Az ország déli része után keletre indultam.
Évora
A régió felfedezéséhez Évorát választottam bázisul, ez ugyanis első portugál látogatásom során nagyon belopta magát a szívembe.
Közlekedés
Lisszabonban autót béreltem, és nekivágtam. Már csak azért is érdemes Évora felé elindulni, hogy az ember áthajthasson a kontinens leghosszabb hídján, a 17.2 km hosszú Vasco de Gama hídon. Annyira szerettem volna fotózni egyet, de végig megállni tilos táblák voltak, illetve ahol kiszélesedett az út, világosan jelezték, hogy csak vészhelyzet esetén szabad leparkolni. Morfondíroztam rajta, hogy vajon egy fotó megkívánása mennyire vészhelyzet. A térfigyelő kamerák arról győztek meg, hogy nem igazán.
Évorában a városfalakon kívül ingyen lehet parkolni. Így nem érdemes vesződni azzal, hogy az ember beautózzon az óvárosba – azt könnyedén be lehet járni gyalog is.
A késő délutáni órákban, illetve az úgynevezett kék órában fantasztikusan szép volt a város. Újra elvarázsolt, mint az első látogatásom során. Az a nagyon jó benne, hogy tele van régi emlékekkel (Lisszabon után itt van a második legtöbb hivatalos műemlék), ugyanakkor egy élő, pezsgő város, szóval egyáltalán nincs poshadt múzeumi hangulata. A megszokott várak, templomok és a nagyszerű vízvezetéken kívül még egy római templomromot is fel tud mutatni. Nem véletlen, hogy ezek összessége miatt világörökségi helyszín.
Két teljes napom volt itt – az elsőn délre, a másikon keletre indultam.
Megalitikus emlékek
A déli kirándulás során először a városhoz közeli megalitikus emlékeket kerestem fel. Néhány kilométernyire egymástól van egy menhir (magányosan álló kő) és egy ellipszis alakban 95 kőből álló gyűjtemény, egy cromlech is. Ahhoz képest, hogy ez az ibériai félsziget legfontosabb ilyen emléke, nem volt rajtam kívül senki látogató, se belépő, se bolt, semmi.
Serpa
Utána Serpa felé indultam. A városfal által körülvett kompakt kis óvárosban alig lézengett valaki.Ez, a szürke idővel párosulva valami egészen furcsa, időtlen hangulatot teremtett. Mintha egy kísértetvárosban jártam volna, ahol megállt az idő.
Mértola
Nem messze Serpától található Mértola, ahova megérkezni a legfestőibb: ahogy az ember lekanyarog egy hegyi szerpentinen, elé tárul a szomszédos hegyoldalra épült városka a hófehér házaival, felette ódon várral és a völgyön átívelő híddal.
Itt is felkaptattam a várfalhoz, ami előtt egy szép kis templom áll, az Igreja Matriz. Különlegessége, hogy korábban mecset volt, az oltár előtt még ma is látható a mihrab.
Vila Vicosa
A második nap keleti irányba hajtottam, Spanyolország felé. Először Vila Vicosában álltam meg, ahol meglehetősen furcsa volt a ragyogó napsütésben, narancsfák övezte főtéren látni a betlehemi jászol figuráit.
Felsétáltam a várhoz is, ahol egy templom és néhány régi utcácska van a várfalak közt. Néhány házban még laknak, de nem jellemző, kezd elnéptelenedni az óváros. Vila Vicosa a három „márványváros” közül a legkisebb és legszebb, csupa fehér házzal, fehér templommal.
Elvas
A másik megálló Elvas volt, világörökségi város, alig 15 km-re a spanyol határtól. Egészen fantasztikus aquaduktja van, és fent a várban is pezseg az élet. Szép térköves, napos terek, vendégekkel teli éttermek, kávézók, szuper hétvégi hangulat fogadott. Alig találtam helyet ebédelni, mindenütt telt ház volt.
A város legérdekesebb látnivalója a nyolcszögű Igreja de Nossa Senhora de Consolacao, ahol a hatalmas kupola alatt festett márványoszlopok és minden négyzetcentimétert beborító 17. századi csempék pompáznak. Az embernek földbe gyökerezik a lába, ha belép a kívülről jelentéktelennek tűnő épületbe.
Szállás Évorában
Az évorai napok során három éjszakát a M’ar de Ar Aqueduto nevű ötcsillagos szállodában laktam, a hoteligazgató vendégeként, de fizetősként se lett volna drága: a fantasztikus hotel szobái ugyanis most a holtszezonban száz euró alatt is elérhetőek. Egy pisszenés nem hallatszik a szomszéd szobából (pedig laknak ott), a reggeli igazi terülj-terülj asztalkám olyan süteménykínálattal, ami egy cukrászdának is becsületére válna.
Az ablakból a pompás vízvezetéket látni, illetve az udvaron az úszómedencét, amihez sajnos azért nem volt elég meleg.
