A Maldív-szigetek az álomszép környezetben, romantikus és nyugalmas nyaralásra vágyók paradicsoma. Nem egy hangos Ibiza, nincsenek híres látnivalók és még bevásárlócélpontnak se jó. Itt „csak” egy dolog van: a világ egyik legszebb tengerpartja. Tökéletes azoknak az utazóknak, akik kicsit ki akarnak szállni a mókuskerékből, és egy abszolút biztonságos, civilizált, mégis egzotikus helyszínen szeretnének pihenni.
Resortok és lakott szigetek
Maldív-szigetek az Indiai óceánon található szigetország, mely 26 atollból (kör alakú zátonyból) és közel 1200 kis szigetből áll. Az 1200 szigetből csupán kb. 200 lakott, további 87 sziget pedig kifejezetten turistáknak van fenntartva, ezek az ún. resort szigetek. Ezeken a szigeteken általában egy luxusszálloda áll, ahol a turisták maximális kényelemben élvezhetik a paradicsomi idillt. Itt minden pontosan olyan, mint a képeslapokon: azúrkék tenger, finom homokos tengerpart, bedőlő pálmafák és igazi mezítlábas nyaralás. A szigetet csak a szálloda személyzete és az ide látogató turisták lakják, és rendkívül drágák. Valahol érthető – a kókuszdió és a hal kivételével az égvilágon mindent importálni kell. De az is biztos, hogy utólag senki nem bánja a magas árakat, mert az élmények feledtetik azokat.
A helybéliek nem itt laknak, hanem az úgynevezett lakott szigeteken, melyek sokáig elérhetetlenek voltak az utazóknak. A maldív kormány csak néhány évvel ezelőtt engedélyezte, hogy a resort-szigetek mellett a lakott szigeteken is lehessenek külföldieknek fenntartott szálláshelyek. Ezzel a reformmal a szigetország megnyílhatott a szerényebb költségvetésű utazók számára is. A helyi szigeteken a hotelek ugyan nem annyira fényűzőek, de igazi autentikus élményben lehet részünk, mert legalább helybélieket (és nemcsak vendégmunkás személyzetet) is megismerhetünk.
A városi strandok ezeken a szigeteken általában kevésbé festőiek, mint a hotel-szigeteken, hiszen gyakran betonhullámtörővel védik a településeket. A látogatóknak a muszlin vallás előírásaihoz is valamelyest alkalmazkodni kell. Csak fedett vállal, térdet takaró szoknyában, nadrágban lehet mutatkozni, bikiniben csak a kijelölt strandokon lehet fürödni és az alkohol fogyasztása is tiltott.
Közlekedés a szigetek közt
A szigetország fővárosa, Male, ide érkeznek a nemzetközi repülőjáratok. Innen a távolabbi szigetekre hidroplánnal, a fővároshoz közelebbi szigetekre pedig gyorshajóval (speedboat) vagy nagyobb hajóval, esetleg komppal lehet eljutni. Menetrendek az atolltransfer oldalán kereshetők és a jegyek is itt foglalhatók. A komp a legolcsóbb és leglassúbb megoldás, azaz hátizsákos és ráérős utazóknak ez passzol a legjobban. A kompjegyek ára 3-5 dollár, míg a motorcsónakos transzferek 25-50 dollár körül mozognak – de a távolabbi szigetek esetében felkúszhat 100-150 dollárra is az ár. Fontos még, hogy sok szigetre csak nappali transzfer van, így előnyösebb olyan olyan járattal érkezni, amely délután 2-3 óráig ideér – és akkor még aznap továbbutazhatunk. A hidroplán transzferek szinte kivétel nélkül csak nappaliak, a gyorshajók közül vannak, szigettől függően, olyanok, amik éjszaka is közlekednek (de ezek mindig felárasak). A „nappali” üzemmód itt 15 óráig él, utána már helyi értelmezésben éjszaka van. A gyorshajók eléggé dobálnak, és ez, valamint a tűző nap meg tudja viselni az embert, főleg egy hosszú repülőút után. Érdemes a hátsó sorba ülni, az kevésbé rázós.
Hidroplánok csak olyan szigetekre járnak, ahova gyorshajóval legalább másfél óra lenne eljutni. Az áruk több száz dollár, de az élmény felejthetetlen: a hidroplánok ugyanis jellemzően alacsonyan repülnek és szép időben csodálatos magasról nézni a tengerben fénylő foltokat, szigeteket, atollokat. Érdemes azt is szem előtt tartani, hogy a hidroplán transzfereknél egy főre a bőrönd nem lehet 15 kilónál nehezebb, ezen felül csak egy kis kézitáska (max 5 kg) lehet az utasnál.
A kisrepülős transzfer a legritkább, ahol létezik, ott is sokszor csak hajóval kombinálva. Ennek oka, hogy kevés szigeten fér el leszállópálya.
Az is hasznos információ, hogy a Maldív-szigeteken a transzferek mindig gyűjtőtranszferként működnek. Ez azt jelenti, hogy érkezéskor még be kell várni pár gépet, és induláskor is előfordulhat, hogy előbb viszik ki az embert a reptérre, ha az utastársaknak korábbi gépekre szól a jegye.
