Bhutáni utazásunkat annyira átszőtte a bhutáni király mesés esküvője körüli országos öröm, hogy muszáj erről egy külön postban is szólnom.
Az ország jelenlegi, 5. uralkodója, a kosárlabdáért és Elvisért rajongó, hihetetlenül népszerű Jigme Khesar Namgyel Wangchuck a parlament nyári ülésszakának nyitóülésén jelentette be, hogy nősülni kíván. A némán figyelő hallgatóság és az országszerte TV képernyőre meredő alattvalók előtt mosolyogva folytatta, hogy bizonyára a népe azt várja, egy csodaszép, nagyon okos, tökéletes lányt választ. Ő azonban azt emelte ki, hogy a leendő királyné egy kedves szívű lány, aki támogatja őt és akiben feltétlenül megbízik. A parlamenti hallgatóság – helyi szokás szerint – nem tört ki tapsviharban. Csendben tudomásul vette a hírt, de azért utána mindenki gratulált a királynak.
Ugyanez a visszafogott hozzáállás jellemző a lakosságra is. Amikor megkérdeztem a helyi vezetőnktől, Bhimtől, hogy ismerte meg vajon a király a feleségét, csak értetlenül nézett rám, hogy mégis honnan tudná és ugyan már mi közünk van ehhez. A lényeg a nép számára az, hogy a király megnősül. Ennek mindenki örül, mert imádják őt és mert így biztosítva látják a dinasztia továbbvitelét, azaz az országot 1907-ben egyesítő első király családjának folytatását. Az egyik internetes újság mindenesetre tudni véli, hogy ez egy gyerekkori szerelem – a király 17, a királylány 7 éves volt, amikor megismerkedtek. A király azt is kijelentette, hogy ő monogám férj lesz – ellentétben apukájával, aki négy hölgyet vett el, akik érdekes módon nővérek.
A királylány a 21 éves Jesun Pema, egy pilóta lánya, aki most fejezte be Oxfordban tanulmányait. A király országjáró körúton mutatta be választottját a népének. Az esküvő bejelentésével egyidejűleg azt is közölte, hogy egy visszafogott ünnepséget szeretne. Egyrészt az ország limitált erőforrásaira való tekintettel, másrészt pedig ezt meghitt családi eseményként képzelik el. Ennek megfelelően nem hívtak meg más királyokat, politikusokat, sőt még celebeket sem. Az esküvő időpontját asztrológusok határozták meg, akik a pár jegyeinek összeillőségét is tüzetesen kielemezték – és azt tökéletesnek találták.
Az országban nem volt más királyi esküvőkhöz (ld. William és Kate) fogható felhajtás. Nem készültek királyi pár arcképével bögrék vagy pólók, hanem mindössze egy kitűző, de azt gyakorlatilag mindenki viselte. Mi is. Az üzletek, szállodák felirattal kívántak boldogságot az ifjú párnak.
TV-ben folyamatosan sugározták az ország lakóinak jókívánságait:
Karma Tshiteem, az Összenemzeti Boldogság Bizottság elnöke viccelődve jegyezte meg, hogy a lagzi során egészen biztosan növekedett az ország összboldogsága.
A szertartást az ősi fővárosban, Punakhában rendezték, a nemrég csodálatosan felújított erődben. Az épületet színes zászlókkal, vörös szőnyegekkel díszítették.
A kosárlabdát kedvelő ifjú királyfi a hétköznapokon is meglehetősen laza, esténként bicajjal közlekedik a fővárosban. Most sem hazudtolta meg önmagát – az egész szertartás alatt fesztelenül (de tisztelettudóan) viselkedett. Időnként kézenfogva, halk szavakkal nyugtatgatta látszólag izgulós kedvesét.
A visszafogott, de elegáns és bájos szertartáson a király végignézte a táncos műsorokat és az ünneplés végén fiatalok maguk is beálltak a táncosok közé.
Másnap a pár felutazott a fővárosba. Bár elvileg csak 3 óra az út és ők kora reggel indultak, este 11 után érkeztek meg a palotájukba. Útközben az alattvalók (és turisták) sorakoztak az út mellett, hogy némán gratuláljanak a királynak. Ő mindenhol megállt, kiszállt az autóból és megköszönte az út mellett állóknak a jókívánságokat – sokuk órákat, napokat gyalogolt és nem kevesen voltak, akik új ruhát, csizmát vettek a nagy alkalomra. A fővárosba vezető szakaszon már olyan tömött sorokban állt a tömeg, hogy nem volt értelme visszaülni az autóba és az utolsó 15 km-t a pár gyalog tette meg. Erről is láttuk a TV közvetítést és még a képernyőn keresztül is megható volt, ahogy a király közvetlenül elbeszélgetett néhány emberrel és ahogy puszit dobott a gyerekeknek. A királynak nem volt újdonság az országjárás. Korábban már szinte az egész országot végiggyalogolta és szinte minden egyes alattvalójával személyesen találkozott.
Egy újságíró megkérdezte a királyt, tervez-e külföldi nászutat. „Körbeutazunk az országban, hogy megköszönjük a népnek a rengeteg jókívánságot” – hangzott a válasz.
Harmadnap aztán nagy murit csaptak a főváros óriási stadionjában, amelyre bárki ingyen bemehetett. Itt a legnagyobb szenzációt az jelentette, amikor a király megkérdezte a közönséget, megcsókolja-e ifjú feleségét. A biztatás után elcsattant az első nyilvános szájra adott királyi csók – a nép hatalmas örömére.
A tradicionális, formális szertartás komolyságát és meghittségét meglepően oldotta a mindig is laza király. A királyi pár eddigi viselkedése (már házasság előtt is együtt éltek és mindig kézen fogva mutatkoztak) és most különösen a csók új fejezetet nyitott Bhutánban, ahol eddig az érzelmeket igencsak palástolták a nyilvánosság előtt – manapság a fiatal párok felszabadultan járkálnak kéze a kézben az utcákon, vidáman utánozva a királyi párt.
A következő nap a királyi házaspár ellátogatott egy hindu templomba és ottani szertartás szerint is összeházasodtak – tiszteletül az ország 20%-nyi hindu kisebbsége előtt. Erről is, mint az esküvő más fontos pillanatáról, a modern király a facebook lapján közölt fotókat.
Előző bejegyzések:
Bhután – utazás a boldogság földjére
Repülés Thimpuba, Cheri Goemba