Németország déli részén tettem egy nagyon szép túrát – megmutatom, mennyi csodás helyet találtam!
Birnau
Első megállóm Birnau kolostora volt, amely büszkén ragyogott a lemenő nap fényében. A környék tele volt szőlőültetvényekkel, bortermelő vidéken járunk.
Underuhldingen
A világörökséget gyűjtők közt időnként vita tárgya, mikor lehet kitenni a pipát a meglátogatott jelölés mellé, ha az több tételből áll. Vannak ugyanis olyan világörökségek, melyek több helyszínen vannak, mint például a tegnap említett Le Corbusier munkássága, három kontinens hét országában.
Az igazán keményvonalasok úgy gondolják, csak akkor teljesített a feladat, ha a világörökségi tétel minden egyes elemét meglátogatták. Na, nekik igencsak felállhatott a hátukon a szőr, amikor meglátták ezt az UNESCO jelölést, ami 111 (!!!) régészeti leletből áll, ráadásul mind a tengerben van.
Hogy miről van szó? Több ezer éves településekről, melyek cölöpökre épültek itt az Alpok környékén. Eddig 937 ilyen település találtak, a fele Svájcban van, de látogatás szempontjából a legkirályabb a német Underuhldingenben. Itt ugyanis, a Bodensee partján rekonstruáltak egy települést, és bár totál mű az egész, nagyon sokat dolgoztak azon, hogy minél valósághűbb legyen.
Maguk a települések ugyanis nem maradtak fent (i.e. 5000 körül jelentek meg), csak a cölöpök a tengerfenéken, melyekből egyébként pár látható is a látogatóközpontban.
Egyébként elég okosak voltak már, akik itt éltek, pedig a híres ősi civilizációk még ki se alakultak. A cölöpös házak védelmet adtak, könnyen lehetett halhoz jutni, és kényelmesen kivehették a részüket a lakók a vízi utakon zajló kereskedelemből. Hogy miket adtak-vedtek akkoriban: üveggolyókat, kagylóhéjakat, borostyánt és kovakövet.
Nem hiába mondják az ingatlanosok, hogy a sikeres ház kulcsa a location, location, location!
Konstanz
Átkompoztam a tó másik oldalára, Konstanz városába. Itt azért akadt egy reformációhoz kapcsolódó emlék is.
A konstanzi Hus-múzeum Husz János életét és korát dokumentálja, aki a lelkiismereti szabadság filozófusaként a mai napig nagy tiszteletnek örvend. Az 1417-es konstanzi zsinat alkalmából azért érkezett a városba, hogy előreformációs téziseit képviselje. Hiba volt: eretneknek nyilvánították és máglyán elégették. Ez a kegyelmes urakat azonban nem tartotta vissza attól, hogy új pápát válasszanak: az 1417-es pápaválasztás volt az egyetlen, amelyet az Alpoktól északra tartottak.
A városkától csak pár perc a csodálatos virágsziget, ahol órákat lehet sétálni. 45 hektáros botanikus kert, lepkepark, történelmi kastély, kis szökőkutak, éttermek, sétányok ötvözete. Annak mondjuk nem örültem, hogy a kastély előtt hatalmas kamionok álltak, megakadályozván a szép fotóakt, de a színes virágokban azért ki tudtam magam gyönyörködni.
Mainau kolostorszigete
A csodálatos Bodenseen a 724-ben alapított Benedek rendi kolostor került fel a világörökségi listára, ami a középkor egyik fontos szellemi központja volt. Az UNESCO jelöléshez ugyebár nem elég, ha valami szép és régi, kell, hogy valamiben egyedülálló, különleges legyen. Ez a kolostor a 10. és 11. századi kéziratok folytán vált világhírűvé, mivel ezek egyedülálló módon képviselik a korabeli kódexfestészetet.
Magukat az iratokat nem tudjuk itt megnézni, azok a badeni tartományi könyvtárban vannak, de három templomot igen.
Közülük a legérdekesebb, legszebb, a St. Georg nyaranta (május és szeptember közt) csak idegenvezetővel látogatható, naponta kétszer: 12.30 és 16 órakor (a képek védelmében nem akarják, hogy a csúcsidőszakokban folyamatosan nyitogassák a látogatók az ajtókat, mert a benti hűvös és a kinti forróság okozta pár nem tenne jót nekik).
A vezetésre nem kell előre jelentkezni, csak oda kell menni a túra kezdetére és leperkálni az idegenvezetőnek 2 eurót.
Kirándulástipp: a Bodensee körül nagyszerű kerékpáros útvonalat alakítottak ki, nagyon sokan bicajjal közlekednek errefelé. A szigetre is átvihető komppal a kerékpár, és ott a Konstanz állomástól 12 km a templom. A komp 10 percenként közlekedik.
Meersburg
Visszakompozva és a reptér felé hajtva még Meersburg várára is vethettem egy pillantást. A magasan a tó fölé nyújtózkodó vár mintha óvón figyelné a körülötte sorakozó favázas házikókat. Nagyon megkapó település, legközelebb itt majd jó lenne kicsit több időt eltölteni.
