Grúzia 5/1: Kutaisi és környéke

Lassan egy éve figyelem, ahogy egyre több ismerős indul el felfedezni Grúziát.

Sokáig alig volt ismerős, aki megfordult volna ott, de a Wizzair fapados járatának beindításával hamar felfedezték a magyarok az országot – főleg a természetet, túrázást kedvelők.

Hazatérve kivétel nélkül mindenki szuperlatívuszokban mesél róla. Barátságos, festői, olcsó – általában ezek az legfontosabb érvek, és ez épp elég volt nekem, hogy én is útra keljek.

A Wizz Air heti 2 járattal repül Budapestről Kutaiszibe, a jegyek 13490 forinttól foglalhatók, október 29-től ebben benne van a legfeljebb 55×40×23 cm méretű kézipoggyász is.

Döntéshelyzetek

Azért tartott relatíve hosszú ideig rászánni magam az indulásra, mert nehezen döntöttem el, hogy bevállalható-e egyedül lányként vagy inkább csoporthoz kellene csatlakozni. Amikor végre eldőlt, hogy simán mehetek egyedül, akkor meg azon filóztam sokat, hogy tömegközlekedéssel vagy autóval járjam körbe az országot. Hacsak lehet, én autót szoktam bérelni, de itt ez nem volt annyira egyértelmű. Grúziában ugyanis az összes fontosabb látnivalóhoz nagyszerű tömegközlekedés van minibuszok (marsrutkák) formájában, igaz, hogy ezek kissé kiszámíthatatlan menetrenddel közlekednek. Előnyük viszont, hogy viccesen olcsóak. Az autó nagy előnye ugyebár az, hogy bárhol megállhatok fotózni és mivel nincsenek holtidők, több program fér egy napba. Viszont drágább. Arra mindenki figyelmeztetett, hogy az itteni sofőrök őrülten vezetnek, de ez nem nyomott a latba, mert ugyanolyan félelmetes szembetalálkozni a vakmerőn előző sofőrökkel  utasként mint sofőrként. Végül arra jutottam, hogy megfelezem az időmet. Az út első felében buszokkal járom körbe Kutaisi környékét, az ország keleti felében pedig autót bérlek – így meglesz az olcsó és  a rugalmas közlekedés is.

Program

Szeptember 4, hétfő: 23.55 indulás
Szeptember 5, kedd: alvás, majd Kutaisi (Bagrati és Gelati katedrálisok, utóbbi marsrutkával)
Szeptember 6, szerda: kanyontúra (egynapos befizetett kirándulás)
Szeptember 7, csüt: utazás Mestiába (busz)
Szeptember 8, péntek: Mestia és környéke
Szeptember 9, szombat: utazás Tbiliszibe (repcsi vagy marsrutka)
Szeptember 10, vas: Tbiliszi
Szeptember 11, hétfő: borvidék (bérelt autó)
Szeptember 12, kedd: David Gareja (bérelt autó)
Szeptember 13-14, szerda-csüt: Kazbegi, visszafelé Mtskheta ( (bérelt autó)
Szeptember 15,  péntek: Gori, Uplistsikhe (bérelt autó), éjjel vissza Kutaisibe
Szeptember 16, szombat: hazautazás hajnalban

Utazás

Budapestről éjfél körül indul a mindössze 2.5 órás járat, de az időeltolódás miatt csak hajnali 5 körül landoltunk. Volt kis izgalom, mert utolsónak jött ki a csomagom és azonnal mellettem termett két vámos, mert egy piros címke virított rajta, hogy ellenőrizni kell. Ehhez képest nem nyittatták ki, csak érdeklődtek, mi van benne, különös tekintettel gyógyszerekre. Azt már csak a hotelben vettem észre, hogy a lakat hiányzott róla és alaposan átforgathatták, de nem tűnt el belőle semmi. Talán a piros paprika csomagok voltak gyanúsak, amit ajándékba hoztam (máskor is vittem már, eddig nem volt vele gond).

Még itthon foglaltam taxit a Georgia Bus weblapján, ami igen kedvező áron kínál reptéri transzfert Kutaisi belvárosába, Batumiba és Tbiliszibe. Egy kisbusszal mentünk, és mindenkit elvittek a kért címre, kb. mint nálunk a ferihegyi minibuszok. A jegy 5 lari (kb. 500 Ft, minden helyi árat százzal kell szorozni, hogy meglegyen a Ft összeg).

Kutaisi

A szálláson (neve maradjon homályban, nem szívesen reklámoznám) először is aludtam egy nagyot, aztán délutánra a két katedrálist néztem ki magamnak.

A 11. századi épült Bagrati a városban van, ahhoz csak sétálnom kellett a folyó túlpartjára és egy macskaköves ösvényen a hegyre.

A világörökség Gelati kolostorhoz viszont át kellett esnem a marsrutka-tűzkeresztségen.

A kisbuszok a színház  mögötti kis utcából indulnak 8, 11, 14, 16 és 18 órakor, a viteldíj 1 lari.

A templom belseje és az udvaráról nyíló kilátás is pazar – kihagyhatatlan program!

