O’ahu, Hawaii – gyors körút a szigeten

O’ahu eredetileg nem volt tervben Hawaii meglátogatása során, de elrontottam a repjegyfoglalást (nem, nem akarok róla beszélni:-), úgyhogy ide is elvetődtem.

Azért nem különösebben vágytam ide, mert ahogy utánaolvastam, nyilvánvaló lett, itt kevésbé izgalmasak a látnivalók egy pancsolást nem kedvelő utazónak, viszont nagy a tömeg. És így is van.

Amivel viszont nem számoltam, és ami miatt végül örültem, hogy ide is eljutottam, hogy messze itt a legszebbek a strandok. Hawaii többi szigetén egyáltalán nem bukkantam rá mesebeli azúrkék tengerre, mint amilyet pár héttel korábban Francia Polinézián láttam. De O’ahu végre pótolta ezt a hiányt.

Elsőként ugyan Waikikin beigazolva láttam az előítéletem, hogy ez az egész csak valami hájp. OK, van szép homokos tengerpart meg pálmafák, de a víz nem annyira különösen szép, viszont rengeteg a turista, nagy a dugó, nem lehet parkolni, ha mégis, akkor fizetős. Minden a vásárlásról, fogyasztásról szól, nem érvényesül az “aloha”, amely átjárja a többi szigetet.

Van egy komoly múzeum is, a Bishop, és jellemző, hogy a kifejezetten a múzeumi látogatóknak fenntartott parkolóban is van parkolóóra. Ilyet még sehol a világon nem láttam.

Hamar tovább is álltam, és nekivágtam autóval a vidéknek. A sziget délkeleti csücskében három gyönyörű strand fekszik egymás mellett – itt végre elámultam a víz kékjén.

Honolulu felől érkezve legdélebbre az első a Waimanalo Bay Beach Park.

Ettől kicsit északabbra fekszik Lanikai, egész keskeny homokos sávval, az elegáns lakóövezet szinte belelóg a tengerbe.

Egész közvetlenül mellette északi irányban pedig a Kailua Beach Park találhat. Olyan közel, hogy egy parkolással mindkettőt fel lehet keresni. Ez utóbbi inkább a tömegeknek épült, szélesebb strand, több parkolóhely, mentősfiúk (helyesek).

Figyelemreméltó még a North Shore nevű partszakasz is. Itt főleg télen van nagy élet, akkor hatalmasak a hullámok és ideözönlenek a világ menő szörfösei. Ilyenkor nyáron sokkal nyugodtabb a vízfelület, tömeg azért van, a parkolás szinte lehetetlen. Nekem pl. nem is sikerült, csak egy percre félrehúzódva az úton kattintottam ezt a fotót a Waimea Bay Beach parkról.

A szigeten elég húzós szállásárak vannak, én egy airbnb lakásban béreltem egyszerű szobát. A tulaj háza mellé felhúzott különálló házban három vendégszoba volt, a fürdőn és a nagy konyhán osztoztunk (de szinte alig láttam a lakótársaimat, így nem volt tumultus).

Kajaélményem viszont volt, méghozzá egy Eggs Benedict remekmű. A Kaila Cafe egy Honolulu külvárosi bevásárlóközpontjában megbúvó egyszerű kávéház, de a leírás alapján izgalmasnak tűnt. Elgurultam hát autóval és néztem egy nagyot, amikor várólistára kellett felírnom a nevem, hogy bekerüljek. Szerencsére gyorsan haladt a sor, és megérte a várakozás, isteni reggelim volt.

A tanulság az, hogy ha komplett Hawaii élményre vágyik az ember, akkor nem ússza meg, hogy több szigetet keressen fel. A legszebb strandok ugyanis itt vannak, a vulkánélmények meg máshol. Úgyhogy ha Hawaii, akkor legalább két hétben és két szigetben kell gondolkodni!:-)

Az utazáshoz a repülőjegyet a KLM biztosította, akiknek ezúton is köszönöm a nagylelkű támogatást:-)