Kanada – Calgary, Vancouver és Alberta türkizkék tavai

Kanada

Régóta nézegettem fotókat Kanada nyugati parkvidékéről. Calgary, Vancouver és Alberta türkizkék tavai már jó ideje ott figyeltek a bakancslistán, és most végre sorra kerültek.Hogy miért pont most? Alapvetően két fő oka volt. Az egyik az, hogy tavaly fülig szerelmes lettem Alaszkába és nagyon vágytam valami hasonló vidékre. A másik pedig az, hogy Kanada idén ünnepli fennállásának 150. évfordulóját és ezen alkalomból minden nemzeti park egész évben ingyenes.

Amikor ez eldőlt, akkor hamarosan az is, hogy Kanadát valamivel párosítani fogom. Mióta elvesztettem ugyanis az állásomat és sajnos hosszas betegség után a szüleimet, végül imádott cicámat is (ha kifognám az aranyhalat és csak egyet kívánhatnék, az lenne, hogy Cili előkerüljön…), igazán nincs okom arra, hogy csak kéthetes szabadságokban gondolkozzak. Ha már elrepülök jó messze, érdemesebb hosszabb időre. Ezért kombináltam Kolumbiát Panamával, a francia polinéz szigeteket Húsvét-szigettel, Alaszkát egy Seattle – Los Angeles roadtrip-pel. Mivel Hawaii felé úgyis erre kellene indulni és egy hűvös, hegyes tájakon való utazást kifejezetten kellemes egy igazi nyári, strandolós hellyel összekötni, adta magát, hogy ezúttal Hawaii legyen a másik szerencsés kiválasztott.

PRAKTIKUS INFORMÁCIÓK

Kanada beutazási feltételek

Az útlevélnek az utazás utolsó napjáig érvényesnek kell lennie. Max. 6 hónapos turista célú tartózkodás vízummentes, de légi úton történő beutazás esetén előzetes elektronikus beutazási engedély (ETA) szükséges. ETA igényelhető ezen a kanadai kormányzati honlapon. Az ETA 5 évig vagy az útlevél lejártáig érvényes és egyszerre maximum 6 hónapos tartózkodásra vehető igénybe. Ezt szerencsére perceken belül megadják. Tudom, saját tapasztalatból…

Amikor tavaly tél elején meglett a repjegyem, gyorsan ellenőriztem, kell-e vízum, és megnyugodtam, hogy nem. Elég nagy hiba volt, hogy indulás előtt nem néztem rá még egyszer, mi a helyzet, ugyanis időközben bevezették az ETA-t. Ez olyasmi, mint az USA-ban az ESTA, online kell megkérni. Na, ez nekem totál kimaradt, mert én ugye közben összevissza (Kolumbiától Tahitiig) kóboroltam. A reptéren aztán becsekkolásnál fennakadtam a rendszeren, ugyanis ha hiányzik egy vízum, ki se adják a jegyet. A jegykezelő sajnálkozva közölte, aznap nemigen fogok repülni, de szerencsére egy rutinosabb kolléganője azonnal biztatott, igényeljem csak meg gyorsan. Így is lett – kitöltöttem az okostelefonon az adatlapot, kifizettem a díjat és két perc múlva az én email fiókomban és a KLM rendszerében is landolt az ETA. Őrület. Mindenesetre elrebegtem egy köszönő imát azért, hogy feltalálták az internetet.

Kanada repülőjegy

A repjegyeket úgy intéztem, hogy Calgaryba érkezzek (ahol szűk két hetet töltöttem a nemzeti parkok felfedezésével), innen átrepültem Hawaiira, ahol több szigetet is felkerestem, aztán vissza Vancouverbe, ahol még eltöltöttem pár napot. A nemzetközi nagy jegyet a KLM biztosította (ezer köszönet!!!), a kis jegyeket pedig különféle helyi légitársaságoknál foglaltam.

Budapestről Calgary felé, mivel KLM jegyem volt, Amszterdamban szálltam át. A reptér kifejezetten derűs a sok mosolygó delfinnek köszönhetően.

Kanada

Nemcsak nekem, de minden utasnak nagy öröm volt, hogy fantasztikus kilátásunk nyílt az út során Grönlandra – annyira vadul szép táj, azonnal megjött a kedvem, hogy oda is mihamarabb eljussak!

Kanada

Sajnos nem a holland király vezette a gépet, de azért így se panaszkodhatom a pilótára, különösen a landolás volt tankönyvbe illő – egy apró döccenést sem éreztünk, amikor ilyen hosszú út után letette a dög nehéz gépet.

ÚTINAPLÓ

Érkezés Kanadába

Calgaryba érkezvén aztán ismét fülig ért a szám, amikor egyenruhás önkéntesek tucatjai segítettek a reptéren. Jellemzően nyugdíjasok, akik láthatóan nagyon élvezték, hogy hasznossá tehetik magukat és nekünk is jóval könnyebbé tették, hol válthatunk pénzt, és hogy jutunk a városba. Volt köztük kínai, német bevándorló és több más nemzetiségű is, így az is adott volt, hogy több nyelven tudtak segíteni. Bár nálunk még nem terjedt el az önkéntes munka úgy, mint az USA-ban és Kanadában, érdemes lenne bevezetni. Ezzel mindenki nyer: a még tettre kész nyugdíjasok nem gubbasztanak otthon unatkozva és feleslegesnek érezve magukat, a cégnek nem kerül semmibe, a kuncsaftoknak nagy segítség.

Kanada

Calgary

A Calgary repülőtérről könnyen be lehet jutni a városközpontba tömegközlekedéssel. A 100-as busz (3.25 CAD) elvisz a C jelzésű vonatig, ami egyenesen bevisz a központba (erre már nem kell külön jegy, a buszvezetőtől kell transzferjegyet kérni).

Maga Calgary – köztünk szólva – nem egy nagy durranás. Csak a biztonság kedvéért töltöttem itt két éjszakát. Ilyen távoli és hosszú utazás elején szeretek egy kicsit ráhagyni az indulásnál. Ha esetleg valami miatt törlik a járatot, lemarad a csomag, bármi történik, ne kelljen stresszelni, hogy nekem már a következő helyen kellene lenni (mint ahogy most is majdnem ráfaragtam az ETA-val…)

Na, de mégis mit lehet csinálni ebben a kissé unott városban? Fel lehet menni a Calgary toronyba, bár sajnos csak ablakon keresztül lehet fotózni. A legnépszerűbb része az az üvegpadló, amit Isten is szelfizésre teremtett.

