Egy hét Szentpéterváron – a legjobb programok

„Kedves utasok. Figyeljenek arra, hogy semmilyen személyes tárgy ne maradjon a gépen. Kivéve, ha az csoki”.

Ezzel a mondattal búcsúzott el a vezető légiutaskísérő a járatunkon, és máris elfeledtük az 5.50-es indulás miatti hajnali vekkert. Vigyorogva szálltam le a gépről, és erőt vett rajtam a jóleső izgalom, ami mindig átjár az érkezéskor.

A terminálon összeszedtem a feladott csomagot, átestem az útlevél-ellenőrzésen, és kerestem a szememmel az 1000 Út táblát. Életemben először csatlakoztam magyar iroda által szervezett csoporthoz, úgyhogy most különösen kíváncsi voltam, mi vár rám.

A Wizz Air Budapestről Szentpétervárra heti négy járatot üzemeltet (indulási napok: hétfő, szerda, péntek, vasárnap).
A járatokra a jegyek már 13 790 forinttól foglalhatók a wizzair.com weboldalon vagy a WIZZ mobilalkalmazásban.

De egyáltalán hogy keveredik egy megrögzötten egyedül utazó világjáró egy 40 fős csoportba?

Több okom is volt rá:

Eleve egyáltalán nem volt betervezve ez az út, bár valahol ott szerepelt a listán, hogy majd egyszer megnéztem rendesen Szentpétervárt (még diákként néhány órát töltöttem el csak itt, Helsinki felé átszállva). De a nyarat most prózaibbra terveztem, a teraszom felújítását igyekeztem megszervezni. Aztán volt egy pont, amikor annyira kilátástalannak találtam a mesterhelyzetet, hogy elengedtem ezt a projektet, és aznap este felszabadultan ültem le a számítógép elé: akár ki is találhatnék egy utat valahova. Na, pont ebben a pillanatban jött fel az 1000 Út utazási iroda hirdetése a hírfolyamomban, és azonnal fészket rakott az agyamban a gondolat: fehér éjszakák!

Végiggondoltam, lenne-e most időm és energiám ezt megszervezni, és arra jutottam, hogy nem. Három másik utazás előkészületeivel voltam épp elfoglalva, és ez az orosz vidék nem annyira adja magát könnyen, mint sok más célpont. Meglehetősen macera egyénileg intézni a vízumot (meghívó kell, kétszer sorba állni), nem beszélek már sajnos oroszul, és egyénileg sokkal lassabban lehet bejutni a népszerű múzeumokba, mint csoporttal. Főleg most, a focivébé idején, amikor hatványozottan nagyobb lesz a tömeg (a fehér éjszakák miatt egyébként is mindig zsúfolt a nyár). Az is sokat nyomott a latba, hogy Szentpéterváron nem csak a városban vannak fontos nevezetességek, hanem a környéken is, ahova tömegközlekedéssel sokkal lassabban lehet eljutni, mint saját busszal.  Emiatt az egyéni látogatók X nap alatt kevesebb helyet tudnak bejárni, mintha az ember csak ki-be száll a buszba és viszik.

Mivel én általában a saját fejem után szeretek menni, a mérleg másik oldalán is ott volt két dolog. Az egyik az, hogy bírom majd, ha terelgetnek, a másik pedig az, hogy miképp fogom megnézni azokat a dolgokat is, amik még engem a programon kívül pluszban érdekelnek. Ez utóbbi kérdést hamar megoldottam. A csoporttal indultam egy hétfői hajnalon, de nem velük tértem haza péntek reggel, hanem maradtam még két napot, és vasárnapra foglaltam a repcsit.  Így csak azt a kockázatot kellett bevállalnom, hogy halálra idegesít majd a csoport, de úgy döntöttem, ennyit megreszkírozok, úgyhogy belevágtam.

Fontos: ha egyénileg, ha irodával intézed a vízumot, a meghívón kívül szükség lesz biztosításra is. Méghozzá nem mindegy, milyenre, mert csak azokat fogadják el, melyek kifejezetten érvényesek Oroszországban is. A követség honlapján erről részletes listát találni, úgyhogy mielőtt biztosítást kötnél, előbb itt tájékozódj.

