Francia Polinézia – gyakorlati tudnivalók

Kevés csücske van a világnak, melynek neve annyira álomszerű képet idéz fel mindenkiben, mint Francia Polinézia csodaszép szigetei: Tahiti, Bora Bora vagy éppen Moorea, hogy csak a legismertebbeket említsem.

Az óceán közepén szétszórt szigetek egy negyed Európányi területen helyezkednek el, területük mégis alig nagyobb Észak-Ciprusnál.

Voltam már más olyan szigeteken, melyek Franciaországhoz tartoznak (Réunion, Martinique, Guadeloupe), de Francia Polinézia egészen más. Itt nincs olyan határvonal a franciák és őslakosok közt, mint a többi szigeten, hanem abszolút a helyi kultúra dominál. Ennek végig igyekeztem megérteni az okát, nem sikerült teljesen, de ha jól érzékeltem, két oka lehet. Az egyik az, hogy itt szokatlanul magas, mintegy 70 százalék az őslakosok aránya (míg a többi polinéz területen ennél jóval kisebb, pl. Új-Zélandon 15 százalék, illetve Hawaiion 10%), a másik pedig a magával ragadó közvetlenségük, kedvességük. Nincs az a merev francia, aki ne vetkőzné le itt a megszokott rigolyáit és ne lazulna hozzá a helyiekhez.

Francia Polinézia alapvetően nem a hátizsákosok hazája, erősen luxus nyaralóhely, de ez nem jelenti azt, hogy le lehetne ügyeskedni és valamelyest megfogni a költségeket.

Nézzük, milyen lehetőségek vannak:

Nemzetközi járat

Nemzetközi járatokkal a szigetcsoport tagjai közül kizárólag Tahitire lehet megérkezni, Magyarországról indulva két irányból. A gyorsabb és rövidebb út az USA-n keresztül vezet. A legegyszerűbb az Air France járatával jönni, ahogy én is tettem, Párizson keresztül. A Párizs-Papeete járat ugyan megáll Los Angelesben két órára tankolni, de egy járatszámon megy, és a maga 22 órás időtartamával a világ leghosszabb belföldi járata. A retúrjegyek ára megközelítőleg félmillió forinttól kezdődik.

(Több fotó a business class-ról: ITT)

A másik irányba, Ázsia felé is lehet próbálkozni. Ennek előnye, hogy bizonyos szakaszokon fapados járatokat is ki lehet fogni, például ha szerzünk egy akciós jegyet Kuala Lumpurba, onnan Air Asiaval tovább Ausztráliába, majd átevickélünk Új-Zélandra, és onnan repülünk be Tahitire. Ennek hátránya, hogy örökkévalóságig tart, és ha bármely járattal gikszer van, a másik légitársaság nem köteles megvárni, illetve megoldani a helyzetet – előfordulhat, hogy új jegyet kell venni. A sok transzfer miatt pedig szállásköltségek is rárakódhatnak a jegyre, így a végén nem biztos, hogy olcsóbban jövünk ki.

Belföldi közlekedés

A szigetek között elsősorban az Air Tahiti kis repülőgépeivel, helyenként pedig komppal, hajóval lehet közlekedni. Ha több szigetet szeretne látni valaki, érdemes repjegy-bérletben gondolkodni. Az Air Tahiti többféle konstrukciót kínál, jellemzően egy-egy szigetcsoportra. Tahiti és Moorea közt komp is van, de ha például valaki (hozzám hasonlóan) Bora Borára is szeretne átmenni, akkor jobban megéri egy Tahiti Air Pass-t venni, ugyanis ha külön vesz kompjegyet, majd Moorea-ról Bora Borára egy repjegyet és egy másikat vissza Tahitire, akkor drágábban jön ki. Én időhiány miatt Tahitin kívül csak ezt a két szigetet látogattam itt meg, de a 450 eurós pass így is olcsóbb volt, ráadásul ezzel még másik 3 szigetre is átmehettem volna.

