Az Egyesült Államokat már alaposan bejártam, mind a keleti, mind a nyugati parton, sőt, a 66-os úton az országot is átszeltem – de eddig Florida kimaradt. Most azonban nekiveselkedtem ennek a régiónak is.
A repülőút
Párizsban – kihasználva a stopover lehetőséget – megszakítottam az utam két éjszakára. Innen a legnagyobb utasszállító géppel, az A380-assal utaztam tovább Bevallom, alig vártam, hogy végre kipróbáljam az emeletes gépet. Az Air France jóvoltából business classra ülhettem, úgyhogy fent, az emeleten kaptam helyet. Ráadásul az ablak mellett, amiről gyorsan kiderült, hogy főnyeremény – rengeteg pakolós hely van mellette ugyanis. Van két rekesz és tényleg elnyelnek mindent – én például bepakoltam az egyikbe a laptopot, fényképezőgépet, töltőket, könyvet, újságot, neszeszert, és simán melléfért még a pulcsim is. A másikra nem is volt már szükség. Pasiknak ez talán nem a legfontosabb szempont, de mi lányok imádunk rendezkedni:-)
Az hamarosan nyilvánvaló lett, hogy unatkozni nem fogok, mert 17 oldalon keresztül sorolta fel a menü a választható filmeket. Az Igazából szerelem lett a nyertes, ugyanis karácsonykor kimaradt, és határozottan hiányérzetem volt. Nem tudom, hogy csinálták, de akárhányszor képes lennék megnézni.
Az utazással egy gond volt csak: hamar véget ért. Mire ettem, megnéztem a filmet és dolgoztam kicsit, már szinte oda is értünk. Épp elpakoltam mindent, leengedtem a széket vízszintesre, hogy akkor alvás, amikor hallottam, hogy megint jönnek a kis kocsikkal a sztyuhik. Ez csak egyet jelenthetett: másfél óra múlva leszállunk. Így is lett.
Miami látnivalók
Mivel a városból leginkább az Art Deco negyed érdekelt, a tengerparton foglaltam szállást. A reptérről egyenesen odavitt a J busz (2.25 dollár), úgyhogy ez egyszerű volt. Az viszont kissé negatív meglepetésként ért, hogy sokkal hűvösebb az idő, mint amire számítottam. Gyakorlatilag csak sortokat és trikókat hoztam, de ahogy elnézem, végig abban a cuccban leszek, amiben utaztam.
Reggelre sem lett melegebb, szégyenszemre kapucnis pulcsiban mentem le a strandra. Itt ingyenes naptej automatákra lettem figyelmes, kár, hogy nem tudtam élni vele.
Miami Beach
Miami Beachen ingyenes kis buszokkal lehet fel-alá közlekedni, úgyhogy egy ilyennel mentem le délnek, a South Beachre. Itt sorakoznak az Art Deco házak, és itt lehet „mozizni” a helybélieket: a sportkocsikkal guruló aranyifjakat és a kisportolt gördeszkásokat.
Az Art Deco Történelmi Negyed a világ legnagyobb art deco épületegyüttese, körülbelül 1200, a stílusirányzathoz tartozó házzal.
Van egy látogatóközpont is, ahonnan vezetett séták is indulnak, minden nap 10.30-kor. Ehhez egy ajándékbolt kapcsolódik, csupa kinccsel. Bár nem vettem semmit, már csak nézelődni is jópofa volt.
Ha már art deco, van a környéken egy múzeum is. Gondosan utánanéztem, hogy nem a látogatásom napján, hétfőnként van zárva, hanem szerdán. Csak épp azzal nem számoltam, hogy belefutok a Martin Luther King napba, amikor minden állami intézmény bezár. A legjobbak is hibázhatnak.
A parton kismillió étterem sorakozik, meglehetősen közepes turistamenüvel. Az árazásra jellemző, hogy hatalmas feliratokon hirdetik, hogy 6.50 USD egy reggeli, de mire kér hozzá az ember egy italt, plusz ráteszik az adót és a kötelezően fizetendő 20% felszolgálási díjat, máris 16.50 a számla. Mondjuk legalább az adagokkal nem spórolnak.
Még alig érkeztem meg, de már szénhidrát-túltengésem volt, úgyhogy hazafele nagy örömmel találtam rá egy helyes kis kávéházra (Shepherd), ahol nagyon finom salátát ettem.
Little Havana
Miami talán leghangulatosabb negyede a 8th utca (Calle Ocho) környéke, ahol a kubai bevándorlók alakították ki a maguk kis világát. Itt aztán tényleg mindenki spanyolul beszél, bár enyhe spanyol fölény az egész városra jellemző. Emlékszem, amikor hotelt kerestem, pár értékelésben azt olvastam, hogy panaszkodtak a vendégek, miszerint a személyzet egy tagja sem tudott angolul. Szerencsére nekem itt most nem kellett társalogni, csak magamba szívni a hangulatot.