Kanada

Kanada

Vannak aztán jópofa köztéri szobrok, mint a „Fák” nevű szélfogó szerkentyű, illetve a hatalmas fejet formázó „Wonderland” nevű alkotás.

Kanada

Kanada

De a város legjobb programja a Studio Bell, az alig egy éve megnyílt zenei központ. Itt simán el lehet tölteni egy fél napot, annyi érdekesség van. A legfelső emelet a Halhatatlanok Csarnoka, ahol a legismertebb kanadai zenészekkel lehet megismerkedni, a többi szinten meg egy rakás interaktív installáció van. Lehet zenélni is, méghozzá képernyőn olvasható instrukciók segítségével, én is megtanultam alapfokon gitározni (két akkordot) és dobolni. Soha nem gondoltam, milyen bonyolult dolog ez a dobolás, nekem legalábbis nehezen ment, hogy más ütemre mozogjanak a kezeim és lábaim.

Maga az épület is egy remekmű és kedvesen körülölel egy régi épületet. Lám, lám, nem kell agyatlanul lebontani a műemléket, ha valami modernet akarunk létrehozni, mint ahogy nálunk az a hetedik kerületben zajlik.

Kanada

Az utazások során régi szokásom, hogy ha útközben ki is egyezek költségtakarékosság miatt nagyon egyszerű helyekkel, az első és az utolsó éjszakát garantáltan csendes és kényelmes helyen töltöm, hogy kipihenjem magam a hosszú repülés után, illetve azt megelőzően. Calgaryban a Hotel Elanban laktam, ami egy kedves butikhotel, tele szimpatikus részletekkel. Elég közel van a belvároshoz ahhoz, hogy negyedórás sétával elérjük, de mégis egy csendes lakóövezet.
A szomszédos utca, a 17. Avenue egy haspóknak igazi mennyország, egymást érik a különböző nációk éttermei, az én kedvencem a Watercress vietnami büfé lett, zseniális pho levesével.

Kanada Alberta államában az egyértelmű szupersztár a Banff nemzeti park a maga csodás türkiz tavaival. A látogatók zöme nem is megy máshova, pedig a tartomány még sok szépséget tartogat. Én két napot szántam öt parkot felölelő villámlátogatásra, ami így elég erőltetett menet volt. Magamat ismerve simán beterveztem, de másoknak inkább három napot javasolnék erre az útvonalra.

Horseshoe Canyon

Calgaryból kelet felé indulva elsőként a Horseshoe Canyont érintettem. Ezt magamban át is neveztem Váratlan Kanyonnak, ugyanis még 50 méterre tőle se sejthető, milyen látvány vár az emberre. Egy teljesen sík prérin órákig autózva jutottam el ide, és a leágazásnál már látszott a parkoló, de még nyoma nem volt a kanyonnak. Az szinte csak a peremére sétálva tárul fel, a végtelen síkság közepén. Nem egy Grand Canyon méretű szakadékra kell gondolni – egy óra bőven elég volt, hogy elsétáljak az aljára, kicsit nézelődjek, aztán visszakapaszkodjak az autóhoz.

Kanada nemzeti park

Paleontológiai múzeum

Következett a világ egyik vezető paleontológiai múzeuma, a Royal Tyrrell Museum of Paleontology. Rengeteg kisebb-nagyobb dinó csontváza között lehet bolyongani, de legalább olyan érdekesek a színes fosszíliák is.

Kanada

Dinosaur Provincial Park

További két óra autókázás után értem el a Dinosaur Provincial Parkot, amely fénykorában igazi Jurassic park volt, ugyanis számtalan dinoszaurusz lelőhelye. Milyen izgalmas lett volna látni néhányat fel-alá rohangálni.-)

Sajnos ehhez nem volt szerencsém, de a látogatás így is izgalmas volt.

Mivel ez a park jelenleg is régészeti terület, csak mintegy harmada látogatható. Azon belül is mindössze egy 3.5 km út kavicsos vezet körbe, erről nyílnak a rövid túraösvények. Az autóbérlésnél ugyan megígértem, hogy csak aszfaltos útra hajtok majd, de itt annak se volt esélye, hogy még aznap leaszfaltozzák, és annak se, hogy kihagyjam – világörökség ugyanis. Úgyhogy ezt egy elhamarkodott ígéretnek vettem, amit meg lehet szegni, és nekivágtam. Gyalog túl meleg és túl poros lett volna (a többi autó miatt), úgyhogy nagyon-nagyon lassan hajtva vezettem körbe, megállva pár helyen fotózni és sétálni.

Kanada

Innen már a szállásomra hajtottam, de útközben megálltam még egy városkában. Teljesen véletlenül előző nap, egy instagramon váltott üzenetnek köszönhetően kiderült, hogy Lethbridgeben lakik az én kedvenc kanadai blogger-párosom, és nekem pontosan 13 perc kitérőt jelentett a GPS szerint útba ejteni őket. Megérte:-)

Kanada

Pete tanácsára hajtottam Cardston érintésével a Waterton parkba, erre ugyanis jóval szebb a táj. Ráadásul a fényekkel is elég nagy mázlim volt.

Kanada

Waterton Lakes National Park

A Waterton Lakes National Park maga a megtestesült nyugalom. Ide a töredéke nem jön el az északabbra fekvő híres tavak látogatóinak. A turistákat kiszolgáló, 40 lakosú kis falu olyan családias, hogy ha már másodszor megy be valaki a kávézóba, fülig érő mosollyal köszöntik, mint törzsvendéget.

Kanada

Kanada

Head Smashed-in Buffalo Jump

Ez a nagyon furcsa nevű nemzeti park látványosnak nem mondható, de fantasztikus története van. Az őslakosok 12.000 éven keresztül egy hagyományos módszerrel ejtették el a bölényeket – több napnyi megfeszített munkával egy sziklaszirt felé terelték őket, aztán jól rájuk ijesztve behajszolták őket a szakadékba. Az egyik legjelentősebb vadászmező világörökségi helyszín lett, így útba ejtettem.

Kanada

Szállás: Waterton elég kicsi, így a szálláslehetőségek sem túl szélesek. Én a Crandell Mountain Lodgeban szálltam meg, mert az volt a legolcsóbb (bár így is 100 CAD körül) Régi, kicsit kopott, de kedves, barátságos hotel.