Melyik sziget a legjobb?
A Maldív-szigetekre érkezők általában lecövekelnek egy szigeten, azaz nem jellemző az, hogy többet is felkeresnének. Sokszor nem is a sziget jellemzői, hanem a szálloda alapján döntenek, hova mennek. Nincsenek óriási különbségek, hiszen minden sziget viszonylag kicsi és lapos:-) A relatíve nagyon szigetek előnye, hogy több étterem, kirándulási lehetőség van, de nem annyira romantikus. Az igazi maldív-életérzést a távolabbi szigeteken lehet jobban megtalálni, ahol jobbak a sznorkelezési és búvárkodási körülmények, de azokra drágább eljutni.
Nagyon fontos nagyon szem előtt tartani, hogy a resort-szigeteken egy hotel van. Jól meg kell nézni, milyen szolgáltatások érhetőek el az adott szállodában és mi van benne az árban. Ha valaki nagyon szeretne valamilyen vízi sportot, nézzen utána, hogy kínálják-e azt az adott hotelben. Itt ugyanis nem opció az, mint a világ sok más tengerpartján, hogy ha a saját szállodánkban nincs teszem azt jetski, majd befizetünk a szomszédban. A szomszéd ugyanis valószínű már egy másik sziget, ahova lehet, hogy csak helikopterrel lehet átjutni.
Ha valaki egy resort-szigeten lakik, megnézheti a másik kétféle szigettípust is. A hotelek ugyanis gyakran szerveznek túrákat lakatlan szigetekre, homokpadokra, illetve helyiek által lakott szigetekre is. Az előbbin csak strandolni, búvárkodni lehet, utóbbin vásárolgatni, nézelődni.
A reptér közelében népszerű lakott sziget például Maafushi, amely komppal és speedboattal is megközelíthető. Az előbbi ára alig ezer forint körül van, míg a speedboatra több tízezer forint egy jegy. Itt találhatóak a legjobb ár-érték arányú szállások. Többek által ajánlott szálloda például az Arena Beach hotel, ahol nagyon jó fél- és egynapos kirándulásokat is szerveznek.
Szintén népszerű Thoddoo, melynek csodás homokos tengerpartja van, de kedvelt lakott sziget Dhiffushi is.
Netes fórumokon jókat olvasni Ukulhasról is. Ez egy kisebb sziget, a legtöbb vendégházból a strand gyorsan alatt megközelíthető – ráadásul itt szinte az egész partszakasz „bikini beach”. További előnye, hogy a víz gyorsabban mélyül, azaz nem kell két kilométert besétálni az óceánba, ha az ember snorkelingezni akar.
A hotelszigetek közül jókat hallani például a Meeru-szigetről és a Sun Islandról – mindkettőn számtalan programlehetőség van.
Hasonlítsd össze a szállodákat árait, keresd meg az épp elérhető legjobb árakat itt:
Maldív-szigetek időjárás, azaz mikor a legjobb utazni?
A klíma egész évben egyforma, igazi nyári időjárás, úgyhogy csak azt kel figyelni, mikor van száraz és esős évszak. A monszunidőszak májustól októberig tart, úgyhogy a nyaralást érdemes november és április közé időzíteni. Ilyenkor napközben 30 fok körül, éjszaka 23 fok körül várható a hőmérséklet, és ha van is vihar, az gyorsan elmúlik.
Beutazási feltételek
Az útlevélnek még 6 hónapig érvényesnek kell lennie a belépéskor. Az útlevél legalább két üres oldalt kell, hogy tartalmazzon, ahova a vízum elhelyezhető. Maldív-szigetekre beutazó magyar állampolgároknak, valamennyi beutazási forma (turisztikai, üzleti, tanulmányi stb.) esetén vízummal kell rendelkezniük. Vízumkérelmet az érkezéskor a maléi nemzetközi repülőtéren lehet benyújtani. A helyben kiállított vízum érvényességi ideje legfeljebb 30 nap, ami a Maldív-szigeteken való tartózkodás során meghosszabbítható. További információt ezen a linken találhatsz.
Biztonság
A Maldív-szigeteken nagyon jó a közbiztonság. A lakosság nagy része a turizmusban dolgozik és nem kockáztatná az állását egy kis lopásért. Nincs is hova menekülniük:-) Nincsenek veszélyes állatok, mérges kígyók, járványok. Sok más nyaralóhellyel ellentétben itt a partokon a nyaralót senki nem zavarja, zaklatja. Ügyelnek a higiéniára, itt hiába vagyunk a trópusokon, nem jellemzőek a gyomorrontások. Az éttermekben kínosan figyelnek arra, hogy mindig minden fogás friss legyen.
Mit érdemes pakolni?
Könnyen szellőző ruhát, kalapot, a korallos részekre strandcipőt. Nagyon kiöltözni még a legjobb szállodákban sem kell, úgyhogy az estélyi és magas sarkú otthon maradhat. Esetleges áramkimaradások esetére jól jöhet egy zseblámpa. Naptejet, rovarirtót célszerű otthonról vinni, mert ugyan lehet kapni helyben is, de jóval drágábban.
