Érdekességek Székelyföldről

Egészen elképesztő, mennyi látnivaló van Székelyföldön – 11 napig szorgosan jártam a vidéket, és még így is csak érintőlegesen láttam, amit érdemes lett volna.

Külön blogbejegyzés készült a festett templomokról, az erődtemplomokról, a hagyományos mesterségek őrzőiről és a kastélyokról.

Most csak címszavakban néhány egyéb látnivaló:

Korond

A fazekasság hagyományos központja. Gyakorlatilag az egész főutca egy nagy kirakodóvásár, én csak egy képkocka erejéig álltam meg.

Sóvidék, Medve tó

Fürdőváros, szintén rettenetesen zsúfolt. A rendszámokból ítélve túlnyomórészt belföldi turista látogatja, de akadtak moldávok is. A tóban este 6-ig lehet fürödni, és délután “pihentetik” két óra hosszat.

Parajd, sóbánya

Tornaóra, templom, pingpongasztalok, étterem, kalandpark, múzeum és még ki tudja mi minden a föld alatt. Nem kicsit volt furcsa, amikor megkérdeztem a bárban, mikor jön a busz – mármint a föld alatti bárban a föld alatti buszt:-)

Mozgássérülteknek, babakocsisoknak jó tudni, hogy elég sok lépcső vezet le (és sajnos ugyanannyi fel is!).

Máréfalva, székelykapuk

A Székelyudvarhelyhez közeli kis faluban nagyon sok szép székelykapu áll.

Farkaslaka, Tamási Áron emlékház

Tamási Áron szülőháza, kedves kis múzeum. Valószínűleg mindenki ismeri az Ábel trilógia híres mondatát: Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.”

Énlaka, Siklód

Énlaka egy kis eldugott falu, amiről nagyon szépen írt az útikönyv és Torockóhoz hasonlította. Kíváncsivá tett, úgyhogy felkerestem, de nekem nem tűnt annyira különlegesnek. Semmiképp nem olyan festői, mint Torockó és az építészetét sem találtam olyan egységesnek. Egészen elképesztő viszont a közelben levő nagyobb település, Etéd azon negyede, ahonnan a Siklódra vezető útra kell kanyarodni – hatalmas házak, ahol az ízlés nem feltétlen találkozott a pénzzel.

Egy másik eldugott kincsnek titulált falu Siklód, ahova szintén elzarándokoltam, de nekem nem tűnt érdekesebbnek, mint bármely más falu.  Ugyanakkor mindkettőt rettenetesen rossz úton lehet csak megközelíteni, úgyhogy én inkább csak terepjárós utazóknak ajánlom. Elvileg megjárhatóak kis normál autóval is, de kínlódás.

Borszék

Amilyen zsúfolt volt Szováta, olyan hangulatos volt egy másik üdülőfalu, Borszék. Nagyon szerettem a nosztalgikus monarchiás hangulatát, az egyedi villákat. A településen sok ivókút van, elsőre ízre és szagra is furcsa a víz, de meg lehet szokni:-)

Békás-szoros és Gyilkos-tó

Iszonyatos tömeg volt ezen a vidéken, így akármilyen szép volt, bennem nem hagytak szép emléket az araszolás, dugó, parkoló-mizéria miatt. Vasárnap jártam ott, de a turisztikai hivatal szerint nyáron hétköznap sem sokkal jobb a helyzet.

Szent Anna tó

Jóval nyugisabb a Szent Anna tó. Az országúttól vagy 15 km elég vacak út vezet szép erdőn keresztül ide, hogy aztán a tótól két kilométerre meglepő módon belépőjegyet szedjenek (20 lej). Ugyanitt óránként induló 35 perces tőzegláp túrákra is be lehet nevezni, de én épp lekéstem az utolsó csoportot (amit este hatkor indul).

Mádéfalvi veszedelem emlékmű

Ez talán csak nekem volt igazán érdekes program, mivel a családunk a mádéfalvi vérengzés során menekült Erdélyből Szabolcsba.

Az ezeréves határ

Ugyancsak inkább érzelmi értéke van, és látványra nem annyira izgalmas az ezeréves határ. Gyimesbükk közelében látható a régi Magyarország egyetlen fennmaradt határátkelője, amit 2008-ban szépen felújítottak.

Csíksomlyó

Csíkország messze földön leghíresebb látnivalóját, a híres templomot sem hagytam ki, amely a római katolikus székelyek központja és híres búcsújáró hely. Mivel a kora esti órákban érkeztem, szerencsére tömeg sem volt.

Csomakőrös, Kőrösi emlékkiállítás

Nem volt kérdés, hogy tiszteletemet teszem nagy utazónk, Kőrösi Csoma Sándor emlékkiállításánál. Elég szép utat járt be, és a most divatos “slow travel” módszerrel – minden országban eltöltött pár hónapot, megismerte nyelvüket és rendesen beilleszkedett. Nem ám “ha kedd, akkor Belgium” stílus:-)

Zabola, Csángó múzeum

A csángó múzeumba is betértem, mert már csak itt lehet látni, hogyan is éltek még pár évtizede is a csángók…

Alsócsernáton, Haszmann múzeum

Erdély egyik leggazdagabb magyar népművészeti gyűjteménye, ahol a festett ládáktól a szőtteseken át a vaskályhákig mindent megtalálunk, de akad egy gazdag gramofon- és rádiókollekció is. Apjuk hagyományát folytatva a két Haszmann testvér a tulajdonos, abban a szerencsében volt részem, hogy egyikük kalauzolt körbe.

Kézdivásárhely

A város leginkább a főtérből nyíló sikátorok bejáratánál található kovácsoltvas kapukról nevezetes.

Transzfogarasi út

Az utolsó napra hagytam egy csodálatos utat, amivel feltettem a koronát az egész utazásra. Elképesztően szép volt, még annál is szebb, ahogy a fotók alapján vártam. Csodálatos időt fogtam ki, ami itt fontos, mert néha nyáron is csúnya idő van – volt, aki augusztusban keveredett hóviharba. Most végigvezettem ezt az utat, és majd legközelebbre hagytam a párját, a Transalpinát – mert nem kérdés, hogy visszatérek, várnak még Szászföld és a Bánság látnivalói is:-)