A negyed központja a Máximo Gómez Park, avagy a Domino Park. Nem kell ugye magyaráznom, honnan kapta a nevét.
Tipikus látnivalók még a szivarboltok, melyek egyrészt turistamágnesek, de nekem úgy tűnt, nem csak skanzenként üzemelnek.
Wynwood Walls
A város népszerű művésznegyede a 2. Avenuenek a 25. és 26. utcák közé eső része, ahol hatalmas graffitik díszítik a falakat. Viszonylag újkeletű látványosság, mindössze 2009-ben hozták létre. Azóta egymásnak adják itt a festékes flakonokat a világ vezető graffiti művészei. Az egészben nemcsak az örömteli, hogy létrehoztak egy ingyenes galériát tehetséges művészeknek, hanem az is, hogy visszatért az élet ebbe a már épp agonizáló városnegyedbe.
Vizcaya múzeum és kert
Az esetek túlnyomó többségében jó tippeket kapok a Tripadvisortól, de hát vannak kivételek. Miami programjai közül az első helyen áll ez a villa, de nekem voltak kétségeim, hogy vajon nekem is fog-e tetszeni. Hallgatni kellett volna a női megérzéseimre… Egy elegáns, több tucat szobából álló villáról van szó, de Magyarországról, Európából érkezve ez azért nem akkora nagy szám. Csak ugyebár a Tripadvisor értékeléseinek nagy része amcsiktől jön, és ők ritkán látnak ilyesmit, úgyhogy érthető, hogy odáig vannak érte. Szép, szép, de ha már Florida, vannak ennél számunkra izgalmasabb programok.
Szállás
A szállásom a Best Western Atlantic Beach hotel volt, közvetlenül a tengerparton. Mind a reptérhez, mind a város nevezetességeihez szuper tömegközlekedés van innen, a strand pedig csak pár lépés.
Egy másik Best Westernben is megszálltam később, amikor a reptérhez kellett közel lennem két járat közt. Ez a Best Western North Airport, amely félóránként ingyenes reptéri transzfert és kényelmes ingyenes parkolást biztosít.
Praktikus
A városban elég jól el lehet boldogulni tömegközlekedéssel, de amerikai nagyvároshoz képest az autózás sem rémálom. Reggeli és délutáni dugó idején persze áll a város, de mind a kubai negyednél, mind pedig a falfestésekről nevezetes művésznegyedben könnyedén találtam ingyenes parkolót. Lehet, hogy 3-4 sarkot gyalogolni kell, de van hely és nem muszáj vagyonokat fizetni.
Key West
Miamiből pár óra autózás Key West és szerintem kihagyhatatlan. Mindenképpen érdemes legalább két éjszakát ott aludni, hogy maradjon elég idő programokra is – különben csak oda-vissza autózás lesz az egész.
A reptéren béreltem az autót, egyrészt mert ott olcsóbb volt, másrészt meg úgyis ott kell majd az út végén leadnom. Nem várt plusz költség volt az, hogy rám sóztak egy ketyerét, ami a fizetős országutakon kell, napi 9.90 dollárért. Biztos, hogy sokat fizettem, de hirtelen nem tudtam, mi más megoldás lenne. Azt mondták, készpénzes kapu sehol nincs, és ha utólag fizettek, minden alkalommal plusz 25 dollárom bánja. Ez most vagy igaz, vagy nem, de inkább bevállaltam a sarcot. Még jó, hogy a megszokott Garmin GPS-em hoztam magammal, mert azért is vastagon fogott volna a toll (indulás előtt tetettem bele USA kártyát, mert gyárilag csak Európa térképpel van felszerelve).
A vízbe nyúló földnyelv és szigetcsoport ma már jól járható úttal van összekötve, de nem volt mindig így.
Régen csak hajókkal lehetett elérni a régiót. 1912-ben épült ki a vasútvonal, melyet 1935-ben elvitt egy hurrikán. A megmenekült vasúti hidak segítségével három évre rá létrehozták az autóutat, úgyhogy ma már nemcsak kereskedelemről, kalózokról és halászatról szól errefelé az élet, hanem állandó lakosokról és turistákról is.
Sajnos a 2017 szeptemberi hurrikán nem kímélte a vidéket. Bár a vártnál sokkal hamarabb visszatért az élet (az első híradások még arról szóltak, Florida Keys örökre odaveszett), azért jól látható a pusztítás mértéke. Gyökerestől kidőlt fák, tető nélküli, vihar tépte házak és rengeteg szemét, faág az utak mellett felhalmozva.