Tippek
Alkoholt nem lehet bevinni.
ATM sehol nincs a szigeteken, csak a fővárosban.
Nem szükséges semmilyen védőoldás és maláriagyógyszer szedése is teljesen felesleges. Magas keretet nyújtó utasbiztosítást célszerű kötni, mert ha mégis beüt valami, a szigetről a fővárosba szállításért és a kórházi kezelésért rengeteget kell fizetni. A Maldív-szigeteken nem ajánlott csapvizet inni, sőt a fogmosáshoz is tanácsosabb a bekészített vagy vásárolt ivóvizet használni.
A szuvenírek olcsóbbak a repülőtéri boltokban, mint a hotelszigeteken.
A kompokat, hajóutakat gyakran törlik, úgyhogy a hazarepülés előtti éjszakát érdemes a reptérhez közel tölteni.
A feszültség 220 volt, de a csatlakozás 3 pólusú, tehát adapterre van szükség.
A hotelszigeteken a teljes számlát bankkártyával vagy dollárral lehet kiegyenlíteni. Helyi pénzt (maldív rúpia) csak akkor érdemes váltani, ha valami kis kézműves tárgyat vesz valaki egy helyiek is lakott sziget piacán.
A reptérhez közelebbi szigeteken több a turista, így azok valamivel zsúfoltabbak. Előnyük viszont, hogy olcsóbban lehet fakultatív kirándulásokra menni, mert könnyebben csapódni lehet másokhoz egy csoportban.
Ha nem akarsz drága transzfert, válassz olyan szigetet, amely komppal is elérhető.
A resort szigeteken a teljes ellátás napi háromszori étkezést jelent, az „all inclusive” ezen kívül italokat is. Mivel elég drága még a víz is, előfordul, hogy az utóbbi éri meg.
Maldív-szigetek – kishajós utazás
… avagy hogy lehetett a resortok megkerülésével itt nyaralni 2014-ben
Már régóta foglalkoztatott, hogy a sok izgalmas, de fárasztó világjáró utazás után egyszer ki kellene próbálni, milyen csak úgy napokig bámulni a tengert egy igazán álomszép helyen – például a Maldív-szigeteken. De aztán mindig visszatartott, mennyire rettenetesen drága mulatság az. No és a tény, hogy ilyen helyekre leginkább nászutasok és búvárok járnak – nekem pedig eddig se férjet, de búvárvizsgát nem sikerült abszolválni.
Aztán néhány hónapja megtaláltam a nekem való utat. Egy hét hajózás egy viszonylag kicsi (nyolc utast és hatfős személyzetet szállító) hajón, amely egy hétre annyiba kerül, mint egy közepes árfekvésű resortban egyetlen éjszaka. Az egyébként 1.150 euróért árult utazás hetente indul, de ez a turnus valamiért le volt értékelve 890 euróra. Ebből nekem még lejött a 10% törzsutas kedvezmény, így 800 euróért sikerült lefoglalni. Igaz, repülőjegy nélkül, de teljes ellátással. Nyilván egy kajüt nem hasonlítható egy minden luxussal felszerelt bungaló kényelméhez, de a hajóútnak megvan az az előnye, hogy több kis sziget mellett is snorkelingezhetünk, úszkálhatunk. Úgyhogy belevágtam.
2014. január 18.
Kombináld Sri Lankával
Önmagában egy egyhetes Maldív-szigeteken való nyaralásért sajnáltam volna egy kétszázezres repjegyet venni. Adta viszont magát, hogy a hajókázást összekombináljam egy Sri Lanka körúttal. A Turkish Airlinesnál nem volt nagy különbség, hogy sima retúrjegyet vesz az ember, vagy Maléra utazom, és Colombóból jövök vissza, így ezen nem vesztettem. Ráadásul a Turkish Airlines hatalmas pozitív meglepetés volt. A Budapestről induló isztambuli járaton háromfogásos ebéd volt rendes (nem műanyag) evőeszközökkel, mint a repülés aranykorában. A hosszú járaton pedig még papucsot is kaptunk – a turistaosztályon! Nem is beszélve arról, hogy a füldugó, szemtakaró, zokni, fogkefe és hidratálókrém egy csinos kis fémdobozban érkezett.
Az Isztambulból induló gép alig félig volt tele. Így viszonylag könnyen kikönyörögtem egy teljes sort egy feltűnően jóképű transzferes ügyintézőtől. Végignyúltam a soron, és már aludtam is.
Január 19.
Még soha nem láttam ennyi vidám arcot landoláskor. Ahogy elértük a leszállópályát, ahol mindkét oldalon karnyújtásnyira volt az óceán, az összes utasnak fülig szaladt a mosolya.
