Irány a tengerpart – Palomino és Cartagena

2017. január 29 – február 2. Bogotából alig egyórás út repülővel a tengerpart: Palomino és Cartagena.

Repülés a tengerpartra, apró fennakadással

Santa Martába indultam a reggeli járattal, és a terv az volt, hogy onnan busszal megyek tovább Palominóba, és délben már a strandon süttetem a hasam. Ez nem egészen így alakult, mert mi ugyan megérkeztünk Santa Martába, a csomagom nem. Pedig olyan jól kezdődött: a Viva Columbia kifejezetten laza volt. A feladott poggyászom és a kézi is a limit felett volt, és a reptéri becsekkolást is fű alatt intézték el. Santa Marta felett már kezdődött az izgalom, nem sikerült ugyanis az erős szélben leszállni elsőre, így átéltem életem első átstartolását. Aztán hiába nyújtogattam a nyakam a futószalag mellett, a csomagom nem jött ki.

Kész szerencse, hogy összebarátkoztam a gépen a mellettem ülő kolumbiai lánnyal, ugyanis nagy segítségnek bizonyult. Paula még gimnazistaként töltött egy évet egy hódmezővásárhelyi családnál. Imádja a kakaós csigát és a kókuszgolyót, meg a vendéglátó családját, akikkel sajnos megszakadt a kapcsolata. Nekem landolás után 15 percbe került megtalálni az olvasóim segítéségével, úgyhogy ez pipa!:-)

A reptéren senki nem beszélt angolul és totál fejetlenség volt, de azt sikerült kideríteni, hogy a csomagom Bogotában maradt, ami a jobbik eset – kész mázli, hogy nem repült máshova. Este 6-kor érkezett a következő gép, és ahogy ígérték, azon rajta is volt. Így nem ért nagy veszteség, leszámítva, hogy ezt a napot nem a vízparton, hanem egy huzatos kis reptéren töltöttem. Meg hogy lemaradtam egy parádés naplementéről – láttam ugyan, milyen szép az ég, de fotózni nem volt időm, mert pont akkor intéztem a csomagfelvételt (Ez később különösen bosszantott, mert a következő 4 este, amit a tengerparton töltöttem, nem produkált szép naplementét. Na, de csak egészség legyen!).

Cica-cimbora Palominóban

Paulának még arra is volt gondja, hogy kinyomozza, hogy jutok Palominóba, részletesen leírja spanyolul, mit mondjak majd a buszsofőrnek, sőt, a reptéren a biztonsági őrrel megbeszélte, hogy ő fogjon nekem fix áron taxit a buszpályaudvarra. És így is lett. Csomagot felmarkoltam, taxi a buszhoz és két óra múlva már a palominói airbnb vendégházban voltam – ahol azonnal akadt egy új cimbora, Priscilla.

Palomino

Palomino

A következő két napot lustálkodással töltöttem – délelőtt és naplemente előtt lesétáltam a tengerhez, délután olvasgattam, naplót írtam.

Palomino

Palomino

Palomino

Palominónak elég sajátos a hangulata, rajtam kívül mindenkinek rasztahaja és tetoválása volt, kicsit kívülállónak is éreztem magam.

Palomino

Palomino

Szállás

Palomino Guest House
Ide az airbnb-n keresztül foglaltam szobát (80.000 COP). Egyszerű volt, de tiszta, saját fürdőszobával (sajnos csak hideg víz), 15 perc sétára a parttól. Ami főnyeremény volt, az a vendégházhoz tartozó kávézó, ahol 10.000 COP-ért fejedelmi reggelit készített Chris, az itt ragadt chilei srác. Nagy gyümölcssaláta granolával, joghurttal, vagy banános, ananászos, csokis palacsinta, plusz kávé, plusz nagy pohár friss ananászlé volt ebben az árban.

Palomino

Hosszú buszozás Cartagenába

Két nap henyélés után egy teljes nap buszozás következett. Bár az interneten talált források szerint egybehangzóan hat óra alatt Cartagenába kellett volna érnem, ez kilenc óra lett (9.000 COP Santa Martába, majd 25.000 COP Cartagenába).

Ott is két napot töltöttem, leginkább céltalan kóborlással. Van pár nevesebb épület és erőd a városban, de én inkább csak élveztem a tarkabarka utcák hangulatát.

