Egy nap a Bahamákon

Bár a Bahama-szigetek közel 700 szigetből áll, a látogatók zömének kettő ismert: a fővárosnak, Nassaunak helyet adó New Providence (itt állnak meg a tengerjáró hajók) és Paradise Island, ahol a luxusszállodák (köztük az Atlantis) állnak.

 

A Bahamákon már a belépő formanyomtatvány kitöltésekor egyértelmű, hogy az utazó nem Türkmenisztánba vagy Ghánába érkezett. A szokásos turista és üzleti kategóriák helyett itt az alábbi utazási célok vannak:

 

– esküvő

– nászút

– vakáció

– kaszinó

– üzleti

– egyéb

 

A sorban állás közben kicsit eljátszottam a gondolattal, hogy beikszelem az esküvőt, aztán ha rákérdez a határőr, hol a párom, megkérdezem, tud-e valakit:-)). De aztán nem mertem hivatalos közeggel rosszalkodni.

Amikor a villámlátogatást terveztem, két ikonikus nevezetesség jutott eszembe: az úszó malacok és az Atlantis.

Az előbbiek egy, a fővárostól jó pár órányi hajóútra levő szigeten (Exuma) élnek és hamar kiderült, hogy a látogatásom idején épp nem indul oda hajó (ha lett volna ütemezve, akkor is elmaradt volna a kirándulás, olyan szél volt). A másik megoldás a repcsi egy közelebbi reptérre, reggel oda, este vissza, de akkor is szükség van kis hajózásra. Meglehetősen drága a repjegy ahhoz, hogy megkockáztassa az ember, hogy a végén mégse lát semmit, mert viharos idő miatt nem megy hajó. Bár amikor nagyon akarok látni valamit, nem szokott érdekelni, mennyibe kerül, de az úszó malacok nem tartoznak ebbe a kategóriába, úgyhogy ezt a témát hamar elengedtem. (Ha valakinek viszont ez a szíve vágya, érdemes egy-két éjszakát a térségben aludni, hogy biztos ki lehessen fogni egy szélcsendes napot hajózni).

A másik kunszt az Atlantis, melynél ugyanez volt az eredeti sztori. Megnéztem, mibe kerül (kb. 150 dollár egy látogatójegy, ott aludni meg egy vagyon), úgyhogy erre is csak legyintettem. Biztos nagy élmény gyerekekkel, de én nem vagyok se családos, se nagy pancsoló, így könnyen lemondtam róla.

Nassau

Elrepültem Nassauba, foglaltam két éjszaka szállást egy ócska, de aránylag tiszta vendégházba, aztán hagytam, hogy történjenek az események.

A szállásomtól jó 6 kilométer séta volt az Atlantis. Gondoltam, ez jó kirándulás, meglátom, meddig jutok és legalább összehasonlítom a két szigetet (melyeket egy híd köt össze).

Nassau és környéke meglehetősen megtépázott, a legjobb kifejezés rá, hogy “egykor szebb napokat látott”. A rengeteg üres, kopott épületből felsejlett, hogy egykor, még az angol gyarmati uralom idején micsoda élet lehetett it. Egykor bizonyára nyüzsgő krikett-pálya, bezárt Rotary klub, bedeszkázott ablakú  csodás házak sorakoztak a főutcán. Még a kikötő területe is teljesen elhagyott volt, de talán csak azért, mert a látogatásom napján pont nem jött tengerjáró hajó (másnapra viszont ötöt vártak!). Valahogy elszomorító volt így az egész, az üres kirakatokkal és a szűnni nem akaró széllel.

Aztán átmentem a hídon és mintha egy egészen más világba csöppentem volna.

Atlantis

A Paradise Island területén minden frissen festve (gondolom, a hurrikán miatt), minden nyüzsög, jómódú, vidám vendégek töltik meg az utcákat, tereket. Minden olyan jól fésült, letisztult, tip-top.