Apró kajüt az otthonom
Nagy örömömre a csomag is megjött, és a pultot is megtaláltam, ahol a csoport találkozója volt. Még csak egy lány jött meg, kettőnket el is vittek egy motorcsónakkal a hajónkra. Így le tudtuk stoppolni a nekünk szimpatikus kabint. Két kicsit nagyobb és két egészen apró kabin van, emeletes ágyakkal. Összesen nyolc utas lesz – mint kiderült, egy pár és hat szóló lány. Még jó, hogy a hatfős személyzet csupa fiú.
A tenger valami egészen valószínűtlenül csodaszép – világos türkizzöld, és még itt, a reptér és a főváros mellett is tiszta, pedig itt a legkoszosabb.
A repülőtéren volt egy étteremben wifi, úgyhogy amíg megjött a csoport, visszamentem a csónakkal a terminálra, és még utoljára kiélveztem az internetet. Aztán megjött mindenki, elfoglaltuk a hajót és már indultunk is.
A 90.000 km2-es ország 99 százaléka víz. Azaz ha a teljes Magyarországnyi területen fekvő ország szárazföldjeit összetolnánk, egy Kecskemétnél kisebb területet kapnánk. A szárazföld a 26 korallgyűrű („atoll”) mentén fekvő 1190 szigetből áll, melyből 200 lakott, további közel 90 pedig úgynevezett resort-sziget.
Amint kiértünk a repülőteret is magába foglaló atoll területéről, és két atoll közti csatornán haladtunk, rögtön erősödtek a hullámok. Legtöbbünket azonnal elfogott az émelygés. Kint a hajófedélzeten, a friss levegőn ülve, és a horizontot bámulva elviselhető volt, de ha valamiért le kellett menni a szobába vagy a mosdóba, az igencsak megviselt. Kicsit megszeppentem, mi lesz, ha egy hétig tengeribeteg leszek.
Vonzó börtön
Délután nem volt snorkeling, csak elhajóztunk a szálláshelyül kijelölt helyre, egy börtönsziget mellé. Elég jól nézett ki a börtön hófehér épülete a pálmafás tengerparton. Gondolkodtam is, milyen csínytevést kellene elkövetni.
A vacsora isteni finom volt, rizs, párolt zöldségek, sült csirke, zöldségcurry, attól tartok, ezen az úton se fogok lefogyni. A hajó elején és végén is van egy-egy nagy asztal, elöl vannak az étkezések, hátul a teázások, tízóraik. A felső decken pedig napozni lehet. A négy kis szobához négy WC tartozik, benne apró mosdókagyló és zuhany, mondhatnám, összkomfortos szobáink vannak.
A lakótársam elég uncsi, és már első este nyafogott, hogy ő nem szeret fent aludni, majd félidőben cseréljünk. Aztán megjegyezte, hogy éjszaka párszor kijár WC-re. Nem mintha kellene pisilnie, csak amikor felébred, úgy van vele, miért is ne menjen ki. Hirtelen úgy éreztem, nem leszünk a legjobb barátnők. Én ugyanis azonnal felébredek, ha valaki kimegy a szobából és nehezen alszom vissza. Erre sajnos számítottam, de ezen az utazáson nem opció az egyágyas felár. Sokat azért nem bosszankodtam, inkább felmentem este a hajó tetejére naplementét nézni. Ilyen látvány mellett nem lehet igazán semmin aggódni…
Január 20.
Nem mondanám, hogy életemben nem aludtam jobbat, de azért nem volt vészes. A nagyszerű reggeli hamar feledtette az álmos ébredést, gyümölcsök, palacsinta, omlett.
Utána másfél óra hajózás, amitől megint egy kicsit elszédültem. Fizikai értelemben is, meg azért is, mert elképesztően szép volt.
Ügyetlenkedő snorkeling
Ebéd előtt került sor az első snorkelingre – ami meglehetősen vegyes élményre lett. Egyrészt a tenger alatti világ fantasztikus volt, mind a korallzátony, mind pedig a színes halacskák, de mivel eleve émelyegve indultam el, és rögtön az elején nyeltem egy kis sós vizet, azért nem volt felhőtlen az öröm. Ahogy a szerencsétlen indítás után kapálózva és köhögve fuldokoltam, a személyzet egyik tagja, Moe kapitány azonnal a vízbe vetette magát, és elkapta a karom – és utána már alig engedte el. Végig mellettem úszott, és árgus szemekkel figyelt. Ha látta a bizonytalankodásom, erősen a karomnál fogva vezetett. Ez azért igen megnyugtató volt. A sok csodaszép kék és csíkos halacska mellett láttunk egy jó nagy halat is, egy murénát.
Kipróbáltam a vízalatti kamerát is – Olympus TG-2 -, amit kifejezetten erre az útra kölcsönöztem a márka budapesti képviseletétől. Még kicsit bénázok vele (nem igazán volt időm áttanulmányozni a leírását), de a képek rendben vannak!
Zseniális ebédet kaptunk, ismét lehetett válogatni: isteni paradicsomos szószos spagetti, zöldségcurry, saláta, tonhalcurry volt a választék – aznap fogott halból. A szakács előtt igazán le a kalappal: az egyetlen gluténérzékeny utasunk eddig is mindig kapott külön fogásokat, és most sem feledkezett meg róla, neki külön adag sütit sütött.