Az Air Tahiti rövid járatai gyakorlatilag sétarepülésként is szolgálnak: ha ügyesen választotok helyet, fel- és leszálláskor nagyszerű panoráma nyílik a szigetekre. A járatokon szabad helykiosztás van, a beszállókártyán nincsenek helyek, úgyhogy érdemes beszálláskor jól helyezkedni és az elsők közt felkerülni a gépre. Kár előre nézelődni a neten, hogy melyik oldalra érdemes ülni, az ugyanis mindig a széljárástól függ. Mihelyst felkapaszkodtok a lépcsőn, kérdezzétek meg a személyzetet, hogy aznap a bal vagy jobb oldalt ajánlják, és aszerint válasszatok helyet (megszokták a kérdést, azonnal mondják majd a választ).  Két dologra érdemes még ügyelni: vagy a gép elejére vagy a végébe kell szállni, középen ugyanis a szárny blokkolja a kilátást, és mielőtt lehuppantok a székre, ellenőrizzétek azt is gyorsan, nem túl karcos-e ott az ablak.

A kicsi reptereken nincs biztonsági kapu, ez azt is jelenti, hogy mindig lehet nálunk palackos víz.

Kiruccanás a Húsvét-szigetre

Ha már elrepül ilyen messze az ember, nyilván nem egy hosszú hétvégére jön, úgyhogy bőszen böngésztem a térképet, mit lehetne még megnézni a környéken. Francia Polinézián túl a legtöbb sziget nem jön szóba, ugyanis sehova nincs közvetlen járat. Ha Tonga, Samoa, Vanuatu tetszene, oda csak úgy lehet átmenni, hogy jó nagy kerülőt teszünk Új-Zéland felé. Összesen két kis sziget van, ahova közvetlenül is eljuthatunk: az Air Tahiti egyetlen nemzetközi járatával a Cook-szigetekre vagy a chilei légitársasággal a Húsvét-szigetre. Én ezt utóbbit választottam, a két régió ugyanis nagyszerűen kiegészíti egymás. Francia Polinézia igazi pihenés, lazulás, a Húsvét-sziget pedig inkább kulturális, történelmi utazás.

Szállás

Francia Polinézián nem jellemzőek a hostelek, kempingek, de azért nem lehetetlen megfizethető szállást találni. A legcélszerűbb airbnb-n keresgetni, én például azon 50-100 eurós szállásokat foglaltam – különösen akkor járunk jól, ha nem ragaszkodunk saját lakáshoz, hanem elég egy szoba. Ezek is abszolút tiszták, színvonalasak, nem kell megijedni attól, hogy osztozunk a háziakkal a konyhán és/vagy fürdőszobán. Ráadásul így máris lesz egy kontaktunk, aki segít majd reptéri transzfer, kirándulások intézésében.

Tahitin három szálláson is aludtam, ezek közül kettő airbnb volt. Az egyik egy kedves házaspárnál szoba saját fürdőszobával, tetőn úszómedencével, Papeete központjában, ennek ára 60-70 euró.

A másik egy jóval egyszerűbb házban egy kisebb szoba, ahol közös fürdőszoba volt a háziakkal, és ez a reptérhez volt közel. Előnye, hogy itt ingyen lehetett parkolni a kertben, így autóbérléskor jó ötlet. Itt 45 euró körül van szoba egy éjszakára.

A harmadik szállásom egy nagyon helyes vendégház volt. Itt is közös fürdő volt, de a barátságos vendéglátás és szuper reggeli miatt megérte az egy éjszakára fizetett 90 eurót.

Moorean a Sofitelben aludtam három éjszakát, amely egy csodálatos resort. Itt próbáltam ki először életemben a víz feletti bungalót, amit egyébként pont ezen a szigeten „találtak fel”.

