Maui alapos felfedezésére (körbeautózni plusz rövideket túrázni) négy teljes nap szükséges, plusz lehet hagyni egy napot hajókirándulásra, no és persze strandolásra. Íme, az útvonalak:
Első nap: Road to Hana és a Kipahulu völgy
Maui szigetének egyik sztár nevezetessége a „Road to Hana”, azaz a Hanába vezető út. Maga Hana nem egy nagy beteljesülés, csak egy picurka település, itt tényleg az oda vezető úton van a hangsúly.
Alig 40 km a városkától, ahol lakom (Paia), de mondta a házigazdám, sokáig fog tartani. Kicsit értetlenül néztem, mi tart sokáig 40 kilométeren, de aztán rájöttem.
Csupa kanyar meg szerpentin, szerintem az egész úton nincs tíz méter egyenes szakasz. A maximális megengedett sebesség nagy részén 15 mérföld, de nem is tudna sokkal gyorsabban menni az ember. Egyrészt a kanyargás, másrészt a többi autós miatt, meg hát van mit nézni.
Vízesések, szűk, mohával benőtt kőhidak (54 db!), buja esőerdő, csipkézett sziklák, végtelen kék óceán, és nagyszerű túraútvonalak.
Valami ilyesmi:-)
A vízeséseknél gyakran elég nagy a tömeg, főleg az elsőnél (Twin Falls) – ilyenkor kicsit nehéz hozzáférni a látványhoz.
Hanától tovább is lehet hajtani a parton, és a látogatók egy része folytatja útját a Kipahulu völgy felé (a többség visszafordul). Itt van a Haleakala nemzeti park „alsó” része, míg a fentit, a hegycsúcsot csak egy teljesen másik úton lehet megközelíteni. A nemzeti park két részét nem köti össze út, így nem igazán lehet megjárni egy nap, viszont a jegy (25 USD) három napig érvényes. Ha egy hétre jöttök a szigetre, érdemes úgy ütemezni Hanába vezető út bejárását és a Haleakala kráternél a szinte kötelező napfelkeltét, hogy a három napon belül legyenek.
Ha ezt bukja valaki (mint én, aki nem tudtam), akkor sincs nagyon nagy baj. A megvásárolt jeggyel a negyedik, ötödik, stb. nap a park másik részét látogatva lehet kérni plusz 5 dollár megfizetésével egy „Hawaii TriPark Annual Pass” upgrade-et (vagy eleve ilyet venni 30 dollárért, és ez egy évig érvényes).
Ahol eléri az út a Kipahulu völgyet, le lehet térni a látogatóközponthoz (a jegy megvásárlásával).
Innen két túraútvonal indul: a vízpart felé a Kuloa Pont Trail, ami egy könnyű 20 perces körtúra egy vízesésre és a parti sziklákra kilátással. Útközben izgalmas fákkal találkozni.
A másik pedig a Pipiwai Trail, valamivel nehezebb túra. Úgy 700 méter után található a Makahiku vízesés, majd további másfél kilométer a Waimoku vízesés – mindkettő felkereséséhez oda-vissza két óra kell.
Én a Pipiwai ösvényen csak az első vízesésig mentem, mert szorított az idő. Tanulság: nem délelőtt tízkor kell indulni, hanem jóval korábban. A másik tanulság, hogy rengeteg szúnyogirtó kell. Nem tudom, milyen, mert az enyémet konkrétan imádták, és csipkésre dekoráltak.
A Kipahulu völgyön túl már csak a legelszántabbak autóznak. Sok autóbérlő cég nem is engedi tovább a kocsikat, de az én házigazdám bátorított, menjek csak. És mivel tőle béreltem az autót, ez ugye egyben engedély is volt.
