Luther nyomában 3/3: Bodensee és Augsburg

Bár a Bodensee szigorúan véve nem tartozik a Luther útvonalhoz, nekem megért egy pár órás kitérőt Speyer és Ausburg közt:-)

Underuhldingen

Tavaly már jártam a világörökség részeként nyilvántartott cölöpházaknál, de – mint egy régi ismerőshöz – most is beköszöntem. Ez az UNESCO jelölés a világörökség-gyűjtők rémálma, 111 (!!!) régészeti leletből áll, ráadásul mind a tengerben van. A látogatás szempontjából a legkirályabb a német Underuhldingenben található, itt ugyanis, a Bodensee partján rekonstruáltak egy települést.

Birnau

A szállásom felé hajtva még a Birnau kolostornál is elidőztem kicsit, büszkén ragyogott a lemenő nap fényében. A környék tele volt szőlőültetvényekkel, bortermelő vidéken járunk.

Friedrichshafen

Friedrichshafenben szálltam meg, és reggel az első utam a móló végében található kilátóhoz vezetett. Ahogy felkaptattam a vasépítményen, körbenéztem a városon és megakadt a szemem egy zeppelinen. Én még az életben nem láttam “élőben” zeppelint és hirtelen ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy felüljek rá.

Gyors guglizás, és kiderült, nincs nagyon messze a reptér, de a legolcsóbb menet is 225 euró. Ez fél óra, és innentől kezdve a többi sétarepülés csak hosszabb és drágább (az árlista tetején a kétórás, 810 eurós teljes kör van a tó körül). Gondoltam, kicsit lenyugtatom magam, és előbb megnézem a Zeppelin múzeumot, az úgyis ott van a móló közelében.

Na, hát itt is azonnal odáig voltam és vissza, meglátván, milyen fényűzően utaztak elődeim a repülés hajnalán. Az összes modern légitársaság business osztálya elbújhat az 1936-os “repülő sétahajó”, az LZ 129 Hindenburg mellett. Zárható alvókabinok, társalgó és porcelán étkészlet! Sajnos nem tartott sokáig a gép “szárnyalása”, mindössze 14 hónapot élt meg, amikor az utolsó útján leszállás közben megsemmisült.

Benéztem a város másik érdekes múzeumába is, ahol régi iskolai eszközök, komplett iskolatermek vannak kiállítva.

Aztán csak nem bírtam magammal – kihajtottam a reptérre és megkérdeztem, van-e még hely egyáltalán aznapra. Csak az este 7 órás, félórás sétarepülésre akadt még egy darab hely, úgyhogy gyorsan kellett döntenem. Ilyenkor mindig azt próbálom mérlegelni, mennyire bánnám meg, ha visszalépnék. Érdekes, hogy egy-egy drága ruhadarab, cipő, bármi tárgy esetén ilyen kis átgondolás után általában arra szoktam jutni, hogy tulajdonképpen nem jön el a világvége, ha nem veszem meg. Az “élményeknél” egész más a helyzet. Ott majdnem mindig az dönt, hogy most ugyan ez a repülés “csak” 225 euró, de ha pár hónap múlva olthatatlan vágyat érzek, hogy márpedig ezt ki kellene próbálni, akkor ugye erre rájön még egyszer az útiköltség. Úgyhogy befoglaltam.

Konstanz

Mivel estig még volt pár órám, átkompoztam a tó másik oldalára, Konstanz városába. Itt azért akadt egy reformációhoz kapcsolódó emlék is.

A konstanzi Hus-múzeum Husz János életét és korát dokumentálja, aki a lelkiismereti szabadság filozófusaként a mai napig nagy tiszteletnek örvend. Az 1417-es konstanzi zsinat alkalmából azért érkezett a városba, hogy előreformációs téziseit képviselje. Hiba volt: eretneknek nyilvánították és máglyán elégették. Ez a kegyelmes urakat azonban nem tartotta vissza attól, hogy új pápát válasszanak: az 1417-es pápaválasztás volt az egyetlen, amelyet az Alpoktól északra tartottak.

Mainau

A városkától csak pár perc a csodálatos virágsziget, ahol órákat lehet sétálni. 45 hektáros botanikus kert, lepkepark, történelmi kastély, kis szökőkutak, éttermek, sétányok ötvözete. Annak mondjuk nem örültem, hogy a kastély előtt hatalmas kamionok álltak, megakadályozván a szép fotóakt, de a színes virágokban azért ki tudtam magam gyönyörködni.

Meersburg

Visszakompozva és a reptér felé hajtva még Meersburg várára is vethettem egy pillantást. A magasan a tó fölé nyújtózkodó vár mintha óvón figyelné a körülötte sorakozó favázas házikókat. Nagyon megkapó település, legközelebb itt majd jó lenne kicsit több időt eltölteni.

Zeppelin-repülés

De most sietnem kellett – várt rám a zeppelin!bár a 40-es években leáldozott a klasszikus Zeppelin-korszak, 1997-ben ismét megépítettek egyet – és ezt lehet kipróbálni.

