Sal, Zöld-foki szigetek 5/5

Sal nemcsak egy másik sziget, de mintha egy másik ország lenne. Vagy egy másik bolygó.

Bár az útikönyv alapján valamelyest rákészültem, mégis megrökönyödtem, mennyire kopár ez a sziget. A többivel ellentétben itt egyáltalán nincsenek se drámai hegyek, se szelíden ívelő erdős dombok – lapos és sivár az egész. A legmagasabb pontjáról ez a kilátás:

A csúnyaságáért a természet egy dologgal kárpótolta: itt a legszebb a tengerpart és itt vannak a leghosszabb, igazi aranyló homokos strandok. Emiatt itt épültek a nagy all-inclusive üdülőtelepek és ide érkezik a turisták legnagyobb része. Beveszik magukat a hatalmas hotelekbe és ki se mozdulnak onnan. Miért is mozdulnának ki? Ott a strand, ott a kaja, a szigeten meg nincs igazán semmi.

Valahol meg lehet érteni őket, hiszen Európából pár óra alatt ideérnek. Ha valakinek csak egy hete van a tél közepén nyaralni, logikusabb elrepülni Salra, mint teszem azt a Maldív-szigetekre. Ha nem is olyan álomszép, legalább olcsóbb és nem kell megküzdeni az időeltolódással.

Valamiről azonban lemaradnak a Salra látogatók – magáról a Zöld-foki szigetek egyedi hangulatáról. Mindaz, amit annyira imádtam a másik négy szigeten, nyomokban sem található meg itt. Az éttermekben inkább pizza van az étlapon, és nem cachupa, a bárokból meg nyugati zene szól, nem a szívhez szóló morna.

Salon csak napsütés és homok van, szél és só. Évszázadokig a só körül forgott minden, az volt a fő ipaág. Aztán jött a fordulat, és az utóbbi évtizedekben átvette a főszerepet a turizmus. A látogatók ma már az állandó nyári klíma, a homokos tengerpart, valamint a szörfözésre kiváló szél miatt érkeznek.

És egyre többen jönnek…  Míg 1991-ben mindössze 19.000 látogató érkezett az országba, ma már félmilliónál is többen és ez a szám egyre nő. A világ számos más régiójával szemben ugyanis ez a béke szigete, ahol nyoma nincs a terrorizmusnak és járványoknak.

Amikor kérdezősködtem az utazók körében, ki miért van itt, az Európához relatív közelség mellett leginkább ezt a biztonságot emlegették.

A repülőtérről gyakorlatilag minden turista Santa Maria, a sziget legnagyobb strandja felé tart, hiszen itt van az összes nagy hotel. Taxival az út 15-20 perc és 1000-1500 CVE (nincs minibusz).

Szállás

Magában Santa Mariaban nincs semmi látnivaló, azonban itt van a legtöbb utazási iroda és étterem, na meg a strand, úgyhogy annak is itt érdemes megszállni, aki nem egy all-inclusive üdülőbe jött.

A booking szerint a szálláshelyek 90 százaléka foglalt ezekben a hetekben, így egyáltalán nem volt könnyű jó helyet találni. A helyzetet tovább bonyolítja, hogy kétféle szállás van: az all-inclusive, méregdrága resort és a meglehetősen sivár városkákban levő, általában elég zajos kis vendégházak.

Na ilyenkor életmentő az airbnb. Ebben az apartmant-komplexumban laktam, ahol befektetők vettek lakásokat és amikor nincsenek itt, kiadják. Egy kétszintes kis lakás (lent kanapés nappali, étkező, konyha, terasz, fent háló, fürdő és erkély) napi 50 euró volt. Akár 4 fő is elfér benne. Úszómedence, két kutya, macska (Prince), a tenger 5 perc séta, rakás étterem sétatávolságban, de mégis csendes.

Ha még nem csatlakoztál az airbnb-hez, ezen a linken regisztrálva az első foglalásodból 10.000 Ft kedvezményt kapsz!:-)

Strand

Egy késő délelőtt érkeztem meg. Azt a napot arra szántam, hogy besétáljak a központba, ebédeljek egy jót, császkáljak egy kicsit az utcákon és üzletekben, délután meg lustálkodjak a strandon, megkoronázva a napot egy naplementével.