Ebéd után mindenki kidőlt szunyókálni vagy olvasni. Délután a többiek elmentek még egyet búvárkodni, de én inkább csak napoztam, óvatosan duhajkodok. És nem voltam egyedül ezzel a döntéssel, más is inkább csak lazult a fedélzeten, vagy éppen csak ugrált a vízbe.
Nászutasok, ötven felett
Vacsoráig aztán beszélgettünk, olvasgattunk, nézegettük a napközben készült fotókat, elvoltunk. Meghallgattunk az egyszem párosunk történetét, nagyon szórakoztató volt. Mark és Miranda hét éve ismerkedtek meg, akkor már Marknak kettő, Mirandának hat felnőtt gyereke volt. Hamar fellobbant a szerelem, egy év múlva eljegyezték egymást, újabb egy év múlva esküvő volt – de még azután is külön városban laktak.
Mivel az első házasságuk mindkettőjüknek polgárpukkasztó volt, most hagyományosat akartak – így nyolc felnőtt gyerekük kíséretében hófehér ruhát öltöttek. Az Új-Zélandon megtartott esküvőről egyenesen Balira repültek, méghozzá az esküvői ruhában, így a légitársaság azonnal upgradelte őket első osztályra. Hazaérvén aztán többé-kevésbé összeköltöztek, és évekig tervezték ezt az utazást, ami során hét hónap alatt bejárták Dél-Kelet Ázsiát. Nászútjukra ezzel a Maldív-szigeteki úttal tették fel a koronát.
Miranda már igencsak megérdemelte a boldogságot – egy személyes beszélgetés során elmesélte, hogy nagyon korán ment férjhez, menekülve az alkoholista szülőktől. Akkor még csak 18 éves volt, a férje pedig 35, aki egyre agresszívebb lett. Bár hat gyereket szült, a házasság végig boldogtalan volt, a vége felé már elviselhetetlenül. A férje sokat verte őt és a gyerekeket is, és mivel sebész volt, ha túlzásba vitte a verést, ő maga varrta össze a sebeket, így házon belül maradt a titok. Amikor Miranda már a fián is észrevette az agresszió első jeleit, megijedt, milyen példát tanul el az apjától, így nagy nehezen összeszedte magát és elvált, de rettentő szegényesen élt ennyi gyerekkel. Mindannyian a mai napig járnak terápiára, Miranda maga is szociálpszichológus lett, hogy segíteni tudjon magának, gyerekeinek, sorstársainak. Egy konferencián ismerte meg Markot, és végre boldog életet élhet.
Január 21.
Kedvenc reggelire
Reggel hamar fülig ért a szám: bundáskenyér is volt a reggeli büfé kínálatában. Ez a királyság: puha, omlós bundáskenyeret tömni magamba egy türkizkék óceánon ringatózó hajón.
Aztán hajóztunk egy órácskát, szerencsére most már nem lettem tengeribeteg, talán megszokom. Optimistán indultam a snorkelingre, hogy most majd biztos jobban fog menni – na, ehhez képest azonnal nyeltem egy rakás vizet, mert szétjött a pipám. Még jó, hogy a Moe kapitány a szó szoros értelmében a hóna alá vett és kiemelt a vízből, mert rettentően köhögtem és prüszköltem. Visszavittek a gumicsónakkal a hajóra, addig nagyjából magamhoz tértem – és kértem egy másik pipát, mert úgy voltam vele, ha most nem megyek vissza, akkor ki tudja, mikor merek megint merülni. A másik szerelés tökéletesen működött, és akár egyedül is tudtam volna úszni, de a pártfogóm nem mert elengedni, nehogy pánikoljak. Vittem a víz alatti gépet is. Nos, nem a víz alatt kellett volna beállítani, mert így sikerült makróra raknom, és egy kép se sikerült. No de így tanul az ember – legközelebb még a szárazföldön odatekerem a megfelelő helyre, ha már van rajta direkt vízalatti fotó program.
Az nagyon király, hogy a hajó fedélzetén rögtön a lépcső mellett van egy kinti zuhany, így nem kell sósan várni, hogy megszáradjon az ember – attól mindig viszketek. Kicsit heverésztünk, olvasgattunk, aztán jött is az ebéd, isteni, mint mindig.
Utána ismét kicsit arrébb hajóztunk, ezúttal egy lakatlan sziget mellé, itt volt a délutáni snorkeling. A merülés után elvarázsolva sétáltam a sziget hófehér homokján, álomszerűen szép tiszta volt a türkizzöld víz, bár a szigeten nagy bánatomra megláttam néhány műanyag palackot – nem tudom, a kirándulók hagyták-e itt, vagy a víz sodorta ide, de nagyon nem illett a környezetbe.
