Málta… Tarkabarka hajók és buszok, Máltai lovagrend, azúr ablak – nagyjából ezek a hívószavak jutottak eszembe, ráadásul rögtön emlékezve arra is, hogy egy részük már a múlté.
Olvastam, hogy az ikonikus színes buszok már nem járnak, és idén márciusban a sziget jelképe, az azúr ablak is leomlott. De akkor mégis mit lehet csinálni a szigeten, ráadásul főszezonon kívül? Ezt igyekeztem felderíteni, amikor elfogadtam a máltai turisztikai hivatal meghívását. Mivel egy sajtóúton vettem részt, ez az utazás rövidebb volt a megszokottnál és nem magam állítottam össze a programot – emiatt nem tud olyan részletes útitervvel szolgálni, mint amit a hosszabb, egyéni utazásaimon állítok össze. Arra viszont kiváló volt, hogy néhány ötletet begyűjtsek, milyen programokat tudjak ajánlani a szigeten. Merthogy érdemes felkeresni az biztos – különösen 2018-ban, amikor Hollandiával karöltve egy éven keresztül Málta lesz Európa kulturális fővárosa.
Málta két nagyobb szigete Málta és Gozo, rajtuk kívül pár kisebb sziget is található a törpeállamban. Szállásunk Málta tengerpartján, a St. Paul öbölben fekvő Seashell Resortban volt.
A felújított szobák kényelmesek, tiszták és csendesek voltak, a büféreggeli bőséges. A vacsoráról nem tudok nyilatkozni, mert azt mindig máshol ettük, mint ahogy a wellness részlegről sem, mert arra nem jutott időnk.
A szállással kapcsolatban az a legjobb, hogy elég egy belőle – a sziget elég kicsi ahhoz, hogy bárhol megszállva kényelmesen bejárható legyen minden nevezetesség napi kirándulások keretében, így nem kell állandóan pakolni és költözni, elég egy bázis.
A közlekedést meg lehet oldani helyi buszokkal, mert van belőlük bőven. A távolsági járatokra egységesen 2 euró egy jegy, de léteznek több alkalmas bérletek is. Autóbérlésnél a rossz hír, hogy a bal oldalon vezetnek, a jó viszont az, hogy nagyon kulturáltan.
A Wizzair délelőtti járatával utaztunk (a menetidő alig bő két óra), így első nap délutánján még volt időnk egy kis programra.
Málta régi fővárosa, Mdina
Málta történelmi fővárosában, Mdinában tettünk egy sétát. Itt minden azon áll vagy bukik, mennyire sikerül elkerülni a tömeget – ha turistacsoportok közt kell araszolgatni, elvész a varázs, de ha elég korán vagy későn jön az ember, fantasztikusan hangulatos a kis kőházakkal szegélyezett szűk sikátorokban sétálni.
Málta fővárosa, Valletta
Szent János társkatedrális
A főváros első számú attrakciója a Szent János társkatedrális, és ott is a két csodálatos Caravaggio festmény: Keresztelő Szent János lefejezése és a Szent Jeromos. (Fotózni tilos, de higgyétek el, megéri megnézni „élőben”). A máltai lovagrend annak megünneplésére emelte a pompás barokk templomot, hogy 1565-ben sikerült a szigetet megvédeni a törököktől. A rendkívül gazdagon díszített épület két oldalán a lovagrend különböző „nyelveihez” tartozó közösségek kápolnái helyezkednek el. Még az intarziás márványpadló is csodaszép, itt ugyanis a lovagrend közel 400 lovagjának és tisztjének síremléke található.
Málta nagyon büszke hétezer éves történelmére. Gyakorlatilag a világ legnagyobb civilizációinak többsége megjelent itt – a föníciaiaktól a római birodalmon át arab, normann, török és angol uralomig. De minden korszak közül talán a Szent János rend 268 éves uralma a legmeghatározóbb, hiszen az ő uralmuk alatt jött el a kultúra és művészetek aranykora.
Fegyvertár
A Jeruzsálemben alakult Máltai Lovagrend tagjai Európa legfontosabb családjainak nemesei voltak. Eleinte kizárólag az általuk fenntartott kórházak betegeinek ápolásával foglalkoztak, de később küldetésükké vált, hogy megvédjék a katolikus hitet a muszlimok ellen. A lovagok 1530-ban érkeztek Máltára miután a törökök 1522-ben elüldözték őket korábbi otthonukból, Rodoszból. Mintegy kétszázötven éves függetlenség után Málta francia, majd angol fennhatóság alá került. Mivel lovagrend nem vívhatott háborút egy másik keresztény állammal, elhagyták a szigetet és kis kitérők után Rómában találtak otthonra. Palotájuk azóta is területenkívüliséget élvez. Érdekesség, hogy a Máltai Lovagrend független államnak tekinti magát, a világ 92 országával tart fenn diplomáciai kapcsolatot (köztük Magyarországgal is). Ha valakit izgat a lovagok világa, a Nagymesterek Palotájának földszintén található Fegyvertárban a helye. Ez mindössze pár saroknyira van a katedrálistól és több ezer tételes gyűjteménynek (páncélok, fegyverek, ágyuk) ad otthont.