Canmore és környéke

A Banff nemzeti parkba látogatók többsége Banff városában száll meg, ami ilyenkor nyáron rendkívül zsúfolt és drága. Valamivel kellemesebb a közeli Canmore, én is itt találtam aránylag megfizethető szobát.

Mielőtt a park szupersztár tavaihoz indultam volna, a környéken kerestem fel néhány kevésbé látogatott tavat és más nevezetességet.

Elsőként a Spray tóhoz hajtottam, ahova kevesen kirándulnak. Rajtam kívül legalábbis csak két horgász ücsörgött a fakózöld tó partján.

Kanada

Jóval népszerűbb a mesebeli Grassi Lakes, amely különös színét ásványoktól, koralloktól kapta.

Kanada

Következett a Hoodoos Trail – a “huduk” különös sziklatömbök. A szó nem jelent semmit, csak a furcsa alakzatok inspirálták a vicces névadást.

Kanada

Ezután fellibegőztem a Banff gondolával megnézni madártávlatból is a várost. Elég jó kis helyet választottak neki:-) A gondola alsó állomásához közel egy forróvizes fürdő is van – elég király ülni a medencében és gyönyörködni a panorámában.

Kanada

Naplementézni a Minnewanka tóhoz hajtottam, ahol szerencsére szintén nem volt tömeg.

Kanada

Kanada

Szállás: a Windtower Lodge-ban aludtam két éjszakát. A szobák kicsik és hangosak, de ez volt a városban a legjobb áron a hostelt leszámítva.

A városka főutcáján elbűvölő kis üzletek vannak. Imádtam a Rocky Mountain Bagel reggelijét és hangulatát, a szomszédos Brims and Things kalapboltot, ahol két kalapot is vettem a szülinapomra illetve a másik szomszédban levő könyvesboltot, ahol szuper angol scones van.

Ezután északnak fordultam és a szupersztárok felé vettem az irányt. Mielőtt elértem volna az elsőt, Lake Louise-t, még megálltam röviden egy kis kanyontúrára. A Banfftól északra fekvő Johnston kanyon két vízesése könnyű és látványos sétával érhető el.

Kanada

Lake Louise

Úgy vártam a Louise tóval való találkozást, mint valami első randevút. Az instagram fotók százairól ismert tó nem is okozott csalódást. Pedig nem is izgalom előzte meg a látogatást. Pár napja ugyanis még jégtáblák úsztak a vizén, elrejtve messze földön híres türkizkék színét. Szerencsére épp időben érkezett az olvadás, és nekem már teljes szépségében tárult fel.

A tavat nem lehet körbesétálni, de az egyik oldalán végig vezet gyalogösvény a túlsó csücsökig (2 km egy irányban, könnyű séta).

A tó faluhoz/parkolóhoz közeli végében egy hatalmas luxusszálloda áll, a Fairmont Chateau, melynek híres (és drága) az ötórai teája.

Kanada, Lake Louise

Kanada, Lake Louise

Kanada, Lake Louise

Kanada, Lake Louise

Kanada, Lake Louise

Mivel ignorálni nem lehetett a szelfizők százait, inkább jót mulattam rajtuk.

Kanada, Lake Louise

Kanada, Lake Louise

Lake Moraine

Innen mindössze 14 kilométer a Moraine tó, ami nekem ezerszer jobban tetszett. Nem is értettem, miért, de ide csak a látogatók töredéke jön el. Azok többsége is a tó csücskében levő kőhalomra mászik fel, és csak hárman vágtunk neki az ösvénynek, hogy elsétáljunk a tó másik végébe (1.5 km).

Kanada, Lake Moraine

Kanada, Lake Moraine

Kanada, Lake Moraine

Emerald Lake

Ugyancsak mesés, de szintén kevésbé látogatott az Emerald Lake. Itt az volt az érdekes, hogy miközben a csónakázok már javában birtokba vették a tavat, annak egyik oldalán még volt egy nagy folt hó. Késő délután különösen szép arcát mutatja a tó.

Kanada, Emerald Lake

Kanada, Emerald Lake

Peyto Lake

A végére maradt a legcsodálatosabb. Azt hiszem, az mindent elárul, hogy a turisták nem fogtak neki egyből a szelfizésnek, hanem vérmérséklettől függően döbbenten bámulták vagy hangosan ujjongtak. Nem tudom, milyen lehet napsütésben, de szürke, baljós esőgyanús időben is káprázatos.

Kanada, Peyto Lake

Kanada, Peyto Lake

Szállás

A Lake Louise falvacskában egy maroknyi szállás található. A látogatók zöme Banffban vagy Canmore-ban száll meg, de én a közelben akartam lenni, hogy a napfelkeltéket és naplementéket is könnyen meg tudjam nézni. A Mountaineer Lodge nagyon kényelmes és barátságos panzió, egyszerűen imádtam.

Praktikus

Ha belefér az időbe, érdemes minden tavat több napszakban is meglátogatni, egész más arcukat mutatják. A Lake Louise a reggeli órákban a legszebb, a Lake Moraine pedig naplemente előtt kapja a legjobb szögből a fényt.

A felsorolt összes tó megközelíthető kerekesszékkel vagy babakocsival. A Peyto tónál ez most átmenetileg nem érvényes, ott ugyanis le van zárva a mozgássérült parkolóhoz vezető út. A “normál” autóknak kialakított, alsó parkolóból negyedórás meredek kaptató vezet a tóhoz, amely ráadásul most erősen havas, csúszós volt.

Egy júniusi napon bármilyen évszak lehet. A tóvidéken töltött három nap során volt, hogy pólóban és sortban is melegem volt, de volt, hogy a széldzseki alá két pulcsit és sapkát kellett húznom.

Banffban vagy Canmoreban megszállva érdemes minden elektromos kütyüt totál feltölteni. Lake Louiseban nyaranta többször is előfordulhat áramkimaradás, mint ahogy az én látogatásom idején is becsúszott egy. Csak az egyik benzinkútnál volt áram, mert egyedül nekik van vészhelyzetre megoldásuk. Reggel a falu összes lakosa és az összes szállóvendég hosszú sorokban kígyózott ott kávéért – szerintem nagyobb forgalmuk volt, mint a Times Square Starbucksnak.