Az elképesztő mennyiségű szemét, melyet a helyi lakosok, de főleg a turisták termelnek, egy külön szigeten gyűlik, de sajnos a mai napig szokás, hogy a hajókról sokan csak beledobálják a szemetet a vízbe. Az idegenvezetőnk annyi mentséget talált, hogy még nem is olyan régen minden szemét lebomló volt, így szokták meg az emberek, hogy nyugodtan a tengerbe dobhatják, és nehéz átállni arra, hogy ma már nem.
Vacsora éjjel a parton
Délután ismét kis pihenés, ilyenkor van uzsonnára tea, kávé, banán. Este különleges vacsora volt: napnyugta után, már sötétben kivittek minket a gumicsónakkal a közeli szigetre, ahol a fiúk álomszépen feldíszítették a partot. Kis gödröket ástak a homokba, melyekbe mécseseket helyeztek, felhalmoztak homokból egy asztalféleséget, ami köré árkot ástak, e mögé lehetett ülni (a lábakat az árokba lógatva). A barbecue rácson illatozott a hal, és még egy nagyobb asztalt is áthoztak a hajóról, melyen roskadoztak a köretek. A zseniális vacsorát a mécsesekkel megvilágított parton, a csillagokkal bőven teleszórt ég alatt fogyasztottuk el. Olyan gyönyörű volt a tejút, ahogy még soha nem láthattam – itt aztán nincs fényszennyezettség. Az idillt csak az zavarta meg, amikor egy patkány futott el mögöttünk, volt is nagy sikoltozás a lányok részéről. Hirtelen a lakatlan sziget nem tűnt olyan paradicsomnak, mint addig, és a strandon való alvás se tűnt hívogató alternatívának.
Visszaeveztünk a hajóra a kis gumicsónakkal, a srácok persze tréfálkoztak, mint mindig, úgy tettek, mintha a csónakba is került volna egy patkány. Nagyon jó hangulat volt, amit csak tetézett, hogy ahogy megérkeztünk a hajóra, egy delfin is feltűnt a sötétben, és jó pár percig ott körözött a hajó fara körül. A delfint a repülőhal csalta a közelünkbe, a repülőhalat pedig a fény. Két repülőhalacska még a hajóra is felugrott, szegények csaliként végezték.
Január 22.
Reggeli után felmásztam a tetőre, ilyenkor a reggeli napsütésben még merek napozni. Mondjuk elég csalóka, mert ahogy hasítunk, erősen fúj a szél, és nem érzi a forróságot az ember, könnyen le lehet égni.
Egyszerűen nem győzök ámuldozni, mennyi árnyalata van a kéknek…
Snorkeling testőr nélkül
A délelőtti snorkelingre nem jött Moe kapitány, úgyhogy egyedül kellett boldogulnom. Azért mert magamra hagyni, mert most nagyon csendes vízen voltunk. Kevésbé állt fenn a veszély, hogy a hullámok bejutnak a pipámba. Elvileg tudom, hogy a csoport elején és végén is halad egy segítő, plusz a személyzet harmadik tagja csónakból figyel minket, de mégis volt bennem egy kis drukk így egyedül. Állandóan nézelődtem, hol vannak a többiek, meg hogy milyen messze van még a hajó. De azért nézegettem a korallokat és a halacskákat is.
A snorkeling után, aki akart, átmehetett a kis gumicsónakkal egy közeli szigetre. A legjobb döntés volt, hogy csatlakoztam az induló csapathoz. Ott ugyanis annyira elképesztően gyönyörű világoszöld, átlátszó és meleg volt a víz, amit elképzelni nem tudtam. Csak vigyorogtunk ki a fejünkből, aztán persze csináltunk pár száz fotót.
Hal-anyuka lettem
Az ebéd – szokás szerint – szenzációs volt, többféle választék, aztán kis csendespihenő. A délutáni merülésre jött Moe kapitány is, akit már az egész csoport a testőrömnek hív. A szó szoros értelmében most is a hónom alá nyúlt, hogy segítsen, úgy vezetett ugyanis a víz alatt. Ez azért nagyon megkönnyíti a dolgot, mert nem kell azzal foglalkoznom, merre járnak a többiek, és milyen irányban van a hajó. Csak élvezem a látványt és kattintgatom a szép képeket.
Egyszercsak mindenki körém gyűlt, mutogattak és nevettek, el nem tudtam képzelni, mi van. Bongó, az idegenvezetőnk magyarázta, hogy „fish”. Nem értettem, mi van, azt hittem, beleúszott egy hal a pólóm alá, pánikoltam is egy kicsit. De nem, semmi ilyen drámai nem történt, hanem egy apró, alig tízcentis színes halacska szegődött mellém. Végig a hasam alatt úszott, mintha az anyukája lennék. Egészen a hajóig kísért, ott aztán érzékeny búcsút vettünk egymástól. Golden Trevally típusú halacska volt, egy úgynevezett pilótahal, egy egészen kicsi bébi, amely gyakran szegődik nagyobb halak mellé. Bongó mutatott egy fotót egy jó egyméteres kifejlett példányról. Sárga-fekete csíkos halacska, a kicsiknél élénkek a színek, a felnőtteknél alig látszanak a csíkok.