Teknőskórház
Útközben Marathon településen érdemes feltétlenül megállni, ahol a világ egyetlen dedikált teknős-kórháza található. A két doktornő épp egy daganatos “beteget” vizsgált a műtét előtt. Torokszorító volt látni a hatalmas, karfiol-szerű kinövéseket a szegény kis teknőcön, de megnyugtattak, hogy ez itt rutin eljárás, úgyhogy a páciensnek jó esélye van felépülni. Az 1986-os alapítás óta már ezernél is több teknőcöt kezelt itt a maroknyi, de nagyon lelkes szakembergárda.
Azt ugye mondanom sem kell, hogy a betegségek jelentős részéért mi vagyunk felelősek. A teknősök beleakadnak a halászhálókba, lenyelik a horgászhorgot, na meg a rengeteg szemetet, amit beleszórunk a tengerbe. Volt egy fotó, mennyi mindent operáltak ki egyetlen teknősből és volt minden a képen a strandpapucstól a születésnapi lufiig. A leggyakoribb persze a nejlonszatyor, ami tényleg ideje lenne már száműzni az életünkből. De okoznak sérüléseket motorcsónakok propellerjei,a daganatos csomókat pedig a szennyezett vizek váltják ki. Még a fényszennyezés is veszélyes azokon a strandokon, ahova ősidők óta tojásokat lerakni járnak a nőstények, hiszen a holdfényben csillogó víz vezérli a piciket, merre induljanak a tenger felé – és ha tele van fényes szállodákkal a part, összezavarodnak.
Marathon nevezetessége még a Sunset Grille, egy igencsak népszerű étterem. Szuper kilátás nyílik innen a 7-mile hídra, akár koktélt szürcsölve, úszómedencéből is végig lehet nézni a naplementét.
Az éttermek közül még a King Fisheries szerepel sok ajánlóban, el is mentem ebédelni oda, de szerintem kicsit túlhájpolt, annyira nem volt nagy szám.
Key West építészete
A városban csodálatos házikók sorakoznak, csak ámultam és bámultam az utcákat róva. A hangulat rendkívül laza és közvetlen – igazi szabad lelkek telepedtek le itt. Szeretnék én is olyan városban lakni, ahol nem ciki a rózsaszín taxi, a szivárványszínű zebra, ahol egy pasi simán kitűz egy pillangós brosst a baseball-sapkájára (pedig a barátnőjét ölelve sétált), ahol sweetheart-nak és darling-nak hívnak a boltban. Annyira más így minden.
Hemingway-ház
Key West első számú attrakciója a Hemingway-ház.
Hemingway egykori otthona Key Westen nagyon erős hangulatot áraszt, szinte képtelenség szabadulni a szobákból. Úgy láttam, az idegenvezetők is imádnak itt dolgozni, egyáltalán nem lehetett érezni rajtuk a szokásos fásultságot. De nem csak a híres író emléke az, ami miatt ez a ház maga a paradicsom. A kertben 54 (igen, ötvennégy!) macska él, akiknek persze szabad bejárásuk van a házba és az egykori stúdióba is.
Nem is akármilyen cicák ezek. A macsekok fele különleges kórral él, ez a polidaktilia, ami arról ismerhető fel, hogy nem 18 (mint általában, mellsőkön 5-5, hátsókon 4-4) lábujjal, hanem extra lábujjakkal rendelkeznek. A z első ilyet Hemingway kapta, aki eleve nagyra becsülte a tappancsosokat. Snow Ball, avagy Hógolyó volt a neve, a továbbiakat pedig az író híres barátairól nevezte el. Ezt a hagyomány ma is él, úgyhogy az 54 cica mindegyike egy-egy hírességről kapta nevét. Megtalálható itt Humphrey Bogarttól Sophia Lorenig a színészvilág minden nagysága. Mivel a többujjúság nem zavaró az ő életükben, a hagyaték őrzői ma is törekszenek arra, hogy ez a vérvonal megmaradjon.
Tipp: a házban folyamatosan indulnak a vezetett túrák. Ha unalmas a vezető, érdemes megvárni a következőt. Én speciel úgy jártam, hogy kifogtam egy elég fura nőt, aki az egész idegenvezetést arra hegyezte ki, mennyire szeretett inni az író (igaz, de azért csinált más is). Azt hittem, ez a sztenderd szöveg, de aztán ahogy a házban bóklásztam, meghallottam a következő csoport idegenvezetőjét és ő ezerszer jobb volt – úgyhogy végigmentem vele is a termeken és a kerten.
Jól szórakoztam, amikor záróra előtt (mert alig tudták persze kitenni a szűröm) a személyzet tagjai egymást kérdezték: nem láttad Liz Taylort? Végül sikerült összeszedni mindenkit a szobákból és a könyvesbolt eldugott polcairól. Azt hiszem, megtaláltam a helyem:-)))
Pillangópark
Harminc év rutinnal általában remekül felmérem az útikönyvet olvasva, hogy mennyi időre van szükségem egy adott városban vagy épp múzeumban. De nem mindig.