Icefields Parkway: a világ egyik legszebb országútja

A Lake Louise és Jasper között fekvő 232 kilométeres országút, az Icefields Parkway minden “világ legszebb országútja” toplistára felkerül. Megérdemelten.

Az út során egymást érik a havas hegycsúcsok, csillogó gleccserek (több mint száz!), zubogó vízesések, türkizkék tavak.

1940-ben, megépítésekor ez volt a világ első, egyetlen országútja, amely közvetlenül egy gleccser lábához juttatta az utazókat. Az utat csak 1962-ben aszfaltozták le, addig télen járhatatlan volt. Ma már mintegy egymillió (!) turista autózik végig rajta évente, a csúcsidőszak a július és augusztus, akkor egymást érik a lakóautók.

Én ronda, borús, esős időben vezettem Jasper felé, de így is elképesztően gyönyörű volt. Visszafelé egyébként ragyogó napsütésben tettem meg az utat, és nem állítom, hogy úgy nem volt szép, de rossz időben drámaibb.

Kanada, Icefields parkway

Kanada, Icefields parkway

Kanada, Icefields parkway

Kanada, Icefields parkway

Athabasca gleccser

Az egyetlen szervezetten látogatható gleccser az Athabasca gleccser, amire egész turistaközpont épült ki. A több emeletes épület alagsorában van egy kicsi, de érdekes kiállítás, a földszinten a jegypénztárak (a gleccsertúrához és kilátóhoz), az emeleten pedig túlárazott büfé. No és ingyen wifi!

A gleccsertúra abból áll, hogy egy direkt erre a célra épített speciális járművel felviszik az embert a jégmező közepére és ott 15-20 percig álldogálhat és szelfizhet. Igazán maga a jégjáró járgány a legjobb az egészben, igaz, egy pici rossz érzésem azért volt, mert a napi több száz látogató nem biztos, hogy jót tesz a gleccsernek.

Kanada, Athabasca gleccser

Kanada, Athabasca gleccser

Glacier Skywalk

A másik különleges program a Skywalk, azaz az üveghíd a szakadék felé. Tériszonyosnak nem ajánlom, jó pár látogatót láttam falfehér arccal a férjbe csimpaszkodni.

Kanada, Glacier Skywalk

Athabasca Falls Viewpoint

Jasperhez közelítve egy rendkívül látványos, erős vízesés is útba esik (az útvonal számos vízesésének legerősebbike), ahol ottjártamkor épp életmentő gyakorlatot tartottak. Én annyira izgultam az alpinistákat látva, hogy kis híján beleájultam a szakadékba – akkor legalább gyakorolhatták volna élesben is.

Kanada

Praktikus

Mindenképp tanácsos teletankolni az autót Lake Louise-ban (illetve visszafelé Jasperben), mert útközben nincs erre lehetőség.

Ugyancsak érdemes valami elemózsiát pakolni, mert a látogatóközpont túl nyüzsgő és drága.

Akármennyi időt is mutat az útvonaltervező, ez a 232 km egész napos program lesz. Ha épp nem gleccsereket vagy tavakat fotóz az ember, akkor jön egy medve, rénszarvas, vagy akkora eső, hogy nem látni ki az ablakon.

Egy napon belül simán lehet 5 és 25 fok, mindenféle ruhával (vízhatlannal is!) készülni kell.

Mackó, rénszarvas, őzike és jávorszarvas

Kanada Alberta államában a Banff és Jasper nemzeti parkokban kirándulva legalább akkora élmény vadon élő állatokkal találkozni, mint a türkizkék tavakban gyönyörködni.

A legegyszerűbben úgy lehet megtalálni őket, ha azt látjuk, az országút mindkét oldalán villogó autók várakoznak. Mellettük pedig kíváncsi turisták nyújtogatják a nyakukat és fényképezőgépüket egy irányba.

Ennél jóval izgalmasabb és meghittebb, ha egy kihaltabb részen saját magunk bukkanunk rájuk és “kettesben” töltünk el pár percet.

Őzike

Az első őzikém egy kevésbé forgalmas úton bóklászott ki elém.

Kanada

Egy másik a Maligne tó parkolója mellett ácsorgott, kézenfekvő fotótémát szolgáltatva az arra járóknak (és nem is fennakadást okozva a közlekedésben).

Kanada

Rénszarvas

Ez a csodálatos rénszarvas az Icefields Parkway mellett legelészett.

Kanada rénszarvas

Mackó

A tipikus medvespotting látkép így néz ki – távoli medve, rengeteg turista:

Kanada medve

Kanada medve

Ennél ezerszer nagyobb élmény volt, amikor egy bő negyedórát hármasban töltöttünk el két macival.

Véletlenek sorozata vezetett a találkozáshoz. Jasper környékén kirándultam egész nap, és egyetlen macit se láttam. Bár eredetileg azt terveztem, otthon, konzervet vacsorázom, utolsó pillanatban úgy döntöttem, az egész napos fagyoskodás után megérdemlek valami rendes, tápláló kaját. Normális esetben a tripadvisorról szoktam kinézni, hova menjek. Most előre nem készülvén és wifi nem lévén a közelben, a régi jó Lonely Planetet ütöttem fel. Így jutottam el egy bisztróba, ahol egy idős walesi házaspár ült a szomszéd asztalnál. Ők mesélték a pincérnek, hogy láttak medvét. Én kikerekedett szemekkel azonnal megkérdeztem, mégis hol. Elmondták, hogy Edmonton felé autózva a 16-osúton ott kell letérni, ahol a forróvizes medencék felé van leágazás. Ez jó 40 km a várostól és már elmúlt este 8. Vacilláltam, megtegyek-e ekkora kitérőt, mégis mi az esélye, hogy még mindig ott a medve. Azon is aggódtam, nem fognak-e izgulni a házigazdák, hol maradok (privát szobát béreltem). Késő volt, de még világos, úgyhogy mégiscsak nekivágtam. És milyen jól tettem:-)

A mackók békésen legelésztek az út mentén. Egyszer csak az egyik közvetlenül a kocsim mögött átcammogott az út másik oldalára. Eléggé a torkomban dobogott a szívem, amikor nekiindult, bár ügyet sem vetett rám.