A ma látott halak a hajón levő kézikönyv szerint (majd ha egyszer sok időm lesz, kiszótározom): grouper, basslet, cardinalfish, trevally, batfish, emperor, sweetlips, snapper, fusilier, goatfish, butterflyfish, bannerfish, angelfish, damsel, sergeant, wrasse, parrotfish, surgeonfish (the blue photo), unicornfish, rabbitfish, triggerfish, pufferfish, squirrelfish, clownfish (Nemo),
Látogatás egy lakott szigeten
Zuhanyozás, kis pihenés, aztán bementünk a közeli lakott szigetre a gumicsónakkal, sétáltunk egy kicsit. Meglepően takaros, tiszta, rendezett település volt, igazán szép iskolával, vadonatúj mecsettel. A lakosok apraja-nagyja kint volt az utcákon, a felnőttek beszélgettek, a fiatal srácok fociztak, a lányok teniszpályán labdáztak –nem nevezném teniszezésnek, csak bolondoztak a labdával. Minden olyan barátságos, békés, nyugodt volt.
Mielőtt elhagytuk a szigetet, nagy öröm ért minket: vagy kéttucatnyi delfin húzott el a parton mellettünk, játékosan ugrálva, ahogy a nagykönyvben meg van írva.
Buli a faluban
Utána vissza a hajóra, vacsora, majd sötétedés után ismét kihajóztunk a szigetre (Dhiggaru), ahol a helyi férfiak doboltak-táncoltak nekünk egy órácskát. Persze nekünk is be kellett állnunk táncolni.
Január 23.
Reggelre az alsó ajkam olyan duzzadt volt, mint egy olcsó pornósztáré. De megnyugtattak a többiek, hogy az övék is, a snorkelingtől van.
Reggel éppen a tonhalas szendvicseket és a remek rántottát majszoltuk, amikor feltűnt egy rakás delfin nem túl messze a hajónktól, és nekiálltak szórakoztatni minket. Hatalmasakat szaltóztak, némelyik hetet is, ez volt a maximum ugrásszám, de ezt többen teljesítették. Isteni aranyosak voltak, csak elég messze, nem tudtuk őket rendesen lefotózni. Moe a kapitány azonnal hozta a gumicsónakot és közelebb vitt minket hozzájuk. Ez annyira rendes volt tőle, nem lett volna muszáj, de tényleg mindig azon vannak, hogy örömet szerezzenek nekünk.
Utána kis hajózás, majd snorkeling. Jött a testőröm is, ami hasznos volt, mert ez volt a leghosszabb menetünk eddig, jól elfáradtam. De megvolt a jutalmunk, láttunk ugyanis teknőst. Sajnos a fotóhoz elég messze volt, de azért élmény volt, hogy együtt úszkáltunk vele a vízben.
Nincsenek veszélyes állatok
Ebéd előtt megálltunk egy szigeten (Rakeedhoo), ahol ismét új színét mutatta meg a tenger, az összes eddigi kék közül ez volt a legvalószínűtlenebb. A Maldív-szigetek egyébként nemcsak kinézetre paradicsom, de abból a szempontból is, hogy itt nincsenek veszélyes állatok. A víz alatt csupa barátságos állat úszkál, nem kell cápatámadástól tartani és a medúzacsípés is rém ritka. A szúnyog okozhat egyedül problémát. Bár a malária szinte ismeretlen, dengue-láz előfordulhat.
Január 24.
Ma kicsit korábban keltünk, hogy még reggeli előtt sétáljunk egy nagyot egy közeli lakatlan szigeten.
Reggeli után ejtőztünk egy kicsit, amíg továbbálltunk a következő „szálláshelyre”, ott volt a délelőtti snorkeling. Most egészen fantasztikus volt a halfelhozatal, és remekül lehetett látni, jó tiszta volt a víz. Moe kapitány ezúttal is a hónomnál fogva vezetett, nagyon erős volt a sodrás, most nem engedett magamra.
Aztán ebéd, majd a szokásos szieszta, szunyókálás, olvasás. Utána, aki akart, a gumicsónakkal átmehetett a kis homokszigetre (Hukuruveli sandbank). Itt az előző csoport szép kis fát épített partra sodort koralldarabkákból.
Amikor visszatértünk a kis kirándulásból, a tea és kávé mellett isteni csokitorta várt minket. Gyorsan elmajszoltuk, hogy utána átadjuk magunkat a további lustálkodásnak. Befejeztem egy jó kis könyvet, amit a hajón találtam, igazi nyaralós, könnyű olvasmány (Jane Green: Bookends), és nekikezdtem egy másiknak: Bob, the streetcat. Ez is imádnivaló.
Fulidhoo
Vacsora előtt sétáltunk egyet a közeli Fulidhoo szigeten. Egy-két csaj a csoportból úgy felöltözött, mintha a Sohóba készülnének. Volt, aki fekete csipkeruhát vett, egy másik meg kisminkelte magát. Én meg csak értetlenül bámultam őket, hogy ezt mégis kinek/minek.
