Frankfurttól Stuttgartig: Luther és világörökségek nyomában

2017-ben egy fél évezredes évfordulót ünnepel a világ – és nagyon örülök, hogy ebben egy kicsit én is részt veszek:-)

500 év telt el azóta, hogy Luther Márton kiszegezte híressé vált 95 tételét a wittenbergi vártemplom ajtajára. Történelmileg nem igazolt, mégis egy olyan esemény, amely a világot megváltoztatta – és egy óriási jubileum, amelyet 2017-ben nem csak a legfontosabb „Luther városokban”, Wittenbergben és Eislebenben ünnepelnek meg illően, hanem egész Németországban, sőt világszerte.

A megemlékezés egyik szép módja a Németországot keresztül-kasul behálózó nyolc Luther útvonal egyikén zarándokolni. Én az ötös útvonal elejét járom végig (Worms, Speyer, Heidelberg), útba ejtve még néhány érdekes kisvárost és világörökséget.

Egy pici történelem:

Az 1483-as születésű Luther bányászcsaládból származott. Jómódú és ambiciózus apjának köszönhetően Erfurt egyetemének bölcsészettudományi karán végzett, majd jogi tanulmányokba kezdett. 1505-ben egy szörnyű vihar átélése után megtért és belépett az ágostoni szerzetesrendbe, ahol olyan szorgos volt, hogy már két év után pappá szentelték. Akkoriban virágzott a búcsúcédulák időszaka, amikor is az üdvösség cserébe pénzt kértek, mint például 1517-ben a Szent Péter-székesegyház felújítására. Luther mélységesen elítélte ezt a gyakorlatot, ezért 1517. október 31-én tiltakozó levelet írt Albert érseknek, amelyhez csatolta 95 tételből álló írását, mintegy vitára bocsátva azt az egyházon belül. Ugyanezen a napon Luther Wittenbergben is közzétette pontjait, de az csak legenda, hogy a vár kapujára szegezte volna fel írását. Mindenesetre ezt a napot tekintik a reformáció kezdetének.

A tételek a nyilvánosság körében nagyon gyorsan elterjedtek és rövid időn belül Rómába is eljutottak. 1518-ban a római katolikus egyház Luther ellen kivizsgálást indított eretnekség vétsége miatt. Azonban a szász választófejedelem, II. (Bölcs) Frigyes közbenjárására a Rómában tervezett vallatást áthelyezték Augsburgba, ahol Luther nem volt hajlandó visszavonni a tételeit. Ekkor elfogyott a pápa türelme; Luthert kiátkozással fenyegette, majd végül kiközösítette az egyházból. A wormsi birodalmi gyűlésen, ahol az emberek ujjongva üdvözölték, Luther kapott még egy esélyt, azonban itt is kitartó maradt és végül Wartburg várában rejtőzött el. A hitújító éveket töltött a választófejedelem védnökségében, nyolc év munkája gyümölcseként 1529-ben közzétehette a Biblia német nyelvű fordítását..

1526-ban megnősült, hat gyereke született. Luther utolsó éveit többféle betegség nehezítette, 1546-ban szülővárosában, Eislebenben halt meg. Három nappal később, Wittenbergben temették el – abban a templomban, amelynek kapujára közel három évtizeddel korábban a következményekkel járó tételeket kiszegezte.

Messel, fosszílialelőhely

Ha bárki elképzeli, ahogy bepakoltam a tarisznyámba a hajnalban kisütött pogácsákat és felhúztam a túrabakancsot, ki kell, hogy ábrándítsam. Igazi „couch potato”-ként anno még a spanyol Caminot is autóval jártam végig, úgyhogy most is így vágtam neki. Kényelmesen, ráérősen, tarisznya helyett fotóstáskával felszerelkezve, megvilágosodás helyett szép képeket keresve.

Még mielőtt az első „Luther városba”, Wormsba igyekeztem volna a frankfurti reptérről, megálltam egy kicsit Messelben. Finoman szólva alacsonyan volt az adrenalinszintem, amikor a város felé autóztam, ha erősebben fogalmaznék, ez szinte púp volt a hátamon. Már párszor pórul jártam ilyen régészeti lelőhelyekkel, ahol nincs semmi, csak egyszer találtak valami érdekeset a területen. De úgy voltam vele, se pénzben, se időben nem nagy kitérő, akkor már legyen komplett a világörökség lista, megállok egy kis időre, kirakom a pipát, aztán veszem a kalapom.

Na, mondanom sem kell, hogy ez volt az egyik legérdekesebb világörökség.

