissza Milazzoba.

Vissza a szállásra, miközben már halálra untam a sziget két kihalt utcácskáját. Annyi vigaszom volt, hogy ragyogott a nap, úgyhogy ha találtam szélcsendes helyet és jól bebugyoláltam magam, lehetett kicsit napozni. Este a helyi boltban vettem felvágottat, olívabogyókat, szárított paradicsomot, piknikeztem a szobámban. A banánt és citromot ajándékba kaptam – szerintem mindenki sajnál, mint hajótöröttet. Szállást találni mindenesetre nem volt gond, megtarthattam a szobámat, hiszen nemcsak elhagyni nem lehetett a szigetet, de új látogatók se érkeztek.

Kezdett egy kis feszkó lenni bennem, mi van, ha nem érem el a repcsit hazafele. Büntetés lesz az autón Milazzóban, hogy nem fizettem parkolást, büntetés lesz az autóbérlő cégtől, hogy nem adom le időben a kocsit, át kell íratni a repjegyet – szóval sokba fog ez kerülni. Végig azzal vigasztaltam magam, hogy ez most szívás, de majd évek távlatából milyen vicces lesz. Meg azzal, hogy az esetek nagy részében minden ilyen szerencsétlen esetről kiderül, hogy mégis jó, hogy úgy történt – szóval a bosszankodásnál erősebb volt a kíváncsiság, hogy mégis mi fog ebből kisülni.

Szicília

2015. március 22.

Reggel hétkor jön elvileg az első hajó (napi 4 hajó jár, kettő az Ustica és kettő a Siremar társaság üzemeltetésében). Hatra beállítottam a vekkert, aztán megint pakolás, megint le a kikötőbe – hogy elkámpicsorodott arccal nézzem, hogy még a tegnapinál is nagyobbak a hullámok.

Ismét vissza a szállásra, kávéfőzés, reggeli, szöszmötölés. Délben megint le a kikötőbe, de megint feleslegesen. A spanyolok próbálták hívni Milazzót, mert itt senki nem tud semmit. Állítólag jön délután egy hajó. Bár a tenger rosszabb, mint tegnap, még mindig jobb, mint ami az elkövetkező napokban várható, úgyhogy megpróbálnak kimenekíteni minket.

Délután ötkor, amikor a Siremar hajó érkezése esedékes lett, már nemcsak a megszokott kis turistacsapat, de a fél falu ott ácsorgott a kikötőben. Valahogy mindenkinek mehetnékje lett. Nekem ugyan az Ustica társaság hajójára volt jegyem, de mindegy volt, inkább vettem még egyet a Siremarra, csak jussak ki innen. Bár volt hitelkártya-terminál, csak készpénzért adtak jegyeket, mert nem lehetett tudni, eljut-e idáig a hajó, és ha igen, ki tud-e kötni – és készpénzes vásárlást gyorsabb visszatéríteni, ha mégse.

Feszülten kémlelte mindenki a horizontot, amikor végre feltűnt a hajó. Kis hezitálás után először nem tudta megközelíteni a mólót és csak integetett a kapitány, hogy bocs. „Arrivederci” – kiabálta felénk.

Eszméletlen feszültség volt. Végül mégis odajött, valahogy átdobták a köteleket, odatolták a hidat és a hajón levők lefutottak a kikötőbe. Aztán elkezdtünk mi beszállni, előbb egy család, ahol az anyuka majdnem beesett a híd és a hajó közé, mert egy hullám úgy felemelte a hajót, hogy teljesen eltávolodott a hídtól. A lánya totál sírógörcsöt kapott, és teljes zűrzavar lett. Ahogy a hajó és a híd visszaereszkedett, én valami ösztöntől vezérelve átrohantam rajta és beugrottam a hajóra. Utána megint hatalmas hullám, híd megint felcsapódik. A kapitány őrjöngött, intett, hogy oldják el a köteleket és induljunk, ez így totál életveszély. A parton álló tömegből csak öten jutottunk fel a hajóra. Ha nem ész nélkül viselkedek, hanem gondolkodok két másodpercet, én se megyek a hídra, mint ahogy a többiek is csak álltak döbbenten. Utána nem tudtam, hogy most szerencsés vagyok vagy sem, mert totál rémálom volt az út, de aztán csak beértünk Milazzo kikötőjébe. Remegett a lábam, ahogy lesétáltam a hajóról, eltelt pár perc, mire összeszedtem magam.

