Az Őrség a maga szelíd lankáival, különleges építészetével és hagyományaival mindig is vonzotta a látogatókat. De nem csak a természeti szépségek és egyedi nevezetességek csalogatják ide a turistákat, hanem az errefelé oly népszerű falusi turizmus is. A városlakók néha csak arra vágynak, hogy csöndben, nyugalomban tölthessenek el pár napot, jókat falatozva, közel a természethez.
Az utóbbi években megjelent az a réteg, amely szeretne hagyományos környezetben pihenni, azaz nem kedveli a szállodák steril világát, viszont szívesen venné az ott megszokott szolgáltatásokat: legyen svédasztalos reggeli, minden nap ragyogjon a fürdőszoba, és ne csak egy kulcsot kapjanak a házhoz, hanem egy környéket jól ismerő tulajdonost is.
Gombáért jöttek, panziót találtak
Erre az új igényre érzett rá Molnár-Mersitz Ágnes, aki 2010-ben nyitotta meg a Kosbor panziót Magyarszombatfán. Ágnesben és férjében is hosszú évekig érlelődött az elhatározás, hogy otthagyják a fővárost, ahol úgy érezték, teljesen elvesztették a kapcsolatot a természettel.
Ágnesnek nem volt vendéglátós tapasztalata, de amikor végképp belefáradt a multik világába, nekilátott az álom megvalósításának. Szerencsére férje, Attila, maximálisan támogatta mindenben. Először Budapest környékén keresgéltek, de nem találtak olyan házat, amely megfelelt volna az elképzeléseiknek. Az Őrségbe hobbijuk, a gombászás miatt jártak le, és teljesen beleszerettek a vidékbe. Ágnes úgy érezte, ennél jobb hely nem is kell, úgyhogy itt folytatták a keresést. Még másfél év kellett, mire rábukkant arra a házra, amely faluszéli elhelyezkedése miatt kellő nyugalmat és intimitást adott, a kertben százéves gyümölcsfák virágoztak és a telekhatáron már az erdő kezdődött. Tudta, hogy meglett az igazi, így meg is vásárolta a régi, kopottas ingatlant, hogy majd vendégházzá alakítja. Ahogy az az építkezéseknél lenni szokott, egymás után bukkantak elő a rejtett hibák, úgyhogy végül a régi házat le kellett bontani, de a terveket nem vetették el. Így ugyan kényelmetlenebb az üzemeltetés (a kisebb kiszolgálóhelyiségek miatt), de a vendég autentikus őrségi házban pihenheti ki magát.
A panzióhoz hatalmas kert tartozik, ahol megterem a névadó, védett orchideaféle, a kosbor, ahol nyár elején százával röpködnek a pillangók és ahova a szarvasok is benéznek időnként, hogy lakmározzanak a lehulló almákból. Tiszteletre méltó, hogy mennyi figyelmet fordítottak az egész birtok kialakítása során a környezetvédelemre, és arra, hogy minél inkább együtt élhessenek a háziak és vendégek a természettel.
A falusi vendéglátás itt nem abban jelenik meg, hogy vasvilla van a háznak támasztva, hanem olyan gondoskodást és figyelmet kap a vendég, mintha a nagymamájánál járna. Ez olyan apró, de korántsem lényegtelen részletekben is megnyilvánul, hogy az ágyneműt régi vidéki szokás szerint keményítik, így különösen jól esik ágyba bújni.
Ágnes nemcsak a házak kialakításában ragaszkodik a hagyományokhoz. Fontosnak tartja, hogy helyi kistermelők termékei kerüljenek a reggeliző pultra, és hogy minél autentikusabb programokat tudjon ajánlani a vendégeknek.
Nem versenyez a szobákat kiadó falusi családokkal, hiszen egy egész más vevőkört szolgál ki: magasabb színvonalat elváró hazai és külföldi közönséget. Saját korábbi utazásainak legfőbb tapasztalatát ültette át itt a gyakorlatba. Lakott ugyanis sátortól kezdve ötcsillagos szállodáig mindenféle helyen, de megállapította: a maradandó élmények nem a csillagok számától függnek, hanem attól, mennyire látják szívesen a vendéget.
A pajta, ami étterem
Ahogy sokan már nem érik be a régi kárpitos heverőkkel és kétes tisztaságú fürdőszobákkal, a gasztronómiában is magasabbak lettek az igények. Persze kihagyhatatlan egy tányér dödölle, és az ember számolatlanul tömi magába a rétest, de a gasztroforradalom óta egyre ínyencebb és jobb minőségű fogásokhoz szokott városlakó már vidéken is keresi az egyedit, a különlegest.
Számukra jó hír, hogy az Őrségben egy fantasztikus kortárs bisztrót is találni, méghozzá Őriszentpéteren. Nem kis bátorság kellett a budapesti fiatal pár, Marjai Flóra és Kvasznicza Ferenc részéről, hogy ezen a vidéken nyissanak fine dining éttermet, de nagyon úgy tűnik, sikerült gyökeret ereszteniük, mert már negyedik éve sikerrel működnek. No, nem valamiféle dübörgő sikerre és dugig telt csárdára kell gondolni, mert csak pár asztaluk van, de láthatóan imádják, amit csinálnak, és ráadásul az jól csinálják. Éttermükben olyan ínyenc fogásokat találunk, melyek budapesti menő éttermekben is megállnák a helyüket. Nem annyira a külföldi és pesti vendégeket célozták meg, hanem kifejezetten helyi vendégkört igyekeznek kiépíteni, különösen a közeli nagyvárosok lakóiból.