Az UNESCO által listázott helyszínek közt van sok több száz, vagy több ezer éves tétel, de ritkán fut bele az ember olyanba, aminek fel se fogja a korát. Itt egy régi tómederben 50 millió éves fosszíliák vannak, ráadásul rengeteg (eddig mintegy 40.000-et találtak) és elképesztően sokfélék. Magas számuk, kiváló állapotuk és változatosságuk miatt nem volt kérdés, hogy Messelt a világörökség részéve választják.

A két legérdekesebb lelet számomra a ló és a majom voltak (előbbiről replika, utóbbiról csak rajz van, a leletek ugyanis nem itt, hanem múzeumokban vannak). A ló azért lepett meg, mert mindössze 30-40 cm magas, ezek szerint akkoriban ilyen miniatűr lovacskák laktak a bolygónkon. A majom pedig Ida, a világ egyik leghíresebb főemlőslelete.

A helyszínen nem igazán lehet látni semmit, de érdemes egy túrához csatlakozni, mert akkor megelevenedik a történelem. Az egyórás séta során elmondják a lelőhely történetét és megmutatnak néhány leletet, a kétóráson (csak április és október közt, péntektől vasárnapig naponta egyszer, 15-17 óra közt) akár az ásatást is ki lehet próbálni.

Darmstadt

Darmstadtban. Itt az orosz ortodox templom szomszédságában áll a Matildenhöhe szecessziós együttese. Legnépszerűbb része a Hochzeitsturm, azaz a házasságkötő torony. Ez annyira népszerű hely a házasulandók körében, hogy nem is sikerült bejutnom. A kasszánál ülő hölgy sajnálkozva közölte, hogy aznapra 12 (!) pár jelentkezett be, így turistáknak esélytelen feljutni a toronyba.

A város talán legérdekesebb épülete a Friedensreich Hundertwasser tervezte Waldspirale vagy Forest Spiral, melyet 2000-ben, a művész halálának évében adtak át. Az épület hullámzóan színes szintjei a föld évmilliók során kialakult üledékes rétegeit szimbolizálják. Az organikus épület nemcsak önmagában egyedi, hanem részleteiben is. Ablakainak száma ezer körül mozog, s nincs közöttük két egyforma, de még a nyílászárókat is különböző kilincsekkel látták el. Az U-alakú, újrahasznosított betonból épült, spirál formájú komplexum tetejét fű borítja; fák, virágok, bokrok élettere. Az épületegyüttesben a 105 lakáson kívül étterem, utazási iroda, kávézó és ajándékbolt található, belső udvarán pedig játszóteret és mesterséges tavat alakítottak ki.

Worms

1521-ben Luther a birodalmi gyűlés keretében jelent meg Wormsben. V. Károly császár azt követelte tőle, hogy vonja vissza a tanait. Amikor Luther ezt megtagadta, birodalmi átokkal sújtották, így jogfosztottá vált. Ezt követően Bölcs Frigyes szász választófejedelem Junker Jörg néven bújtatta el Luther Mártont Wartburg várában.

A birodalmi gyűlésnek otthont adó püspöki udvar nem maradt fenn. Helyén ma a világ legnagyobb Luther-emlékműve áll, mely 1868-ban készült el.

Az 1912-ben épült Luther-templom szintén a reformációról tanúskodik. Az orgona mellett található mozaikkép azt a jelentet ábrázolja, amikor Luther megjelenik a birodalmi gyűlés előtt.

A wormsi St. Peter dóm Németország három császári dómjának egyike, a román templomépítészet legnagyszerűbb alkotásai közé tartozik. A dóm építésével nagyjából egyszerre Wormsben egy rendkívül aktív zsidó közösség alakult. Így ma Wormsben található Európa legrégibb zsidó temetője, ahol még 11. századi sírkövek is vannak. Az óváros északi részén, a néhai városfal tőszomszédságában látható az egykori felújított zsidónegyed. Magába a temetőbe nem lehet bemenni, de a városfal rácsos ablakain keresztül be lehet kukucskálni.

