Urnes, Geirangerfjord, troll lépcsők és Roros

norvég fjord

2014. június 26, csütörtök   Szuper jól aludtam, reggel kávé, aztán lesétáltam a buszhoz.

Szállás egy gyümölcsöskertben

Szűk háromórás buszozással jutottam el Solvornba, de micsoda buszozás volt! Az utazás kezdetén a fjord partján vezetett az út, gyönyörű kilátással a hegyekre, aztán áthajtottunk egy 25 kilométeres alagúton, majd kompra szálltunk buszostul, és átkeltünk egy fjordon.  A buszon szuperül működött a wifi, bár most kevésbé kötött le a facebook, mert a virtuális valóságnál jóval izgalmasabb volt az eredeti.

Solvornban egy csuda érdekes helyen lakom: egy organikus gyümölcsöket termelő farmon, ahol lekvárokat és gyümölcsleveket is készítenek, mellékállásban pedig hostelként üzemelnek. A nappaliban egészen mesebeli hangulat uralkodott. A a hatalmas, osztott üveges ablakokon csak úgy dőlt be a napfény, meleg fénnyel vonva be a kényelmes, süppedős kanapékat, a hatalmas lakomákra hívogató közös nagy asztalt, a füles foteleket. A sarkokban társasjátékok, a könyvespolc roskadozott az albumoktól, a fal mellett kandalló állt, melyben télen biztos ropog a fa.

Urnes

A hostel hatágyas szobájában norvég árakhoz képest kifejezetten olcsón, 200 koronáért lehetett megszállni, de a tegnapi sikeren felbuzdulva itt is bepróbálkoztam, nincs-e lehetőség valahogy egyedül lenni egy szobában. Az nem volt, viszont felajánlották, alhatok a kertben felállított sátorban, ott egyedül lehetek. Szuper.

Dongatemplom, világörökség

Később átkompoztam a fjord túlsó partjára. A túlparton jó 20 percet kellett kaptatni a hegyen felfelé az Urnes dongatemplomig – amiért elutaztam erre a vidékre. Az országban számos hasonló templom van, de ez a legrégibb és legszebb, így ezt választották a világörökségek közé. Nem tudom, miért nem lehetett a vízpartra építeni, és miért kell minden várat, templomot és hasonlót hegytetőre, de nagy fújtatva végre felértem. Kívülről nem akkora nagy szám a templom, leszámítva az oldalán található különleges fafaragást. Belül viszont nagyon érdekes, különösen végighallgatva az ott dolgozó úr idegenvezetését. Kár, hogy bent nem szabad fotózni.

Urnes

Urnes

Lesétáltam a kikötőbe, aztán visszakompoztam Solvornba. Még mindig lehetett napozni, nem is haboztam egy percet se – kiterítettem a törülközőt a fűre és már dobtam is le a ruháimat. Isteni jó volt a napocska melegét élvezni, közben kéjesen gondoltam arra, milyen jól fog esni a tésztaleves. No igen, ilyen az, amikor az embernek leesik az igényszintje és egész nap egy igénytelen zacskós levesről álmodozik. Besétáltam a konyhába, ahol ínycsiklandozó pizzaillat terjengett, egy házaspár ugyanis épp azt melegített a sütőben. Megvártam, míg végeznek, de közben megjött egy másik pár, akik nekiálltak hamburgert sütni. Végigszenvedtem azt is, és már egyáltalán nem tűnt annyira kívánatosnak a levesem – de azért megfőztem és végül jól is esett.

2014. június 27, péntek

Nem kellett korán kelni, fél 9-re állítottam a vekkert és addig aludtam is, mint a bunda. Gyors pakolás, tejeskávé, és lesétáltam a kis kikötőhöz, amely egyben buszmegálló is. Pont ott volt a komp is, a jegyszedő már ismerősként biccentett, kérdezte, mire várok. Mutattam az internetről kiprintelt menetrendet, ő csak a fejét csóválta, elég ritkán jár erre busz. Az arrafelé bóklászó helyiek is böngészték a telefonjukat, főleg miután az előírt időben a busznak híre-hamva nem volt. Én egy picit feszült lettem, mert finoman szólva dominóként dől össze az egész utazás, ha egy busz kimarad. Ma úti célomhoz ugyanis csak egy járatkombinációval lehet eljutni, konkrétan öt busszal, és már az első bizonytalan. Szerencsére pár perc késéssel ugyan, de befutott a járat, és utána szépen az összes többi is, úgyhogy kis késéssel ugyan, de eljutottam a Geiranger fjord partjára, Hellesyltbe.

Álomszép buszozás

Egész nap elképesztően szép tájakon utaztunk, ide-oda ugráltam minden buszjáraton a két üléssor között, mert hol az egyik, hol a másik oldalon akadt fotóznivaló. Bekészítettem a hátizsákba a kindle-t, amire otthon rátöltöttem egy rakás könyvet, de esély nem volt olvasni. Egész nap lekötött a táj, pedig láttam már pár szép útvonalat az életemben. Ráadásul a fények is tökéletesek voltak, ragyogóan tiszta idő volt, mint ahogy eddig szinte minden nap.

norvég fjord

Hellesyltben a városka feletti hegyoldalban fekvő ifjúsági szálláson lakom, ami jóval kevésbé hangulatos az eddigi szállásoknál, de az öbölre néző kilátás egyszerűen nem is lehetne jobb.

norvég fjord

2014. június 28, szombat   A csodálatos panorámán túl az egyetlen jó, amit a hellesylti hostelről el lehet mondani, hogy az árban benne van a reggeli, ezt alaposan ki is használtam.