A szigeten alig négyszázan laknak, gyakorlatilag körbe lehet sétálni. Annyira nyugodt és békés volt, az apró sziget apraja-nagyja kint ül a vízparton. A nők kártyáztak, beszélgettek, a férfiak külön kis csoportokban ücsörögtek, a gyerekek fociztak, játszottak, azaz mindenki igazi társasági életet élt, és nem a virtuális facebook világban. Van azért abban is valami jó, ha nincs valahol internet.
Bongó este elmesélte, hogy tudomása szerint egy dologban tartják a világrekordot: a válási statisztikákban. Az iszlám országban ugyanis házasság előtt nem lehet szex, ezért a fiúk nagyon hamar nősülnek. Mivel nagyon könnyű a válás (lényegében csak 3 hónapot kell várni, és minimális a papírmunka), gyorsan el is válnak.
Január 25.
Ma kivételesen már reggeli előtt hajóztunk egy órácskát, aztán lehorgonyoztunk a reggelihez. Utána a legénység mondta, hogy ha akarunk, búvárkodhatunk a hajó körül, mert épp egy zátony mellett vagyunk. Be is merészkedtünk a vízbe, de most nem csak én lettem rosszul a sós víz nyelésétől, hanem többen is. Hatalmas hullámok voltak ugyanis, menekültünk ki gyorsan. Továbbálltunk egy festői lagúnába, ahol két másik hajót is láttunk – hiába, közeledünk a fővároshoz.
Itt megebédeltünk, aztán szokás szerint szieszta. Délután három körül az utolsó snorkeling, most szerencsére nyugodtabb vizeken, de azért jött velem Moe kapitány, és szorosan fogott a hónom alatt, nehogy bajom essen. Nagyon vigyáz rám.
Male közelében rengeteg hajó volt a tengeren, kész csúcsforgalom volt a vízen.
Január 26.
Fél hatos ébresztő, hatkor reggeli, közben szólt a „Happy”, ami egyfajta himnusza lett az útnak. Aztán búcsúzás – én személy szerint leginkább a legénységtől vettem érzékeny búcsút, az utastársak közül csak a pár került közel hozzám.
Repülés tovább
A becsekkolásnál ablak mellé kértem helyet, kaptam is. Már pár órával azután, hogy elhagytam a Maldív-szigeteket, hitetlenkedve néztem a fotókat, hogy létezik-e ilyen kék…. Ez volt az első utazás, amikor úgy éreztem, hogy bizony hazudnak a prospektusok – hiszen a valóság a fotóknál sokkal, sokkal SZEBB…
Utószó
Az utazást egy angol iroda szervezte, és az írás megjelenése óta több olvasóm is részt vett rajta – mindannyian csak szuperlatívuszokban nyilatkoztak a nyaralásról. Az ára sajnos valamivel magasabb, mint amikor én fizettem be, 1.265 angol font (repjegy nélkül). Amennyiben hivatkozol a „Recommend a friend” programra és a személyes kódomra – 1162695, ebből 50 font kedvezményt kapsz. Az út pontos részleteit, dátumait, aktuális árait itt találod: Maldives Adventure Cruise
Én összekötöttem az utazást egy Sri Lanka körúttal. Úgy voltam vele, ha már elrepülök olyan messze, lássak mást is, és a repülőjegy nem került sokkal többe ilyen formában (Budapest – Male, Colombo – Budapest) mintha egy sima retúrt vettem volna.
Hasznos linkek készülődéshez
Repjegykereséshez hasznos lehet a legjobb repülőjegyek keresőkről írt útmutatóm.
Van a weblapomon egy komplett csomagolási lista.
Hasonlítsd össze a szállások árait a BOOKING.COM-ON.
Ha szállodák helyett inkább magánszálláson, airbnb-ben laknál, a “Mi az az airbnb” bejegyzésem végén találsz egy kedvezményes meghívót a rendszerbe, de előtte olvasd át a tanácsaimat, hogyan tehető minél biztonságosabbá a foglalás.
Hasonló beszámolók trópusi szigetekről
Hawaii-szigetek
Fülöp-szigetek legjobb látnivalói
Karib-szigetek
Francia Polinézia – komplett útikalauz
Utószó
Hasznosak voltak a fentiek? Szívesen olvasol ilyen útleírásokat, tippeket? Ha igen, és nem lenne ellenedre valamivel viszonozni a blogba fektetett munkámat, könnyen megteheted úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha itt a weblap jobb sávjában (mobilos verzióban a lap alján) levő booking.com kockában keresel szállást, azaz itt ütöd be, hova és mikor utaznál, a rendszer ugyanoda navigál, mintha közvetlenül írtad volna be az adatokat ezen a lapon. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, booking-on a genius kedvezményed is megmarad, de a rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot. Minden nap több órát töltök gép előtt, hogy ilyen ingyenes tartalmat írjak nektek és nem állnak mögöttem szponzorok, azaz ez amolyan lelkes „közszolgálat”:-). A számodra költségmentes támogatásod nekem további utakat tesz lehetővé és ígérem, azokról is hasznos beszámolók készülnek majd!:-)