A Szala völgyre néző egykori pajta nemcsak étterem, de közösségi, kulturális központ is, ahol táncháztól jógaóráig számos rendezvényt tartanak. Néhány hónapja vadonatúj séf van a konyhán, Farkas Richárd, aki korábban a Mákban, Zónában és külföldi éttermekben dolgozott. Nagyon lelkes és mosolygós séf, aki szeret kijönni a vendégtérbe és mesélni arról, mi hogyan készül. Szezonális és regionális konyhát visz, száműzve minden olyan alapanyagot, amiért túl messze kellene menni – a halak kivételével minden a környékről származik. Előszeretettel használ kifejezetten őrségi alapanyagokat, mint a hajdinát, gombákat. Ebben nagyon egymásra találtak Ferenccel, a tulajdonossal, aki évek óta szeretettel gondozza a fűszerkertjét és jó kapcsolatokat ápol helyi termelőkkel.
Na de mit lehet itt csinálni?
Nyaranta zsong az élet az Őrségben, mindent ki lehet próbálni a rétesnyújtástól a korongozásig, és megnézhetjük, hogy készülnek a híres kecskesajtok és tökmagolajak. Holtszezonban ilyen jellegű programokra kevésbé van lehetőség, de látványosság azért így is akad bőven.
A megye talán legismertebb, legnépszerűbb temploma az Őrségben található veleméri római katolikus templom, amely a falun kívüli kis dombon, erdős környezetben épült a 13. század második felében. Az egyszerű külsőt látva nem is sejti a látogató, hogy a templombelső micsoda kincset rejt: Aquila János 1377 körül festett bibliai tárgyú freskóit, amelyek szinte teljesen beborítják a falakat. Az építők különös figyelmet fordítottak a freskók tájolására, így az év kitüntetett napjain a hajnali fény más-más festményt világít meg. Kivéve a poklot ábrázoló képet, amelyet soha nem ér közvetlen fény.
Csempeszkopácson az apró, egyszerű külsejű, de belül lenyűgöző Szent Mihály arkangyal templom festett faliképei több korszakban, a 12–18. század között készültek. A román stílusú templom a jáki templomra emlékeztető, díszes, bélletes kapuval büszkélkedik.
A nyugati határ miatt a megyében két múzeumot is találunk, amely a vasfüggönyös korszakról emlékezik meg. Felsőcsatáron magánkezdeményezésből született a Vasfüggönymúzeum, Apátistvánfalván a Határőr Múzeumban pedig régi dokumentumokat, egyenruhákat és járműveket őriznek, sőt egy határsorompót is.
Szalafő Pityerszer részén alakították ki a Szabadtéri Néprajzi Gyűjteményt, amely annyiban tér el az ország többi skanzenjétől, hogy itt a házak egy része az eredeti helyén áll. Az épületek között tóka is van, egy kis mesterséges tó, amelyben a csapadékvizet gyűjtötték össze. Ezt állatok itatására, mosásra, len áztatására használták.
Magyarszombatfán több száz éves hagyományra tekint vissza a fazekasság, az első írásos említése 1366-ból származik. Az edényeket nem iparművészeti célokból készítették, hanem valós igények alapján, használati célra: akadt köztük kancsótól tyúkitatóig minden. Ami közös volt a termékekben, az a barnás-zöldes színvilág, valamint, hogy mindig alacsony tüzű (maximum 1000 fokos) technológiával, fatüzelésű kemencében készültek. A szín- és motívumvilág a mai napig változatlan, de a technológia korszerűbb lett, hiszen ma már elvárás, hogy az edények bírják a mikrót és a mosogatógépet. A faluban nem csak vásárolni tudunk a kerámiákból, de be is kukkanthatunk a műhelyekbe, hogy elbeszélgethessünk az alkotókkal.
Átruccanhatunk a szomszédos Zalába is, például a fürdőjéről nevezetes Lentibe vagy a Szentgyörgyvölgy csodaszép festett mennyezetű templomába.
A Kosbor panzió olyan közel van a határhoz, hogy a sétára induló vendégek könnyen „határsértést” követhetnének el, ha nem lennénk a schengeni övezetben. Ez viszont azt is jelenti, hogy Szlovénia és Ausztria közeli látnivalói is könnyen felfedezhetőek egy itthoni bázissal. Dobronak orchideakertje, Lendva színházépülete és vára, a Jeruzsalemi borút vagy épp a Zotter csokoládégyár egyaránt könnyen elérhetőek.
Programlehetőség tehát akad bőven.
De senki ne lepődjön meg, ha mindezek ellenére a végén az lesz a vakációból, hogy a vendég nem mozdul a nyugágyról és egy álló héten át – esetleg egy macskával az ölében – csak naphosszat olvasgat a Kosbor madárcsicsergős kertjében…
Ismerkedj meg más stílusos szállodákkal is:
Nomád Hotel & Glamping (Noszvaj)