Amszterdamtól északra is rengeteg látnivalót nyújt ez a viszonylag kis ország – szemezgessünk!
Zaandam
Amszterdamtól északnyugati irányba az első érdekes megálló az Inntel Hotel fotókról már jól ismert épülete Zaandam városában. A tetején a kék házikót egy Monet festményről mintázták. Az egész épület annak állít emléket, hogy a festő 1871-ben 25 képet festett a városkáról.
Zaanse Schans
Innen alig pár perc autóút Zaanse Schans, a szélmalmairól és bájos házairól ismert skanzenszerű falu, ahol rengeteg a látogató, de azért így is megőrizte báját. A belépés ingyenes, csak a parkolásért kell elvileg fizetni. Az utca túloldalán levő focipálya körül viszont minden további nélkül lehet ingyen parkolni. A legtöbb házban árulnak valamit, beadtam a derekam és vettem egy viccesen drága sajtos rudat – aztán visszamentem még egyért, annyira jó volt:-)
Alkmaar
Alkmaar péntek délelőtti sajtpiacáról nevezetes. A világ legnagyobb és legrégibb sajtpiacának reklámozzák, de biztos van más település is a világon, amely ugyanezt gondolja magáról. Mindenesetre az biztos, hogy igen látványos az egész, feltéve, ha időben érkezünk a 10 órás kezdés előtt, hogy jó helyet sikerüljön stoppolni.
Az a történelem homályába veszett, mikor volt itt először sajtpiac, de az biztos, hogy 1365-ben már állt itt egy mázsaház, és a legrégebbi sajthordó rend pedig 1593-ból származik. Az is dokumentált, hogy a piac mérete egyre nőtt – ahogy a sajtpiac növekedett, a tér körül újabb és újabb házakat kellett lerombolni. A főtér mérete az évszázadok során nyolcszorosára nőtt, de valószínű, hogy itt a vége, további házakat nem kell már beáldozni.
A téren ma már nem igazi kereskedést látni, hanem az egykori folyamatok pontos rekonstrukcióját a turisták kedvéért. Olyan hitelesen játszottak a közreműködők, hogy én ezt csak utólag, a prospektusból tudtam meg. Volt komoly minőség-ellenőrzés, fehérköpenyes urak vettek kóstolót a sajtokból, erre szolgáló célszerszámmal fúrtak lukat beléjük, és emeltek ki darabkákat a sajtokból. Aztán egymás tenyerébe csapkodva alkudtak, bár ez nem volt egészen világos, hogy zajlik.
Amikor megegyeztek, megjelentek a sajthordó fickók, akiknél a sapka színe jelzi, melyik céhhez tartoznak. Szinte táncoló léptekkel futottak a rakománnyal a hatalmas mérleghez, majd lemázsálva a szállítmányt szekerekre halmozták a sajttömböket.
Nem is annyira könnyű rendezgetni azokat, én is megpróbáltam, de a 12 kilót épp, hogy fel tudtam emelni.
A téren heverő sok száz guriga sajt mindegyike ugyanaz a típus, Gouda, csak az érettségük és termelőjük tér el. A turisták a téren levő információs irodában vehetnek kóstolót, bár itt a piac végeztével hatalmas tömeg van. Évente 100.0000 látogató jön el a piacra. Igen, elég turistás program, de nekem a tömeg és az eső dacára is tetszett. Mégiscsak különleges dolog, amit a világon kevés más helyen lehetne látni.
Texel
Innen elautókáztam egészen a Watt-tengerig, Den Helder városáig. Innen komppal lehet átmenni Texel szigetére. Átvittem az autót is, hogy körbe tudjam járni.
Azt nem tudom, mire számítottam, de arra biztosan nem, amit ott találtam: a csepergélő esőben, szélben és zord, barátságtalan szigeten pompáztak a legszebb virágföldek.