Friedrichshafen
Friedrichshafenben szálltam meg, és reggel az első utam a móló végében található kilátóhoz vezetett. Ahogy felkaptattam a vasépítményen, körbenéztem a városon és megakadt a szemem egy zeppelinen. Én még az életben nem láttam „élőben” zeppelint és hirtelen ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy felüljek rá.
Gyors guglizás, és kiderült, nincs nagyon messze a reptér, de a legolcsóbb menet is 225 euró. Ez fél óra, és innentől kezdve a többi sétarepülés csak hosszabb és drágább (az árlista tetején a kétórás, 810 eurós teljes kör van a tó körül). Gondoltam, kicsit lenyugtatom magam, és előbb megnézem a Zeppelin múzeumot, az úgyis ott van a móló közelében.
Na, hát itt is azonnal odáig voltam és vissza, meglátván, milyen fényűzően utaztak elődeim a repülés hajnalán. Az összes modern légitársaság business osztálya elbújhat az 1936-os „repülő sétahajó”, az LZ 129 Hindenburg mellett. Zárható alvókabinok, társalgó és porcelán étkészlet! Sajnos nem tartott sokáig a gép „szárnyalása”, mindössze 14 hónapot élt meg, amikor az utolsó útján leszállás közben megsemmisült.
Benéztem a város másik érdekes múzeumába is, ahol régi iskolai eszközök, komplett iskolatermek vannak kiállítva.
Aztán csak nem bírtam magammal – kihajtottam a reptérre és megkérdeztem, van-e még hely egyáltalán aznapra. Csak az este 7 órás, félórás sétarepülésre akadt még egy darab hely, úgyhogy gyorsan kellett döntenem. Ilyenkor mindig azt próbálom mérlegelni, mennyire bánnám meg, ha visszalépnék. Érdekes, hogy egy-egy drága ruhadarab, cipő, bármi tárgy esetén ilyen kis átgondolás után általában arra szoktam jutni, hogy tulajdonképpen nem jön el a világvége, ha nem veszem meg. Az „élményeknél” egész más a helyzet. Ott majdnem mindig az dönt, hogy most ugyan ez a repülés „csak” 225 euró, de ha pár hónap múlva olthatatlan vágyat érzek, hogy márpedig ezt ki kellene próbálni, akkor ugye erre rájön még egyszer az útiköltség. Úgyhogy befoglaltam.
Zeppelin-repülés
De most sietnem kellett – várt rám a zeppelin!bár a 40-es években leáldozott a klasszikus Zeppelin-korszak, 1997-ben ismét megépítettek egyet – és ezt lehet kipróbálni.
Hát mit ne mondjak, óriási élmény volt! Már a beszállás is másképp ment, mint ahogy megszoktam. A nagy „lufi” alján levő, 12 fős utastérbe ugyanis úgy kellett beszállnunk, hogy amikor leszállt a zeppelin, két utas kiszállt, és közülünk két utas be. Vigyázni kellett, hogy az összsúly nagyjából egyenletes legyen. Azt mondták, különben elszáll, és akkor hoppon maradunk:-)
A félórás sétarepülés abból állt, hogy körülnéztünk a város felett és kirepültünk a tó felé. Nagyon bírtam, hogy a rövid emelkedést és landolást kivéve fent ide-oda lehetett mászkálni a kis kabinban, akár a pilóta mögé állva leselkedni a műszereket. Az esti járat nagyszerűnek bizonyult, mert ilyenkor már sokkal szebbek a fények fotózni. Arról már nem is beszélve, hogy két kis ablakot ki lehetett nyitni, ahol kidughattam a kamerát, és nem kellett üvegablakon keresztül szerencsétlenkedni a fotózással. Kár, hogy az „igazi” gépeken ilyet nem lehet:-)
Neuschwanstein
Neuschwanstein vára az egyik legnépszerűbb látványosság Németországban – konkréten a második helyet foglalja el a ranglistán, ennél többen csak a Hamburg Miniversum terepasztalait látogatják. Nem csoda, hiszen a sok tornyocskás karcsú vár pont olyan, ahogy egy mesebeli várat elképzel az ember.
Linderhof
Nincs messze innen egy másik pompás kastély se. A Linderhof-kastély és az azt körülvevő park a 19. század egyik legművészibb együttese. A „királyi villa” az egyetlen palota, amelyet II. Lajos bajor király befejezhetett. A király nagy hódolója volt a francia építészetnek, többször is járt Versailles-ban, és ezek a látogatások inspirálták egy hasonlóan fényűző és szép kastély megálmodására. Egyik ilyen útja után megvette a Linderhof nevű vadászterületet, és megkezdődhetett a kastély építése. A barokk homlokzat mögött rokokó világ tárul elénk, a kastély előtt pedig Versailles-i mintára kertet alakítottak ki. Ennek ékköve az a medence, aminek a közepén aranyozott szobor áll, valamint egy szökőkút 30 méter magas vízsugárral.
