A Húsvét-sziget az egyik legelszigeteltebb, ugyanakkor egyik legmisztikusabb csücske a bolygónknak – igazi világvégi hely, amely busásan megjutalmazza az utazót.
Húsvét-sziget vagy Húsvét-szigetek?
Rögtön tisztázzuk a legfontosabbat. Valami rejtélyes okból kifolyólag Magyarországon mindenki Húsvét-szigeteknek hívja a területet, pedig csak egy sziget van. A hivatalos neve tehát Húsvét-sziget.
Megközelítés
Csak 1967 óta van rendszeres légi összeköttetése a világgal és a mai napig csak két irányból lehet megközelíteni: a chilei Santiagóból naponta induló járatokkal, illetve Tahiti szigetéről, hetente egyszer induló géppel (előbbiből hat, utóbbiból öt órányi repülésre van). Minden járatot a chilei LATAM üzemeltet, kényelmes, hatalmas gépekkel, de nem olcsón. Nagy szerencse kell hozzá, hogy 500 dollár alatt megússzuk a jegyet bármelyik irányból. Én heteken át naponta nézegettem az árakat, melyek meglepően hektikusan mozogtak 500 és 1800 (!) dollár között. Egyszer, amikor a sáv alján volt, úgy döntöttem, nem várok tovább és lecsaptam rá. Jól tettem, mert később se lett olcsóbb.
Beutazási feltételek
A Húsvét-sziget Chiléhez tartozik úgynevezett különleges területként. A beutazáskor még legalább hat hónapig érvényes magánútlevéllel rendelkező magyar állampolgár legfeljebb 90 nap időtartamra turizmus vagy üzleti tárgyalás céljából vízummentesen utazhat be Chilébe.
A Húsvét-szigetet felkeresni szándékozók maximum 30 napot tölthetnek a szigeten, kötelesek igazolni, hogy oda-vissza repülőjeggyel rendelkeznek, van érvényes szállásfoglalásuk vagy helyi lakostól származó hivatalos meghívólevelük és ki kell tölteniók az ún. FUI (beutazási) nyomtatványt.
Mit lehet itt csinálni?
Először kicsit megszeppentem, mit fogok csinálni egy teljes héten át ilyen csöpp szigeten (az egész úgy 12 x 24 km), de nem volt gond. Két napot szervezett túrára mentem, hogy legyen valami fogalmam a szobrokról. Bár fél- és egynapos túrákat több cég kínál, csak egy társaság szervez kétnapos, alapos vezetett túrát, az Easter Island tours. A következő két nap autót béreltem, hogy saját tempóban ismét végigjárjam az érdekesebb helyeket. Egyáltalán nem volt unalmas visszatérni a szobrokhoz, már csak azért sem, mert gyönyörű a táj. A hatalmas hullámokban is órákig tudtam gyönyörködni.
A maradék két teljes nap pedig pont húsvétra esett, amikor történt elég érdekesség a városkában is. Itt egy részletes beszámoló arról, milyen a húsvét a Húsvét-szigeten.
Tengerben fürdeni csak az északi csücsökben, Anakenában lehet. Itt egy kis homokos strand található, néhány szobor társaságában.
Honnan kapta a nevét a Húsvét-sziget?
A sziget helyi neve Rapa Nui, és az itt lakók előszeretettel hívják így. Az őslakosok nem szeretik a Húsvét-sziget elnevezést, úgyhogy ne erőltessük. Ezt a nevét egyébként onnan kapta, hogy sok évszázados elszigeteltség után 1722 Húsvét vasárnapján fedezte fel a külvilág, egész pontosan Jacob Roggeveen holland hajós. Nehéz megbecsülni, melyikük meglepetése volt nagyobb: a szigetlakóké, akik először láttak idegent, vagy a hajó legénységéé, akik szembetalálták magukat a hatalmas szobrokkal.
Szállás, autóbérlés
Az egész szigeten egyetlen városka van, Hanga Roa, ahol a reptér is található. Alig néhány utcából áll, pár tucat szállással, néhány étteremmel, ajándékboltokkal és túrákat szervező cégekkel. A szállások jellemzően nem luxusszállások, hanem 2-3 csillagosak, de nem olcsók.
Nekem sikerült kifogni egy meglepően kedvező áru kis szobát saját fürdőszobával egy családi panzióban (Hostal Mihiraa), ami napi 30 dollár volt. Itt mindössze három szoba van, plusz egy közös konyha. A tisztaság még épp az elviselhetőség határán volt, mint ahogy a távolság is a központtól (20 perc séta).