Félnapos túra a szigeten

Másnap volt egy teljes napom, akkora befizettem egy félnapos kirándulást. Ilyenből van kismillió, de nagyon nem volt kedvem a 32 fokban óráig keresgélni, hogy spóroljak 5-10 eurót, hanem befizettem annál az irodánál, ami elég komolynak tűnt és a lakáshoz a legközelebb volt. 35 euróért reggel 9 és délután 2 közt körbevittek minket a sziget minden valamirevaló látványosságához.

Voltunk egy strandon, ahol a legnagyobb hullámok voltak.

Voltunk egy pusztaságban, ahol láttunk délibábot és bónuszként pár csacsit.

Felcaplattunk egy kilátóhoz, ahonnan láthattuk a lego-szerű fővárost, Espargost és annak nyomortelepét is.

A többiek besétáltak combképig egy strandon a vízbe, ahol kis cápákat lehetett látni, de én ezt kihagytam. Azt sejtettem – és később kiderült, jogosan – hogy nem véletlenül úszkálnak ott a cápabébik, hanem élelemmel csalogatják oda őket. Én pedig igyekszem bojkottálni az olyan állatos programokat, melyek bármilyen módon beavatkoznak a természetes rendbe.

Aztán meglátogattunk egy “kék ablak” nevű helyet, ahol egy sziklamélyedésben nagyon szép mélykék kis tó lett volna, de ennek dél körül a legszebb a színe, és amikor mi jártunk ott 10 körül, egyáltalán nem volt látványos.

Végül voltunk egy sólepárlóban, ami viszont tényleg tetszett, igazán ezért érte meg az egész (és ide nem tudtam volna tömegközlekedéssel eljönni).

Lisszabon stopover

Aki imádja Portugáliát – és ki nem – egy Zöld-foki szigeteki nyaralást összeköthet egy kis lisszaboni városnézéssel is. Van ugyanis lehetőség megszakítani az utazást, ráadásul 5 napig díjmentesen. A pontos feltételekről és a repjegyárakról a TAP weblapján lehet tájékozódni. Nekem sajnos most nem volt időm többet maradni, csak az egy éjszakát, amit muszáj volt.

Lisszabon szállás

Mivel Salról a gépem este érkezett és másnap reggel volt csatlakozás tovább Budapestre, egy éjszakát Lisszabonban kellett töltenem. Sok értelme nem volt, hogy bemenjek a belvárosba, úgyhogy egy reptéri hotelt választottam. A Tryp Lisboa Aeroporto alig két perc séta a termináltól és minden szempontból kiváló választás volt. Az egy dolog, hogy kényelmes, tiszta, de meglepően csendes is, ahhoz képest, hogy milyen közel van a kifutópályákhoz. Mivel én a ferihegyi reptér mellett nőttem fel, nem féltem a gépek zajától – bármennyire totál csendre van szükségem a jó alváshoz, a gépzaj kivétel. Viszont itt egy pisszenésnyi sem volt.

Volt néhány dolog, amit különösen bírtam ebben a hotelben. Egyrészt a designt, hiszen tele volt repülésre, utazásra utaló jelekkel, ami abszolút jófejség egy reptéri hotel esetén (piros utazóládát és bőröndöt imitáló éjjeliszekrény, repcsi formájú dísz az éjjeli lámpán, nagy repülőmodell a recepció felett). Gondolván a korai járatokkal utazókra, hajnali 4-től (!) van reggeli. Nem kell beérni egy csomagolt szendviccsel, hanem a teljes büféreggeli választékot lehet élvezni. A fürdőrészleg meg este tízig van nyitva, szintén gondolván azokra, akik későn érkeznek. Apró figyelmességek, de sokat számítanak.

Azt meg ugye mondanom sem kell, hogy kihasználtam a rövid lisszaboni megállót a kedvenc helyi süti kóstolására, melyről korábban már írtam a blogon.

Összességében nagyon jól sikerült ez az út is, feltöltöttem a napelemeimet a télre. Ha valakinek csak az a kívánsága, hogy egy hetet süttesse a hasát a napon, mert fárasztó időszakon van túl vagy csak úgy nem szeret kirándulgatni, annak Sal és Boa Vista jó választás. Amennyiben azonban valaki jobb szeretné megismerni, milyen ez az ország, mindenképp látogasson át valamely kevésbé felkapott szigetre.