Luther nyomában 3/2: Heidelberg, Speyer és Maulbronn

Két olyan városban folytatódott az utam, ahol Luther is megfordult.

Heidelberg

Heidelbergben azt imádtam, hogy ez egy “három az egyben” város. Minden macskakövéből süt a történelem, csodás templomoknak és igazi romantikus várnak ad otthont. Nem süpped viszont a múltba, ugyanis az egyetemének köszönhetően tele van fiatalokkal, pezsgéssel. Harmadrészt pedig fellelhető egy határozott mediterrán életérzés is – a számtalan teraszon ugyanis úgy fogynak a pizzák és aperolok, mintha legalábbis Szicíliában lennénk.

Évente 3 millió látogató fordul meg itt, ezzel világviszonylatban is az egyik legnépszerűbb város a turisták körében. Szerencsére mégsem érezni tömegnyomort, valahogy eloszlik a rengeteg ember és a bájos terek mit sem vesztenek varázsukból.

Heidelberg már Luther idejében Németország legrégibb, nyüzsgő diákélettel rendelkező egyetemi városa volt. 1518-ban, röviddel a tézisek kiszegezése után állítólag itt, az egyetem termeiben mutatta be a reformátor a nézeteit az Ágoston-rendnek. Az egyetem tagjai is jelen voltak. Miközben Luther eszméit sok idősebb professzor kritizálta, addig a diákok és a fiatalabb egyetemi munkatársak lelkesedtek az elszánt Lutherért. Közülük sokan később a barátai és támogatói lettek, és Luther eszméit Németország déli részén terjesztették. Hatásukra ezeken a területeken viszonylag gyorsan teret hódított magának a reformáció. Ma a földbe süllyesztett nagy emléktábla emlékeztet a reformáció eme jelentős mozzanatára az egyetemtéren, ahol egykor az Ágoston-rendi kolostor állt.

A romantikus heidelbergi várkastély magasan a város és a Neckar felett pompázik, Európa egyik legismertebb látnivalója és a romantika lenyomata.A várfalakhoz gyalog vagy akár lifttel is fel lehet menni és ezért a panorámáért nem kell külön fizetni. Engem annyira elvarázsolt, hogy naplementekor és egy kora reggel is felmentem – talán a reggeli fényekben tetszett jobban.

Jegyet csak a várbelső meglátogatásáért kell váltani, de ha engem kérdeztek (és itt csak engem tudtok:-), az kihagyható. A két legérdekesebb attrakciót ugyanis jegy nélkül is meg lehet nézni – az egyik a világ legnagyobb boroshordója, a másik pedig a patikamúzeum. A hordóról néhány adat a számok kedvelőinek: 7 méter széles, 8 méter hosszú és pontosan 221,726 liter az űrtartalma.

Mindenesetre a várban sétálva izgalmas volt belegondolni, hogy előttem olyan “turisták” fordultak meg itt, mint Thomas Jefferson, Mark Twain vagy például a Mozart család.

A kastélyra és a festői óvárosra különösen szép kilátást nyújt a két kilométer hosszú Philosophenweg. Itt nem lehet megúszni egy kis kapaszkodót, körülbelül 300 méter “szinttel” kezdődik a túra.

És még mindig nem értünk a végére, hol lehet jó kis panorámaképeket készíteni. Az én kedvencem a templomtorony (Heiliggeistkirche) volt, bár a 30 fok feletti kánikulában nem volt valami kellemes felkaptatni a fülledt toronyba. Na de fent már jó volt!

Ha már minden irányból  körbenéztünk a város felett, akkor jöhetnek az eldugottabb érdekességek. Ilyen például a diák-börtön, amely 1778 és 1914 között működött. Pár naptól pár hétig terjedő “szabadságvesztésre” ítélték a rosszalkodó diákokat, de azért nem volt vészesen szigorú a rendszer, az órákra például bejárhattak.

Amit még nagyon ajánlok – elszakadni a főutcától! Egészen döbbenetes, de konkrétan egyetlen sarkot kell csak odébb menni és ha nem a sétálóutcán mentek, hanem a vár felé azzal párhuzamos következőn (Plöck), akkor csak néhány helyivel fogtok találkozni. Ebben az utcában található egyébként egy, a fotók alapján nagyon bájos cukorbolt (mondhatnám: cuki cukorbolt), a Heidelberger Zuckerladen, de nagy bánatomra zárva volt, amikor a városban voltam.

Este aztán hömpölyög a tömeg ezerrel és nyáron megtelnek a teraszok a vacsoravendégekkel. Nagyon jó hangulatú város!

Speyer

Speyer a legnagyobb épségben fennmaradt román stílusú templomával az UNESCO-világörökség része.

1529 áprilisában találkoztak a Lutherhez hű hercegek képviselői a speyeri birodalmi gyűlésen és Luther tanításának kiátkozása ellen tiltakoztak („protestáltak”). Ez a tiltakozás a keresztény hit katolikus és protestáns irányú szétválásához vezetett. Speyerben erre a történelmi eseményre emlékeztet ma az újgótikus Gedächtniskirche a Luther-emlékművel együtt. Sajnos nem tudtam megnézni, mert hétfőn jártam a városban és akkor zárva van (bár én még soha nem találkoztam ilyennel, hogy egy templomban is legyen szünnap…)

Az UNESCO-világörökséghez tartozó speyeri dóm és a Luther-helyszínek mellett gazdag zsidó örökséggel is büszkélkedhet a város.

Erről tanúskodik a 12. századi zsinagóga romja, amely a zsidónegyed fő színtere és kulturális központja volt – sajnos mára csak a keleti külső fala maradt fent. Az udvarban áll az ugyanekkor épült mikve is, amely Közép-Európa legrégibb rituális zsidó fürdője.

Ásatási leletek, mindennapi tárgyak és az épületek építészeti elemei láthatók a SchPIRA múzeumban.

Maulbronn

Innen a Bodensee felé vettem az irányt (amiről majd a következő részben mesélek), de röviden megálltam Maulbronnban is. Ezt a várost is útba ejtettem tavaly, amikor világörökségi körúton voltam, de maradt egy nagy adósságom.

Tele pocakkal érkeztem ugyanis, így nem tudtam megkóstolni a hely nevezetességét, a Maultaschent. Ez olyasmi, mint a derelye vagy ravioli, csak épp a tésztába spenóttal kevert darált húst tesznek. Állítólag valamikor réges-régen, a 16.század környékén Maulbronn-ban a szerzetesek a húsvét előtti böjtidőszakban ebbe a tésztába rejtették el húst. Nem vicc, most kifejezetten ezért tettem egy kis kitérőt, és szerencsémre volt is a büfében. Hát nem állítom, hogy sokkal szegényebb lenne az életem, ha kimaradt volna, de legalább megnyugodtam!:-)

A fenti bejegyzés a “Luther Country” kampány keretében készült, az iambassodor és a Német Nemzeti Turisztikai Hivatal szervezésében. A tartalom és a vélemény azonban – mint mindig – teljes egészében az enyém (travellina).