Wies
Egy pompás rokokó zarándoktemlom az Alpok lábánál, Bajorországban. Kívül semmi különös, de ha belép az ember, robbannak a színek, angyalkák, aranyozott díszek!
Augsburg
Augsburg több mint 2000 éves történelmével Németország egyik legrégebbi városa. A reformáció történetében is fontos helyszín, hiszen az augsburgi birodalmi gyűlésen tagadta meg Luther 95 tézisének visszavonását. Tiszteletére külön kiállítást rendeztek be a St. Anna templom mellett, ahol meghúzta magát, amikor a városban járt.
Kihagyhatatlan program a Schaezlerpalais meglátogatása, különösen annak fényűző palotaterme. Nyitáskor a teremőrök megrökönyödésére végigvágtattam a többi szobán, hogy elsőként, egyedül fotózhassak ebben a csodaszép teremben, de kár volt pánikolni – a csoportok 11 után érkeznek. Addig csak a tietek lehet!
A fentieken túl tele van a város érdekes látnivalókkal – például fel lehet mászni a St. Peter templom tornyába, ahol egy tündéri kedves bácsi a jegyárus, vagy gyerekeknek jó móka a bábmúzeum.
„A világ legrégebbi, ma is létező szociális lakótelepe”. Nagyjából ennyit tudtam arról, mi is az a Fuggerei, amikor elsétáltam ehhez a háztömbhöz Augsburgban.
1521. augusztus 23-án Jakob Fugger, augsburgi bankár alapította meg azt a lakótelepet, ami a mai napig az alapítólevélben foglaltak szerint működik. Az éves bérleti díj egy rajnai forint (gulden) átszámított értéke, vagyis 88 euro cent. További előírás, hogy a bérlőnek napi egy Miatyánkot, Üdvözlégyet és Hiszekegyet kell elmondani az alapító, valamint a Fugger család lelki üdvéért – erre a lakótelepen épült templomban, öt órakor közös ima keretében is lehetőség van. Természetesen ezt senki nem kéri számon, nem ellenőrzi.
Jakob Fugger banktevékenységből, majd bányakoncessziókból szerezte vagyonát, amelyből nemcsak reprezentatív építkezéseket, művészeteket támogatott, de a szegényeket is. Elsősorban azokat, akik önhibájukon kívül nem jutottak egyről a kettőre, de még nem csúsztak le teljesen, azaz volt esélyük újrakezdésre. A mai napig ez az alapelv, úgyhogy két szociális gondozó igyekszik segíteni azoknak, akik szeretnének visszakerülni a „normális” életbe.
Három feltételnek kell megfelelni, hogy valaki bejuthasson az otthonokba: katolikus hit, szociális rászorultság és hogy a jelentkező augsburgi lakos legyen. Többségben idősek laknak itt, de nem csak ők – a házfalaknak támasztott bicajok és babakocsik arról árulkodnak, hogy fiatalabb lakók is helyet kapnak. Elsősorban olyanok, akiknek életkörülményeik miatt nehéz a piaci lakbért megfizetni (például gyereküket egyedül nevelő anyukák).
A padokon csivitelő nénik boldogan vegyültek a telepen lakó kisgyerekekkel és úgy láttam, a turisták bámészkodását sem bánták, legalább volt kivel beszélgetni, ha épp kedvük szottyant. Annyira szükség lenne ilyen intézményekre máshol is – például nálunk -, segíteni az egyedül maradt, szegény, magányos, de még ápolásra nem szoruló időseket.
Jó volt látni egy ilyen intézményt, ami évszázadok óta működik. Birodalmak jöttek-mentek, világháborúk törtek ki és békeszerződések köttettek, de itt változatlanul zajlik a segítő munka, méghozzá a mai napig a Fugger család felügyeletével és támogatásával..
Bár a magyar „fukar” szó a Fuggerek családnevéből származik, végig az járt az eszemben, bárcsak nálunk is sok mai milliomos lenne ilyen „fukar”…
További bónusz, hogy az egész utazás alatt itt vacsoráztam a legjobbat. Biztos a hely szelleme már eleve megérintett, de az is nagyon tetszett, hogy az udvarhoz tartozó Die Tafeldecker étteremben megvalósították a két álmomat: minden fogás pici, így többet is meg lehet kóstolni és mindből van egy bemutatóadag a pultban, így látjuk, mit választunk! Zseniális.
Ezzel a megható, szeretetteljes programmal zárul a Luther-zarándoklatom. Németországba akárhányszor jövök vissza, mindig tartogat meglepetéseket. Attól tartok, hamarosan újra errefelé veszem az irányt:-)
A fenti bejegyzés a “Luther Country” kampány keretében készült, az iambassodor és a Német Nemzeti Turisztikai Hivatal szervezésében. A tartalom és a vélemény azonban – mint mindig – teljes egészében az enyém (travellina).
Olvass még németországi látnivalókról más régiókban is:
Németország – régiók és látnivalók