Bora Boran az árlista csúcsán a csodálatos resort-ok vannak. Sikerült egyetlen éjszakát a régió talán legjobb hotelében, a Four Seasons Bora Bora-ban töltenem, erről külön bejegyzést írok. A másik két éjszakát egy francia fickó vendégházában, a Sunset Lodge-ban töltöttem, ő az airbnb-n és a booking-on is fent van. Nagyon jó figura, hoz-visz ingyen a kikötőből, és a hivatalos ár alatt tud kirándulásokat, bicajt foglalni.

Kirándulások

Minden meglátogatott sziget (Tahiti, Moorea, Bora Bora és Húsvét-sziget) nevezetességeiről lesz külön post az ott javasolt kirándulásokkal. Elöljáróban csak annyit, hogy kétféleképpen érdemes kirándulást foglalni: vagy közvetlenül a szolgáltatónál, vagy ha olyan házigazdánk van, aki ismeretség révén olcsóbb árat tud elérni. Semmiképp ne foglaljunk resort concierge-n keresztül, mert úgy jóval drágább!

Bár ez nem szentírás, jellemzően délelőtt naposabb az idő, és délután kicsit borúsabb, úgyhogy érdemes inkább délelőtti túrákat szervezni (a legtöbb eleve csak akkor van).

Étkezés

Leginkább étkezésnél lehet fogni a költségeken. Ez csak olyan esetben nehézkes, ha elegáns és drága resortban lakunk, amely a szó szoros értelmében elszigetelt. Moorean a Sofitelben ez kevésbé volt gond, ott ugyanis be lehetett taxizni, bicajozni a faluba, vagy egyes éttermek ingyen eljöttek a vendégekért. Bora Borán a Four Seasonsben ez macerás, az ugyanis saját homokzátonyon fekszik. Vagy ott étkezik az ember, vagy meg kell fizetni a hajótranszfert a fő szigetre, a faluba.

Tahitin van egy rakás étterem, sőt, néhány foodtruck udvar is, ezekben 10-15 euróért van főétel.

Költséghatékonyság szempontjából az airbnb a legjobb megoldás, ott ugyanis van konyha. A szupermarketekből bevásárolhatunk hozzáfalókat és készíthetünk otthon egyszerűbb reggelit, szendvicseket. Bevallom, én otthonról is hoztam pár dolgot, amivel megoldottam néhány étkezést (levesporok, konzervek, aszalt gyümölcs, müzli).

Autóbérlés

Autót bérelni leginkább Tahitin érdemes, ott ugyanis érdekes körbefurikázni a sziget peremén. A megszokott autóbérlő lapokon 100 euró körül kezdődtek a napi árak és a turistahivatal is tanácstalanul tárta szét a kezét, hogy ez bizony annyi, ők se tudnak jobbat. Teljesen véletlenül láttam meg az Air Tahiti egyik járatán a magazinban az Ecocar hirdetését, miszerint náluk 35 eurós napidíjnál kezdődnek a tarifák – és valóban, ennyiért kaptam tőlük autót. A reptérrel szemben van az irodájuk.

Pénz

A helyi pénzeszköz a francia polinéz frank (XPF). Hitelkártyát nagyobb szállodákban, komolyabb éttermekben, nagy szupermarketekben fogadnak el. Mindenképp érdemes készpénzt is magunkkal hozni (vagy ATM-ből kivenni), mert például a kirándulásoknál jellemző az, hogy helyben, kp-ben kell fizetni.

Pakolás

Vannak szállások, ahol ingyen van a snorkeling cucc máshol bérelni kell, akinek van, annak egyszerűbb elhozni magával. Hasznos nagyon az olyan szandál is, amibe be tudunk menni a vízbe, mert a homokos strand nagyon ritka (mármint hogy a vízben a talaj homokos legyen), szinte azonnal kezdődik a korallzátony, amin fájdalmas gyalogolni.