Key West pillangóparkjára egy órát szántam, csak annyit fizettem a parkolóban. A pénztáros is azt mondta, átlag félóra alatt végeznek a látogatók, úgyhogy megnyugodtam. Aztán beléptem a tényleg nem túl nagy terembe, és egy pillanatra visszahőköltem a meglepetéstől, ahogy tucatnyi pillantó vett körbe. Elképesztő volt, repdestek mindenfelé, csak kapkodtam a fejem. El lehet itt lenni órákat is.
Dry Tortugas
Nekem már Key West is meglepetés volt, milyen távol fekszik Miamitól, valahogy a térképen nem tűnik olyan hosszúnak az út, de jó pár óra. Útközben azon filóztam, mégis hogy jutott eszükbe embereknek itt telepedni le, különösen régen, amikor még nem vezetett erre sok-sok híddal összetoldozott út. De ha Key West világvége, akkor a Dry Tortogas nemzeti park még “világvégébb”. Ez a pár aprócska sziget Key Westttől még száz kilométernyire nyugatra fekszik a sekélysége miatt csodálatosan kék óceánban és az ország legnehezebben megközelíthető nemzeti parkja. Utána már tényleg nincs semmi, illetve csak Mexikó.
A Key West Seaplane Adventures félnapos kirándulás kétszer 40 perc festői repülést tartalmaz, majd 2.5 órát a szigeten. Ez most hűvös időben bőven elég volt, hogy körbesétáljuk az erődöt és kicsit bóklásszunk a parton. Jó időben lehet búvárkodni is, a korallzátony és az élővilág ugyanis igen gazdag.
Azt hiszem, soha nem felejtem el ezt a szürreális látványt, ahogy a végtelen vízből előbukkant ez a hatalmas erőd…
Nevét a felfedezők a rengeteg itt talált teknősről adták, a száraz jelzőt pedig azzal érdemelte ki, hogy egyáltalán nincs édesvíz készlete. Az erőd építői ügyesen terelték az esővizet ciszternákba, és a mai napig ezt használja az a maroknyi alkalmazott, akik 10 napos turnusokban ellátják a legfontosabb teendőket.
Az erődöt az 1800-as évek közepén építették, több mint 16 millió (!) téglából. Bár ezt most nehéz elképzelni, fénykorában kétezer ember lakott falai közt.
A ma már történelmi emlékhelyet csak 2.5 órás kompjárattal vagy hidroplánnal lehet megközelíteni. Utóbbi nyilván drágább, de jóval gyorsabb, látványosabb és a gyomrot kevésbé megterhelő módja a kirándulásnak.
Ugyancsak meglepett, hogy bárki bárhova felmászhatott. Amerikában, ahol állandóan félnek a perektől, máshol elképzelhetetlen lenne korlát nélküli, tengerbe omló várfalakon és összeomlás szélén álló várárok-peremen sétálgatni, de itt nem voltak tiltó táblák.
Sajnos a szeptemberi hurrikán ezt sem kímélte. Régen a várárok falán körbe lehetett sétálni a hatalmas erődítményt, ma már nem, mert a fal pár helyen leomlott. A nemzeti park 1935-ös létrehozása óta 2017 szeptemberében először fordult elő, hogy mindenki elhagyta a szigetet, ugyanis a kötelező evakuálás itt is érvényes volt.
Key West egyéb nevezetességei
A szelfihuszárok kedvenc pontja az a kő, ami az Egyesült Államok legdélebbi pontját jelzi, de elég komoly sor áll azért, hogy kattinthasson valaki ott egy képet magáról.
Szintén rettentő turistás a Mallory Square, ahol esténként nagy naplemente néző összejövetelek vannak – már amikor kisüt a nap, nekem ehhez nem volt szerencsém.
A városka főutcája a Duval street, megannyi butikkal, étteremmel, különcséggel.
Szállás
Ha valahol, hát Key Westen igazán stílusos szállásokat találni. A több díjat elnyert történelmi butikhotelben, a Marquesa Hotelben szálltam meg, amely önmagában egy élmény volt. 1884-ből származó épületeket alakítottak át elegáns lakosztályokká, egy úszómedencés belső udvar körül. Imádtam gyönyörködni a millió kis részletben, látszott, hogy gondos kezek végezték a felújítást.
Étkezés
Nem meglepő módon a halételek dominálnak az étlapon. Még reggelire is lehet tengeri herkentyűs specialitást kérni, mint például homáros Eggs Benedict-et a kiváló Havana Caféban.
De a régió első számú gasztronómiai sztárja a Key Lime Pie – amiért önmagában megéri felkeresni az államot.
Szumma szummárum: a Florida Keys egy magával ragadó régió. Nemcsak gyönyörű, de hangulatos is, barátságos, laza lakókkal és elsőrangú programokkal. Szerencsére már magához tért a hurrikánból, úgyhogy lehet látogatni, sőt ajánlott is: ezzel segíthetünk a leginkább a helyieknek, akik a turizmusból élnek.
