Kastélyok Székelyföldön

Akárcsak Magyarországon, Székelyföldön is rengeteg kastély és kúria van. A sorsuk a rendszerváltásig hasonló volt a hazaiakéhoz: államosítás, kifosztás, aztán valami állami intézmény beköltözése (TSZ, pártiroda, iskola), és amikor lepusztul, ott hagyják. A különbség az, hogy itt elég sok kastély visszakapott a tulajdonosa. Volt, aki nekiveselkedett felújítani, mások eladták. Csak néhányat néztem meg, íme, az ízelítő.

Gernyeszeg, Teleki-kastély

Hatalmas park közepén áll a kastély, amely a Teleki család ősi fészke. Az államosítás után gyerekotthon működött itt, pár éve azonban visszakapta a Teleki család. A kastély jelenleg általában üresen áll, de néha kiadják esküvők, rendezvények céljára, amikor ott jártam, épp alkotótábornak adott otthont. Elég peches voltam, mert említette a portás, hogy 5 perccel érkezésem előtt távozott épp három Teleki, akik szintén aznap látogattak ide. A kastély elvileg nyitva, gyakorlatilag zárva, de a bejáratnál található telefonszámot tárcsázva előkerül a portás, aki beengedi a látogatót. Különösebben nem izgalmas belül.

Erdőszentgyörgy, Rhédey-kastély

A kastélyban a szocialista időkben iskola működött, de pár éve azt elköltöztették és információs irodává,valamint múzeummá alakították át. A legszebb része a lépcsőházzal szemben levő nagyterem.

Vargyas, Daniel-kastély

A több építészeti stílust felvonultató kastélyban a háború után a TSZ, majd helyi önkormányzat működött. A rendszerváltás után a tulajdonos család leszármazottai visszaperelték és visszakapták a kastélyt, de nem tudtak vele mit kezdeni és 2005-ben Esztergom város önkormányzatának adták el (a gondnok szerint 75 millió forintért). Esztergom azt ígérte, szálláshelyként üzemelteti majd, de bő egy évtizede nem nyúltak hozzá. A falubeliek nagyon reménykednek, hogy kap az épület valami funkciót, remélhetőleg olyat, ami munkahelyeket teremt majd. Meglepően jó állapotban van, mert egy érzékeny lelkű párttitkár nem olyan rég felújíttatta. A régi bútorok közül mindössze egy falba beépített szekrényke maradt meg, az egyik szobában viszont eredeti (és tökéletes) a parketta.

Miklósvár, Kálnoky-kastély

A 17. században épült miklósvári kastélyt a Kálnoky család vadászkastélynak használta. A háborút  követően a falu kultúrháza működött itt, 1989-től az államtól a baróti polgármesteri hivatalhoz került a tulajdonjoga. Mivel a Kálnokyak ezt a kastélyt még a háború előtt eladták két helyi családnak, a forradalmat követően nem kaphatták vissza (ellentétben a kőröspataki kastéllyal, mely ismét a birtokukban került). A Kálnoky család nagyon szereti ezt a kastélyt, egy részét mindig is használhatták, némi állagmegóvási, felújítási munka fejében.

Pár éve megállapodtak a tulajdonos önkormányzattal, hogy 99 évre használatba veszik, cserébe viszont pompásan felújították. A költségek egy részét norvég pályázaton nyerték el. A múzeummá berendezett kastély április óta fogadja a látogatókat, a jegyeket (15 lej) az utca túloldalán álló kis múzeumban árulják. Elég sajátos a nyitvatartása (pl. csütörtökön zárva, más napokon csak déltől látogatható), és csak az óránként induló vezetett séta keretében látogatható. Míg Erdély többi múzeuma elsősorban a paraszti életet mutatja be, az a kastély a nemesi életformára fókuszál. Sikerült eredeti bútorokkal berendezni, részben a család adományaként, részben visszavásárolták darabokból.

Olasztelek, Daniel-kastély

A végére hagytam a legizgalmasabbat – ebben ugyanis laktam is! Életemben először fürödtem lábas kádban és imádtam a rövid látogatásom minden percét.

A történet is lebilincselő:

Az olasztelki Daniel-kastélyt a háború kitörésekor a Danielek eladták két helyi családnak, így a forradalom után azok igényelhették vissza. Mivel az adóra és üzemeltetésre nem volt pénzük, felkínálták eladásra és egy fiatal, Bukarestben élő székelyföldi pár vásárolta meg, Attila és Lilla. Egy, a régió kastélyait és kúriáit bemutató albumban leltek az épületre, és azonnal beleszerettek.

Az átalakítási, felújítási munkálatok öt éven át zajlottak, 2014-ben nyílt meg a kastély hotelként. Egy egész évet késlekedett a folyamat csak amiatt, mert 1680-ból származó freskótöredékeket találtak a bontás során, és azokat szakszerűen feltáratták, rekonstruálták. A legérdekesebb talán az a freskó, ami a család egy tagját ábrázolja, ahogy elviszi a török szultánhoz Erdély adóját (lásd bejegyzés nyitóképe, legfelül). Erre a kitüntetett szerepre azért kerülhetett sor, mert a Danielek nagyon jó kapcsolatot ápoltak az erdélyi fejedelmekkel, Báthory Gáborral és Bethlen Gáborral is. A felújításhoz részben a “Living castles” nevű norvég alap adott pénzt.

Nagyon sajátos jelleget ad a kastélyhotelnek a szobákban, folyosókon, közös helységekben fellehető számos freskó, valamint az, hogy a tulajdonosok láthatóan más módon is igyekeztek megőrizni a múltat. A szobákhoz vezető ajtót egy régi ajtókeretbe helyezték és számos bútor régi fagerendák felhasználásával készült.

Nagyon jó volt látni, hogy ilyen gondos kezekbe került a kastély és láthatóan imádták a vendégek is. Csak nyolc szoba van, családias a hotel, de mindenképp különleges élmény itt tölteni néhány éjszakát – tényleg jó szívvel ajánlom.