Előny volt ugyanakkor az ingyenes reptér transzfer, plusz az, hogy amikor kocsit akartam bérelni, ők hoztak egyet igen jó áron. Ráadásul a slusszkulcsot előző este megkaptam, így reggel egyből indulhattam napfelkeltét nézni. Sokat nem vacakoltunk papírmunkával, még a jogsimat se nézték meg. Sőt, az autót se jártuk körbe, hogy berajzoljuk a sérüléseket. Mondjuk este, amikor megkaptam a kulcsot, vaksötét volt már az udvaron. Reggel aztán kiderült, sok kárt már nem tehettem volna úgyse az autóban, elég lepattant volt, belül meg elég mocskos, de legalább gurult.
Az autók napi bérleti díja általában 50-80 dollár között mozog. A 4WD hasznos, de nem feltétlenül szükséges, aránylag normális úton el lehet jutni mindenhova. Figyelni azért kell, mert hatalmas kátyúk vannak. Ráadásul mindenfelé vadlovak futkosnak, a bambán út közepén álló marhákról már nem is beszélve – de ez mind csak hozzáad a sziget bájához.
Gasztro
Éttermek csak Hanga Roában vannak, illetve a sziget túlsó csücskében, Anakenában áll a strandon egy büfé, úgyhogy a napot úgy érdemes szervezni, hogy ebédidőben valahol ezek környékén legyünk. A strandos büfé kifejezetten jó, hatalmas empanadak vannak 5000 pesoért, illetve halételek 15-20 ezer peso közt. Hasonló árak vannak Hanga Roában is. A városban a legizgalmasabb étterem a Kotaro, ami egy japán büfé, itt speciel szinte minden fogás 20 ezer, de jó is. Ugyancsak bejött az Au Bout de Monde, ahol zseniális gyömbéres-kókusztejes rákot ettem. Ez 14 ezer peso volt (plusz a legtöbb helyen felszámított 10%, amit hol adónak, hol felszolgálási díjnak becéznek). Olcsóbban csak úgy lehet kijönni, ha a szupermarketekben és pékségekben vesz hideg kaját az ember. Vagy otthonról lehet hozni pár dolgot, például kínai tésztalevest, mint ahogy én is tettem, ezzel oldva meg néhány főétkezést.
Közös lakoma
Ha sikerül úgy időzíteni az utazást, hogy belefussunk egy ünnepbe, nagy élmény a közös lakoma, az umu tao. Ilyenkor a földbe ásott üregbe tesznek húst és krumplit, majd forró köveket helyeznek rá és sokáig így főzik. Az alapanyagok árát az önkormányzat állja, senkinek nem kell fizetni az ételért, és hatalmas sorokban áll a sziget egész lakossága a porcióért nejlonszatyrokat vagy műanyag tálakat szorongatva. Az ételt annak kiásása előtt a pap is megáldja, és a porciózás során egy helyi zenekar szolgáltatja a zenét.
Milyen az idő a Húsvét-szigeten?
A legideálisabb idő a látogatásra december és február között van. Az évi középhőmérséklet 20-21 fok – nyáron pár fokkal hűvösebb, télen pár fokkal melegebb van. A legcsapadékosabb hónapok az április, valamint a július-augusztus. Mivel a legtöbben pont az év végi ünnepekre időzítik az utazást, kicsit korábban vagy későbben is lehet jönni, például októberben-novemberben vagy márciusban. Ilyenkor is nagyon kellemes az idő, de az árak talán valamivel alacsonyabbak.
További praktikus információk
Nem kell átalakító, az otthoni dugók itt is működnek.
A nap rendkívül erős, fél óra alatt is le lehet égni, úgyhogy naptej és valami fejfedő igencsak szükséges.
Nincs a szigeten tömegközlekedés, úgyhogy a turista három lehetősége: bicaj, autóbérlés és taxi. . Egyetlen út van, eltévedni nem lehet.
A főváros, Hanga Roa két bankja csak hétköznap délelőttönként van nyitva, de szerencsére van pár ATM.
A közbiztonság kifejezetten jó.
A szobrokra tilos felmászni. Még egy szelfi kedvéért sem szabad!
A város központi kis parkjában ingyenes wifi hozzáférés van. Ez sokkal gyorsabb, mint a legtöbb szálláson elérhető internet. Jellemzően mindig itt ücsörög néhány turista pár helyi társaságában, és bőszen interneteznek vagy épp skypeolnak.