Tipp: ami nagyon jó az 1000 Útnál (azon túl, hogy egyértelműen Oroszország első számú hazai szakértői) az az, hogy magad variálhatod össze, mire van szükséged. Lehet náluk csak vízumot kérni, repjegyet vízummal, repjegyet szállással és a programok is majdnem mind fakultatívak. Azaz ha úgy érzed, az Ermitázsra inkább egy teljes napot szánnál, menj oda egyedül (vagy maradj ott a szervezett vezetés után). Ha a spórolás a cél, megoldható minden program önállóan is (igaz, nem annyi idő alatt, mint szervezetten), de ha szeretsz részletes magyarázatokat hallgatni a helyekről, csatlakozz a programokhoz. A vidéki túrákat mindenképp hatékonyabb a busszal, szervezetten járni le. Teljesen egyéni utazók is kérhetnek vezetett programokat, de ezek értelemszerűen lényegesen drágábbak, mintha egy csoportnál csatlakoznál fakultatív túrákhoz.

Személyes tapasztalatom az volt, hogy bár nem szereztem életre szóló barátságokat a csoportban, sokkal elviselhetőbb volt, mint amire számítottam (a megrögzött egyedül utazós előélet ellenére). Mindenki viszonylag pontos volt, udvarias, előzékeny. A legpozitívabb az egész szervezett útból az idegenvezető személye volt: nagyon felkészült, végtelenül türelmes, mindig mosolygós, fantasztikusan pozitív személyiség. Tudjátok, az a típus, akinek mindig félig tele a pohár. Nagyon szimpatikus volt benne az is, hogy odafigyelt az előírásokra, rászólt az utasokra, ha bevillant a vakujuk, azaz finoman, de kordában tartott minket.

No, akkor térjünk rá, mi minden van Szentpéterváron. Vigyázat, hosszú lesz a lista!:-)

A két legszebb katedrális Szentpéterváron

Vérző Megváltó temploma

A csillogó ötkupolás templomot sajnos nem tudtuk megcsodálni kívülről teljes pompájában, mivel fel volt állványozva. A bejutás sem volt egyszerű, mert a pénztárhoz álló kígyózó sor összekeveredett a focivébé szurkolói zónájába bejutni igyekvő tömeggel. De hősiesen átverekedtük magunkat, és mit ne mondjak, megérte a küzdelmet. A templom 7000 m2 mozaikkal lett feldíszítve, amit 24 év alatt sikerült így felrakni. De nem csak felfelé érdemes meresztgetni a nyakat, a padlót se felejtsétek el megcsodálni. Csodálkoztam is, hogyhogy nem védik, de az idegenvezetőnk mindenre tudta a választ. Korábban kipróbálták üveglappal befedni az egész padlózatot, de egyszer olyan szerencsétlenül lépett az üveglapra tűsarokban egy nő, hogy a lap megrepedt és a karcolás nagyobb kárt tett, mint a turisták cipői. Úgyhogy inkább elbontották a védőréteget, és hagyják a népet a csodás márványon mászkálni.

Szent Izsák templom

A világon az egyik legnagyobb kupolával rendelkező templom – hogy hanyadik a sorban, arról viták folynak, de igazán nem is lényeges. Csak a közel 22 méter magas kupolát 100 kg aranylemezke fedi, úgyhogy itt se spóroltak a költségekkel.

Külön jeggyel lehet feljutni a templom rotundájára, ahonnan talán a legjobb a kilátás a városra. Ugyan 262 lépcsőt kell megmászni érte, de megéri!

Még egy rakás nagyszerű templom van a városban, például a gyönyörű kék Szent Miklós vagy a hatalmas Kazan Katedrális.

Fontos: Az elsősorban múzeumként funkcionáló székesegyházakban megengedett a fotózás, vaku nélkül. Az istentiszteleti helyként üzemelő templomokban viszont teljesen tiltott a fényképezés, erre tábla is figyelmeztet. Ne azt nézzétek, hogy a többi turista mit csinál, hanem azt, hogy szabad-e fotózni vagy sem. Ezt illik betartani. Ha nem tudjátok, hogy kell kikapcsolni a vakut a gépeteken, kérjetek meg valakit, hogy segítsen. Én az első egy-két nap kissé bosszúsan néztem pár útitársat, hogy miért vakuzik, amikor nem szabad, aztán kiderült, hogy fogalmuk nincs, hogy lehet azt kiiktatni, úgyhogy átállítottam a gépeiket és hálásak voltak.