Everglades Nemzeti Park
Miami és Key West után a következő etap az Everglades nemzeti park volt, de nem indult zökkenőmentesen a látogatás.
Az volt a terv, hogy Miamiből autózva Everglades City felé megállok a Shark Valley információs központnál, ahol teszek egy túrát, majd másnap kajakkal fedezem fel a környéken. Ez papíron tökéletes volt, viszont a Miami felől a parkba vezető 41-es út pont abba az irányba le volt zárva útfelújítás miatt. Akkorát kellett kerülnöm, hogy aznap már semmire nem maradt idő, épp sötétedés előtt érkeztem meg a szállásra. Ez a River Wilderness, amely közvetlenül vízparton álló bungalókból áll – ennél közelebb már csak úgy kerülhettem volna a vízhez, ha ráülök.
Másnap annak is eljött az ideje.
Kajaktúra
Reggel negyed 9-re volt megbeszélve a találkozó az Everglades Area Tours képviselőjével és meglepve konstatáltam, hogy egész pici csoport lesz: konkrétan csak a vezető és én. Nagyon nem volt ellenemre a dolog. Az pedig különösen nem, amikor felajánlotta, ha nem akarok evezni, menjünk tandemkajakkal, ő majd dolgozik, én meg kedvemre fotózhatok. Tökéletes.
Jó három órát kajakoztunk fel-alá és egyszerűen nem tudok jobb módját elképzelni a park felfedezésének. Annyira jó volt a csend, a nyugalom, hallgatni a madarak és a természet hangját. Léteznek sokkal gyorsabb motoros hajók is, de szerintem az közel nincs ekkora élmény. A bejárt terület egy része mangrove erdő volt, amit különösen szeretek.
Megláttam életem első floridai aligátorát, sütkérező teknősöket, elegáns madarakat, de a legédesebb az volt, amikor pici aligátorok napoztak anyukájuk hátán.
Az csak utólag volt furcsa, hogy semmi félelemérzet nem volt bennem. Akkor fel se merült, hogy kellene, csak amikor rákérdeztek a facebookon az olvasóim. Már nem először fordul elő, hogy utazás közben valahogy más tudatállapotba kerülök, és olyan dolgokról, amitől otthon tartanék, egyáltalán nem félek. Otthon egy darázstól is pánikrohamot kapok, itt meg simán ringtam a kenuban egy hatalmas aligátor mellett. Induláskor rákérdeztem, nem fogja-e felborítani a hajónkat, mondta a vezető, hogy nem, és ezzel számomra lezárult a kérdés. Ő évek óta minden nap kijön a kajakkal, csak tudja, mit beszél:-)
Shark Valley
Említettem a vezetőmnek, hogy jártam előző nap és megkérdeztem, vajon ebből az irányból szerinte meg tudom-e közelíteni a Shark Valley-t, ahol a 24 km-es ösvényen jó kis túrákat lehet tenni. Nem volt biztos benne, úgyhogy megálltunk egy információs központnál, ahol meglepve tapasztaltuk, sehol senki. Mint kiderült, valami fennakadás van az állami finanszírozásban, és pont mától az összes állami fenntartású park bezár. Úgy gondolta, a Shark Valleynál se lesz semmi aktivitás, kár odamenni. Én viszont úgy voltam vele, ekkora pechem csak nem lehet, hogy egyik nap útlezárás, másnap pedig állami csőd, úgyhogy nekivágtam a 40 perces útnak. És milyen jól tettem. Maga a park elvileg tényleg zárva volt, de ez csak abban merült ki, hogy nem szedtek belépőt, fizikailag be lehetett menni. A parkot háromféleképpen lehet bejárni. Gyalog (7-8 óra), bicajjal (3-4 óra) és nyitott túrabusszal (2 óra). Mivel már igencsak benne voltunk a délutánban, az utóbbit választottam. Azon túl, hogy ez a legkényelmesebb, a buszos túra előnye, hogy végig van vezetés, úgyhogy csomó érdekességet és információt hallani. Egy rakás aligátort láttunk, de ehhez mondjuk nem kell nagy szerencse, mert úgy 200.000 ezer van a parkban. Floridában pedig másfél millió!
Nagyobb mázli kell ahhoz, hogy párducot lásson az ember, mert az is van. Igaz, az egész államban csak 100-200 körül, és leginkább csak éjszaka mozognak. Még a parkban dolgozó vezetőnk se látott soha egyet sem, a kajakos kísérőm pedig életében kettőt. Hát nekem se jött sajnos össze.