Cartagena

Cartagena

Cartagena

Cartagena

Cartagena

Több fotó: ITT

Annyira jókedve derítik az ember a színes házfalak. Kicsit féltem, hogy sok turista lesz, és az tönkre vágja a hangulatot, de olyan erős karaktere van a városnak, hogy azt nem lehet. Mindenesetre kora délelőtt sokkal jobb volt bóklászni, mint késő délután, akkor azért már kezdett elviselhetetlen lenni a tömeg.

Van egy nagy szupermarket, az Exito, ott olcsón lehet vizet, gyümölcsöt vásárolni.

Egybehangzó internetes vélemények szerint a régi városfal északnyugati csücskén fekvő bár, a Cafe de Mar az első számú naplemente-néző hely, de én nem értettem, miért. Tényleg ott taposta minden turista egymás lábát, hogy bejussanak a drága és rossz koktélokat felszolgáló helyre, de szerintem egyáltalán nem jó a kilátás, hiszen előtte fut el egy forgalmas út, amit nem lehet kihagyni a fotókból. Én inkább lesétáltam a tengerpartra, ahol sokkal nyugisabb és szebb volt minden, bár az ég nem lett vörösre festve, ahogy a nagykönyv szerint kellett volna. Na jó, azért nem panaszkodom:-)

Cartagena

Pénzügyek

Cartagenában mintegy 20 százalékkal kevesebb helyi valutát adnak egy dollárért, mint a fővárosban. „Sok a turista” – mondta szemrebbenés nélkül a hivatalnok a pénzváltóban, amikor az okokról kérdeztem. Úgyhogy ha valaki Bogotából érkezik, inkább ott váltson. És hozzon elég készpénzt, mert majd mindenhol csak azt fogadják el.

Szállás

Hotel Casa Crespo
A szállásom az óvároson kívül volt, mert ott nem találtam semmi megfizethetőt. A Casa Crespo pár perc iránytaxival vagy busszal, a jegy csak 2000 COP. Érdekesség, hogy sok sárga taxi is buszként jár, azaz ugyanazért a tarifáért, amit buszon fizetne az ember, elvisznek. Jó kis lakóövezet, pár perc sétányira a reptértől, tiszta szobákkal és szuper zuhannyal (nagy nyomás, forró víz). Az egyetlen gond az volt, hogy az éjszakai őr mindig éjfélig üvöltette a tévét, az asszonyok meg reggel 6-tól teljes hangerővel beszélgetve készítették a reggelit, úgyhogy csak hat órát lehetett aludni. De csak 80.000 COP, amiért az óvárosban maximum hostelben van ágy.

Étkezés

A Girasoles étteremben 10.000 COP-ért jó kis vegetáriánus menü van (leves és főétel), ez jól tud esni a sok gyorskaja után. Az egyetemmel srégen szemben levő sarkon van egy szuper pékség, a La Esquina del Pandebono, itt ettem nagyon finom almojabanas-t (sajtos péksüteményt, a kerek a fotón). Kóstoltam ugyanitt gujavalekváros bocadillot is, de az nekem rettentő édes volt.

Cartagena

Az Exito szupermarket környékén van egy piac, ahol 3.000 COP egy fél liter friss gyümölcslé, és vannak mindenféle harapnivalók, például a tojással töltött zsemle (arepa de huevo). Szintén finom és egyszerű kis kaja a carimanola (jukka zöldségből készült, sajttal vagy hússal töltött szivar formájú péksütemény).

Az italok közül a kukoricából készült helyi üdítő, a Chicha de Maiz volt a legérdekesebb. A kávé meglepő módon majdnem mindenhol elég vacak, de van egy jó hely nagyon közel a Bolivár térhez: a Cafe San Alberto. Nem olcsó, de finom.

És ha már piac – a legjobbak az ott gépelő urak, mintha egy régi filmben lenne az ember:-) Ez annyira Kolumbia:-))

Cartagena

Íme, az összes bejegyzés az utazásomról:

Kolumbia utazás – de miért pont oda?

Bogota

Villa de Leyva

Irány a tengerpart – Palomino és Cartagena

Kolumbia kávérégiója

Ősi emlékhelyek: San Agustín és Tierradentro

A Tatacoa sivatag