Képeslapok a Paradicsomból – Four Seasons Bora Bora

Amikor kiderült, hogy eltölthetek egy éjszakát Francia Polinézia talán legjobb (de a foglalási lapokon mindenképp legdrágább) szállodájában, az első érzés a totális eufória volt. Amikor az kicsit alábbhagyott, eszembe villant: oda mégse állíthatok be úgy, ahogy általában utazni szoktam, a kis egyszerű sortban, pólóban, túraszandálban. Így amikor a csomagolásra került a sor, hosszú válogatás után kiválasztottam két szép ruhát, gyönyörűen kivasaltam őket, gondosan összehajtogattam, és egy szép, mondhatnám ünneplő szandállal mentek a bőröndbe. Elképzeltem, ahogy (már amennyire tőlem telik) elegánsan odalépkedek a recepcióhoz és átveszem a fényűző bungalóm kulcsát.

Nem így történt.

A szigeten töltött három éjszakából épp a középsőre esett, amikorra a meghívás érkezett, így ki kellett okoskodnom, egyáltalán hogy jutok oda. Bora Bora ugyanis több részből áll: a repülőgépek egy kis szigetre (motura) érkeznek, ahonnan hajók viszik át az utasokat a fő szigetre. Itt töltöttem az első éjszakám egy egyszerű vendégházban, de azt nem sikerült kiokoskodnom, hogy jutok át a Four Seasons szigetére – az ugyanis egy másik motun fekszik. A szállóvendégek általában egyből oda tartanak és értük a hotel egy elegáns hajót küld, közvetlenül a reptérre.

Azt tudtam, hogy szeretnék egy snorkelinges kirándulást, és azt is, hogy a hotelbe délután 3 előtt nem lehet bejelentkezni. Mivel a hajókiránduláson résztvevőket összegyűjtik a szállásokról és vissza is szállítják őket ugyanoda, adta magát az ötlet: a becsekkolásom délelőttjén megyek úszni a cápákkal. Kora reggel felszednek a vendégházban és kora délután letesznek a Four Seasons-nél. Így is lett. Ez viszont azzal járt, hogy a szépen vasalt ruhácska a bőröndben maradt, én pedig csuromvizesen, egy szál fürdőruhában, csapzott hajjal, homokkal félig teli gumicipőben, snorkeling pipával és szemüveggel jelentem meg a recepción. Ők pedig mosolyogva fogadtak.

A recepciós egyből közölte, hogy a szálloda ügyeletes vezetője szeretne velem találkozni, és már kopogtatott is egy iroda ajtaján. Kilépett egy szőke hölgy, és egymásra meredtünk. Rájöttünk, hogy mi már találkoztunk másfél éve, amikor véletlenül tanúja voltam a leánykérésének. A 66-os úton autózva ugyanis tettem egy kitérőt néhány nemzeti park felé, és az egyikben, az Antalope Canyonban nem lehet egyedül túrázni. Itt kénytelen voltam egy csoporthoz csatlakozni, és ahogy a varázslatos kanyon egy különösen szép részéhez értünk, egy fiú térdre ereszkedett, és megkérte a barátnője kezét. Én persze automata fotóriporter üzemmódban azonnal kattintottam egy képet, amit később emailen el is küldtem neki. A boldog menyasszony volt névrokonom, Ewa, aki előttem állt. Nagyon megörültünk egymásnak, és egy kis golfkocsival azonnal körbe is furikázott a területen. Ezt egyébként a szálloda valamely alkalmazottja minden újonnan érkezővel megteszi, hogy bemutathassák a hatalmas telken elterülő szolgáltató egységeket: az éttermeket, a kápolnát, a teniszpályát, és még sorolhatnám.

Mire visszaértünk, már elkészültek a hivatalos papírok és Ewa rám kacsintott: megnézem, nincs-e számodra egy jobb szobánk!

El nem tudtam képzelni, miről beszél, hiszen már az eredeti visszaigazolás is egy száz négyzetméteres, víz feletti bungalóról szólt. Mi lehet ennél jobb? Mint kiderült, a száz bungaló közül 15 saját kis merülőmedencét kapott a teraszán, és szerencsére volt egy éppen szabadon. Így nem 600.000 forintot, hanem a dupláját érő szállás kapok. A kiemelt, medencés bungalók a vízbe nyúló négy palló végein helyezkednek el, ide is kis kocsival vittek ki.

Amikor végre beléptem és magamra zártam az ajtót, szólni nem tudtam a meghatottságtól.

Az egyszerű kunyhó elegáns belső teret rejtett  – tágas nappalit, gardróbos hálót, kétmosdós fürdőszobát zuhannyal és masszázskáddal.

De az aduász a terasz volt, és a rajta levő medence. El se mozdultam onnan, és a vízből csodáltam meg a naplementét.

Másnap aztán az egész napot azzal töltöttem, hogy minden létező porcikáját kiélvezzem a szállodának. Napoztam az úszómedence mellett és sokat úszkáltam a színes halakkal benépesített kis lagúnában. Aztán kikértem egy kajakot is, hogy a vízről is megcsodáljam az egész komplexumot.

Az aprócska homokzátony népszerű házasságkötő helyszín.

És az apróbetűs rész?

Az a legjobb. Mindig a részletekben van a kutya elásva és itt az apró részletek is tökéletesen a helyükön vannak.

A személyzet igyekszik mindenkit a nevén szólítani. Egy ott dolgozó magyartól tudtam meg (mert nyilván az egyetlen ajándékboltban egy honfitársunk dolgozik), hogy a számunkra nem látható helyeken, a recepción és az étteremben kint van a vendégek fényképe és az alkalmazottaknak lehetőleg mindenkit fel kell ismerni. Magam is néztem egy nagyot, amikor vacsorára igyekezve rám mosolygott a pincér: Miss Kisgyorgy?

A szobákban nincsenek kis műanyag tubusos cuccok, hanem minden kerámiaedényekben van. Környezetvédelemből jeles.

Gondoltak arra is, hogy ha külföldről jöttél, talán kell átalakító az elektromos csatlakozóidhoz.

Az úszómedence partján nem csak törülközőket, de könyveket és naptejet is kikészítettek.

Ha este indul a géped, de már délben ki kell jelentkezni, privát kis kabinokba pakolhatsz le, és ott töltheted a délutánt.

A pincérek folyamatosan jeges vizet kínálnak, így nem kell drága, cukros üdítőket vásárolni.

Amikor végül nagy nehezen elszakadtam a hoteltől és visszatértem a fő szigetre, egy elegáns kis hajó vitt át. A hajós ott maradt késő estig, hogy visszaszállítsa a hotelbe azokat, akik átmentek kirándulni vagy vacsorázni a szigetre. Amíg várt, letörölte a hajó ablakait, melyeket felfröccsentek a hullámok az átkelés alatt, hogy makulátlanul tisztán várja a vendégeket.

Azt hiszem, a lenyűgöző tájon túl ezek azok az apró részletek, amitől itt mindenki a paradicsomban érzi magát. Az egekbe szökő árak ellenére (3-7000 USD/éj) folyamatosan szinte telt házzal üzemelnek és nem ritka a visszatérő vendég. Ha megnyerném a lottóötöst és választanom kellene egy fényűző autó vagy egy itteni vakáció közt, nem haboznék egy percet sem: ha van olyan luxusszállás, ami megéri az árát, akkor most megtaláltam.

Több fotó a hotelről: ITT, a létesítményekről (fürdő, kápolna, stb.): ITT, a bungalóról: ITT, a lagúna kis halacskáiról pedig: ITT

Videó a bungalóról: ITT