Hát mit ne mondjak, óriási élmény volt! Már a beszállás is másképp ment, mint ahogy megszoktam. A nagy “lufi” alján levő, 12 fős utastérbe ugyanis úgy kellett beszállnunk, hogy amikor leszállt a zeppelin, két utas kiszállt, és közülünk két utas be. Vigyázni kellett, hogy az összsúly nagyjából egyenletes legyen. Azt mondták, különben elszáll, és akkor hoppon maradunk:-)

A félórás sétarepülés abból állt, hogy körülnéztünk a város felett és kirepültünk a tó felé. Nagyon bírtam, hogy a rövid emelkedést és landolást kivéve fent ide-oda lehetett mászkálni a kis kabinban, akár a pilóta mögé állva leselkedni a műszereket. Az esti járat nagyszerűnek bizonyult, mert ilyenkor már sokkal szebbek a fények fotózni. Arról már nem is beszélve, hogy két kis ablakot ki lehetett nyitni, ahol kidughattam a kamerát, és nem kellett üvegablakon keresztül szerencsétlenkedni a fotózással. Kár, hogy az “igazi” gépeken ilyet nem lehet:-)

Augsburg

Augsburg több mint 2000 éves történelmével Németország egyik legrégebbi városa. A reformáció történetében is fontos helyszín, hiszen az augsburgi birodalmi gyűlésen tagadta meg Luther 95 tézisének visszavonását. Tiszteletére külön kiállítást rendeztek be a St. Anna templom mellett, ahol meghúzta magát, amikor a városban járt.

Kihagyhatatlan program a Schaezlerpalais meglátogatása, különösen annak fényűző palotaterme. Nyitáskor a teremőrök megrökönyödésére végigvágtattam a többi szobán, hogy elsőként, egyedül fotózhassak ebben a csodaszép teremben, de kár volt pánikolni – a csoportok 11 után érkeznek. Addig csak a tietek lehet!

A fentieken túl tele van a város érdekes látnivalókkal – például fel lehet mászni a St. Peter templom tornyába, ahol egy tündéri kedves bácsi a jegyárus, vagy gyerekeknek jó móka a bábmúzeum.

“A világ legrégebbi, ma is létező szociális lakótelepe”. Nagyjából ennyit tudtam arról, mi is az a Fuggerei, amikor elsétáltam ehhez a háztömbhöz Augsburgban.

1521. augusztus 23-án Jakob Fugger, augsburgi bankár alapította meg azt a lakótelepet, ami a mai napig az alapítólevélben foglaltak szerint működik. Az éves bérleti díj egy rajnai forint (gulden) átszámított értéke, vagyis 88 euro cent. További előírás, hogy a bérlőnek napi egy Miatyánkot, Üdvözlégyet és Hiszekegyet kell elmondani az alapító, valamint a Fugger család lelki üdvéért – erre a lakótelepen épült templomban, öt órakor közös ima keretében is lehetőség van. Természetesen ezt senki nem kéri számon, nem ellenőrzi.

Jakob Fugger banktevékenységből, majd bányakoncessziókból szerezte vagyonát, amelyből nemcsak reprezentatív építkezéseket, művészeteket támogatott, de a szegényeket is. Elsősorban azokat, akik önhibájukon kívül nem jutottak egyről a kettőre, de még nem csúsztak le teljesen, azaz volt esélyük újrakezdésre. A mai napig ez az alapelv, úgyhogy két szociális gondozó igyekszik segíteni azoknak, akik szeretnének visszakerülni a „normális” életbe.

Három feltételnek kell megfelelni, hogy valaki bejuthasson az otthonokba: katolikus hit, szociális rászorultság és hogy a jelentkező augsburgi lakos legyen. Többségben idősek laknak itt, de nem csak ők – a házfalaknak támasztott bicajok és babakocsik arról árulkodnak, hogy fiatalabb lakók is helyet kapnak. Elsősorban olyanok, akiknek életkörülményeik miatt nehéz a piaci lakbért megfizetni (például gyereküket egyedül nevelő anyukák).

A padokon csivitelő nénik boldogan vegyültek a telepen lakó kisgyerekekkel és úgy láttam, a turisták bámészkodását sem bánták, legalább volt kivel beszélgetni, ha épp kedvük szottyant. Annyira szükség lenne ilyen intézményekre máshol is – például nálunk -, segíteni az egyedül maradt, szegény, magányos, de még ápolásra nem szoruló időseket.

Jó volt látni egy ilyen intézményt, ami évszázadok óta működik. Birodalmak jöttek-mentek, világháborúk törtek ki és békeszerződések köttettek, de itt változatlanul zajlik a segítő munka, méghozzá a mai napig a Fugger család felügyeletével és támogatásával..

Bár a magyar „fukar” szó a Fuggerek családnevéből származik, végig az járt az eszemben, bárcsak nálunk is sok mai milliomos lenne ilyen „fukar”…

További bónusz, hogy az egész utazás alatt itt vacsoráztam a legjobbat. Biztos a hely szelleme már eleve megérintett, de az is nagyon tetszett, hogy az udvarhoz tartozó Die Tafeldecker étteremben megvalósították a két álmomat: minden fogás pici, így többet is meg lehet kóstolni és mindből van egy bemutatóadag a pultban, így látjuk, mit választunk! Zseniális.

Ezzel a megható, szeretetteljes programmal zárul a Luther-zarándoklatom. Németországba akárhányszor jövök vissza, mindig tartogat meglepetéseket. Attól tartok, hamarosan újra errefelé veszem az irányt:-)

A fenti bejegyzés a “Luther Country” kampány keretében készült, az iambassodor és a Német Nemzeti Turisztikai Hivatal szervezésében. A tartalom és a vélemény azonban – mint mindig – teljes egészében az enyém (travellina).