Az utolsó képben benne hagytam az autó ablakkeretét, hogy látszódjon, milyen közel voltunk:

Kanada medve

Kanada medve

Kanada medve

Jávorszarvas

Amikor egy este hazaérve imádnivaló házigazdáimhoz Jasperben ujjongani kezdtem, hogy láttam medvét, azon nyomban meg is akartam nekik mutatni a fotókat. Ahogy tekertem a képeket a fényképezőgépen, a mellettem álló uraság csodálkozva kiáltott fel: láttál jávorszarvast? Nem értettem, mi ez a nagy értetlenkedés, hiszen én MEDVÉT is láttam. Ő viszont azonnal kurjantott a feleségének, jöjjön ő is, mert van jávorszarvas kép. Na így tudtam meg, hogy míg medvét látni nem nagy kunszt, azok előbukkannak majd minden nap, igazi kincs és ritkaság jávorszarvassal találkozni:-)

Kanada jávorszarvas

Hegyi juhok

A Skywalk túrán a buszvezetőtől tudtam meg, hogy azért látunk rengeteg hegyi juhot aszfaltot nyalogatni, mert az ott lerakódott só jót tesz a bundájuknak. Ugyanakkor figyelmeztette a férfi utastársakat, hogy amennyiben kopasz folt van a fejükön, ne kezdjék utánozni a juhokat, mert embernél nem működik a dolog.

Kanada hegyi juhok

Kanada hegyi juhok

Egyszerűen elolvadok mindig, ha vadon élő állatokkal természetes lakóhelyükön találkozom. Míg állatkertben legtöbbször szívfacsaróan szomorú rácsok mögött látni őket, kint a természetben annyira megindító találkozni velük. Egy újabb ok felkeresni Kanada vadregényes vidékét:-)

Jasper Nemzeti Park

Jasper és környéke fantasztikus túraútvonalakat és csodás csillogó tavakat rejt – kevésbé zsúfoltan, mint déli szomszédja, Banff.

Nekem bő másfél napom volt körbelátogatni a legszebb pontokat, ennyi fért bele:

Lake Beauvert

Alig pár perc a várostól, mindössze a vasút és a 16-os út túloldalára kell átautózni (vagy ez még gyalog is könnyen elérhető). Kora reggel szélcsendes időben csodásan tükröződik benne a partmenti kis erdő.

Kanada

Kanada

Lake Edith

Ez is közel van a városhoz, és ez is reggel a legszebb.

Kanada

Patricia Lake

Ez a várostól északra fekszik, úgy 10 perc autóútra és kora este kapja a legszebb fényeket. Partján található a Patricia Bungalows nevű kemping, irigylésre méltó kis faházakkal. Főleg azokat kívántam meg, melyek közvetlenül a tóparton vannak, teraszukon BBQ tűzhellyel…

Kanada

Pyramid Lake

Ez az előző tó közvetlen szomszédságában található, népszerű csónakázóhely.

Kanada

Maligne kanyon

A Maligne tóhoz indulván az első izgalmas megálló a Maligne kanyon, ahol vadregényes túrát lehet tenni a mély szakadék felett átívelő hidak érintésével. A leglátványosabb az első három híd. Arra kell figyelni, hogy ha a parkolónak abból a csücskéből indul el az ember, ahol a tájékoztató tábla van, akkor a második hídhoz jut először, azaz lemarad az elsőről, ami pedig a leglátványosabb. Úgyhogy a parkolónak arról a részéről jó indulni, ahol a WC-k találhatók!

Kanada, Maligne kanyon

Kanada, Maligne kanyon

Kanada, Maligne kanyon

Kanada, Maligne kanyon

Medicine Lake

A Maligne tó előtt még egy különleges tavat érint az út: ez a Medicine Lake. Szomorúan néztem a tűz tépázta tájat, bár bevallom, fotós szemmel gyönyörű volt ez a szinte grafikus fekete-fehér környezet. Este aztán házigazdám, aki korábban a nemzeti park munkatársaként dolgozott, megnyugtatott, hogy a természetes erdőtüzek nem károsak, néha egyszerűen kellenek a megújuláshoz.Kanada, Medicine Lake

Kanada, Medicine Lake

Kanada

Maligne tó

Nekem a Medicine tó dráma szépsége után kicsit unalmas volt a sokkal híresebb Maligne tó. Sokan azért jönnek ide, hogy hajókirándulást tegyenek a  közepén elterülő aprócska, vadregényes szigetre (Spirit Island). Erre nekem nem volt lehetőségem, ugyanis a rossz idő miatt nem jártak a hajók, de bevallom, nem bántam túlzottan. A Tripadvisor közönsége sok panaszt írt, hogy zajosak és büdösek a hajók, és a házigazdám szerint a nem túl környezetbarát dízelmotoros hajók ma már nem kapnának engedélyt, mint ahogy 50 éve még ez lehetséges volt.

Kanada, Maligne lake

Az út Edmonton felé

Jasperből Edmonton felé autózva a 16-os úton késő délután csodás fényekben volt részem. Úgy 40 km után van egy elágazás a Miette Hot Springs felé. Nem mentem el egészen a forróvizes fürdőkig, de az oda vezető úton találkoztam “intim körülmények közt”, azaz sok más turista nélkül néhány medvével. Házigazdám szerint az egész nemzeti parkban itt a legjobb esély látni őket.

Kanada

Kanada

Jasper Skytram

Szép időben biztos látványos felmenni a libegővel, én viszont az orromig sem láttam. A felvonóvezető fiú mesélte, hogy négy nappal korában 29 fok volt fent, most viszont nem győzték lapátolni a havat az előző éjszakai hóvihar után. Mindenesetre ha süt a nap, páratlan a látvány, mert a környéken ez a felvonó visz a legmagasabbra.

Szállás

Amikor jó pár héttel indulás előtt szállást kerestem Jasperben, döbbenten láttam, hogy a bookingon csak a két extrém lehetőség érhető el: ágy egy 28 ágyas hostelszobában kb. 50 kanadai dollárért és szoba az elegáns Fairmont hotelben tízszer ennyiért. Semmi köztes megoldás.

