Egy nap Jamaica – hogyan lehet eltölteni a legtartalmasabban itt az időt, ha az ember nem pancsolós típus? Íme, az én gyorstalpalóm:
A turisták zöme valamelyik nyaralóhelyre igyekszik, Montego Bay vagy Negril környékére, és jól elvan az all-inclusive szállodában. Engem elsősorban a Blue Mountain érdekelt, egyrészt mert ez az ország egyetlen világörökségi helyszíne, másrészt meg imádom az ilyen „Blue Mountain kávét inni a Blue Mountain kávéfarmon” típusú élményeket. Emiatt viszont nem a turisták által frekventált Montego Bay reptérre érkeztem, hanem Kingstonba, ahova külföldről jobbára üzletemberek jönnek.
Az érkezés estéjén csak annyi időm volt, hogy sétáljak egyet a környéken, és jól meg is lepődtem, mennyivel fejlettebb volt sok minden, mint gondoltam. Egyrészt meglepően tiszták az utcák, másrészt pedig a helyi boltban vagy 30 fajta tejalternatíva volt (szójatej, mandulatej, stb). Aztán amikor másnap rákérdeztem egy helyinél, mi lehet ennek az oka, kiderült, hogy a helyi Rózsadombon lakom és itt is divat mostanság a mindenféle érzékenység.
Blue Mountain
Másnap reggel 9-re jött értem az idegenvezetőm, Karen, akit az interneten kutattam fel. Ő volt a listavezető a tripadvisoron a helyi túracégek közül, és meggyőzött a rengeteg lelkes vélemény. Minden ismerősöm és netes fórum eltanácsolt attól, hogy bérelt autóval közlekedjek és Karen 60 dolláros napidíja nem tűnt rossz üzletnek, hogy felvigyen a hegyekbe. Ő akár egy főnek is indít különféle egynapos kirándulásokat (Kingston városnézés, zenei és gasztrotúrák, Blue Mountain, strandok, stb). de ma hárman voltunk: két itt dolgozó indiai IT szakember és én.
Felautóztunk a Blue Mountain oldalában levő kávéfarmra és titkon többször megdicsértem magam, hogy nem indultam neki saját autóval. Az utak rendben vannak, de a sávok fogalmát nem ismerik és elég ijesztő, ahogy a szerpentinen haladva folyamatosan szembetalálja magát az ember a kanyarokat kényelmesen levágó sofőrökkel. Karen nagyon hidegvérűen és megfontoltan vezetett, így azért biztonságban éreztem magam. Arról nem is beszélve, mennyire tájékozott volt (konkrétan a magyar politikai elittel kapcsolatban is), és a humorát is imádtam.
A kávéfarm egy 1805-ben épült, régi gyarmati ház körül terült el, és jelenleg japán tulajdonban van (Craightom Estate). Elmondták, a teljes kávéexport 70 százaléka oda irányul, mert a japánok rá vannak kattanva az itteni kiváló minőségű kávéra. Maguk a jamaicaiak egyébként alig isznak kávét, az angol gyarmati múlt még erősen érezteti hatását és reggelente inkább teát szürcsölnek.
Devon House fagylaltozó
Ebédelni egy fagyisnál álltunk meg – igazi gyerekálom!:-)) Méghozzá azért, mert ez nem akármilyen fagyis, hanem a National Geographic szerint a világ 4. legjobbja! Elő is ástam a cikket és a felsoroltak közül csak a 2. helyezettben voltam, amikor végighajtottam a 66-os úton, úgyhogy jó is, hogy még egyet tesztelhettem. Tényleg szuper volt a fagyi és a környezet szintén. Bár a képen látható épületbelsőből nem látszik, de egy csodás kertben van, ami a pompás viktoriánus villához tartozik. Ezt az ország első fekete bőrű milliomosa építtette, és ma már történelmi emlékhely.
Bob Marley múzeum
Eredetileg a délutáni program egy túra lett volna, de az idegenvezető felvetette, mi lenne, ha inkább a Bob Marley házat néznénk meg. Én persze ujjongtam, mert nagyon érdekelt, az indiaiak viszont kicsit bizonytalankodtak. Egyrészt nem erre fizettek be, másrészt fogalmuk nem volt, ki az a Bob Marley. De meggyőztem őket (még élnek!), úgyhogy sikerült ide is eljutnom.
A házba csak másfél órás vezetett túrával lehet belépni (25 USD), de abszolút megéri. Az idegenvezetők is jó fejek és meglepő módon a közönség is. A mi csoportunkban speciel volt két igazi rajongó, akik azonnal elénekelték az első pár sorát minden dalnak, ami szóba került. Szuper hangulat volt.
Szállás
Egy felső középosztálybeli lakónegyedben laktam, kicsit messze a belvárostól, de nyugis környéken. A szálló neve Widcombe House. Nem különösebben elegáns hely, egy családi ház pár szobával, de nyugis és megfizethető (két éjszaka 65 USD volt közös fürdőszobával).
Étkezés
Talán a legtipikusabb helyi specialitás a jerk beef vagy jerk chicken, faszénen sült, erősen fűszerezett hús. Kukoricát, krumplit, jamgyökeret esznek hozzá köretként. Isteni! Ajánlott étterem a Pepperwood, árnyas kertben pár asztallal, és sok helybélivel – ennél autentikusabbat nehezen tudok elképzelni.