A nemzeti park
A sziget fő vonzerejét az ősi szobrok adják, melyek a sziget egyharmadát kitevő nemzeti park részei. A park 80 dolláros belépővel látogatható, amely 10 napig érvényes. A helyszínek közül kettőbe (az ősi faluba és a bányába) csak egyszer lehet vele belépni, a többi szobrot akárhányszor felkereshetjük. Pár éve még a legtöbb helyszínen nem volt jegyellenőr. Találkoztam egy fickóval, aki öt éve már járt itt, és most bicajjal tekert el a „fővárosból” a sziget legtávolabbi pontjára, hogy ott szembesüljön vele, jegy nélkül nem lehet semmit megnézni. Még szerencse, hogy az őr szíve megesett rajta, és beengedte, miután megeskette, hogy utólag megveszi a jegyet.
A nemzeti park belépőt mindössze két helyen árulják: a repülőtéren és Hanga Roában. Logikus lenne rögtön megvenni a repülőtéren, de fontos tudni, hogy ott csak chilei pesoért vagy dollárért lehet, ráadásul nincs pénzváltó. Így én az eurómmal hoppon maradtam, meg kellett várnom, míg bejutok a városba.
A szobrok szanaszét hevernek és állnak a szigeten, úgyhogy mindenképp szükség van valami közlekedési eszközre. A legsportosabbak bicajjal is próbálkozhatnak, de ahhoz elég meleg van. Néhány cég szervez félnapos, egynapos és kétnapos vezetett túrát, utóbbival az összes fontos helyszín felkereshető. A másik opció saját autó bérlése, aminek nagy előnye, hogy a napfelkeltét a legjobb helyen élvezhetjük.
A Húsvét-sziget szobrainak története
A Húsvét-szigetre valamikor a 4-8. század között érkeztek az őslakosok. A Rapa Nuik egy különleges civilizációt alakítottak itt ki, melynek központjában a kövekből épített sírhalmok (ahu) és az azokra helyezett hatalmas kőszobrok (moai) álltak. A kőszobrokat a klánok uralkodói kapták, és azok (egy kivétellel) mindig a tengernek háttal állnak, hogy a hatalmuk alá tartozó falvakat figyeljék. A népesség a 17. században érte el a csúcspontját, amikor 15 ezren lakták a szigetet, de ez túl sok volt egy ilyen kicsi földterületen, egyszerűen nem lehetett elég élelmet megtermelni. Az addig a szobrokat évekig szorgosan faragó szegények fellázadtak, a klánok közt háborúk törtek ki, és számos moait ledöntöttek a talapzatról. A rombolást földrengések és szökőárak fejezték be, úgyhogy ma már csak azok a szobrok állnak, melyet az utókor restaurált. A lakosság száma is rohamosan csökkent. Az egymás után érkező felfedezők előbb csak betegségeket hurcoltak be, aztán folyamatosan magukkal cipelték az itt lakókat rabszolgának. Peru hatalmas pusztítást végzett – az 1800-as évek végére alig száz lakos maradt a szigeten.
Érdekes, hogy minden külföldi hatalom csak mezőgazdasági területet, katonai bázist, rabszolga utánpótlást látott a szigeten – senki nem ismerte fel a turizmus lehetőségeit. Feltárások és rekonstrukciók is csak az 1960-as években kezdődtek meg – bizonyára a légi összeköttetés volt, ami felgyorsította ezeket a folyamatokat.
Ma mintegy 3900-an laknak a szigeten, harmaduk bevándorló (Chiléből vagy Európából). Nagyon sok közös vonást találni Polinézia más területeivel – az ahu például hasonlít a Tahitin található kőoltárokhoz, kőszobrok találhatóak a Marquesas, Austral-szigeteken és Tahitin, de például a föld alatti főzési technikával is találkoztam már Új-Zélandon.
Bár a látogatók száma nő (egy évtized 30.000 volt, ma már évi 100.000 körül), még mindig nagyon kevesen jutnak el ide, úgyhogy tömeggel sehol nem kell számolni. Napfelkeltekor az összes turista Ahu Tongarikit keresi fel, naplementekor pedig Ahu Tahai körül gyűlnek össze, de ezt leszámítva simán előfordul, hogy egy-egy szoborcsoport csak a mienk.
Ahu és moai
A Húsvét-szigetre látogatók azonnal megtanulnak két új szót: a kövekből épített sírhalmok helyi neve az „ahu” és az azokra helyezett hatalmas kőszobrok elnevezése a „moai”.