Indultam azonnal az autóhoz, amiről már messziről láttam, hogy van valami az ablaktörlő alatt – de ezen nem is lepődtem meg, mert mára nem fizettem parkolást. Pont jöttek az ellenőrök, úgyhogy megpróbáltam kézzel-lábbal magyarázni nekik, hogy vis major volt, nem tudtam eljönni Stromboliról, ne büntessenek már meg. Értetlenül néztek rám, hogy minden rendben, reggelig fizetve van a parkolás. Kiderült, hogy Stefano, a vendégház tulajdonosa vett parkolójegyet, ráadásul azt senki nem is vitte el az autóról.

Boldogan indultam Taormina felé, ahol egy jobb szállodába foglaltam szobát, merthogy ugye azt hittem, majd az éjszakai vulkántúra után milyen kimerült leszek. Mondjuk tényleg kimerült voltam, csak nem azért. A szálloda két erőssége az ingyenes parkolás és a bájos főrecepciós: Clementina cica.

Szicília

2015. március 23.

Verőfényes reggelre ébredtem. Úgy látszik, megvolt az oka annak, hogy Strombolin ragadtam. Egy otthoni cimborám ugyanis épp tegnap járt itt ezen a részen, és küldött üzenetet, hogy az egész vidéken esik az eső, az Etnán pedig semmit nem látni. Úgyhogy tulajdonképpen jó is, hogy csúsztam egy napot, csak ma iparkodnom kell, hogy Taormina és az Etna is beleférjen a napba.

Taormina

Gyors reggeli után neki is iramodtam, és körbejártam Taormina fő nevezetességeit: a színházat, a kertet és a sétálóutcát.

Szicília

Szicília

Bár nagyon szép fekvése van a városnak, engem nem varázsolt el annyira, mint ahogy sokan jósolták, mivel az egész szicíliai körutazás során csak itt kerülgettem rengeteg turistát. Arról nem is beszélve, hogy borzasztóan túlárazott minden: egy cappuccino 3.50 euró, egy sütemény is minimum annyi, ráadásul valahogy nem olyan kedvesek a boltosok, eladók, nyilván el vannak kényeztetve.

Nem is maradtam sokáig, irány az Etna.

Etna

A vulkán felé vezetve elmaradt a kék ég, és egyre szürkébb felhők jelentek meg az égen, meg is szeppentem egy kicsit, hogy nem fogok látni semmit. De aztán ahogy araszoltam felfelé, átjutottam a felhőkön, és ismét megláttam a bárányfelhőket. A felvonó alján a jó hír az volt, hogy fent is ragyogó idő van, a rossz hír viszont az, hogy már nem jár a lánctalpas jármű, amivel egész a kráterig lehet utazni. No, akkor ez most elmarad, de első szicíliai utam során vagy két évtizede már úgyis jártam fent.

Szicília

Itt van három nagyon népszerű túra eljutni az Etnára:

Powered by GetYourGuide

 

Catania

Mindenesetre totál fel voltam dobva, hogy ilyen szép napos, havas tájat láttam, elégedetten autóztam a végállomás, Catania felé. Ott bekerülve az esti csúcsforgalomba csak lépésben lehetett haladni. Ahogy nézelődtem a visszapillantó tükörbe, láttam, hogy két fiatal motoros közeledik felém, az egyik lepattan a motorról és fel akarja tépni az anyósülés mellett ajtót, hogy kikapja a táskám. Ösztönösen a táska felé kaptam, de nem volt muszáj, mert az ajtó be volt zárva, a kis kocsim önműködően bezárt engem minden indulásnál. Egyébként az autókölcsönző cégnél is a lelkemre kötötték, sőt, az autóval átadott iratokban is feltüntették, ez mennyire fontos a nagyvárosokban. És tényleg.

