2016. március 11-14. Kora reggeli járattal érkeztem meg Grenada apró repülőterére, ahol nem kellett attól tartanom, hogy nem talál meg az elém küldött sofőr: talán ha tíz utas lézengett az egész létesítményben.
Érkezés
Az egyetlen pénzváltó bódéban nem ült senki, úgyhogy megszólítottam egy arra járó egyenruhást, milyen esélyeket lát a pénzváltásra. „Talán késő délután visszajön” – mondta, ami nem hangzott túl biztatóan, lévén reggel 9 volt. „De nem ez a munkája, hogy itt legyen?” – kérdeztem kicsit értetlenkedve. „Csak nem várhatjuk el tőle, hogy az egész munkaidejében itt üljön egy kalitkában?” – kérdezett vissza megrökönyödve a hivatalnok. Kilátástalannak tűnt a dolog, de aztán mégis szerencsém lett, mert visszatért a sétájából a hölgy, és sikeresen váltottam karibi dollárt. Eddig a barbadosi dollár és a trinidadi dollár árfolyamával kellett számolnom, de innentől könnyebb dolgom lesz, mert ezt a karibit majd a következő két szigeten is elfogadják.
Egy airbnb-n foglalt házba indultam, ahova a házigazdám értem küldött barátnője vitt el. Kicsit megszeppenve vettem tudomásul, hogy a főúttól jóval távolabb van a ház, mint az a leírásokból és véleményekből lejött, jó félórás gyaloglás meredeken felfelé egy hegyoldalban. Szerencsére az itt töltött napok során kiderült, felesleges volt aggódni, mert mindig jön egy autó, ami elviszi az embert.
A grenadai napoknak egyébként is ez lett a legnagyobb élménye: mindenki mosolyog, mindenki barátkozik, és mindig az ELSŐ autó felvett, ha az út szélén stoppolni kezdtünk.
A házigazdánk egy 65 éves hölgy, de meg nem mondtam volna, hogy olyan idős. Itt született a szigeten, de szülei révén már 10 évesen Angliába került, ott ment férjhez és szült négy gyereket. Aztán két éve egy belső hívásnak engedve hazatért a szigetre. Kibérelte ezt a három hálószobás házat, és a két fölös szobát kiadja turistáknak.
A másik épp itt lakó vendég egy német fickó, Robert, akivel valahogy egyből nyilvánvaló lett, hogy közösen fogjuk felfedezni a szigetet.
Grenada bájos kis fővárosa
Rögtön az első nap be is mentünk a fővárosba, kicsit körülnézni és jót ebédelni. Irtó bájos St. George, különösen a Carenage nevű öböl, az ott ringó színes hajókkal.
Felkaptattunk a régi erődhöz is, amelynek ágyúi épp a tengeren várakozó két tengerjáró hajóra céloztak.
Este zseniálisan finom vacsorát kaptunk, 45 karibi dollárért (ez kb. 15 USD) a szálláson. Házigazdánk paradicsomszószos sárga úszójú tonhalat sütött többféle helyi zöldséggel, melyek mind itt a kertünkben teremnek.
Átbeszéltük, mi mindent szeretnénk megnézni, de elég kihívásnak tűnt a helyzet. Bérelt autónk nincs, a tömegközlekedés kicsit nehézkes. Ráadásul ami a legjobban érdekel minket, a Belmont Estate kakaóültetvény szombaton zárva van, vasárnap pedig egyáltalán nem járnak buszok arra. Hétfőn pedig már elutazok. Felmerült, hogy vasárnapra béreljünk autót sofőrrel, de 150 dollár lenne, azaz fejenként 75. Robert még csak-csak belement volna, de nekem ez sok. Úgyhogy abban maradtunk, majd lesz valahogy.
Grande Etang Reserve
Szombat reggel bestoppoltunk a fővárosba, mondván, oda megyünk kirándulni, ahova találunk buszt. Így is lett, a hatos járattal Grenada közepén fekvő, legnépszerűbb nemzeti parkba jutottunk el. Ez a Grande Etang Reserve, egy szép kis tóval, megannyi vízeséssel és túraútvonallal. Kinéztünk egy jó kis sétát a tó körül, és neki is vágtunk, de a keskeny, sáros ösvényen hamar feladtuk. Rajtam szandál volt, Roberten papucs, és ide igencsak túrabakancs kellett volna.
De nem jöttünk hiába. Valami isteni sugallattól vezérelve ugyanis egyszercsak megszólítottam egy minibuszos fickót, aki két turistát hozott a tóhoz, nem mennek-e másnap a Belmonthoz. De igen. Négy kuncsaftja lesz, ketten még bőven elférünk, fejenként 25 dollárért elvisz minket. Ez azért mennyivel jobban hangzik, mint a 75.
Ittunk egy hideg malátaitalt, aztán visszabuszoztunk a fővárosba, ahol jót ebédeltünk az öbölre néző Nutmeg étteremben. Én rotit ettem, ami currys csirkével és krumplival töltött palacsintaszerűség.
Kirándulás a Belmont Estate ültetvényre
Másnap reggel 9.15-kor az előző nap megismert fickó pontban megjelent értünk, és hamarosan kiderült, hogy megnyertük a jackpotot. Edwin ugyanis korábban a grenadai turisztikai hivatal PR felelőse volt, két évtizeden keresztül foglalkozott újságírókkal. Nála kompetensebb és felkészültebb idegenvezetőt keresve sem találtunk volna.