Erős a nap, úgyhogy fontos a naptej, és sok a szúnyog, úgyhogy az ellen is hasznos valami (szerencsére nem terjesztenek semmi komoly betegséget, csak idegesítőek). A nap ellen jó ötlet még könnyű, hosszú ujjú inget és kalapot is hozni.

Mindig jó az idő, este sem hűl le, úgyhogy meleg holmi, zárt cipő nem kell. Elegáns ruhát is felesleges pakolni, még a legjobb resort-okban se öltöznek ki az emberek (páran igen, de a többség nem). Hasznos még egy víz alatt is használható kamera – jó megörökíteni az első úszást a cápákkal:-)

Internet

Van lassú és még lassabb, úgyhogy arra ne számítsatok, hogy filmeket és zenéket fogtok letölteni.

Vásárlás

Francia Polinézia egyértelmű szuvenír sztárja a fekete gyöngy. A legmenőbb üzletben, a Robert Wan galériában érdemes megismerkedni történetükkel, fajtáikkal.

Az első meglepetés akkor ért, amikor kiderült, hogy a fekete gyöngy nem is fekete, az ugyanis elképesztően ritka. Amit annak hívnak, az inkább ezüstösen csillogó zöldes-lilás gyöngy. Ha mindkét árnyalat egyértelműen kivehető, még értékesebb, mintha csak egy színben pompázik.

Azok a romantikus idők elmúltak, amikor vállalkozó kedvű gyöngyhalászok kutatták a tengerfeneket a csillogó-villogó gyöngyökért. Egyrészt ahogy megjelentek errefelé az európaiak, a csillapíthatatlan ékszervágyuk sec-perc kimerítette a készleteket, másrészt jóval jövedelmezőbb nagyban, mesterségesen termelni a gyöngyöket. Az elmúlt 100 évben csak a Mikimoto 1916-ban által szabadalmaztatott tenyésztési eljárással tenyésztett gyöngyöt forgalmazzák, így ha valahol azt látjátok “igazgyöngy”, csak hahotázzatok egy nagyot. A munka java részét persze még mindig a kagylók végzik el, de az emberek besegítenek a folyamatba.

A Tahiti gyöngyök nemcsak hogy nem feketék, de nem is tahitiek – Tahititől észak-keletre fekvő Tuamotu és Gambier szigetcsoport atolljain jönnek létre, ami Tahiti szigetétől jó messze van. Arrafelé én nem mentem, úgyhogy csak fotókról és videóról tudtam megnézni, hogy is megy a termelés – elég kacifántos folyamat sok szakszóval, de nagyjából lombik bébi programnak nevezhetnénk (most egy gyöngyszakértő biztos felsikít, de akit ennél mélyebben érdekel, olvasson utána:-).

Az üzletben a legolcsóbb gyöngy 51 euró volt, pici, nem igazán szabályos darab bőrszíjon, karkötőnek. De akkor már jobban érdekelt a legdrágább darab: egy nyaklánc csupa egyforma méretű, tökéletes színű és formájú gyöngyökből, 200 ezer euróért (ha jól számolom a nullákat, 60 millió Ft).

Olcsóbbak, és ugyancsak szépek a sarongok is, amelyek univerzális utazó kellékek, hiszen számos célra használhatóak: szoknyának, ruhának, kendőnek, törülközőnek, függönynek, hogy csak párat említsek.

Mikor jó utazni?

Francia Polinézián mindig meleg van, így ez nem szempont, sokkal inkább a csapadék. Két évszak van: az esős időszak novembertől áprilisig tart, a száraz pedig májustól októberig. A július és augusztus kicsit hűvösebb és szelesebb, ráadásul akkor az iskolai szünet miatt több a látogató. A legideálisabb az április-május és a szeptember-október az utazásra.

Ha kifejezetten a bálnák miatt jönnétek, akkor viszont augusztus és október közt érdemes, őket akkor lehet csak látni.

Az utazásomat az Air France támogatta, amiért hálás köszönetem:-)