Málta különleges világöröksége: Hypogeum
Világörökség-vadászoknak kötelező, de másoknak is erősen ajánlott a Hypogeum meglátogatása. A történelem előtti időkből származó, földalatti temetkezési helyet csak 1902-ben fedezték fel egy építkezés során. Az i.e. 4000-2500 körül használt kőbe vájt termek három szinten helyezkednek el. Elképzelésünk nincs, hogy tudták kivájni őket, helyenként kifejezetten művészi szinten, hiszen tudomásunk szerint akkor még nem léteztek fémszerszámok. A falakat helyenként tekergő vörös vonalak díszítik, melyek így hétezer év után is meglepően jó állapotban vannak. Évtizedekig bárki megnézhette a barlangot, de ez nem tett jót a termek mikroklímájának, így ma már csak abszolút kontrollált körülmények közt látogatható. Számomra hatalmas élmény volt leereszkedni a földalatti üregekbe. Annak a tudata, hogy hétezer éves (!) sírkamrákban járok, a különös kanyargó vörös vonalak, a hipnotikus zene, és a fülünkbe duruzsoló audioguide egy olyan egyveleget alkottak, hogy az ember szinte drogos állapotba került. De nemcsak én – egy velem tartó újságíró kolléganő is percekig kába volt, miután végeztünk, alig lehetett hozzászólni.
Néhány praktikus info:
- Óránként 10 látogatót engednek be, naponta 9-17 óra közt (az utolsó túra délután 5-kor indul).
- A jegy plusz az audiovizuális bemutató ára 40 euró.
- A sírboltokban hűvös van. Nem annyira hideg, mint amikor bányába vagy cseppkőbarlangba megy az ember, szóval sort és szandál oké, de azért egy kardigán jól jön a póló fölé.
- Jegyeket minimum egy hónappal, de főszezonban két hónappal előre érdemes foglalni
- Kisgyerkőccel nem lehet bemenni, 6 év az alsó korhatár.
- Kerekesszékkel nem lehet bejárni, sok a lépcső.
- Fotózni nem lehet, minden csomagot kint kell hagyni (így nekem is csak a képeslapról sikerült egy emlékeztető kockát kattintani)
Kikötő
Vallettában – de az egész szigeten – azonnal feltűnik, mennyi építkezés van. Egyrészt már gőzerővel készülnek 2018-ra, amikor Európa Kulturális Fővárosává avanzsálnak, másrészt rohamosan nő a lakosság száma. Málta mindig is vonzó célpont volt. A történelem során elsősorban stratégiai elhelyezkedése miatt, hiszen innen remekül „szemmel lehetett tartani” mind Európát, mind Afrikát. Mostanában pedig kellemes klímája miatt kedvelik, no és mert nem kell valami furcsa idegen nyelvet megtanulni, elég az angol, ráadásul a dübörgő turizmus felszívja a munkaerőt. A szállodákban, éttermekben sok cseh, lengyel, magyar személyzettel találkozni, de nemcsak kelet-európai bevándorlók vannak, hanem képviseli magát az egész világ. Az utcán sétálva gyakorlatilag nem tudnám kiszúrni, ki a tősgyökeres máltai:-) Emiatt viszont a lakbérek és lakásárak az egekbe szöktek, ami a helyiek életét is megnehezíti – panaszkodott magyar idegenvezetőnk, aki már évtizedek óta itt él, így magát a helyiek közé sorolja. Nehéz pár nap alatt határozott véleményt kialakítani, de nekem úgy tűnt, ha néhány tipikus déli jellegzetességen (késés, szemetelés, tolakodás) túlteszi magát az ember, tényleg könnyen be lehet itt illeszkedni.
Ha madártávlatból szeretne valaki körülnézni, erre legjobb a Felső Barrakka-kert, pompás kilátással kikötőre.
