Magamról

Sok szeretettel üdvözöllek a blogomon!  A nevem Kisgyörgy Éva, „civilben” közgazdász vagyok, de amióta az eszem tudom, az utazás a szenvedélyem.

Imádom megosztani az élményeimet másokkal és még inkább azt, amikor másokat is arra inspirálok, hogy elinduljanak felfedezni ezt a csodálatos világot – ezért hoztam létre ezt a blogot.

Hogy kezdődött?

Minden bizonnyal az első magyar privát weblapok egyike az enyém, ugyanis 1996-ban született  – maga a blog szó is csak a következő évben, 1997-ben keletkezett. Ha érdekel, milyen volt ott lenni az internet születésénél, a Weblaptörténelem alatt részletesebben is elmesélem.

138 országban jártam, és 24 éve írok az élményeimről, 2011 vége óta úgymond ez a főfoglalkozásom.

De nem volt mindig így – azt, hogy most ezt megtehessem, annak köszönhetem, hogy három évtizeden át rengeteget tanultam, még többet dolgoztam és néhányszor jókor voltam jó helyen – azaz párszor szerencsés lehetőségek adódtak, amelyeket két kézzel ragadtam meg, hogy aztán 110 százalékot hozzak ki belőlük.

Erről, meg hogy mégis miből utazom (leggyakoribb kérdés:-)) többet az Üvegzseb írásban olvashatsz.

Igazán fogalmam nincs, hogy lettem világutazó. A szüleimtől biztos nem örököltem, mert nekik lehetőségük se nagyon volt utazni, de nem is volt ez prioritás számukra. Igaz, először velük jutottam ki külföldre, általános iskolásként a Csorba tóhoz. Apukámtól kaptam egy Smena 8M fényképezőgépet, és ezzel el is dőlt, hogy a fotózás lett a legkedvesebb hobbim. Na meg az is, hogy nem félek az egyedüli utazástól, mert már akkor elkeveredtem a csoporttól. Volt nagy pánik, de szerencsére pár óra múlva előkerültem. A szüleim halálra rémültek, de én remekül megvoltam a kis fényképezőgépemmel – és ez a mai napig így van.

Első szóló kalandok

Az első igazán kalandos utazásra aztán már egyetemistaként került sor, amikor az akkor kiváltható 50 dolláros valutakeretből nekivágtunk az akkoriban engedélyezett maximális időre, azaz egy hónapra Nyugat-Európának. Zsebünkben egy Interrail igazolvány, csővázas hátizsákjainkban száraz kolbász, konzervek és tartós kenyér, jegyzetfüzetünkben kanapészörfös házigazdák címei. Ma már fogalmam nincs, hogy tudtuk ezt így összehozni, de egy hónapot csavarogtunk szinte nulla pénzből és imádtuk minden percét.

A multiknál töltött évtizedek során csak a rendes évi szabadságból tudtam gazdálkodni, igaz, annak minden percét utazással töltöttem – sokszor reggel érkeztem meg egy távoli országból és egyenesen mentem a munkahelyre, hogy egy napot se veszítsek. Ebben az időben legtöbbször kis kalandtúra cégek csoportjaihoz csatlakoztam, mert akkoriban több pénzem volt, mint időm, így ez volt a célszerűbb megoldás. Aztán amikor megszűnt a munkaköröm, fordult a kocka: hirtelen időből lett több, úgyhogy azóta, hacsak lehet, inkább magamnak szervezem az utazásaimat, és ebben meglehetősen nagy rutinra tettem szert.

A tapasztalataimról egy könyvet is írtam, a Világutazók kézikönyvét (sajnos már nem kapható).

Kedvencek?

Sokszor teszik fel nekem a kérdést, melyik volt a kedvenc utazásom vagy országom. Nem könnyű erre válaszolni, mert én az a típus vagyok, aki mindenhol meglátja a jót. Vannak olyan helyek, ahol lélegzetelállító a táj (Új-Zéland, Norvégia vagy Izland), vannak, ahol elképesztően barátságosak a helyiek (mint például Irán, Kolumbia vagy Mianmar), de olyan is, ahol az az izgalmas, mennyire más és felfoghatatlan minden (ilyen nekem Japán).

És persze ott van New York, ahol volt szerencsém két évet tölteni ösztöndíjasként, és ami a szívem csücske lett a maga kirobbanó energiájával, lüktetésével.

És még miről szól a blog?

De nemcsak külföldre utazok, és nemcsak arról írok. Szeretem járni az országot is, aminek külön fület szenteltem a blogon, felfedezve és bemutatva az ország érdekes látnivalóit megyéről megyére, településről településre. És imádom a hasamat is, úgyhogy egy gasztroszekciót is találni a weblapon a kedvenc éttermeim ajánlásával. Ez utóbbit egyáltalán nem szakértőként írom, hanem  lelkes, de amatőr ínyencként.

Az utazás és fotózás mellett a blog az, ami nélkül nehezen tudnám elképzelni az életem. Hosszú, részletes útinaplókat írok, tele linkekkel, elsősorban nem szórakoztatásként, hanem segítségképp azoknak, akik az adott területre indulnak. Bár ez rengeteg időt felemészt, szívesen mesélek a tapasztalataimról és szerencsére fantasztikus olvasótáborom van. Aktív, lojális, érdeklődő, belevaló csapat, és ezért nagyon hálás vagyok.

IMÁDOM a visszajelzéseket, úgyhogy írj nyugodtan levelet, mi tetszik, mi nem, miről szeretnél még tudni.

Jó böngészést, és neked is csodálatos utazásokat kívánok!:-)