Geirangerfjord

Miután már nem fért belém több reggeli, lesétáltam a kikötőbe, ahonnan a bő egyórás hajókázás indult Geirangerbe, a Geirangerfjordon keresztül. Ez, valamint a két napja meglátogatott Naeroyfjord együtt alkotja az ország hét világörökségének egyikét. Ezen a hajón nem volt akkora tülekedés, mint az előzőn, ott ugyanis a „Norvégia dióhéjban” program tölti meg állandóan csurig a hajókat. Itt kényelmesen jutott mindenkinek szék, és kedvünkre élvezhettük a látványt.

Az előző sétahajókázással ellentétben hangszórós idegenvezetés is volt. Ez nem is ártott, az ember ugyanis hajlamos volt úgy belefeledkezni az egyik oldalt bámulva, hogy a másik oldalon elsikkadtak volna a látnivalók. A fjord legnevesebb látnivalója a Hét nővér vízesés, amely most nem volt nagyon bőséges, de még így is elég látványos.

Geirangerből busszal utaztam tovább Andalsnesbe. A csatlakozásig volt pár óra, napoztam a vízparton, aztán sétáltam egy kört az ajándékboltban. Bár ezeken a helyeken nem szeretik a fotózást, sikerült egy paparazzo-képet készíteni egy 100.000 forintos kötött kardigánról.

Aztán megjött a busz, amely ugyan normál menetrend szerinti járat volt, leginkább turisták utaztak rajta. A sofőr ehhez nagyszerűen alkalmazkodva tartott is egy kis idegenvezetést. Ráadásul két fotómegállót is tartottunk, először a hegy tetején, ahol csodálatos panoráma nyílt a fjordra, aztán meg egy sziklás részen, ahol jó néhány vízesés zúdult le.

Troll-lépcső

Az út legjobb része azonban a végére maradt, mégpedig a Troll-lépcső. 11 hajtűkanyar egy elképesztően szép hegyoldalban, ahol az út felett és alatt zubogott egy vízesés. A behemót busz elég nehezen vette be az éles kanyarokat, amin az se segített, hogy az út csak egy sávos volt, így jó párszor kellett tolatni vagy félreállni valamelyik járműnek. Mindenesetre élveztük.

A végállomáson kiderült, hogy az Andalsnes hostelhez jobb lett volna hamarabb leszállnom. Semmi gond, a sofőr visszafelé elvitt addig a kanyarig, ahonnan már csak kicsit kellett gyalogolnom.  Ez is egy kedves, barátságos szállás. Három szobához tartozik egy fürdőszoba és egy konyha, minden szép tiszta volt. A nagy nappaliban rajtam kívül mindenki a foci VB aktuális meccsét nézte, én elvoltam a fotók letöltögetésével. Csak este 11 körül kaptam észbe, hogy talán le kellene feküdni, de még akkor is ragyogott a nap…

2014. június 29, vasárnap

Egész jól aludtam, aztán irány a reggeli, szerencsére itt is van, ráadásul svédasztalos. Belakmároztam a müzlitől a paradicsomos heringig mindent, amit kitettek.

Festői vonatozás Andalsnesből Dombasba

Elsétáltam a másfél kilométerre eső vasútállomásra, a nehéz táskát magam mögött húzva, megvolt a reggeli testmozgás. Az Andalsnesből Dombasba tartó vonatot szintén a világ egyik legszebbjének tartják, és hát tényleg nehéz lenne megmondani, ez volt-e fotógénebb, vagy a Flamből induló. Itt is hatalmas, hósipkás hegyek közt zakatoltunk, valószínűtlenül zöld réteken keresztül, valamint több hídon is áthaladtunk, ide-oda cikázva egy folyómeder két oldalán.

Újabb világörökség: Roros

Dombasból két másik vonattal jutottam el Rorosba, az ősi bányászvárosba, amely világörökség. Mindössze két főutcája van, ahogy az több, mint 300 éve kialakult. Egészen 1977-ig üzemelt az ércbánya, amely egyrészt gazdagságot hozott a vidéknek, másrészt viszont hatalmas károkat okozott a környezetnek – a kitermeléshez ugyanis rengeteg tűzifára volt szükség.

Az útikönyv írta, hogy ez az ország egyik leghidegebb települése. Mivel két órával az ideérkezés előtt, az utolsó átszállás során a vasútállomáson még simán napoztam, ezt nem vettem komolyan. Pedig jó lett volna, ha előszedem a bakancsot, mert majd szétfagytam a másfél órás császkálás során. Még szerencse, hogy a vasútállomást itt fűtötték, úgyhogy oda menekültem vissza, amíg vártam a Trondheimbe induló utolsó vonatra.

Trondheimben viszont maga a paradicsom várt: az egész utazás során a legjobb szállás, melyet sok hosteles után már kiérdemeltem. A Clarion Hotel közvetlenül a vízparton van, hatalmas modern monstrum lenyűgöző átriummal, és még menőbb tetőterasszal.

Hasznos linkek

Itt tudsz szállást foglalni a booking-on az Andalsnes Hostelbe és a Trondheimbe.

Ha szállodák helyett inkább magánszálláson, airbnb-ben laknál, a “Mi az az airbnb” bejegyzésem végén találsz egy kedvezményes meghívót a rendszerbe. De előtte olvasd át a tanácsaimat, hogyan tehető minél biztonságosabbá a foglalás.

Itt olvasható a teljes útiterv és praktikus tanácsok egy norvég utazáshoz.