Mindenesetre tényleg csak a rutinos vezetőknek ajánlom, mert itt a szerpentinek sokszor egysávosra szűkölnek, úgyhogy simán előfordul, hogy hegynek felfele, kanyarodva kell tolatni, amíg elér az egyik autós egy szélesebb részt. Ahol nincs szerpentin, ott akkora hegyek-völgyek vannak az úton, hogy csodálkoztam, miért nem kérnek hullámvasút-felárat. És van egy csomó beláthatatlan kanyar is, párhoz ki is írták, hogy dudálni kell. Szóval tényleg csak akkor, ha valaki jó sofőr és nem lesz tengeribeteg a sok kanyartól. Komolyan mondom.
Ha a nehéz háromnegyed órás szakaszon túljut az ember, utána csodálatos tengerparti, kiváló aszfaltos részen lehet továbbsuhanni, amíg északnak nem kanyarodik az út vissza Paia felé. Itt már csak az útra kibotorkáló szarvasmarhákkal kell megküzdeni. Nekem ez volt messze a legkedvesebb rész, különösen mert csodás késő délutáni fényeket kaptam.
Praktikus tanácsok: Paiai és Hana között nincs benzinkút, úgyhogy érdemes tele tankkal indulni. Vizet sem lehet kapni sehol, azt is jobb magatokkal vinni. Vannak viszont kis büfék banánkenyérrel, friss kókusszal és ami a legjobb: szuper fagyival (Coconut Glen, Nahikunál).
Nekem a teljes kör pont nyolc óra volt, úgy, hogy nem mentem se botanikus kertbe, se vízesés alá, nem fürödtem, alig túráztam, szóval toltam egész nap. Tényleg hajnalban érdemes indulni, hogy jobban beleférjen minden. A másik lehetőség szétszedni a programot: első nap csak a „Road to Hana” sok megállóval és sétával, oda-vissza, aztán következő nap csak végighajtani rajta gyorsan és irány a nemzeti park, ahol több idő marad túrázni.
Második nap: Strand-hopping
Kiheitől délre egymást érik a csodaszép strandok, melyek közül a Big Beach a legnépszerűbb.
A legviccesebb élményem Keawakapu strandon volt. Olvasom a Lonely Planetben, hogy ez a strand a jógázók kedvence. Felnézek és mit látok? Nem csoda, hogy piacvezetők!:-)
A kedvenc helyem az út végén található Ahihi-King Natural Area Reserve volt. A fekete vulkanikus tájon már az autózás is izgalmas. Ahol véget ér az út, le lehet parkolni, és gyalog folytatni tovább. Kb. 20 perc séta után érhető el a hely, ahol a legbátrabb szörfösök lovagolnak óriási hullámokon. Naplementében eszméletlen jó látvány.
Harmadik nap: Napfelkelte és a Haleakala kráter
Ha van kötelező program a szigeten, akkor az a napfelkelte a kráternél. A nagyvárosokból másfél-két óra az út, úgyhogy beleszámítva a totyogós autósokat, parkolót találni, jó fotóshelyet korán kell kezdeni. Nekem háromkor csörgött a vekker, fél négykor úton voltam és ötre értem fel, a nap pedig fél hatkor méltóztatott felkelni.
A legfontosabb tudnivaló, hogy a napfelkeltéhez időpontot kell foglalni. Nem vicc. Olyan sokan igyekeztek fel ugyanis korábban a hegytetőre, hogy limitálni kellett a látogatók számát. Már az országúton hatalmas jelzőtáblák villognak az éjszakában, hogy akinek nincs foglalása, forduljon is vissza – és tényleg csak azzal engednek be a parkba. A foglalást legalább egy héttel a látogatás előtt érdemes elindítani ITT.
Jó még tudni, hogy fent se benzinkút, se büfé, úgyhogy tele tankkal, kajával, vízzel jó indulni. WC-ből csak elég ramaty pottyantós van, úgyhogy csínján a reggeli kávéval:-)
A másik nagyon lényeges tanács, hogy hideg van. Nagyon, nagyon hideg. Csontig hatoló, jeges szél. Javasolt cucc: aláöltözet, polár, széldzseki, túrabakancs, vastag zokni, sapka, sál, kesztyű. Igen, a nyár kellős közepén is. Én speciel síeléskor használt kéz- és lábmelegítő „patronokat” is vittem, és bizony jól jöttek.