Több luxusszálloda van a  szigeten, de mindet felülmúlja az Atlantis. Számos épületből áll és a két legnagyobb tornyot összekötő híd a világ egyik legdrágább hotelszobáját rejti. Az éjszakánként 25 ezer dollárba kerülő, elképesztően fényűző lakosztályt olyan hírességek bérelték ki, mint például Michael Jackson vagy Celine Dion.

A hotel mögött egy csodás strand húzódik, ide próbáltam eljutni. A személyzet egy térképen mutatta meg, mely épületek zárt folyosóin kell végigsétálnom, hogy a végén kijussak oda. Elvileg magára a strandra bárki bemehet, de a hotel területén levő úszómedencéket és mindenféle szórakoztató egységeket (pl. akvárium) csak jeggyel lehet felkeresni. A szálloda vendégei értelemszerűen kapnak ilyet, mint ahogy néhány közeli hotel lakói is. Lehet vásárolni belépőt továbbá a tengerjáró hajók utasainak is, és ha ezek után marad szabad kapacitás, akkor bárkinek. A  napi forgalomtól függően (például hány tengerjáró áll meg aznap) a jegy ára 125 és 149 dollár közt ingadozik. Mivel engem főleg a szabadstrand izgatott, nem törtem magam.

Ahogy sétáltam a számomra kijelölt folyosón, egy ajtót nyitva találtam a resort felé, és senki nem állt ott jegyet ellenőrizni. Úgy láttam, a védett területen levő látogatóknak karszalagjuk van, de nem mindenkinek. Bár előre nem terveztem belógást, úgy gondoltam, ez a hívogatóan kitárt ajtó sorsszerű, úgyhogy végignéztem az egész területet.

Teljesen nyilvánvaló volt, hogy akik itt vannak, azok egy totálisan más világban élnek, mint akik a pár perc sétára levő másik szigeten tanyáznak. De mégse mondhatom azt, hogy felesleges vagy káros egy ilyen luxusszálloda Akik itt vannak, jól érzik magukat és ráadásul az Atlantis az ország második legnagyobb munkaadója (a kormány után).

Elég hamar eluntam magam, meg kicsit sajnáltam a szerintem túl sekély vízben élő rájákat és egyéb halakat, úgyhogy inkább kimentem a szabadstrandra (Cove beach) és ott múlattam az időt. Az tényleg hibátlan volt:-)

Praktikus

Vízum nem szükséges magyaroknak rövid látogatáshoz. A helyi valutát egy az egyben váltják az amerikai dollárhoz, de nem is muszáj váltani, mert az utóbbit is bárhol elfogadják. A városban gyakran követik egymást a buszok, a jegy ára 1.25 dollár. A reptérre is ki lehet jutni a 12-es busszal (egyébként 30-50 USD a tarifa távolságtól függően).

Szállás

Két éjszakát az Arawak Innben töltöttem. A szállásfoglaló lapokon az egész szigeten csak két hely volt 200 USD/éjszaka alatt és a kettő közül még ezt tűnt jobbnak. A másikról, a főváros központjában található Central Hotelről mindenhol azt írták, rém zajos. Nos, ez is az volt, aludni nem nagyon lehetett és elképesztően ócska meg lepukkant volt, de legalább az ágynemű és a törülköző tiszták. Ezzel együtt csak az jöjjön ide, aki nagyon spórolni akar.

Étkezés

Az egyetlen jó, amit elmondatok a szállásról, hogy nagyon közel volt Nassau étterem-csakrájához, ami a Fish Fry nevű kis büfésor. Itt több színesre pingált étterem kínál ebédet és vacsorát (dél és éjfél közt), úgy 12-25 USD közti áron. Egyik sem életre szóló élmény, de legalább tipikus helyi fogás és laktató. És a hangulat ezerszer autentikusabb, mint bármely hotelben, mert itt a közönség 90 százaléka helybéli:-)