Santo Antão, Zöld-foki szigetek 5/4

Santo Antao a leginkább alkalmas hegyi túrákra a Zöld-foki szigeteken, ám meglepően kevesen keresik fel. Talán az is az oka ennek, hogy nincs ide repülőjárat. Van ugyan egy kifutópálya, de a nagy szél miatt felfüggesztették a járatokat.

Megközelítés

A szomszédos Sao Vicente szigetről, Mindelo kikötőjéből lehet átjutni komppal, az út egy irányba 800 CVE (8 euró) és körülbelül egy óra hosszat tart. Tengeribetegségre hajlamosak indulás előtt vegyenek be egy Dedalont, mert eléggé hullámzik a tenger. Naponta két komp jár: az egyik reggel 8-kor indul Mindeloból és 10-kor megy vissza, a másik délután 3-kor indul és 5-kor tér vissza (elvileg van egy másik komp is, az Armas, további időpontokkal, de azt most pár hónapra kivonták a forgalomból karbantartás miatt).

A terv az volt, hogy átjövök a reggeli komppal és két napra rá a délutánival vissza, így lesz majdnem három napom kirándulni. Na, ezt eléggé benéztem, mert a dolog korántsem ilyen egyszerű.

Közlekedés a szigeten

A komp Porto Novo kikötőjébe fut be és a térképre ránézve csak azt láttam, innen indul minden út. Adta magát a terv, hogy itt szálljak meg, aztán iránytaxikkal induljak minden nap más irányba felfedezni a szigetet. Megérkezvén aztán gyorsan szembesültem azzal, hogy a kevés látogatónak és a kevés helyi lakosnak megvan a maga hátránya: alig van tömegközlekedés.

A szigetet átszelő hegyi úton már nem járnak a kisbuszok, mióta elkészült a parton körbefutó sokkal kényelmesebb és modernebb út. Az vezet Ponta do Sol-ba, a sziget kikötővel ellenes oldalán. Az szintén kiderült, hogy nem a kikötő, hanem Ponta do Sol a leginkább „turistás” város, bár azért két tucatnál több turista ott sincs egyszerre.

A sziget legvadregényesebb, nyugati felébe nagyon nehéz eljutni. Naponta maximum egy iránytaxi jár, ha egyáltalán van elég utas, a hajnali órákban. Az nem tér aznap vissza, úgyhogy akkor a világ végén kell éjszakázni.

Túrázóknak az a megoldás, hogy privát fuvart és privát idegenvezetőt bérelnek, de ez egy főre azért elég combos, úgyhogy nem vállaltam be. Nem volt mit tenni, az első nap csak lógattam a lábam:-)

Szállás

Megunván a szűkös szállodai szobákat, itt airbnb lakást foglaltam, olcsóbban, mint amennyi egy elfogadható színvonalú vendégház lett volna. A házigazdám haverja várt a hajónál és kísért el a kb. 3 percnyi sétára levő kecóba. Tágas konyhás nappali, külön háló, fürdőszoba, minden új és patyolattiszta. Az egyetlen bibi az, hogy nincs wifi, úgyhogy nekivágtam a városnak, hogy keressek adatkártyát a telefonomba. Találtam is egy távközlési üzletet, ahol azt mondta a kislány, 100 CVE maga a SIM és 500 a legkisebb, 1 Gigás csomag. Gondoltam, ennyit megér, hogy ne unjam magam halálra. A telefont persze a lakásban hagytam, úgyhogy mehettem vissza érte, egyedül nem vállaltam, hogy installálom a dolgot, még soha nem sikerült. Mire visszaértem (nem nagy városról beszélünk, kb. 10 perc telt el), új eladó volt, aki összesen 200 CVE-t számlázott az egy gigás kártyáért. Hát jó, nem tiltakoztam.

Porto Novo

Útikönyvbe való látnivaló egyáltalán nincs Porto Novoban, csak élénk színes házak, mint mindenhol. Egy, még a Duna Plazánál is siralmasabb hangulatú bevásárlóközpontban (kb. 4 üzlet) találtam egy büfét, ahol elég finom napi menü volt.

Még sétáltam fel-alá az egyetlen főutcán, hogy teljes az idő, meg ücsörögtem a főtéren és bámultam az embereket.

Aztán megnéztem a városka szürke homokos strandján a naplementét és este aztán belemerültem a könyvembe. Tulajdonképpen nem is rossz egy pár ilyen semmittevős nap:-)

Iránytaxi Ponta do Sol felé

Másnap aztán lesétáltam a kikötőbe 9 körül, amikor befutott a reggeli hajó, mert a minibuszok ahhoz igazítják a menetrendjüket, azaz ott vadásznak utasokra Ponta do Sol felé. Találtam is egyet, a fuvardíj 400 CVE volt. Az út pedig csodaszép, kicsit sajnáltam is, hogy nem bérelt autóval vagyok, hogy bárhol megállhassak fotózni, de azért egy napra nem érte volna meg fizetni egyért.

Az út egyik oldalán hatalmas, kopár hegyek, a másik oldalon pedig a felhős időben ezüstösen csillogó tenger.

Ponta do Sol

Ponta do Sol vidám, színes városka, itt is nagyon rendezett és tiszta a főtér, mintha nem is Afrikában lennénk. Vannak házak, amik simán helytállnának akár a Rózsadombon is.

Bóklásztam kicsit fel-alá aztán a Calheta étteremben ebédeltem, amit ajánlott korábban egy utazó-kolléga. Az egész utazás legjobb ebédje volt az aprócska, hat asztalos tengerparti étteremben. Mangós szósszal leöntött sült hal, mindenféle érdekes körettel, a sütőtökpürétől a hagymalekvárig. Imádtam.

Nagy túrára itt se tudtam menni, mert délután 2-kor már indulnak vissza a minibuszok, hogy kényelmesen elérjék a komp indulását.

Az utolsó nap nem vártam ki a délutáni kompot, hanem már a reggeli járattal visszatértem Mindeloba. Ott egy picit nagyobb élet van:-)

Nehéz ügy, hogy mit tanácsoljak Santo Antaoval kapcsolatban, ugyanis csodaszép, de nem könnyű sziget.  Pont azért vadregényes, mert nincsenek hatalmas szállodák, meg úgy általában kevés az infrastruktúra – ha kiépülnének, ugyan könnyebb lenne az utazók dolga, de odalenne a varázs.

Ha legalább 3-4 utazó jön együtt, megéri a privát taxi és vezető bérlése, ez esetben gyönyörű kirándulásokat lehet tenni. Az ilyen túrák napi tarifája (autó vezetővel) 80-100 euró körül mozog. Szóló utazóknak, ha nem akarnak vagyonokat költeni, kevésbé tudom jó szívvel ajánlani, mert tömegközlekedéssel nem sokra lehet menni – mint ahogy én is csak épp egy felületes bepillantást nyertem, milyen csodákat rejt. Úgyhogy verbuváljatok nagyobb társaságot és úgy gyertek:-)