Rotterdam hatalmas meglepetés volt, és amint megérkeztem, egyből sajnáltam, hogy csak egy napom van a városra. Kirobbanó energiája van – modern épületek, meglepő köztéri szobrok, rengeteg fiatal, izgalmas múzeumok. Íme, a legérdekesebb Rotterdam látnivalók:
Ezt a „Kocka” házat például már ezerszer láttam fotókon, és most végre élőben is, sőt, az egyikbe be is lehet menni körülnézni. Hát, nem laknék benne, az biztos:-)
Nagy kedvenc lett a Museum Boijmans Van Beuningen, ahol már a ruhatár kész élmény. A látogatóknak a zsinórok segítségével kell leereszteni egy vállfát, amire feltehetik a kabátokat és visszahúzhatják a plafonig.
Az időszaki kiállítóterem bohócokkal volt tele, mely mind egy-egy emberi érzelmet testesített meg, felölve életünk teljes spektrumát.
Na és ez? A múzeum vezetői megbízták Maurizio Cattelan olasz szobrászt, hogy készítsen számukra egy alkotást. Alaposan megdöbbentette őket a kérésével, hogy vágjanak egy lukat az egyik terem padlójába – de megtették. Az alkotás pont a nézők viszonyát akarja bemutatni a kiállított képekhez, és minden látogatót mosolyra derít.-)
Tükörszoba, ahol pont egyedül voltam, illetve több száz én:-)
A Van Nellefabriek épületét csak vasárnaponként lehet megtekinteni, 10 órakor kezdődő szervezett csoportos látogatás keretében. Jó előre befoglaltam a túrát, és elképedve láttam, hogy vagy fél tucat, egyenként mintegy húszfős csoport vágott neki az épületbejárásnak, úgyhogy más világörökség-megszállottak is vannak.
De miért is annyira érdekes ez a gyár? Az 1920-as években épült hatalmas csarnok a modernista ipari építészet egyik ikonja, ahol messzemenőkig figyelembe vették azt, hogy a munkások tiszta, világos, áttekinthető terekben dolgozzanak. Levegő, tér és fény – ez volt a három alapelv, ami mentén felépült a hatalmas üvegablakokkal kivételesen világossá varázsolt gyár. Persze az áttekinthetőség nemcsak a munkások érdeke volt, hanem a felügyelőké is, akik így mindig mindenkit szemmel tarthattak. Ennek legextrémebb jelzése, hogy a gyár egyik sarkában kialakított WC-ken nem volt ajtó, így még ott sem volt teljes a privát szféra.
Ugyanez a kettősség köszön vissza sok más területen. A gyárba érkező dolgozók azonnal két csoportra váltak, külön területen dolgoztak ugyanis a nők és a férfiak, már eleve külön lépcsőházban mentek fel a munkaállomásokra. A munkaidő kötelező zuhanyzással indult. Ez egyrészt hasznos volt az alkalmazottaknak, mert legtöbbnél nem volt otthon erre lehetőség, de a cégnek is, mert nem hurcolták be az utcáról a koszt.
Manapság már rég nem csomagolnak itt dohányt, kávékat, teákat, mint amiről egykor nevezetes lett a telep, hanem építészirodák költöztek a számukra bizonyára igencsak inspiráló környezetbe. A mai napig kínosan ügyelnek arra, hogy fenntartsák az eredeti elveket és sehol ne állják útját a fénynek, így például az iroda szekrények magassága is precízen szabályozott, mint az is, milyen magasra lehet pakolni egy nyomtatót.