Ha nem túl álmos az ember és nem akar egyből visszamenni aludni, érdemes legalább egy kis túrát csinálni, méghozzá a Keonehe’ehe ösvényt, ami levezet a kráter aljához. Csak arra kell figyelni, hogy amennyit lefelé gyalogol az ember, annyit majd vissza is kell jönni. De nagyon izgalmas a táj.
A túra után nekem az volt a furcsa, hogy lefelé ugyanott autóztam, mint fel, csak ugyebár most napvilágnál láttam is a tájat. Ritkán esik meg, hogy vaksötétben megyek fel egy hegyre és napsütésben jövök le. Tengerszinttől indul az út és háromezer méter felett van a csúcs, van, akinél előjöhet kis fejfájás magassági betegség miatt, de nem jellemző.
Negyedik nap: Maui nyugati része
A Nyugat Maui hegységet egy autóút öleli körbe, pár nagyvárossal és szuper strandokkal. Bár a távolságok itt is kicsik, a látnivalók sokasága miatt simán eltart egy napig körbeautózni.
Kanaha Pond Bird Sanctuary
Kis biorezervátum madaraknak, festői pallóval. Én speciel egy madarat sem láttam, de a táj szép volt.
Kepaniwai Park and Heritage Garden
Ebben a különleges kis parkban bemutatják a szigeten élő nemzetek jellegzetes épületeit a koreai pavilontól a portugál csempés házikóig. Nagyon hangulatos itt piknikezni, én is itt fogyasztottam el az ebédem.
Elvileg az itteni parkoló mellöl lehet felhajtani az ‘Iao Needle nevű hegycsúcs kilátójához, de sajnos az út le volt zárva javítás miatt, így ez nekem kimaradt.
King Kamehemaha Golf Club
Az útikönyvben bukkantam rá, hogy ennek a golfklubnak a központi épületét Frank Lloyd Wright tervezte. Mivel imádom a munkáit, bekanyarodtam. Senki nem állt utam, úgyhogy elgurulhattam a park központjáig, és igencsak tátva maradt a szám, micsoda pazar a pálya. Itt még az öntözés sem lehet akkor gond, mint sok szárazsággal küszködő helyen, esik úgyis eleget az eső.
Az épület persze zseniális és az a furcsa, hogy szinte senki nem tud róla, nem látogatják turisták. A világ többi részén biztos sorok kígyóznának előtte. Rejtély.
Lahaina
Nagyon helyes városka, ahol régen misszionáriusok, bálnavadászok és cukornádültetvényesek éltek. Ma szuvenírboltok, fagyizók és túracégek irodái sorakoznak a parton. Találni itt régi típusú házakat, de a fő attrakció a főtéren levő hatalmas banyán fa. 1873-ban ültették és mára szinte kész erdővé nőtt – 16 törzse közül már alig lehet tudni, melyik az eredeti.
Makaluapuna Point, azaz az ördögfogak (Dragon’s Teeth)
Kapalua partján a tengerbe mélyen benyúló kőszikla csipkézett széleivel úgy néz ki, mint egy hatalmas sárkány szája. A Lower Honoapi’ilani Road végében van egy parkoló és annak a jobb oldalától indul egy ösvény a szikláig.
Kahekili Highway
A sziget nyugati felének északi részén vezető út nyilván viccből lett „highway”-nek nevezve, mert egyes szakaszai egysávosnak is csak jóindulattal mondhatóak. A házigazdám nem is tanácsolta, hogy végighajtsak rajta, azt mondta, jobban járok, ha az ördögfogaknál visszafordulok. De persze engem hajtott a kíváncsiság. Nagyon vad, érintetlen vidéken halad át az út, élveztem minden percét, de fogalmam nincs, mi történt volna, ha jön szembe valaki, mert nem fértünk volna el – egyik oldalon függőlegesen emelkedő sziklafal, másikon szakadék.