Három város
No de a blog elsősorban utazóknak szól, úgyhogy térjünk vissza a látnivalókhoz. Vallettán kívül csak a fővárossal szemben levő „3 város” trióba ugrottunk át. Ez a három egybeépült városka – Vittoriosa (Birgu), Senglea (Isla) és Cospicua (Bormla) – a nagy kikötő túloldalán már a föníciaiak óta fontos hajózási és kereskedelmi központ volt. A három közül Birgu a legjelentősebb, ugyanis Valletta megépülése előtt itt volt a máltai lovagrend székhelye. Komppal mindössze pár perc alatt, másfél euróért átjutni ide.
A városkák nappal is elragadóak, de mi pont kifogunk egy háromnapos fesztivált, így az éjszakai mulatozás idején is meglestük őket. Ez a mécses-ünnep, avagy a Birgufest, amikor rengeteg apró mécsessel világítják meg az utcákat. Amikor ott jártunk, még csak az előkészületek zajlottak, péntek este nagy kirakodóvásárral és élő zenével – az igazi fényes ünnepre, a mécsesek meggyújtására szombat este kerül sor (erről mi már lemaradtunk, de legalább lesz miért visszajönni).
Dinner in the Sky
Végül egy szenzációs esti programajánlat. A Dinner in the Sky nem máltai találmány, egy vállalkozó cég már több tucat országban repítette az égbe a vállalkozó kedvű ínyenceket. Itt Máltán azonban nem egyszeri rendezvényről van szó, hanem egy fixen kitelepült programról. A neves máltai séf, Marvin Gauci (akinek Budapesten is van érdekeltsége, a Caviar & Bull) esténként 22 vendéget tud 40 méter magasan vacsorával kínálni. Az esemény másfél órás (előtte nem ajánlott sok folyadékot és kávét inni, mert nincs fent mosdó!:-) Ahhoz képest, hogy ez elsősorban bulis program, a háromfogásos menü is meglepően finom volt. A főzés utolsó fázisaira fent, a magasban került sor – vittünk fel ugyanis egy komplett konyhát is. A vacsora naplementére van időzítve, úgyhogy romantikus programnak sem utolsó. (A vacsora ára korlátlan borfogyasztással 135 euró).
És a hangulat? A kezdeti ijedtség és a sok bor után ilyen:
GOZO
Valetta és környékének felfedezése után átkeltünk a kistesó, Gozo szigetére.
Popeye falu
A kikötő felé haladva vagy csak úgy Málta északi részén kirándulva kedves kis megálló a Popeye falu. Az 1980-ban itt forgatott filmhez felhúzott díszletfalut nem bontották el, hanem meghagyták turistalátványosságnak. Egész évben nyitva van, de az idegenvezetőnk szerint Halloween ünnepén a leghangulatosabb.
Sólepárlók
Gozon egy bicajtúrával indítottunk a sólepárlókkal szegélyezett parton, Marsalforn közelében. A sólepárlás technológiája nem túl bonyolult: jön a hullám, megáll a víz a kis medencékben, elpárolog a víz és ottmarad a só. Apropó , egy kis trivia: a saláta szó is a sóból ered, méghozzá a latin „sal”-ra visszavezethetően. A rómaiak ugyanis sóval hintették meg a zöld salátaleveleket. A sólepárlás a világ számos részén a mai napig ugyanúgy zajlik, mint a római időkben, így 350 éve Máltán is. Ha valami működik, minek megjavítani, nem igaz?:-) A sólepárlók „betakarítása” Gozon néhány család generációkról generációkra szálló hagyománya. Nyaranta kis zacskókban árulnak is a termékből a turistáknak, nekünk most csak a vizuális öröm maradt.
Erőd
A túra után kis kulturális program. Felkaptattunk a sziget erődjéhez, ami Victoria (Rabat) városa felett emelkedik. A platón fekvő terület évszázadokig lakott volt, de ma már csak múzeumok, a bíróság és a püspökség székhelye található benne – no meg a páratlan panorámát biztosító várfal.
Azúr ablak helye
Ezután Gozo északi partjához indultunk, hogy megnézzük az Azúr ablak hűlt helyét. Nagyon bírtam, hogy nem állt meg az élet azzal, hogy a szép sziklaalakzat összedőlt. A turisták továbbra is ott kémlelik a tengert és készítik vele a szelfiket, mintha még ott lenne. Kíváncsi leszek, hány generációváltás kell ahhoz, hogy egyszer csak valaki elcsodálkozzon: mégis mit csinálunk mi itt?
Persze nem hiábavaló a kirándulás, mert azúr ablak nélkül is gyönyörűek a tintakék tengerbe omló vöröslő sziklák.