Ahuból körülbelül 360 van a szigeten. Néhányra egyáltalán nem került szobor, vannak, melyekre csak egy maoit állítottak, és van olyan is, amelyre 15 került. Az évtizedekig szinte rabszolgasorsban élő helyiek, akik addig megadóan faragták a szobrokat, fellázadva számos moait ledöntöttek a talapzatról. A rombolást földrengések és szökőárak fejezték be, úgyhogy minden szobor, amit ma állva látunk, rekonstrukció eredményeképpen magasodik a talpazaton.
A moaik számát csak becsülni lehet, mivel több tucat lehet eltemetve kőtörmelékek vagy föld alatt – a becslések 800 és 1000 között szóródnak, és a szobrok fele a bányában van.
Magasságuk 2 és 9 méter között váltakozik, átlagosan 4-5 méter magasak és súlyuk több tíz tonnányi. Van egy abszolút rekordtartó szobor, ami csak félig készült el, a bányában fekszik félig kivésve a sziklafalból. Ez 20 méter hosszú és a becsült súlya 270 tonna, talán épp azért nem fejezték be, mert közben rájöttek, nem tudnák a helyére szállítani.
Rengeteg moai hever szanaszét a szigeten, aminek prózai oka van. Ha a bányában több éves kemény munkával elkészült egy szobor, azt kizárólag függőleges helyzetben lehetett a talpazathoz szállítani. Ha útközben eldőlt, akkor se használhatták fel, ha esetleg nem tört össze, ugyanis megérintett egy nem szent földet (szentnek csak a bánya területe és az ahu számított). Ilyenkor vagy otthagyták és visszamentek a bányába új szobrot faragni, vagy visszacipelték a köveket és felhasználták azokat más célra (például talpazatnak).
Arról nincs bizonyos teória, hogy szállították, és hogy állították fel az alapzatra a szobrokat. Bár a Rapa Nui őslakosok a kezdettől fogva bizonygatják, hogy a szobrok „odasétáltak” a talpazathoz, a kutatók csak az utóbbi években tértek át arra az elméletre, hogy nem vízszintesen vontatták ezeket, hanem valóban függőlegesen szállították.
Volt szemük a szobroknak?
A szobrokon akkor végezték el az utolsó simítást, amikor már a helyükön álltak – ekkor vésték ki ugyanis a szemgödröt és helyeztek követ vagy korallt a szem helyére. Ezzel „aktiválták” a moai misztikus erejét (mana). A szemek közül egy sem maradt a szobrokban. Egy törve talált szemet rekonstruálva a múzeumban helyzetek el. Pár éve pedig a helyi lakosok felbiggyesztettek egy szemet egy szoborra, hogy a látogatóknak szemléltessék, hogy nézhettek ki.
A szobrok kétféle kőből készültek. Maga a test sötétszürke kőből, a fejre helyezett kalap vagy konty (pukao, angolul topknot) pedig vörösből. Ezek két külön bányából származnak. Van olyan pukao, melynek súlya 10 tonna felett van, úgyhogy az külön rejtély, hogy tornázták fel ezeket a szobrok tetejére.
És hogy miért állnak a tengernek háttal? Mert minden szobor egy-egy falut felügyelt, őrző szemüket a házakon tartva.
A legfontosabb szobrok komplett listája
Hanga Kio’e
Ahu Akivi
Bár majd minden helyére cipelt szobor a tengerparton van, ez a hét a sziget belsejében, ráadásul a tenger felé néznek. Mégsem térnek el a mintától, ugyanis ők is egy falut felügyeltek, amely a szoborcsoport és a tengerpart között terült el.
Puna Pau
A vulkanikus bánya volt a vöröses kalapok műhelye. Mintegy 60 fejfedő lett a szobrokhoz szállítva és körülbelül 25 maradt a bányában és környékén.
Vinapu
A városhoz közel fekvő lelőhelyen két ahut is találunk egymás mellett. Az egyik pont olyan cement nélküli, hajszálpontosan egymásra illesztett kövekből áll, mint amiket ősi inka városokban látni. Mint annyi másra, arra sincs biztos magyarázat, mi lehetett a kapcsolat az itt élő őslakosok és az inkák közt. A másik ahu sokkal elnagyoltabb, egyszerűbb építmény. A szobrok mindkettőnél a földön fekszenek.