Felvettük a másik négy utast, és indulás. Meglehetősen érdekesek voltak ők is: az egyik házaspár indiai férjből és cseh feleségből állt. Ők Prágában ismerkedtek meg az egyetemen és 1968-an emigráltak Kanadába. Mindössze 20 dollárral vágtak neki a világnak, de most kényelmes nyugdíjas életet élnek: télen Floridában, nyáron Montreálba, közben bejárva a világot. Nagy hálával beszéltek Kanadáról, amely fantasztikusan befogadó és segítőkész volt azokkal, akik akartak és tudtak dolgozni.
Grenada nyugati oldalán hajtottunk végig, aztán a keletin vissza a fővárosba, közben pedig megebédeltünk a Belmont Estate ültetvényen, ahol kakakótúrán is részt vettünk.
Egy kis történelem
Az idegenvezetőnk egy rakás érdekességet mesélt Grenada történelméről. Rögtön az első mondat meglepő volt, miszerint az európaiak érkezése előtt a karibok éltek itt, akik emberevők voltak. Igaz, csak időnként, rituális okokból tették ezt, ha különösen erős ellenséget győztek le, akinek az erejét akarták így magukhoz venni.
Francia, majd angol gyarmat is volt, csak 1974-ben nyerte el függetlenségét, a szigetlakók nem túl nagy örömére. Ők ugyanis addig kedvükre utazhattak Angliába dolgozni, ami a függetlenség elnyerése után jóval nehezebbé vált – igazán Anglia volt, amely egy idő után már koloncként tekintett az itteni kolóniákra.
Amikor Grenada függetlenné vált, sok itt élő külföldi elmenekült a bizonytalan politikai helyzettől tartva – házukat potom pénzért adták el, így néhány átlagos anyagi helyzetű grenadai ma pompás villákban él. De vannak komoly milliomosok is errefelé, például az a francia Georges Cohen, akinek privát szigetét, a Calivigny-t, napi 65.000 dollárért lehet kibérelni. Legutóbb akkor került be a hírekbe, amikor Justin Bieber ünnepelte itt a 21. születésnapját.
Grenada szigetén ma egyértelműen a turizmus a húzóágazat, amelynek a fontosságát folyamatosan nyomatékosítják a lakosságban is. A vezetőnk PR főnökként minden iskolában megfordult, hogy a gyerekeknek elmondja, miért fontosak itt az utazók, mire figyeljenek velük kapcsolatban, milyen munkalehetőséget jelentenek majd nekik. Grenadát mint a béke, biztonság idilli szigetét pozicionálják, és ezt alapjaiban rázta meg, amikor 2016. januárjában egy börtönből frissen szabadult fickó megölt egy strandon sétáló amerikai nőt. A 39 éves elkövetőre 80 év börtönt szabtak ki, hogy biztosak legyenek abban, soha ne szabaduljon, sőt sokan egyenesen a halálbüntetés visszaállítását követelték.
Grenadán pár évtizede még olyan békés volt a helyzet, hogy senki nem zárta a lakása ajtaját. A TV és ez erőszakos filmek elterjedésével jelent meg a lopás a szigeten. Jelenleg a börtönben mintegy 400 elítélt ül, és érdekes, hogy közülük csak négy nő.
Egyre több turista
A turisták száma szerencsére folyamatosan nő. A mintegy 110.000 lakosra évi 140.000 itt éjszakázó és 230.000 tengerjáró hajón érkező napi látogató jut. A hajókon érkezőket igencsak megbecsülik, mert a felmérések szerint közülük sokan visszatérnek később hosszabb vakációra.
Az egyik legnépszerűbb turistaprogram a teknőcök tojáslerakásának megfigyelése, ennek a szezonja április 1 – július 31 közt van, úgyhogy én pont nem látom. Kicsit aggódva kérdeztem, mennyire zavaróak a turisták, de szerencsére elvileg komoly intézkedések vannak, hogy ne legyenek azok: maximalizálják a napi látogatók számát, nem használhatnak vakut, stb.
Népszerűek a vízesések is, például az általunk is meglátogatott Concord.
A másik nagy pénzforrás az itt működő amerikai orvosi egyetem, amely Grenada legnagyobb privát munkaadója.
Bár a lakosság egyharmada munkanélküli, nincsenek éhező tömegek, egyszerűen azért, mert a természetben mindig találni ennivalót – a sziget tele gyümölcsfákkal, mint ahogy tápláló zöldségekből is rengeteg terem.
Na, szóval imádtuk ezt a napot – jó nyolcórás program volt, mely során körbevezettük az egész szigetet és rengeteg tanultunk róla.
Grande Anse Beach
Az utolsó napra hagytam a strandolást a szállásunkhoz közeli Grande Anse Beach-en. Robert ehhez is boldogan csatlakozott. A világ legkönnyebb utazópartnere – ha azt mondom, menjünk A-ba, felcsillan a szeme, mennyire szuper ötlet, de ugyanígy boldog lenne, ha B-t javasolnám. Mindig mosolyog, lelkes, elképesztő vidám fickó.
Késő este repültem tovább a következő szigetre – de Grenada békés, barátságos világát abszolút a szívembe zártam…
Hasznos linkek
Olvasd el a többi szigetről szóló útleírást is a Karib-szigetek bejegyzésemben.
Nézd meg a foglaltságokat, hasonlítsd össze az árakat és foglalj szállást Grenada-n a Booking-on!