Comino
Ismét hajóra szálltunk, ezúttal egy kis motorcsónakba és irány a két nagyobb sziget, Málta és Gozo közt fekvő Comino. Itt a Kék öböl a turisták kedvence, a szigeten hiánycikknek számító homokos stranddal. No, ne egy végeláthatatlan tengerfövenyre gondoljatok bedőlő pálmafákkal, hanem egy 8-10 méter hosszú kis szakaszra, de ugye tudjuk, nem a méret a lényeg. Kicsi, de csodaszép. Különösen a víz színe, ami egyszerre áttetsző és azúrkék. Csak álltam felette a sziklán és nem tudtam levenni róla a szemem.
A kis motoros hajónkkal tértünk vissza Máltára, a késő délutáni napfényben ragyogó sziklák közt.
Bár kevés helyre jutottunk el, azt a hotelből a kikötőbe, illetve a fővárosba buszozva is láttam, mennyi minden maradt ki. Rengeteg templom, palota, megannyi hangulatos utcácska várt volna még felfedezésre. Lehetne búvárkodni, falat mászni, vitorlázni vagy kajakozni, a jó meleg ősz és enyhe tél miatt nincsenek korlátok közé szorítva a szabadtéri programok. Bár limitált volt a felfedezés, mégis biztonsággal kijelenthetem, Máltán simán el lehet tölteni 1-2 hetet még akkor is, ha nincs strandszezon – látnivalókból nincs hiány!:-)
Praktikus információk
Málta pénzneme
Máltán euró a fizetőeszköz, a legtöbb helyen elfogadnak bankkártyát.
Málta nyelve
A máltai nyelv több szempontból is különleges: ez az egyetlen sémi nyelv Európában, és az egyetlen sémi nyelv, amit latin betűkkel írnak. Emellett az angol is hivatalos nyelv és azzal remekül el lehet boldogulni. Máltán nagyon népszerűek az angol nyelvi iskolák, tanfolyamok.
Málta időjárása
Máltán a tél enyhe, a nyár pedig forró, amit valamelyest enyhít a szél. A legtöbb csapadék november és február közt esik. A legideálisabb idő turistáskodni a késő tavaszi, nyári időszak, amikor hosszúak a nappalok, 10-11 óra napsütés van, a csapadék elenyésző és még nincs tömeg. A másik jó választás a szeptember, amikor lecseng a vakáció, de még nem múlt el a nyár. Ekkor ugyan valamivel rövidebbek a nappalok, mint késő tavasszal, viszont melegebb a víz, úgyhogy pancsolóknak ez az igazi. Azt viszont fontos észben tartani, hogy Málta elsősorban nem a fürdőzők paradicsoma, mert nincsenek álomszép homokos strandjai. Sokkal inkább azoknak való, akik a városnézéseket, kirándulásokat kedvelik.
Egyéb tudnivalók
A közbiztonság remek, úgyhogy elég a szokásos éberséget tanúsítani. Mivel nem veszélyes, kicsi, könnyű tájékozódni, abszolút alkalmas kezdőbb vagy szóló utazóknak is.
Bal oldalon vezetnek, és gyakoriak a dugók, úgyhogy érdemesebb inkább a tömegközlekedést használni. Vonat, metró, villamos nincs, úgyhogy marad a távolsági busz. Ezek nem drágák, a menetrend viszont elég esetleges, úgyhogy nem szabad kicentizni az időt. Jó tudni, hogy a buszokat le kell inteni, nem állnak meg automatikusan mindenhol. Létezik egyhetes bérlet is, amivel hatékonyan körbe lehet járni a szigetet (jóval olcsóbb, mint a hop-on-hop-off). Aktuális árak, menetrend, utazástervező a Máltai közlekedési vállalat honlapján.
Magyar állampolgároknak nem kell vízum, sőt Budapestről vagy Bécsből repülve akár személyi igazolvánnyal is lehet utazni.
Utószó
Hasznosak voltak a fentiek? Szívesen olvasol ilyen útleírásokat, tippeket? Ha igen, és nem lenne ellenedre valamivel viszonozni a blogba fektetett munkámat, könnyen megteheted úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha itt a weblap jobb sávjában (mobilos verzióban a lap alján) levő booking.com kockában keresel szállást, azaz itt ütöd be, hova és mikor utaznál, a rendszer ugyanoda navigál, mintha közvetlenül írtad volna be az adatokat ezen a lapon. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, booking-on a genius kedvezményed is megmarad, de a rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot. Minden nap több órát töltök gép előtt, hogy ilyen ingyenes tartalmat írjak nektek és nem állnak mögöttem szponzorok, azaz ez amolyan lelkes „közszolgálat”:-). A számodra költségmentes támogatásod nekem további utakat tesz lehetővé és ígérem, azokról is hasznos beszámolók készülnek majd!:-)