Még szerencse, hogy rábukkantam a magánszállásokat listázó Stayinjasper oldalra, és itt a Seldom In-re, ahol éjszakánként 85 dollárért kaptam közös fürdőszobás, de saját szobát. Nagyon jó fej nyugdíjas házaspár vezeti a kis vendégházat, bár a nyugdíjas szót olyan furcsa használni rájuk – technikailag azok, de igazán még hippi korszakukat élik:-) A fickó telente fogja a szörfdeszkáját és leutazik pár hónapra sátorozni Mexikóba, ilyenkor nyáron pedig a vendégházban takarít és közben időnként a gitárján gyakorol. A felesége is elutazik néha magában, főleg Indiába, most meg éppen egy nepáli iskolának szervezett gyűjtést. A városlakók kétnapos garázsvásárt rendeztek megunt, kinőtt ruháikból, nem használt csecsebecséikből és ennek bevételét küldik Nepálba. Amikor a házigazdám összekészítette az eladni szánt cuccokat, megakadt a szeme egy túracipőn, és megkérdezte, nem lenne-e jó nekem. Dehogynem. Így lett egy szinte vadiúj Merrell-em, 30 dollárért, jó célt támogatva:-)

Étkezés

Ha nem is gasztronómiai világváros Jasper, van egy rakás nagyon jó kis hely. Reggelizni hangulatos például a Bear’s Paw Bakery, vacsorázni a Raven Bistro.

Praktikus

Mindenféle ruhával kell készülni, mert bármilyen idő lehet. A vendégházban volt egy koreai lány, aki egy magasított talpú, aranypántos szandálban jött – na, az ő lába nagyjából lefagyott a Maligne kanyon túrán.

Vancouver

Vancouverbe már az érkezés is elég festői volt.

A Delta légitársasággal repültem Honoluluból Seattle érintésével a városba. A gép este fél 10 körül indult és a kora hajnali órákban értük el a kontinens partjait. A ritkán megmutatkozó Rainier hegy bukkant ki a rózsaszín felhők közül. Félálomban láttam meg, de azonnal magamhoz tértem és gyorsan kattintottam egy képet.

Vancouver

Érkezés a városba

A reptérről nagyon egyszerűen lehet bejutni a városba, van egy gyakran közlekedő vonat/metrójárat (hol felszínen megy, hol föld alatt). Elkelne egy ilyen Budapesten is…

Mivel kicsit fárasztó volt az éjszaka a sok repüléssel, a délelőttöt átaludtam, de délután annál nagyobb hévvel vetettem be magam a város felfedezésébe.

Látnivalók

Először is felmentem a Vancouver Lookout toronyba, hogy körülnézzek, mi merre. Sajnos nincs nyitott rész, csak üveges, azt viszont szép tisztán tartják, úgyhogy elég jól lehet fotózni.

Vancouver

Innen lesétáltam a kikötőbe, ahol három óriási tengerjáró is horgonyzott.

A modern kikötőépületben kapott helyett a FlyOver Canada, ami utazó-pályafutásom egyik legkomolyabb pozitív meglepetése lett.

Én úgy vagyok vele ugyanis, hogy vannak ugye a természeti látnivalók, a történelmi építmények (templomok, várak, stb.) és pár komoly múzeum, ami érdekel. De soha nem izgatnak a turistáknak kialakított attrakciók, amik általában lehetnek bárhol (panoptikum, szabadulószoba és társai) és melyeket helyi lakosok az életben nem keresnek fel. Magamban ezt is besoroltam ebbe a kategóriába, de olyan lelkes véleményeket olvastam róla, hogy csak bementem. És milyen jól tettem. Én nem azért szerettem, ami a nagy durranás benne, hogy biztonsági övvel kell ülni a székben, mert az mozog, hanem egyszerűen mert elképesztően látványos az egész. Csodálatos légi felvételek váltakoznak Kanada tájairól és a széken ülve pont olyan, mintha mi vezetnénk a repcsit. Úgy láthatjuk Kanadát, ahogy élőben soha nem tehetnénk meg, megközelíthetetlen havas hegycsúcsok felett, zöld kanyonokon átszáguldva, vízesések előtt (közben arcunkra permeteznek kis vizet), télen és nyáron, északon és délen. Végig borzongtam a gyönyörűségtől. (Fotózni, videózni nem lehet).

Innen elbuszoztam az 50-es járattal a Granville szigetre, ahol a piac a látogatók kedvence. (A jegyet meg lehet venni a buszon, de csak apróval lehet fizetni, úgyhogy legyen annyi érme – jelenleg 2.65 CAD).

Kedves régi házakban és pavilonokban kismillió bolt és étterem üzemel, valamint a városra is jó panoráma nyílik.

Vancouver

Vancouver legkedveltebb helye mindenképp a Stanley park mind a helyiek, mind a turisták körében. Egy fantasztikus zöld oázis, melyet gyalog, bicajjal, autóval vagy akár lovaskocsival is körbe lehet járni. Bevallom, meglehetősen irigykedve bóklásztam a város erdejében szomorúan gondolva a hazai hírekre (épp ismét fákat vágnak a Városligetben… százéves, egészséges fákat…). A parkban kapott helyet az Aquarium is, ahol rájöttem, odáig vagyok a medúzákért.

Vancouver

A városon kívül is van egy közkedvelt látványosság, de bevallom, nekem óriási csalódás volt – a tömeg miatt. Ez a Capilano Suspension Bridge Park. Harcolni kellett parkolóhelyért, hosszú sor kígyózott jegyért, de ez mind semmi nem volt ahhoz képest, hogy vagy félórát kellett araszolni, hogy a hídhoz érjen az ember. Ott aztán lépésben, a millió fotót készítő látogatók tömegében lehetett átmenni rajta. Én komolyan csak azt vártam, hogy átérjek, kicsit körülnézzek és mihamarabb kiszabaduljak a parkból. Tömény szenvedés 42.95 dollárért. Engem mondjuk sajtóigazolvánnyal beengedtek ingyen, de ettől még nem fogom ajánlani másoknak és még egyszer akkor se mennék, ha fizetnének. Pedig hétköznap volt, hétfő, el nem tudom képzelni, mi lehet itt hétvégén.

Vancouver

Praktikus

Szállást airbnb-n találtam. A Mount Vermont negyedben laktam, csodás fás-bokros utcában. Metróval a reptér és a látnivalók is könnyen elérhetőek voltak.

A kóstolt ételek közül a legjobb egy ramen volt, méghozzá a Yah Yah Ya Ramen a Robson utcában. Teljesen véletlenül bukkantam rá a helyre, de azonnal tudtam, hogy jó helyen vagyok, mert a közönség 90%-a japán volt és hosszú asztaloknál egymás mellett szorongva szürcsölte mindenki a levest. Vancouver egyébként igazi multikulti város, annak gasztronómiai örömeivel, azaz minden nációnak megtalálni a konyháját.