Mivel a városba visszavivő marsrutkára sokat kellett volna várni, két másik látogatóval taxit fogtunk és harmadoltuk a 10 laris viteldíjat.

A barátságos, hatékony turistainformációs irodában lefoglaltam egy egész napos kirándulást másnapra, ami négy helyre visz el. 25 lari nem sok azért, hogy ne kelljen marsrutkákra vadászni és várni, hanem busszal vigyenek egyik-helyről a másikra.

Este kipróbáltam az első helyi specialitást, a khinkalit. Ez olyasmi tésztabatyu, mint a ravioli, és létezik húsos, sajtos, gombás és egyéb töltelékekkel (találtam magyarul receptet ITT).

Másnap aztán 10-re ott voltam a turistainformációnál. Két egynapos túra indul minden nap: egyik a kanyonokhoz (Martvili és Okatse) plusz a Martvili katedrálishoz, a másik pedig a barlangokhoz (Prometheus, Sataplia). Nagyjából ugyanez a felállás más irodáknál is, az árak is hasonlóak (25 lari vagy 10 USD). Se maximális, se minimális csoportméret nincs. A mi csoportunkban speciel csak egy fiatal orosz lány volt rajtam kívül, a másik csoport még kisebbre sikeredett, ott egy utas iratkozott csak fel – és vele is elindultak.

Minibuszra így nem volt szükség, egy személyautóval mentünk, sajnos a sofőr egy kukkot nem beszélt angolul. Még jó, hogy útitársam, Olga kicsit igen, így pár dolgot tolmácsolt. Cserébe 4.569 fotót kellett róla készítenem a nap folyamán.

Okatse Kanyon

Az első megállónk az Okatse kanyon volt, ami úgy 7 km körút, ebből700 méter a festői palló a szakadék felett – sok-sok lépcsővel! Iszonyatos meleg volt, én el nem tudom képzelni, mi lehet itt július-augusztusban, folyt rólam a víz mindenhol. Belépő: 15 lari.

Martvili Kanyon

Betoltam ebédre az első hacsapurit, aztán már robogtunk is tovább a Martvili kanyon felé. Itt is 15 lari a belépő, plusz 10 lari a csónakázás díja. Ahhoz képest, hogy az egész napos sofőrszolgálatért 25 larit fizetünk, ez helyi viszonyok között nem olcsó, de nemzetközi szinten ilyen programért nagyjából helyén van.

A hajókázás csak pár perc és kb. bokáig érő vízben zajlik, de a  hatás kedvéért mindenkire mentőmellényt adnak. Nem muszáj megszakadni a munkában, a csónak végében ül egy nemzeti park alkalmazott, ő egyedül is elboldogul az evezéssel, lehet minden időt és energiát a szelfiknek szentelni. A mi hajósunk annyira kamerabarát volt, hogy felajánlotta, forog kicsit a hajóval, ha körbe akarjuk videózni a kanyont. Olga persze akarta. Háromszor.

Ezután lehet még csellengeni kicsit a másik irányban, vízeséseket bámulva pallókról és hidakról.

Még a hajón ülve, a legfestőibb részen lettem figyelmes egy felettünk átívelő hídra, amin mozgott egy-két ember. Sehogy nem találtam az arrafelé vezető utat, Olga meg nem értette, miről beszélek, mert ő ugye a szelfikkel volt elfoglalva és nem figyelt. Nagy nehezen elmagyaráztam neki, mit kellene kideríteni, és végre találtunk valakit, aki tudta, hogy sétálhatunk oda. Míg a parkban nyüzsögtek a látogatók, ide nem jött senki, pedig nekem ez tetszett a legjobban az egészből – a kis hajók felülnézetből. Ha a parkolóban szembe álltok a jegyirodával, jobbra vezet fel egy kavicsos út a hegyre – ott kell felkaptatni a hídhoz. Megéri!

Martvili Katedrális

Még egy templomot is megnéztünk gyorsan, a közelben levő Martvili katedrálist. A sofőrünk szerint ide lanovkával is fel lehet jutni, hát nem tudom… A fenti állomás olyan rozsdás volt, mint amit évtizedek óta nem használtak.

Vacsora

Hazafele kerülgettük a marhacsordákat, aztán visszaértünk Kutaisi főterére.

Kérdeztük a sofőrt, melyik éttermet javasolja vacsorára, rámutatott két közelire. Ebből a Barakában csupa turista ült, úgyhogy kihagytunk, viszont a másik szuper választás volt. Csak helyiek és csak grúz kaja, szuper minőségben. A hely neve Kalakiri (a főtéren van, ahol a nagy szökőkút és a McDonalds). Túróval töltött gombákat és kebabot ettünk, isteni friss kenyérrel és paradicsomszósszal. A két főétel és a két üdítő 21 lari volt.

Kutaisiből nekem ennyi épp elég is volt. Barlangkedvelőknek érdemes maradni még egy napot és megnézni a Prométheusz barlangot, sokak szerint szép, de én már annyit láttam, inkább több időt akarok tölteni a hegyekben. Úgyhogy honlap irány Mestia!