Tahai
Tahai a kedvenc naplementenéző hely a szigeten. Itt három ahu is áll: középen maga Ahu Tahai, egy magányos szobor kalappal a fején. Tőle északra található Ahu Ko Te Riku, a sziget egyetlen szobra, amelynek szeme van (a helyiek pár éve biggyesztették oda). Délre pedig Ahu Vai Uri, öt szoborral.
Orongo
Az alacsony kőházak a kobaltkék tenger partján emelkedő vulkán oldalában felejthetetlen látványt nyújtanak. A falu nagyon fontos vallási központ volt, klánok vetélkedésének színhelye. A házak csak alvásra szolgáltak, alacsony ajtajuk miatt olyan, mintha félig a földbe lennének süllyesztve.
Rano Kau
A náddal szinte teljesen elfedett tó a vulkán közepén pont olyan, mint egy boszorkány üstje.
Vaihú
Akahanga
Anakena
A sziget egyetlen képeslapszerű, csodás homokos strandja, amelyet Ahu Nau Nau hét szobra őriz. Ugyancsak szokatlan a pálmafás környezet, melyekből nincs máshol a szigeten. A fővároson kívül csak itt lehet ebédelni, a strandon nagyszerű büfé van.
Tongariki
A leglátványosabb az összes szoborcsoport közül, tökéletes napfelkeltenéző hely. A valaha épített legnagyobb platformon 15 lenyűgöző szobor, csodásan kialakított környezetben, melyet egy japán kutatócsoportnak köszönhetünk. A szobrokat korábban nemcsak ledöntötték, de azokat szanaszét szóra egy 1960-ban pusztító hatalmas cunami. A restaurálásra 1992 és 1995 között került sor.
Rano Raraku
Az összes szobor ebből a bányából származik, ahol az igen kemény „tuff”-ból faragták őket. Egészen különös érzés a „műhelyben” sétálni, ahol a félkész, vagy épp már elkészült, csak szállításra váró szobrok találhatóak. Némelyik eldőlve, mások félig a föld alá temetve, és van olyan is – a legnagyobb – amely még nincs egészen kivésve a sziklából. Itt található a szobrok mintegy fele, becslések szerint 4-500 (sokat már félig vagy teljesen eltemetett a föld).
Néha felröppennek olyan hírek és fotók az interneten, hogy a szobrok a föld alatt folytatódnak. Ez nincs így, a talpazaton álló szobrok pont akkorák, mint ahogy látjuk. Egyedül itt, a régi bányában maradt szobrokra igaz, hogy félig-meddig betemetve áll közülük jópár, a földmozgások miatt.
Ahu Te Pito Kura
Egy kb. 10 méter hosszú, 90 tonna súlyú szobor, a legnagyobb, melyet a helyére cipeltek a bányából – sajnos le van döntve.
Papa Vaka sziklarajzok
Kevésbé ismert, de a Húsvét-szigeten nem csak a szobrok értékesek, de a sziklarajzok is. Ezen a lelőhelyen néhány hatalmas bazalt fekszik, melyeken rajzok láthatóak (tonhal, cápa, kenu).
Ha olvasnál még erről a különleges helyről, itt egy részletes beszámoló arról, milyen a húsvét a Húsvét-szigeten.
Kösd össze a látogatást Francia Polinézia szigeteivel
Francia Polinézia – komplett útikalauz
Chiléről van több blogbejegyzésem is
Milyen a húsvét a Húsvét-szigeten?
Húsvét-sziget: komplett útikalauz
Atacama sivatag, Uyuni sómezők – túrák Chile, Bolívia és Argentína találkozásánál
Utószó
Hasznosak voltak a fentiek? Szívesen olvasol ilyen útleírásokat, tippeket? Ha igen, és nem lenne ellenedre valamivel viszonozni a blogba fektetett munkámat, könnyen megteheted úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha itt a weblap jobb sávjában (mobilos verzióban a lap alján) levő booking.com kockában keresel szállást, azaz itt ütöd be, hova és mikor utaznál, a rendszer ugyanoda navigál, mintha közvetlenül írtad volna be az adatokat ezen a lapon. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, booking-on a genius kedvezményed is megmarad, de a rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot. Minden nap több órát töltök gép előtt, hogy ilyen ingyenes tartalmat írjak nektek és nem állnak mögöttem szponzorok, azaz ez amolyan lelkes „közszolgálat”:-). A számodra költségmentes támogatásod nekem további utakat tesz lehetővé és ígérem, azokról is hasznos beszámolók készülnek majd!:-)