A városban nem érdemes autót használni, mert nehéz parkolóhelyet találni, ráadásul fizetősek. A metrón kártyával is lehet jegyet venni, a buszon csak érmével, sofőrnél.

Nem csoda, hogy Vancouver ott van a legélhetőbb városok toplistáján. Zöld, barátságos, könnyen felfedezhető, szeretnivaló hely, nekem nagyon bejött!

Sea to Sky: Whistler

A tengerparti Vancouver városából a hegyekben fekvő Whistler településre a találó nevű Sea to Sky Highway vezet. Ez a hivatalos nevén 99-es út nagyjából másfél óra.

Mivel nem akartam ugyanazon az úton vezetni oda-vissza, úgy döntöttem, odafelé másfelé megyek. Igen ám, de a “másfelé” csak úgy volt lehetséges, ha a másfél óra helyett hatot vezetek. Ezen kicsit elmorfondíroztam, de aztán abban maradtam magammal, jobb dolgom úgy sincs.

A  kerülőút

Úgyhogy először kelet felé, Hope városának vettem az irányt. Ott északnak fordultam a Fraser Canyonban vezető 1-es úton, majd Lillooet érintésével visszafordultam a tenger felé.

Whistlerben abszolút csúcsra járt a forgalom, gondolom, ebben az is közrejátszott, hogy az USA-ban július 4 miatt hosszú hétvége volt. Hatalmas sorok kígyóztak például a felvonóhoz is. Nem sokon múlott, hogy feladjam, de hála Istennek nem tettem.

Whistler – Peak to Peak Gondola

Mindegy, hány lanovkán utazott már az ember, az itteni hatalmas élmény. No nem az első, amivel a városból fel lehet kapaszkodni a Whistler hegyre, az még olyan, mint a többi.

Innen azonban egy egészen elképesztő felvonó visz át a szomszédos, Blackcomb hegyre: a Peak to Peak Gondola. Különlegességét az adja, hogy 3 km hosszan nincs alátámasztva! Csak három kábelen lógnak a kocsik több száz méterre a szakadék felett. Abszolút világrekord és igazi libabőrös élmény!

Whistler egyébként remekül kitalálta magát. Sokáig csak téli üdülőhelynek számított, ahova özönlöttek a síelők, de a drágán felépített felvonók nyáron kihasználatlanul álltak. A megoldás az lett, hogy szuper terepbringás ösvényeket alakítottak ki a hegyen, úgyhogy ma már a nyári hónapokban is sorok állnak a liftek előtt (melyeket persze bicajtartóval is felszereltek).

Whistler

Train Wreck Trail

A várostól néhány kilométerre egész különleges kincset rejt az erdő: régi vasúti kocsikat. Lebilincselő a története is, ami ITT olvasható.

Whistlertől Vancouver felé kell indulni, és az első nagyobb kereszteződésnél, Function Junction-nál nem a pici település felé jobbra, hanem balra kell kanyarodni a lámpánál. Pár száz méter után kettéágazik az út: balra van az Olympic Village, de jobbra kell tartani. Újabb pár száz méter után az út baloldalán van egy parkoló úgy 10 autónak, ott lehet leállni. A parkolóval szinte átellenben, az út jobb oldalán kezdődik az ösvény a “Suspension Bridge” felé, a táblán az is fel van tüntetve, hogy “Train Wreck Trail”. Olyan 20 perc erdei séta után egy tavaly átadott, helyes kis függőhíd vezet át a Cheakamus folyón.

Kanada

Míg odafelé vidáman sétáltam, visszafelé kicsit szaporábban szedtem a lépteimet, ugyanis a vonatoknál egy tábla figyelmeztetett arra, hogy a környéken előfordulnak medvék. Emlékeztem még az alaszkai útról, hogy a legfontosabb az, ne lepjük meg a mackót. Magamban mégsem akartam hangosan beszélni, mégis milyen ciki, ha szembejön valaki, úgyhogy inkább fütyörésztem:-)

Function Junction néhány klassz kis büfé és boltocska összessége. Isteni salátát ettem az Urban Tacos nevű helyen (Machu Picchu Salad), tele mindenféle egészséges dologgal (quinoa, cékla, saláta, magok).

Sea to Sky Gondola

Whistlerből aztán másnap a “normál” útvonalon, a 99-es úton vezettem vissza Vancouver felé. Félúton, Squamish város külterületén még egy különleges felvonó akad: a Sea to Sky gondola.

Kanada

Nem semmi, amilyen meredeken felkapaszkodik a hegyre, de az igazi ínyencség fent várt: egy csodaszép, közel 100 méter hosszú függőhíd minimális számú turistával.

Akár azt is ki lehetett várni, hogy ne legyen rajta senki.

Kanada

Kanada

Squamishban szívesen megnéztem volna még a bányamúzeumot és a vasúti parkot, de sajna nem volt idő – elgondolázgattam a napot.

Mivel az elmúlt hetekben airbnb szobákban húztam meg magam, rám fért egy kényelmes szállodai szoba. Whistlerben a Summit Lodge-ban laktam, ami nagyon-nagyon tetszett. Tele volt helyes kis aprósággal, mint a játékbábuk az ágyakon, műanyag kacsa a fürdőben, vagy az összes, liftben és folyosókon kitett hirdetményekben szereplő állandó utolsó mondat: “Only nice people, please”. Amikor beléptem a szobámban, automatikusan ki akartam kapcsolni a TV-t, szólt valami zene, de félúton megállt a kezem a távirányítón, mert annyira jó kis muzsika volt, hagytam szólni egész este. Azt is imádtam, hogy környezettudatos módon nem pici tubusokban van a habfürdő és sampon, hanem nagy, falra szerelt adagolókban. Utazókarrierem elején, évtizedekkel ezelőtt hogy örültem a pici samponoknak … ma már idegesítenek és nem is használom őket. Sajnos reggeli nincs, de kis uszoda és spa részleg van.

Whistler tehát feltétlen megér egy kiruccanást – ha nem is azon a nagyon hosszú kerülőúton, ahogy én jöttem, hanem simán oda-vissza a 99-es országúton. Mindkét felvonó nagyon látványos, és korai indulással akár egy napba is besűríthető (de én azért inkább kétnapos kirándulásnak ajánlom, megszállva Whistlerben). A végére egy tanács: egy pulcsit a legnagyobb hőségben is jó vinni, mert a hegytetőn általában 10 fokkal hűvösebb van.

