Legjobb programok Key Westen

Miamiből pár óra autózás Key West és szerintem kihagyhatatlan. Mindenképpen érdemes legalább két éjszakát ott aludni, hogy maradjon elég idő programokra is – különben csak oda-vissza autózás lesz az egész.

A reptéren béreltem az autót, egyrészt mert ott olcsóbb volt, másrészt meg úgyis ott kell majd az út végén leadnom. Nem várt plusz költség volt az, hogy rám sóztak egy ketyerét, ami a fizetős országutakon kell, napi 9.90 dollárért. Biztos, hogy sokat fizettem, de hirtelen nem tudtam, mi más megoldás lenne. Azt mondták, készpénzes kapu sehol nincs, és ha utólag fizettek, minden alkalommal plusz 25 dollárom bánja. Ez most vagy igaz, vagy nem, de inkább bevállaltam a sarcot. Még jó, hogy a megszokott Garmin GPS-em hoztam magammal, mert azért is vastagon fogott volna a toll (indulás előtt tetettem bele USA kártyát, mert gyárilag csak Európa térképpel van felszerelve).

A vízbe nyúló földnyelv és szigetcsoport ma már jól járható úttal van összekötve, de nem volt mindig így.

Régen csak hajókkal lehetett elérni a régiót. 1912-ben épült ki a vasútvonal, melyet 1935-ben elvitt egy hurrikán. A megmenekült vasúti hidak segítségével három évre rá létrehozták az autóutat, úgyhogy ma már nemcsak kereskedelemről, kalózokról és halászatról szól errefelé az élet, hanem állandó lakosokról és turistákról is.

Sajnos a 2017 szeptemberi hurrikán nem kímélte a vidéket. Bár a vártnál sokkal hamarabb visszatért az élet (az első híradások még arról szóltak, Florida Keys örökre odaveszett), azért jól látható a pusztítás mértéke. Gyökerestől kidőlt fák, tető nélküli, vihar tépte házak és rengeteg szemét, faág az utak mellett felhalmozva.

Teknőskórház

Útközben Marathon településen érdemes feltétlenül megállni, ahol a világ egyetlen dedikált teknős-kórháza található. A két doktornő épp egy daganatos “beteget” vizsgált a műtét előtt. Torokszorító volt látni a hatalmas, karfiol-szerű kinövéseket a szegény kis teknőcön, de megnyugtattak, hogy ez itt rutin eljárás, úgyhogy a páciensnek jó esélye van felépülni. Az 1986-os alapítás óta már ezernél is több teknőcöt kezelt itt a maroknyi, de nagyon lelkes szakembergárda.

Azt ugye mondanom sem kell, hogy a betegségek jelentős részéért mi vagyunk felelősek. A teknősök beleakadnak a halászhálókba, lenyelik a horgászhorgot, na meg a rengeteg szemetet, amit beleszórunk a tengerbe. Volt egy fotó, mennyi mindent operáltak ki egyetlen teknősből és volt minden a képen a strandpapucstól a születésnapi lufiig. A leggyakoribb persze a nejlonszatyor, ami tényleg ideje lenne már száműzni az életünkből. De okoznak sérüléseket motorcsónakok propellerjei,a daganatos csomókat pedig a szennyezett vizek váltják ki. Még a fényszennyezés is veszélyes azokon a strandokon, ahova ősidők óta tojásokat lerakni járnak a nőstények, hiszen a holdfényben csillogó víz vezérli a piciket, merre induljanak a tenger felé – és ha tele van fényes szállodákkal a part, összezavarodnak.

Marathon nevezetessége még a Sunset Grille, egy igencsak népszerű étterem. Szuper kilátás nyílik innen a 7-mile hídra, akár koktélt szürcsölve, úszómedencéből is végig lehet nézni a naplementét.

Az éttermek közül még a King Fisheries szerepel sok ajánlóban, el is mentem ebédelni oda, de szerintem kicsit túlhájpolt, annyira nem volt nagy szám.