A fürdőszobát csak egy üvegfal választja el a hálótól, de ha valakinek ez nem tetszik, lehúzhatja ott a rólót. Eddig, lakberendezési magazinokban látva igazán soha nem értettem, ez mire jó, de most kíváncsiságból elmerültem a kádban és igenis jó volt látni a szoba hangulatfényében a megvetett ágyat, hogy utána oda bújok be.
Gasztronómia
Mindezeken túl a személyzet is a helyzet magaslatán van. Az első este – csak rutinból – megkérdeztem a recepcióst, mit és hol érdemes vacsorázni. Erre általában nem érkezik értékelhető válasz, de a fiatalembernek felcsillant a szeme, elővett egy jegyzetfüzetet és egy térképet, és már mondta is. Megtudtam, mi a tradicionális leves (Acorda), mi a legjellemzőbb főfogás (Migas com carne de porco preto), és mi az itt kipróbálandó desszert (Pao de Rala). Be is jelölte, ezeket hol cserkésszem be, és meg kell mondjam, abszolút jó választás volt. A sütit az ugyanolyan nevű cukrászdában kóstoltam a város túlsó felén, a levest pedig a hotelhez közeli Fialho étteremben. Ott épp nem volt a javasolt főételt, de amit kértem, finom volt.
Ismét megbizonyosodtam róla, hogy Évora csodálatos ki hely, kihagyhatatlan egy portugál körútból – varázsa van, jókat lehet enni, és tele van élettel.
Három éjszaka után nehéz szívvel bár, de elindultam Évorában, és irány Marvao.
Monsaraz
De előtte még útba ejtettem Monsarazt is, néhány utcányi festői fehér házikót egy régi várfal előtt. Nagyon érdekes volt, hogy nem elégedtek meg azzal, hogy kitegyenek egy jászolt a templom elé, hanem minden utcában, sőt udvarokon is karácsonyi figurák álltak – nem tudtam eldönteni, hogy bájos, giccses vagy félelmetes. Mivel a település UNESCO világörökségi státuszra aspirál, eltüntettek minden modern cuccot a városképből, például nincsenek parabolaantennák. Szerencsére a buszok nem férnek be a városkapun, és az autóknak is kint van parkoló, így totál középkori maradt a hangulat. Sok házikóban étterem vagy üzlet van, nagyon szép árukkal, de meglehetősen magas az árfekvés az eddig látottakhoz képest.
Marvao
Egy éjszakát Marvaoban töltök, a kedves kis Dom Manuel hotelben. Mire felértem a hegyre, nagyon lehűlt az idő és már sötétedni is kezdett. Úgyhogy csak egy gyors séta volt az óvárosban – de sietős léptekkel félóra alatt bejárható az egész. A várfalra meredek lépcsősor vezetett, korlát nélkül. Felfele kaptatva azon morfondíroztam, Amerikában ilyen elképzelhetetlen lenne biztonsági para miatt.
Tulajdonképpen jó, hogy a kevés látnivaló ellenére itt alszok, mert így alkonyatkor már nem volt rajtam kívül senki látogató. Így nagyon hangulatosak voltak a kis kanyargós, meredek macskaköves utcácskák.
A szálloda éttermében én voltam az egyetlen „idegen”, az apró faluban sehol egy turista. Van viszont az étteremben egy nagy vidám család, akik a nagymama 91. születésnapját ünneplik – amikor elém tettek egy rakás sütit és ezt mondták, körülnéztem, hogy na de hol az ünnepelt?! Megmutatták, de alig hittem a szememnek, szerintem húsz évet simán letagadhat.
Monsanto
Innen Marvaóból jó két óra autóval Monsanto, az utolsó kis falvacska, amit az országnak itt a keleti részén meglátogatok. Már láttam jónéhány fotót erről a helyről, de eddig meg voltam győződve róla, hogy a Frédi és Béni alkotóinak agyszüleménye, nyilván nem igazi hely. Pedig az. Ráadásul mivel egy undok esős hétfői nap volt, az égvilágon senki nem kirándult ide, úgyhogy totál úgy érezhettem magam, mint egy mesében. Fotózni elég kihívás volt a ködben és az esőben, miközben tartottam az ernyőt és csúszkáltam a meredek macskaköves utcákon – de azért pár kocka sikerült.
A sorozat összes írása (kattints a linkre)
Belém – Szent Jeromos kolostor, Pastéis de Belém, XL Factory
Sintra – Regaleira palota, Monserrate palota, Királyi palota, Pena palota, kapucinusok kolostora, Queluz-palota
Algarve – Faro, Tavira, Vila Real de Santo Antónió, Silves, Lagos, Vila do Bispo, Sagres, Cabo de Sao Vicente, Monchique
Évora, Monsaraz, Marvao, Monsanto – megalitikus emlékek, Serpa, Mértola, Vila Vicosa, Elvas, Évora, Monsaraz, Marvao és Monsanto
Tomar, Fatima, Coimbra, Alcobaca, Batalha és Óbidos -Tomar, Fatima, Coimbra, Alcobaca, Batalha, Óbidos és Cabo de Roca