Innsbruck – Tirol festői fővárosa

Innsbruckban tulajdonképpen akár hetekig ellettem volna azzal, hogy egy napsütötte teraszról bámulom a havas hegyeket, aztán a csúcsra fellibegőzve, onnan csodálom ezt a festői fekvésű várost. De azért akad ám más program is!:-)

A látványba már akkor beleszerettem, amikor kinéztem a szállodám ablakán és elém tárultak a hegyek.

A város “lelkébe” pedig még az első látnivaló előtt, egy építkezési területen átverekedve. Az idegenvezetőtől ugyanis megtudtam, milyen körültekintően kellett a vadonatúj épületet megtervezni, a telken ugyanis három, száz évesnél idősebb fa áll, és mint ilyenek, védettséget élveznek, kivágásuk egyszerűen szóba sem jöhet. És senki nem okoskodott, hogy “ugyan már, betegek”, pedig az egyik ráadásul tényleg beteg, de még nem veszélyes, úgyhogy azt sem bántották. Annyira jó ilyeneket látni, hallani:-)

Utunk elsőként a város nevezetes templomához, a Hofkirchéhez vezetett. Itt egy átlagos hétköznap is kíváncsiskodók és nézelődők serege nyüzsgött. Sokan próbálták meglesni az I. Miksa császárnak szánt sírt, pedig az valójában üres – ő ugyanis Bécsben, Neustadtban nyugszik.

Bár a naptár már őszt mutatott, hatalmas szerencsénk volt az idővel, hét ágra sütött a nap. Nem csoda, hogy a városlakók és látogatók kihasználták a talán utolsó nyári hétvégét és boldogan vették birtokba a kávézók teraszait.

Innsbruckban soha nem tudhatja az ember, a zárt kapuk milyen udvarokat rejtenek. A Kiebachgasse 10 alatt például egy csodát találtunk. (A kapu általában zárva van, belépés csak idegenvezetővel vagy nagy szerencsével).

A város fölé magasodó dombokra épült reneszánsz Ambras várkastélyt II. Ferdinánd főherceg építette. II. Ferdinánd nagy művészet pártolóként ebben a kastélyban helyezte el portré gyűjteményét, ritkaságait, értékes tárgyait, csakúgy, mint a fegyver- és páncél kollekcióját is – az 1589-ben, kifejezetten erre a célra épített kastélyrész a világ első múzeumának számít. A fegyverek a mai napig az eredeti helyükön, az “alsó kastélyban” találhatóak. A komplexum másik, felső részében élt a főherceg felesége, akit – mivel rangon alulinak számított – titokban vett el. A privát helyiségeket az akkori legmodernebb színvonalon alakították ki. Itt található a lélegzetelállító, késő-reneszánsz spanyol terem.

Innsbruck kétszer is otthont adott Téli Olimpiának, 1964-ben és 1976-ban, de gyakran rendeznek itt kisebb sportviadalokat is. 1999-ben jött el az ideje, hogy az akkora már elavult síugrósánc helyére valami korszerűbbet tervezzenek. Ha már le kellett bontani a régi emelvényt, a város vezetése úgy döntött, nem egyszerűen egy síugrósáncot, de egy “műemléket” terveztetnek, amit változatosan tudnak hasznosítani. A neves sztárépítész, Zaha Hadid nyerte meg a tendert, hogy a modern síugrósáncon túl egy éttermet, kilátót is elhelyezzen a komplexumban, melynek alsó része szabadtéri koncerteknek is helyet ad.

Szintén az ő alkotása a hegyre vezető villamos és felvonó állomásai. Kevés város van a világon, ahol a városközpontból tömegközeledéssel tudunk feljutni egy hegytetőre, úgyhogy ezt mindenképp érdemes kipróbálni! A belvárosból villamos visz fel félútig, onnan pedig egy libegő (“Nordkettenbahnen”) megy tovább a hegycsúcsra.

A városhoz közeli látnivalók legnagyobb sztárja kétségkívül a Swarovski Kristályvilág, melyet a cég 100 éves évfordulójának tiszteletére hoztak létre. A Schönbrunni Palota után ez Ausztria második leglátogatottabb nevezetessége. De mit is látni itt tulajdonképpen? Nem gyárat, mert nem mutatják be a kristálykészítés folyamatát, sőt, azt hétpecsétes titokként őrzik. Nem is múzeum, hiszen nincs szó itt a cég történetéről. Még csak nem is kiállítóterem, hiszen a kristályüzem termékeit csak az ajándékboltban leljük fel. Talán a “varázslat” a legjobb szó az egészre. A zárt tér 16 termében,  vagyis inkább föld alatti barlangjában, különleges installációk váltakoznak. Mindegyiküket a kristály ihlette, de csak ez a közös bennük, ugyanis mind más művész alkotása, a lehető legváltozatosabb technikákkal és hangulatokkal.

De az igazi csoda a kertben vár, ahol a zöldellő hegyek előtt kéklő tó fölé csillogó kristályfelhőt varázsoltak. Az 1400 m2-es “felhő” 800.000 kristályból áll.

Az innsbrucki rövid vakáció kétségkívül legnagyobb élménye egy helikopteres repülés volt – ajtók nélkül! Bár ültem már ilyen gépen New Yorkban és Hawaii-on, nem lehet ráunni, úgyhogy kapva kaptam az alkalmon, hogy ismét kipróbálhatom. A Mysnapair volt az első Európában, amely engedélyt szerzett ilyen típusú sétarepülésre, amit csak ajánlani tudok a bevállalósabb látogatóknak. Miről is van szó? A gépeknek hiányzik az ajtaja, így az öt utas abszolút ki van téve az elemeknek. Kiesni nem lehet, mert több ponton rögzítenek az üléshez, de meglehetősen hideg van és az ember fejét majd leviszi a szél. Hogy akkor mire jó? Hát fotózni! Teljesen más úgy kattintgatni a képeket, hogy nincs előttünk egy ablaküveg, sokkal kontrasztosabb, élesebb fotókat kapunk. No és elmaradhatatlan a lábszelfi!

Praktikus

Szállás

A belvároshoz közeli Austria Trend Congress hotelben volt a szállásunk, kényelmes, tiszta, csendes szobákban.

Étkezés

Két éttermet is ajánlanék. A Restaurant Lichtblick elsősorban panorámája miatt népszerű, de a vacsorára sem volt panasz.

Igazi hagyományos fogásokat pedig a Weisses Rössl étteremben ettünk.

Az utazást az Osztrák Nemzeti Turisztikai Hivatal szervezte. A tartalom és a vélemény azonban – mint mindig – teljes egészében az enyém.