Key West építészete

A városban csodálatos házikók sorakoznak, csak ámultam és bámultam az utcákat róva. A hangulat rendkívül laza és közvetlen – igazi szabad lelkek telepedtek le itt. Szeretnék én is olyan városban lakni, ahol nem ciki a rózsaszín taxi, a szivárványszínű zebra, ahol egy pasi simán kitűz egy pillangós brosst a baseball-sapkájára (pedig a barátnőjét ölelve sétált), ahol sweetheart-nak és darling-nak hívnak a boltban. Annyira más így minden.

Hemingway-ház

Key West első számú attrakciója a Hemingway-ház.

Hemingway egykori otthona Key Westen nagyon erős hangulatot áraszt, szinte képtelenség szabadulni a szobákból. Úgy láttam, az idegenvezetők is imádnak itt dolgozni, egyáltalán nem lehetett érezni rajtuk a szokásos fásultságot. De nem csak a híres író emléke az, ami miatt ez a ház maga a paradicsom. A kertben 54 (igen, ötvennégy!) macska él, akiknek persze szabad bejárásuk van a házba és az egykori stúdióba is.

Nem is akármilyen cicák ezek. A macsekok fele különleges kórral él, ez a polidaktilia, ami arról ismerhető fel, hogy nem 18 (mint általában, mellsőkön 5-5, hátsókon 4-4) lábujjal, hanem extra lábujakkal rendelkeznek. A z első ilyet Hemingway kapta, aki eleve nagyra becsülte a tappancsosokat. Snow Ball, avagy Hógolyó volt a neve, a továbbiakat pedig az író híres barátairól nevezte el. Ezt a hagyomány ma is él, úgyhogy az 54 cica mindegyike egy-egy hírességről kapta nevét. Megtalálható itt Humphrey Bogarttól Sophia Lorenig a színészvilág minden nagysága. Mivel a többujjúság nem zavaró az ő életükben, a hagyaték őrzői ma is törekszenek arra, hogy ez a vérvonal megmaradjon.

Tipp: a házban folyamatosan indulnak a vezetett túrák. Ha unalmas a vezető, érdemes megvárni a következőt. Én speciel úgy jártam, hogy kifogtam egy elég fura nőt, aki az egész idegenvezetést arra hegyezte ki, mennyire szeretett inni az író (igaz, de azért csinált más is). Azt hittem, ez a sztenderd szöveg, de aztán ahogy a házban bóklásztam, meghallottam a következő csoport idegenvezetőjét és ő ezerszer jobb volt – úgyhogy végigmentem vele is a termeken és a kerten.

Jól szórakoztam, amikor záróra előtt (mert alig tudták persze kitenni a szűröm) a személyzet tagjai egymást kérdezték: nem láttad Liz Taylort? Végül sikerült összeszedni mindenkit a szobákból és a könyvesbolt eldugott polcairól. Azt hiszem, megtaláltam a helyem:-)))

Több fotó a házról és a cicákról: ITT

Pillangópark

Harminc év rutinnal általában remekül felmérem az útikönyvet olvasva, hogy mennyi időre van szükségem egy adott városban vagy épp múzeumban. De nem mindig.

Key West pillangóparkjára egy órát szántam, csak annyit fizettem a parkolóban. A pénztáros is azt mondta, átlag félóra alatt végeznek a látogatók, úgyhogy megnyugodtam. Aztán beléptem a tényleg nem túl nagy terembe, és egy pillanatra visszahőköltem a meglepetéstől, ahogy tucatnyi pillantó vett körbe. Elképesztő volt, repdestek mindenfelé, csak kapkodtam a fejem. El lehet itt lenni órákat is.

Több fotó a lepkékről: ITT

Dry Tortugas

Nekem már Key West is meglepetés volt, milyen távol fekszik Miamitől, valahogy a térképen nem tűnik olyan hosszúnak az út, de jó pár óra. Útközben azon filóztam, mégis hogy jutott eszükbe embereknek itt telepedni le, különösen régen, amikor még nem vezetett erre sok-sok híddal összetoldozott út. De ha Key West világvége, akkor a Dry Tortogas nemzeti park még “világvégébb”. Ez a pár aprócska sziget Key Westttől még száz kilométernyire nyugatra fekszik a sekélysége miatt csodálatosan kék óceánban és az ország legnehezebben megközelíthető nemzeti parkja. Utána már tényleg nincs semmi, illetve csak Mexikó.