Ha a főbb látnivalókat kipipáljuk, az internetet kicsit feltúrva igazi kincsre lehet lelni: a helyi városi könyvtár fantasztikus régi könyveket rejt. A több száz ritkaság Lutherhez, illetve a reformáció korához kapcsolódik. Ezeket nem tartják a látogatóknak tárlókban, hogy minél kevesebb fényt kapjanak. Ha van egy minimum három fős csoport, és előre bejelentkeznek, a ritkaságokért felelős úr előhalássza azokat a raktárból. Az egyedüli utazás egyik hátránya, hogy én nem vagyok csoport, viszont bárkinek lukat beszélek a hasába:-)

Lorsch

Az egyik legapróbb világörökségi tétel, amely ugyanakkor I. Nagy Károly korszakának egyik legjelentősebb műemléke. A korai román stílusú bencés apátságot 764-ben alapították, és közel fél évszázadon keresztül állt fenn. A kora középkorban a Frank Birodalom egyik szellemi és kulturális központja volt. Pápák és uralkodók sora kényeztette privilégiumokkal és földterületekkel, így hamarosan rendkívül gazdaggá és politikailag is erőssé vált. Ma már csak ez a kicsi, de csodálatos Torhalle (kapucsarnok) maradt fenn az egykor virágzó bencés apátságból, bár arról csak találgatások folynak, mi lehetett az eredeti funkciója – könyvtár, fogadóterem, vagy akár diadalkapu. Felső szinte csak vezetett túrával látogatható.

A városka főtere is bűbájos a fagerendás házakkal, úgyhogy akármilyen kicsi is a világörökség, megér egy látogatást!

Mannheim

A templomok és egyéb épületek után ideje volt egy másfajta programnak. Mannheimben a Luisenpark nagyszerű családi program, akár egész napot el lehet itt bóklászni. Bármilyen giccses volt, egyszerűen nem tudtam kihagyni a sárga gondolát, amely körbevisz a park közepén húzódó tavon. Nem kell hajtani és evezni, mert egy zsinórrendszeren mozgatják az egészet – hátra lehet dőlni és csak élvezni a látványt:-)

Heidelberg

Heidelbergben azt imádtam, hogy ez egy „három az egyben” város. Minden macskakövéből süt a történelem, csodás templomoknak és igazi romantikus várnak ad otthont. Nem süpped viszont a múltba, ugyanis az egyetemének köszönhetően tele van fiatalokkal, pezsgéssel. Harmadrészt pedig fellelhető egy határozott mediterrán életérzés is – a számtalan teraszon ugyanis úgy fogynak a pizzák és aperolok, mintha legalábbis Szicíliában lennénk.

Évente 3 millió látogató fordul meg itt, ezzel világviszonylatban is az egyik legnépszerűbb város a turisták körében. Szerencsére mégsem érezni tömegnyomort, valahogy eloszlik a rengeteg ember és a bájos terek mit sem vesztenek varázsukból.

Heidelberg már Luther idejében Németország legrégibb, nyüzsgő diákélettel rendelkező egyetemi városa volt. 1518-ban, röviddel a tézisek kiszegezése után állítólag itt, az egyetem termeiben mutatta be a reformátor a nézeteit az Ágoston-rendnek. Az egyetem tagjai is jelen voltak. Miközben Luther eszméit sok idősebb professzor kritizálta, addig a diákok és a fiatalabb egyetemi munkatársak lelkesedtek az elszánt Lutherért. Közülük sokan később a barátai és támogatói lettek, és Luther eszméit Németország déli részén terjesztették. Hatásukra ezeken a területeken viszonylag gyorsan teret hódított magának a reformáció. Ma a földbe süllyesztett nagy emléktábla emlékeztet a reformáció eme jelentős mozzanatára az egyetemtéren, ahol egykor az Ágoston-rendi kolostor állt.

A romantikus heidelbergi várkastély magasan a város és a Neckar felett pompázik, Európa egyik legismertebb látnivalója és a romantika lenyomata.A várfalakhoz gyalog vagy akár lifttel is fel lehet menni és ezért a panorámáért nem kell külön fizetni. Engem annyira elvarázsolt, hogy naplementekor és egy kora reggel is felmentem – talán a reggeli fényekben tetszett jobban.

Jegyet csak a várbelső meglátogatásáért kell váltani, de ha engem kérdeztek (és itt csak engem tudtok:-), az kihagyható. A két legérdekesebb attrakciót ugyanis jegy nélkül is meg lehet nézni – az egyik a világ legnagyobb boroshordója, a másik pedig a patikamúzeum. A hordóról néhány adat a számok kedvelőinek: 7 méter széles, 8 méter hosszú és pontosan 221,726 liter az űrtartalma.

Mindenesetre a várban sétálva izgalmas volt belegondolni, hogy előttem olyan „turisták” fordultak meg itt, mint Thomas Jefferson, Mark Twain vagy például a Mozart család.

