Isztambul után a fővárosba indultunk, aztán életem nagy élménye következett – avagy Ankara és Kappadókia hőlégballonozás!
Ankara
2015. április 27, hétfő
Hosszú buszozás után jutottunk el Ankarába, ahol mindenekelőtt megnéztük a törökök nagyra becsült egykori vezetőjének, Atatürknek mauzóleumát. Ahogy mesélt a vezetőnk modern Törökország megteremtőjéről, elég haladó szellemű politikusnak tűnt. Forszírozta az oktatást, a nők egyenjogúságát, és egy rakás még ma is necces témát. Ehhez képest az ország mai vezetőiről elég lesújtó véleménye volt Zahirnak – tudatlanság, luxus, korrupció. Ismerős. Mesélte, hogy a legutóbbi választásokat követő éjszakán több mint negyven településen áramkimaradás volt a szavazatok összeszámolása során. Az illetékesek ezt később azzal magyarázták, hogy egy macska kárt tett az országos trafóban. Egy macska. Na, de itt is nagyon pörögnek az internetes mémek. Megmutatta, hogy „kedi lobisi” hashtag alatt mennyi jópofa mém született a bombát cipelő, bebörtönzött, tanácskozást tartó és egyéb cicákról.
A mauzóleum elég fenséges, régi görög templomot idéz, de közben modern is.
Épp elcsíptük az őrségváltást is, elég viccesen járnak itt a katonák.
Útközben egyébként kétszer is megálltunk kávézni, falatozni. Elképesztően jól felszerelt helyek várják a turistákat. A benzinkutak mellett monstrum önkiszolgáló büfék, hatalmas süteményes pulttal, ajándékbolttal.
A fővárosba érkezve még egy múzeumba elmentünk, az Anatóliai Civilizáció Múzeumába, ami elég lenyűgöző volt. Én általában nem csípem az ilyen régi vázákat meg kőtörmeléket. Itt viszont elképesztően szép cuccok voltak. Olyanok, amelyek replikáit simán eladhatnák modern szobornak vagy ékszernek. Annyira kár, hogy az ország keleti része elég necces. Van ugyebár, ahol a kurdokkal van baj, az örmény határ se igazán békés, a szíriairól nem is beszélve. Pedig nagyon sok érdekes régészeti lelőhely van arrafelé, jó lenne egyszer körbejárni.
Ankarában az Ilksan-Deha Hotelben lakunk, szép modern épület, közel a főutcához. Akárcsak tegnap, ma is kihagytam a csoportvacsit. Csak lementem egy gyors levesért, és inkább elszöszöltem a szobámban. Kell egy kis privát idő egyedül, különben begolyózok.
Hacibektas
2015. április 28, kedd
Délelőtt pár órás buszozás után értük el Hacibektast. Itt a Bektashi Dervis szekta egykori központját látogattuk meg, amely ma múzeum – de teljesen korhűen rendezték be.
Érdekes volt a 13. században működő szekta alapelveit olvasni. Köztük abszolút a mai kornak megfelelő elveket találni, például a nők tanuláshoz való jogát. Annyira furcsa, hogy ugyanahhoz az iszlámhoz tartoznak totál haladó gondolatú csoportok és gondolkodók, meg a végtelenül kedves és vendégszerető törökök, miközben szintén iszlám a rettegett Iszlám Állam. De a kereszténység is kitermelte a keresztes háborút és Teréz anyát is. Úgyhogy ilyen szélsőségek minden vallásban vannak. Sőt, vallás se kell hozzá: csak agresszív emberek, akik képtelenek elfogadni, hogy valaki nem úgy él és gondolkodik, mint ők.
Uchisar
Megálltunk az Uchisar várnál is. Szobáit egy hatalmas sziklába vájták és fel lehetett mászni a szikla tetejére. Innen elég jó kis panoráma nyílt minden irányba a szikrázó napsütésben.
Kappadókia
A nap végállomása Urgup volt, ahol két éjszakát töltünk a Tassaray Vera Hotelben, a különleges hangulatú Kappadókia központjában. Az irodától kapott program szerint ma délutánra séta volt beütemezve. A vezetőnk reggel még azt mondta, az holnap lesz, ma inkább egy föld alatti várost nézünk meg. Délre aztán mindez úgy módosult, hogy mindkettő holnapra csúszik. Az eredetileg holnap hajnalra tervezett hőlégballonozásra nincs hely ugyanis, így azt ma délután ejtjük meg. Mondjuk azt már az elején közölte srác, hogy időnként átrendezi a programot, de mindent látni fogunk, ami be lett ígérve. Egy egész picit azért bántam, hogy nem napfelkeltekor lesz a repülés. Akkor biztos szebbek a fények, meg jó hangulatos lehet a kora reggeli pára. No de örüljünk, hogy egyáltalán lehet menni, mert sokszor napokig olyan rossz az idő, hogy egyáltalán nem szállnak fel.
Amikor már fél órája vártuk a szálloda halljában, hogy megjöjjön értünk a hőlégballonos cég busza, akkor majdnem inamba szállt a bátorság – mondván, ha ennyire nem képesek jól szervezni a munkát, vajon megbízhatóan repülnek-e. Aztán a buszban is még vacilláltam, hiszen olyan szürke lett a táj. Nem voltak szép fények, és azért elég húzós ára van egy repülésnek (155 euró). De mégse hátrálhattam meg, ha már itt voltam – és milyen jól tettem.
Hatalmas élmény volt finoman sodródni a sziklamező felett. Húszan voltunk a kosárban, négy darab ötfős rekeszben, gondolom azért, ne tóduljunk hirtelen egy sarokba, ha arrafelé van szép látvány. Pilótánk egy spanyol fickó volt, elmondta, imád itt dolgozni, hiszen az egész világon csak itt van olyan, hogy egy nap 100 hőlégballon is felemelkedik. Régen több volt, de egy baleset óta százban maximálták a számot (ezért is fordulhatott elő, hogy holnap reggelre egyszerűen már nincs hely). Bár az elején szürke volt minden, később csak megemberelte magát a napocska, és aranyló fénnyel vonta be a méhkas formájú sziklákat és a különös tornyokat.
Egy kicsit olyan ez a furcsa látvány, mintha egy pszichedelikus utazáson venne részt az ember – drog nélkül. Csodálatos volt látni a többi hőlégballont is, úgy egy tucatnyi emelkedett fel velünk együtt.
Az élményt csak az fokozta volna, ha csöndben maradnak az útitársak és nem csivitelnek folyamatosan – akkor aztán némán lebeghettünk volna, mint a madár…
A landolás is viszonylag simán ment, és utána hagyományoknak megfelelően pezsgővel koccintottunk.
Olvasd el a sorozat további részeit is:
Isztambul – látnivalók és praktikus tanácsok
Ankara és hőlégballonozás Kappadókia felett
Kaymakli – látogatás egy föld alatti városban
Olympus, Kas, Xanthos – rommezők földjén
Pamukkale medencéi és Epheszosz romjai