Mindenesetre ez az incidens arra ösztökélt, hogy ne tartsam meg az utolsó éjszakára az autót, Cataniában úgyse lesz rá szükségem. Visszavittem a kölcsönzőhöz, majd busszal kerestem meg a szállásom. Az utolsó vendégház – 5balconi – is nagyon cuki, nemhiába fektettem annyi időt, hogy felkutassam a legjobbakat. Egy jó nagy lakás nem messze a halpiactól, ahol öt vendégszoba sorakozik egy folyosón, plusz van egy étkező és két közös fürdőszoba. A hatalmas konyha, ahol a reggeli is készül, a tulajdonosoké, mint ahogy a felső szint is. Két világutazó a tulajdonos, akik portyázásaik során rengeteg érdekességet hazahoztak, így a lakás egy totál eklektikus gyűjtemény, de mégis megkapó harmónia van. Imádtam a tulajokat is, meg a lakást is, úgyhogy abszolút kárpótolt a kissé necces környékért.

2015. március 24.

Mivel csak késő délután indult a gép, még a délelőtt az enyém volt, mentem is rögtön reggel a halpiacra. Nagyon jó hangulat volt, igazi forgatag.

Szicília

Aztán kis kószálás a főutcán, no és megnéztem a bencés kolostort, ahol kimerítő audiotúra magyarázza el minden festmény minden részletét.

A görög színházat sajnos renoválják, pedig amennyit a kerítésén át kukucskálva láttam belőle, nagyon jópofa volt – az ezeréves lépcsők mögötti bérházakon száradó ruhákkal.

Még egy gyors ebéd is belefért indulás előtt, a piacon levő Antiga Marina étteremben, ahol többféle halas menü van, és minden nagyon friss, finom volt.

A reptérre igyekezvén belebotlottam pár magyarba, akik szintén a reptéri busz megállóját keresték. Amikor befutott a busz, kiderült, hogy készpénzt nem, csak kártyát fogad el a sofőr, úgyhogy jól jártak a honfitársaim, ugyanis egyiküknél se volt kártya. Így hetünkért fizettem, ők meg odaadták nekem készpénzben a részüket. A hazafelé út kicsit nyomasztó volt, ugyanis néhány órája történt egy repülőgép-szerencsétlenség egy másik fapadossal, a Germanwings-szel, melyet senki nem élt túl, és azért ez folyamatosan ott kavargott a fejemben.

Szerencsére mi egyben hazaérkeztünk, csomag is meglett, a lakás is rendben várt haza.

Összességében nagyon jó kis körút volt. Szicília rengeteg és változatos látnivalót kínál, plusz ugye isteni a kaja, és – a sofőröket leszámítva – szuper kedvesek a helyiek. Cataniát leszámítva én sehol nem féltem, úgyhogy egy lány is simán körbejárhatja egyedül. Az előszezon jó választásnak bizonyult, alig voltak látogatók, könnyen lehetett parkolni, csak azzal kell számolni, hogy néhol kissé hűvösek éjjel a szobák, és nincs minden szálloda nyitva (de ami igen, az olcsóbb, mint nyáron). Úgyhogy én csak ajánlani tudom a márciust, ha valaki nem feltétlenül strandolni megy, hanem inkább nézelődni!

Hasznos linkek készülődéshez:

Szicíliára könnyedén el lehet jutni fapadossal, de talán hasznos a legjobb repülőjegyek keresőkről írt útmutatóm.

Van a weblapomon egy komplett csomagolási lista – természetesen ezekből otthon hagyhatod azokat a tételeket, amelyek inkább a távoli utazásokhoz szükségesek.

Ha szállodák helyett inkább magánszálláson, airbnb-ben laknál, a „Mi az az airbnb” bejegyzésem végén találsz egy kedvezményes meghívót a rendszerbe, de előtte olvasd át a tanácsaimat, hogyan tehető minél biztonságosabbá a foglalás.