Az emberek persze itt is ugyanolyan sötétek, mint máshol. Elég világosan elmondják a látogatás elején, hogy nem lehet etetni az aligátort, mert ha kinyújtod a kezed, hogy adj neki kaját, akkor ő ezt rögzíti az agyában és a következő turistának majd szépen leharapja a felé nyújtott kezét. Engem egyébként ez a medvére emlékeztetett, ott is pont ugyanaz a két fő szabály van: ne szoktasd emberi élelemhez és ne hozd stresszhelyzetbe (ne menj túl közel, ne állj az anya és a kicsik közé). Na persze a turisták mindennel etetik: hússal, kenyérrel, édességgel. Meg bökdösik bottal, amikor alszik, hogy ébredjen fel és jobb legyen a kép. Sőt, mesélte a vezetőnk, hogy egyszer azt látta – és hozzátette, bár ne emlékezne rá, mert még ma is rémálmai vannak -, hogy egy anyuka a pici gyerekét ráültette egy fotó erejéig az aligátorra. Kész csoda, hogy nem történt tragédia.
Az mindössze egyszer történt a park történetében, jó két évtizede. Egy brazil kisfiú elesett bicajozás közben, és pont rázuhant az út melletti csatorna vizében úszó aligátorra. Az persze sokkolva volt és azonnal megharapta. A szülők látván az eseten szintén a vízbe ugrottak és együttes erővel kiszabadították a gyereket, akinek sikerült megmenteni az életét.
A Shark Valley neve egyébként meglehetősen talány, mert nem völgy és nincsenek itt cápák sem. A viszonylag békés aligátorok mellett rengeteg madár van, és számos kígyófajta is, utóbbiak közül négy mérges. Leginkább ők jelentenek veszélyt, de még nem martak meg senkit.
Miután telítődtem aligátorokkal (csak a látvánnyal, nem ettem meg őket, pedig kínálnak belőlük készült fogásokat környékbeli éttermek), Sarasota felé vettem az irányt.
Ringling Museum Complex
Sarasota első számú nevezetessége – jogosan – a Ringling múzeumi együttes, ami három intézményből áll. A legérdekesebb a miniatűr cirkusz, ami bemutatja a korabeli cirkuszi világot egy hatalmas, de tényleg elképesztően hatalmas terepasztalon. Komplett cirkuszi sátrak, az állatok istállói, parkolók, vasútállomás vonatokkal, éttermek, sok-sok látogató, amit el lehet képzeni.
A másik egység a Museum of Art, gazdag olasz és ázsiai gyűjteménnyel, plusz meglátogatható az alapítók egykori otthona is (utóbbi külön jeggyel és csak csoportosan).
Jó tudni, hogy hétfőnként ingyenes. Én kerülvén a tömeget, kedden nyitásra mentem és már akkor majdnem megtelt a hatalmas parkoló. Rendkívül népszerű a múzeum, de nem is csodálom!
Marie Selby Botanical Gardens
Nem különösebben nagy, és nem különösebben izgalmas, de egy nagyon szépen rendben tartott, kompakt kis botanikus kert. A vízparton fekszik, úgyhogy a fák és bokrok közt időnként kivillan a szuper panoráma.
Mote Aquarium
Bár általában jobb szeretem az állatokat szabadon látni, annyira kíváncsi voltam a manátuszra, hogy ide azért elmentem. Két csodálatos példány él együtt egy nagy tankban, melyen egy vak teknőssel osztozkodnak. Az egyikük, Buffet különösen barátságos volt, ott úszkált mellettem, úgyhogy közös szelfit is tudtunk csinálni.
Siesta Key
Az ország legszebb strandjának választott Siesta Key nem épp a legszebb arcát mutatta nekem, mert felhős, szürke időt fogtam ki, csepergő esővel. De legalább nem volt tömeg, van ugye jó oldala mindennek. Voltam már pár tengerparton, de ez tényleg nagyon egyedi, méghozzá a homok miatt. Életemben nem láttam ennyire fehér és finom homokot. Egyáltalán nem olyan, mint általában a homok, hanem olyan, mint a liszt. Nem teljes kiőrlésű, durva, szürkésbarna liszt, hanem fehér finomliszt.
Myakka River State Park
Ha nem is az ország legnagyobb vagy legszebb nemzeti parkja, pár órát itt is el lehet tölteni. A park taván hajókirándulások indulnak, de aznap már minden időpont betelt. Úgyhogy csak körbehajtottam az autóval és néhány helyen megálltam kicsit nézelődni, fotózni. Itt is van pár aligátor, de szerintem ez főleg madárbolondoknak ajánlott hely.
Szállás
Az Indigo Hotelben töltöttem két éjszakát, ami nem egy tucatszálloda. Jól néznek ki a szobák, a kertben jacuzzi van, nem hallatszanak át zajok a szomszéd szobákból és nagyon barátságos a személyzet. De a legjobb a szálloda halljában levő ivókút, ahol tisztított vizet lehet vételezni a szobákban megtalálható kancsókkal. Milyen jó kis környezettudatos lépés.
Orlando környéke
Florida nyugati partjáról elindultam visszafelé a keleti oldalra, eltöltve egy éjszakát Orlandoban. De mielőtt elértem volna a tematikus vidámparkokról híressé vált várost, beiktattam két megállót.