Nevét a felfedezők a rengeteg itt talált teknősről adták, a száraz jelzőt pedig azzal érdemelte ki, hogy egyáltalán nincs édesvíz készlete. Az erőd építői ügyesen terelték az esővizet ciszternákba, és a mai napig ezt használja az a maroknyi alkalmazott, akik 10 napos turnusokban ellátják a legfontosabb teendőket.

Az erődöt az 1800-as évek közepén építették, több mint 16 millió (!) téglából. Bár ezt most nehéz elképzelni, fénykorában kétezer ember lakott falai közt.

A ma már történelmi emlékhelyet csak 2.5 órás kompjárattal vagy hidroplánnal lehet megközelíteni. Utóbbi nyilván drágább, de jóval gyorsabb, látványosabb és a gyomrot kevésbé megterhelő módja a kirándulásnak.

Ugyancsak meglepett, hogy bárki bárhova felmászhatott. Amerikában, ahol állandóan félnek a perektől, máshol elképzelhetetlen lenne korlát nélküli, tengerbe omló várfalakon és összeomlás szélén álló várárok-peremen sétálgatni, de itt nem voltak tiltó táblák.

Sajnos a szeptemberi hurrikán ezt sem kímélte. Régen a várárok falán körbe lehetett sétálni a hatalmas erődítményt, ma már nem, mert a fal pár helyen leomlott. A nemzeti park 1935-ös létrehozása óta 2017 szeptemberében először fordult elő, hogy mindenki elhagyta a szigetet, ugyanis a kötelező evakuálás itt is érvényes volt.

A Key West Seaplane Adventures félnapos kirándulás kétszer 40 perc festői repülést tartalmaz, majd 2.5 órát a szigeten. Ez most hűvös időben bőven elég volt, hogy körbesétáljuk az erődöt és kicsit bóklásszunk a parton. Jó időben lehet búvárkodni is, a korallzátony és az élővilág ugyanis igen gazdag.

Azt hiszem, soha nem felejtem el ezt a szürreális látványt, ahogy a végtelen vízből előbukkant ez a  hatalmas erőd…

Több fotó: ITT

Key West egyéb nevezetességei

A szelfihuszárok kedvenc pontja az a kő, ami az Egyesült Államok legdélebbi pontját jelzi, de elég komoly sor áll azért, hogy kattinthasson valaki ott egy képet magáról.

Szintén rettentő turistás a Mallory Square, ahol esténként nagy naplemente néző összejövetelek vannak – már amikor kisüt a nap, nekem ehhez nem volt szerencsém.

A városka főutcája a Duval street, megannyi butikkal, étteremmel, különcséggel.

Szállás

Ha valahol, hát Key Westen igazán stílusos szállásokat találni. A több díjat elnyert történelmi butikhotelben, a Marquesa Hotelben szálltam meg, amely önmagában egy élmény volt. 1884-ből származó épületeket alakítottak át elegáns lakosztályokká, egy úszómedencés belső udvar körül. Imádtam gyönyörködni a millió kis részletben, látszott, hogy gondos kezek végezték a felújítást.

Étkezés

Nem meglepő módon a halételek dominálnak az étlapon. Még reggelire is lehet tengeri herkentyűs specialitást kérni, mint például ezt a homáros Eggs Benedict-et a kiváló Havana Caféban.

De a régió első számú gasztronómiai sztárja a Key Lime Pie – amiért önmagában megéri felkeresni az államot.

Szumma szummárum: a Florida Keys egy magával ragadó régió. Nemcsak gyönyörű, de hangulatos is, barátságos, laza lakókkal és elsőrangú programokkal. Szerencsére már magához tért a hurrikánból, úgyhogy lehet látogatni, sőt ajánlott is: ezzel segíthetünk a leginkább a helyieknek, akik a turizmusból élnek.