Plusz egy nap: Hajókirándulás Molokinire
Molokini Maui és egy szomszéd sziget közt fekvő vulkanikus kráter, amely az útikönyv és az internetes leírások szerint snorkeling paradicsom. Elvileg cápák, ráják, teknősök úszkálnak vállvetve megannyi színes halacskával. Ez volt az oka, hogy befizettem a Triology-nál egy félnapos hajókirándulásra, de elég nagy csalódás volt. A hajó csodás volt, a tenger is, a személyzet cuki, a kaja elsőrangú – de én a halak miatt jöttem, és csak egy-két fajta volt, nagyon erősen hullámzó vízben. A cégnek egyébként szuper értékelései vannak és meg is érdemlik. Ha van idő és pénz (139 USD) hajóval kirándulni, be lehet vállalni, de ha valaki csak a búvárkodás miatt menne, szerintem nem éri meg.
Paia
Paia közelében van még három izgalmas dolog.
Mindenekelőtt az alig 2 perc autózára fekvő Ho’okipa strand, a legtutibb teknős-lelőhely és kedvelt szörfparadicsom. A házigazdám mesélte, hogy régen csak naplemente előtt jöttek ki a teknőcök a partra, most meg már állandóan ott henteregnek. Kerülgetni kell őket, amikor lemegyek szörfözni – tette hozzá. Hiába, no, itt se könnyű az élet.
Aztán Haiku település határában a Sacred garden. Ez tíz éve alakították ki, kert és melegház labirintussal, időnként közösségi programokkal, megnyugvásra, olvasásra, meditálásra nagyszerű.
És van egy szuper játszótér is. a Kalakupua Playground vagy másik nevén Fourth Marine Division Memorial Park. Gyerekes családoknak jól jöhet, ha unja a gyerek a strandot (van ilyen egyáltalán?)
Szállás
Pá’ia városkában szálltam meg, ami nagyon bejött. Míg a szigetnek azon a részein, ahol jók a strandok (Kaanapali és Kihei környéke), rengeteg szálloda és turista van. A kicsit vadregényesebb, kietlenebb részeken élnek a helyiek, ilyen Pá’ia is. Egész Mauira jellemző a nagyon egészséges, aktív életmód, de itt aztán különösen. Míg máshol a nagy szupermarketek árnyékában van egy biobolt, itt csak az van. Kizárólag egészséges, organikus termékeket árul az egyetlen élelmiszerbolt (Mana store), tele laktózmentes, gluténmentes és mindenféle izgalmas cuccokkal. Van nagyszerű hideg-meleg salátapult is, én egész héten itt vettem mindent, reggelit, ebédet, vacsorát.
A szállásom airbnb-n foglaltam, egy kedves lánynál laktam, nagyon jól kijöttünk és szomszéd cicájával is jóba lettünk:-)
Ha a hoteleket szereted, nézz körül a booking-on:
Ha szállodák helyett inkább magánszálláson, airbnb-ben laknál, a “Mi az az airbnb” bejegyzésem végén találsz egy kedvezményes meghívót a rendszerbe, de előtte olvasd át a tanácsaimat, hogyan tehető minél biztonságosabbá a foglalás.
Autóbérlés
Az autót is az airbnb házigazdámtól béreltem, feleannyiért, mintha a nagy cégeknél intéztem volna. És kényelmesebb is volt: Julie kijött elém a reptérre (grátisz), az autó pedig itthon várt.
Meghívó a privát emberektől való autóbérlő rendszerre, a turo-ra: ITT
Gasztro
Enni végig Paia boltjából vettem kaját, nem bírtam megunni. Egyszer ebédeltem csak „idegen” helyen, a Geste Shrimp Truck-nál, szuper rákokat. Ez a Kahului kikötőhöz vezető út mentén áll.
Összességében azért nagyszerű Maui, mert ahhoz képest milyen pici, elég sok látnivaló van. Jók a strandok, jók a túrák és szuper egészségesek a kaják. Más nem is kell egy tökéletes vakációhoz.