St Petersburg, Dali múzeum
Az első St. Petersburg városa volt, ahova már eljutni is csodálatos élmény volt. Sarasotából északra autózva egy hosszú hídon kell áthajtani és egyszerre volt köd meg napsütés. Hihetetlen érdekes volt, és nagyon sajnáltam, hogy nem lehetett megállni a hídon fotózni. Ki volt írva ugyanis, hogy megállás csak vészhelyzetben, és nem voltam benne biztos, hogy a leküzdhetetlen fotóvágy annak számít-e.
St. Petersburg büszkesége a Salvador Dali múzeum és külön érdekes volt, hogy pont a festő halálának évfordulóján kerestem fel. A gyűjteményt a csodabogár művész barátainak köszönhetjük, egy tehetős házaspárnak. Reynolds és Eleanor Morse nem csak a képeket gyűjtötték, de jól ismerték a mestert is és nemzetközi szinten elismert szakértőjének számítottak. Amikor otthon kerestek az akkor a világ legnagyobb privát Dali-kollekciójának, egy feltételük volt: a képeknek együtt kell maradni. Három város felelt meg a feltételeiknek és St. Petersburg a pompás vízparti helyszínnel győzött.
Az anyagnak eredetileg helyet adó épület nem volt elég hurrikánbiztos, úgyhogy nemrég egy fantasztikus új múzeumot húztak fel. Félóránként indulnak idegenvezetéssel túrák, csak a jegyet kell megvenni, a séták ingyenesek.
Bár a kiállítás anyaga inkább felnőtteknek érdekes, gyerekekkel is jó ötlet ide látogatni, mert nagyszerű játszószoba van. Itt például Dali-bajuszt is lehet hajtogatni:-) Ó, és a büfé is jópofa, mert spanyol ételek vannak (gazpacho, tortilla, tapasok!).
Manatee viewing center
Innen Tampa felé hajtottam, pontosabban Apollo Beach településre. A beavatatlan látogató csak néz nagyokat, mi folyik itt: egy ronda ipartelep közepén a folyóra épített fapallókon kíváncsi turisták nyújtogatják a nyakukat és kíváncsian kémlelik a vizet.
Ez nem más, mint a helyi ELMÜ nagyszerű kezdeményezése, a Tampa Electric’s Manatee Viewing Center. Az van ugyanis, hogy a manátuszok nagyon kedvelik a meleg vizet, és több tucat tanyázik itt, ahol az erőműből kifolyó víz kellemesebb a környező öböl vízhőmérsékleténél. A helybéliek hamar észrevették ezeket a cukin lebegő hatalmas állatokat és elkezdtek csodájukra járni. A cég pedig nem kerítéssel tartotta távol a kíváncsiskodókat, hanem épített egy “színpadot”, hogy nyugodtan lehessen gyönyörködni bennük. Nincs belépő sem, nagyon szimpatikus az egész. Talán csak az nem, hogy egy külön medencében fogságban tartanak egy ráját, hogy gyerekek kedvükre simogassák:-(
Egyébként nem csak manátuszokban lehet gyönyörködni, de kis szerencsével cápákban is. Sőt, ami nekem a legnagyobb élmény volt, láttam egy ráját felugrani a vízből! Sajnos nem voltam elég gyors lefotózni (és ugye ami nem kerül a facebookra, az nincs is), de titkon én tudom, hogy milyen kis csoda volt:-)
Orlando
Amikor az utazást terveztem, valahogy természetesnek tűnt, hogy ha Florida, akkor nem maradhat ki Orlando és az itt található tematikus parkok egyike – Disney World, Universal Studio, Sea World vagy valamelyik. Foglaltam szállást és így intéztem az útitervet – aztán szembesültem a belépőjegyek áraival és rájöttem, hogy engem ez annyira mégsem érdekel. Lehet, hogy ha gyerekes családként járnék erre, akkor nagy élmény lenne, de személy szerint én sajnáltam rá az alsó hangon is száz dollárt. Belegondolva, hogy a legtöbb látogató több napra jön és több gyerekkel, elég magas tud lenni a végső számla.
Végigböngésztem, milyen egyéb látnivaló van a városban és még a Tiffany üvegeket bemutató múzeum tűnt a legérdekesebbnek, de az meg jó messze volt, a forgalom meg horrorisztikus – lépésben araszoltak mindig az autók. Úgyhogy töredelmesen bevallom, félretettem a máskor oly kötelességtudó énemet, és inkább csak körbejártam két bevásárlóközpontot. Csak egy-két dolgot vettem, de a csajos énemnek jót tett egy kis nézelődés az üzletekben. Nagyon jó boltok vannak és itt a leárazások szemmel is látható százalékokat jelentenek, nem úgy, mint otthon.