A kastélyra és a festői óvárosra különösen szép kilátást nyújt a két kilométer hosszú Philosophenweg. Itt nem lehet megúszni egy kis kapaszkodót, körülbelül 300 méter „szinttel” kezdődik a túra.

És még mindig nem értünk a végére, hol lehet jó kis panorámaképeket készíteni. Az én kedvencem a templomtorony (Heiliggeistkirche) volt, bár a 30 fok feletti kánikulában nem volt valami kellemes felkaptatni a fülledt toronyba. Na de fent már jó volt!

Ha már minden irányból  körbenéztünk a város felett, akkor jöhetnek az eldugottabb érdekességek. Ilyen például a diák-börtön, amely 1778 és 1914 között működött. Pár naptól pár hétig terjedő „szabadságvesztésre” ítélték a rosszalkodó diákokat, de azért nem volt vészesen szigorú a rendszer, az órákra például bejárhattak.

Amit még nagyon ajánlok – elszakadni a főutcától! Egészen döbbenetes, de konkrétan egyetlen sarkot kell csak odébb menni és ha nem a sétálóutcán mentek, hanem a vár felé azzal párhuzamos következőn (Plöck), akkor csak néhány helyivel fogtok találkozni. Ebben az utcában található egyébként egy, a fotók alapján nagyon bájos cukorbolt (mondhatnám: cuki cukorbolt), a Heidelberger Zuckerladen, de nagy bánatomra zárva volt, amikor a városban voltam.

Este aztán hömpölyög a tömeg ezerrel és nyáron megtelnek a teraszok a vacsoravendégekkel. Nagyon jó hangulatú város!

Speyer

Speyer a legnagyobb épségben fennmaradt román stílusú templomával az UNESCO-világörökség része.

1529 áprilisában találkoztak a Lutherhez hű hercegek képviselői a speyeri birodalmi gyűlésen és Luther tanításának kiátkozása ellen tiltakoztak („protestáltak”). Ez a tiltakozás a keresztény hit katolikus és protestáns irányú szétválásához vezetett. Speyerben erre a történelmi eseményre emlékeztet ma az újgótikus Gedächtniskirche a Luther-emlékművel együtt. Sajnos nem tudtam megnézni, mert hétfőn jártam a városban és akkor zárva van (bár én még soha nem találkoztam ilyennel, hogy egy templomban is legyen szünnap…)

Az UNESCO-világörökséghez tartozó speyeri dóm és a Luther-helyszínek mellett gazdag zsidó örökséggel is büszkélkedhet a város.

Erről tanúskodik a 12. századi zsinagóga romja, amely a zsidónegyed fő színtere és kulturális központja volt – sajnos mára csak a keleti külső fala maradt fent. Az udvarban áll az ugyanekkor épült mikve is, amely Közép-Európa legrégibb rituális zsidó fürdője.

Ásatási leletek, mindennapi tárgyak és az épületek építészeti elemei láthatók a SchPIRA múzeumban.

Maulbronn

Innen a Bodensee felé vettem az irányt (amiről majd a következő részben mesélek), de röviden megálltam Maulbronnban is. Ez a hajdani ciszterci apátság az egyik legjobb állapotban fennmaradt középkori kolostor. A zárt fallal körülhatárolt területen ma a városháza, rendőrség, néhány igazgatási épület kapott helyet, de van patika, ajándékbolt és pár vendéglő is. Csak a templomba és annak kerengőjébe kell jegyet váltani, magára a térre bárki bemehet, ráadásul közvetlenül az apátság mellett nagy és ingyenes parkoló van.

Bár már jártam erre korábban is, maradt akkor egy nagy adósságom. Tele pocakkal érkeztem ugyanis, így nem tudtam megkóstolni a hely nevezetességét, a Maultaschent. Ez olyasmi, mint a derelye vagy ravioli, csak épp a tésztába spenóttal kevert darált húst tesznek. Állítólag valamikor réges-régen, a 16.század környékén Maulbronn-ban a szerzetesek a húsvét előtti böjtidőszakban ebbe a tésztába rejtették el húst. Nem vicc, most kifejezetten ezért tettem egy kis kitérőt, és szerencsémre volt is a büfében. Hát nem állítom, hogy sokkal szegényebb lenne az életem, ha kimaradt volna, de legalább megnyugodtam!:-)

A fenti bejegyzés a „Luther Country” kampány keretében készült, az iambassodor és a Német Nemzeti Turisztikai Hivatal szervezésében. A tartalom és a vélemény azonban – mint mindig – teljes egészében az enyém (travellina).

Olvass még németországi látnivalókról más régiókban is:

Németország – régiók és látnivalók