Vancouver-sziget

A hatalmas Vancouver-szigetből csak egy pici szeletet tudtam megnézni az ott töltött két nap során, de legalább egy kis kóstolót kaptam belőle.

Elég nagy dilemma volt a közlekedés. Ha átviszi az ember a kompon a bérelt autót, akkor az nagyon megdobja a kompjegy árát (egy autó és egy személy 82 CAD). Autó nélkül viszont meglehetősen macerás a dolog, mert a kikötőből nincs olcsó jegy egyik végponton sem – se Vancouverben, se Victoriában. Létezik ugyan kombinált busz és kompjegy is, de ez nem sokkal olcsóbb, mint a saját járgány. Végül döntött a kényelem, nem szívesen bár, de autós kompjegyet vettem.

Vancouver-sziget

Odafele Whistler irányából jöttem, így adta magát, hogy Horseshoe Bayben szálljak kompra, és Nanaimoba érkezzek. Visszafelé Victoria városához Swartz Bay van közel, onnan pedig a másik oldalon Tsawwassenbe futnak be a kompok.

Nanaimo önmaga nem egy nagy szám, de ott legalább van olcsó szállás. Az egyetemi kollégiumban aludtam két éjszakát, melynek szobáit nyáron kiadják turistáknak. Kicsit zajos volt, minden jövés-menést lehetett hallani, de a területen rengeteg nyuszi volt, amit nagyon bírtam.

Késő este érkeztem, aznap már csak alvás volt a program.

Másnap aztán átszeltem a szigetet, ami bő három óra autózás. Tofino felé igyekeztem, de félúton megálltam egy kicsit a Cathedral Grove park hatalmas, sok száz éves fáinál.

Tofino maga egy apró, vidám település, színes faházakkal. Fagyizók, szuvenírboltok, szörfkölcsönzők váltakoznak a pár utcában.

Innen Ucluelet felé indultam, megállva néhány homokos strandon. Meglehetősen hűvös szél fújt, így fürdőzőket nem is nagyon láttam. Inkább csak andalogtak, kutyát sétáltattak a látogatók, illetve néhányan neoprén ruhában szörfözni merészkedtek a hideg és erősen hullámzó vízbe.

Kanada

Ucluelet népszerű kirándulóhely, itt van ugyanis a Pacific Rim National Park Reserve legnépszerűbb túraútvonala, a könnyen teljesíthető, mindössze 2.6 kilométeres körút, a Lighthouse Loop. Ez még a gyakori fotózással együtt is 45-60 perc alatt vidáman végigjárható. Csipkés sziklaszirtek, kék óceán, vidám piros világítótorony – mi kell még.

Kanada

Másnap aztán irány Victoria. Útközben megálltam egy kicsit Chemainus városkában, ami igazi sikertörténet. A 80-as évek végére megszűnt itt az ipari termelés, és Chemainus – sok más városkához hasonlóan – hanyatlásnak indult. A város vezetése azonban nem bírta nézni a lassú halált, ezért azt találták ki, turistaközponttá varázsolják a települést. Felkértek egy pár graffiti művészt, akik vagy három tucat hatalmas falfestménnyel pingálták ki a szabad köztéri falfelületeket. Üzembe állítottak még egy kis vízimalmot, lovaskocsit, megnyitottak néhány bájos kávézót és fagyizót, és hopp, elkezdtek jönni a látogatók.

Kanada

Victoria nyüzsgő, forgalmas város, dugókkal és tömeggel. Nem időztem sokat, csak a Robert Bateman gyűjteménybe kukkantottam be, illetve – ha már vízparton vagyok – ettem fél tucat osztrigát.

Kanada

Az esti komp indulásáig még egy programra volt idő. Nem maradhatott ki a sziget első számú látványossága, a Butchart Gardens. A kifogástalanul karbantartott kertben csak úgy tobzódtak a színek – a rózsakertben szinte káprázott a szemem, annyi virág volt Kár, hogy még nem találták fel a szagos internetet, mert jó lenne visszaadni a teljes hangulatot.

Kanada

A kikötőben a kompra várva, az utazás utolsó napján találkoztam először honfitársakkal. Egy, a vancouveri egyetemen tanító fiatalember állt előttem a sorban a kompra várva feleségével, kislányával, anyósával és apósával.

Ahogy a várakozás közben összepakoltam a szanaszét heverő cuccaimat a kocsiban, hogy ne a kölcsönzőben kelljen utána kapkodni, találtam egy útlevelet. Egy ausztrál srácé, be volt csúszva az ülés alá. Szegény csóka elég ideges lehetett, ahogy leadva az autót a reptéren nem találta. Úgy sajnáltam így ismeretlenül, de nagyon nem tudtam mit csinálni, leadtam az útlevelet az autóval együtt.

Ezzel véget is ért a kanadai kiruccanás, de remélem, csak egy időre. Most a nyugati partot alaposan bejártam, de a keleti oldalon még van mit nézni. Szeretnék még egy nyári autós körutat tenni a másik parton is, beleértve a szigeteket, például Prince Edward Islandet, és talán visszatérni egyszer télen is, jegesmedvéket lesni:-)

Kanada

Az utazáshoz a repülőjegyet a KLM biztosította, akiknek ezúton is köszönöm a nagylelkű támogatást:-)

Hasonló autós utak a kontinensről

Alaszka

A 66-os út – az igazi szabadság érzése

Utószó

Hasznosak voltak a fentiek? Szívesen olvasol ilyen útleírásokat, tippeket? Ha igen, és nem lenne ellenedre valamivel viszonozni a blogba fektetett munkámat, könnyen megteheted úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha itt a weblap jobb sávjában (mobilos verzióban a lap alján) levő booking.com kockában keresel szállást, azaz itt ütöd be, hova és mikor utaznál, a rendszer ugyanoda navigál, mintha közvetlenül írtad volna be az adatokat ezen a lapon. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, booking-on a genius kedvezményed is megmarad, de a rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot. Minden nap több órát töltök gép előtt, hogy ilyen ingyenes tartalmat írjak nektek és nem állnak mögöttem szponzorok, azaz ez amolyan lelkes „közszolgálat”:-). A számodra költségmentes támogatásod nekem további utakat tesz lehetővé és ígérem, azokról is hasznos beszámolók készülnek majd!:-)