És ha már Orlando, a szállásom igazi nagy resort hotel volt. A Lake Buena Vista Resort négy óriási épületből áll, hatalmas hajóval ékesített medence körül. A szobák méretére se lehetett panasz, nem manhattani méretekben kell gondolkodni:-). A legkisebb egység is két hálószobás apartman, irigylésre méltóan nagy konyhával.
De a legjobb a spa kezelés volt, mert elmentem egy jó kis masszázsra, a sok vezetés után nagyon jól esett. Isteni 50 perces kényeztetést kaptam, finom illóolajokkal, ügyes kezű masszőrlánnyal.
Kennedy Space Center
Nem csak Orlando volt kicsit elhibázott programpont, de a Kennedy űrközpont is. Legalábbis engem egyáltalán nem kötött le. Még a jegyárusító készülékeknél lelkes voltam, azok jópofának tűntek, de utána valahogy csak ide-oda sodródtam és nem találtam semmi izgalmasat.
Barátok
De szerencsére nem ezzel a két antiklimax programmal zárult az addig nagyon élvezetes floridai körút, mert találkoztam régi ismerősökkel. És hát az utazások talán legcsodálatosabb, legemlékezetesebb pillanatai mindig azok, melyek az emberekhez kötődnek. Meglátogattam egy imádnivaló floridai idős házaspárt, akik a kis kiadó lakásom visszatérő vendégei és ma már nem kuncsaftok, hanem nagyon jó barátok. Imádják Budapestet, én meg őket:-)
Aztán Miamiban indulás előtt egy magyar lánynál töltöttem az utolsó éjszakát, aki ugyanazon az egyetemen tanult anno itt az USA-ban, mint én. Egész pontosan akkor jött ki a Hofstra University-re, amikor nekem lejárt a kétéves ösztöndíjam, úgyhogy én igazítottam el, hogy mi merre. Ennek már vagy három évtizede és azóta talán ha kétszer találkoztunk, de vannak emberek, akiknél ez nem számít és annyira könnyen lehet velük beszélgetni, mintha naponta csicseregnénk.
Azt hiszem, ennek az útnak a tanulsága az volt, hogy Floridában nekem nem az volt a nagy durranás, mint amiért a legtöbben odamennek. Nem nyűgözött le annyira Miami (bár az art deco negyed elég király), nem indultam innen tengerjáró hajóval sehova és nem tettem be a lábam egyetlen tematikus vidámparkba se. Odáig voltam viszont az Everglades parkért, beleszerettem a manátuszokba, meghatottak a beteg teknősök és a velük foglalkozó orvosok Marathonban és imádtam a cicákat a Hemingway házban. Érdemes autót bérelni és körbejárni az államot és mindenkinek magának fedezni fel, mik a legjobb dolgok – nem feltétlen a leghíresebbek!
Az utazáshoz a repülőjegyet a blog rendszeres támogatója, az Air France biztosította, amiért örök hálám!:-))
Praktikus információk
ESTA igénylés, amerikai vízum tudnivalók
A legideálisabb időszak Florida meglátogatására novembertől májusig tart, az év másik felében van ugyanis az esős évszak. Hurrikánok nagy átlagban júniustól novemberig fordulnak elő, a csúcsszezonjuk a szeptember. Ahogy fel van borulva manapság az időjárás, ezt nem lehet szentírásnak venni.
Bár a legnépesebb és legnépszerűbb város Miami, az állam fővárosa Tallahassee.
Az Everglades nemzeti parkban sok a szúnyog, úgyhogy célszerű hosszú ujjú inget, hosszú nadrágot felvenni, és srayvel is védekezni.
Hasznos linkek készülődéshez
Miamiba gyakran ki lehet fogni akciókat – talán hasznos lesz a legjobb repülőjegyek keresőkről írt útmutatóm.
Van a weblapomon egy komplett csomagolási lista.
Ha szállodák helyett inkább magánszálláson, airbnb-ben laknál, a “Mi az az airbnb” bejegyzésem végén találsz egy kedvezményes meghívót a rendszerbe, de előtte olvasd át a tanácsaimat, hogyan tehető minél biztonságosabbá a foglalás.
Utószó
Hasznosak voltak a fentiek? Szívesen olvasol ilyen útleírásokat, tippeket? Ha igen, és nem lenne ellenedre valamivel meghálálni a blogba fektetett sok munkámat, könnyen megteheted úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha itt a weblap jobb sávjában (mobilos verzióban a lap alján) levő booking.com és/vagy airbnb.com kockában keresel szállást, azaz itt ütöd be, hova és mikor utaznál, a rendszer ugyanoda navigál, mintha közvetlenül írtad volna be az adatokat ezeken a lapokon. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, booking-on a genius kedvezményed is megmarad, de a rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot. A támogatásod további utakat tesz lehetővé és ígérem, azokról is hasznos beszámolók készülnek majd!:-)