A két legfontosabb múzeum Szentpéterváron

Ermitázs

Kicsit vicces a remetelak elnevezés a világ egyik legjelentősebb gyűjteményére, ahol 3 millió műtárgyat halmoztak fel. Számomra a legnagyobb nehézséget az épületek méretén túl az jelentette, hogy azt se tudtam, hova nézzek. A Téli Palotában és a kapcsolódó épületekben már maguk a termek is lenyűgözőek, a pompás csillárokkal és intarziás parkettával, de ugye ott vannak a festmények, szobrok, egyéb műtárgyak is – és akkor még nem beszéltem arról, hogy az ablakon is érdemes kibámulni! Akármennyire soknak tűnik az anyag, a raktárakban még hússzor ennyi hever. Ha valahova, ide elkel egy jó idegenvezető!

Tipp: Amennyiben egyénileg utaztok, vegyétek meg előre a jegyet online, így kevesebbet kell sorban állni! Ha alaposabban akartok körülnézni, létezik kedvezményes kétnapos jegy is. Minden hónap első csütörtökén ingyenes a belépés.

Fabergé Múzeum

Igazi kis csoda a Fabergé Múzeum. Nem olyan felfoghatatlanul nagy, mint az Ermitázs, pont bejárható, emészthető méretű, egy pompásan felújított palotában. Külön öröm, hogy itt nincs tömeg, ugyanis itt nem fogadnak turistacsoportokat. Ezért ez az utazási iroda programjában sem szerepel, még fakultatívként sem. A lenyűgöző lépcsősoron felkaptatva pont a legizgalmasabb teremben találja magát az ember, ahol a világhírű Fabergé tojásokból látni kilencet. A többi teremben is finoman megmunkált gyönyörűségek vannak (órák, cigarettatartók, teáskészletek), úgyhogy azért azokat sem szabad kihagyni. A kávézó is hangulatos, és ott van ingyen wifi, pont jó megpihenni egy kávéra.

Bár nekem ez a két múzeum épp elég volt, a kitartóbbaknak még tudok ajánlani párat, ahova én nem jutottam el. A legismertebb orosz festők alkotásait lehet felkeresni az Orosz Múzeumban, felölelve a festészet összes korszakát, a középkori ikonoktól a szovjet időkig (az Ermitázsban nincsenek orosz művek!).

Akik inkább a modern, kortárs művészetet kedvelik, azoknak az Erarta Múzeum a jó választás.

Puskin rajongóinak pedig kihagyhatatlan a költő utolsó otthonából kialakított lakásmúzeum. Itt nemcsak a 4000 kötetes könyvtárát lehet megnézni, de azt a bőrkanapét is, melyen a költő egy párbajt követően elhunyt.

Paloták Szentpéterváron

Yusupov Palota

A Mojka folyó partján magasodó palotát épp renoválják, úgyhogy sem a kert, sem az épületbelső nincs a legideálisabb állapotban. Ennek ellenére a belépődíj meglehetősen magas, 700 rubel, a városban csak az Ermitázs kerül ennyibe. Voltak más árak is kiírva, de nem értettem, azok mik – se feliratok nem voltak angolul, se egy kukkot nem beszélt egyetlen alkalmazott sem. Nem volt más választás, mint leperkálni ezt az összeget. De legalább tömeg sem volt, a nagy bálteremben még szelfizni is volt időm. A palotában gyilkolták meg 1916-ban Raszputyint, ennek történetét külön túra meséli el további 350 rubeles belépőért.

A színházterem eléggé el van dugva, de az nehogy kimaradjon, nagyon szép!

Menshikov Palota

Menshikov a város első kormányzója és Péter cár jó barátja volt, és meglehetősen ügyes figura lehetett. Míg szegény cár akkor még egy szerény nyári lakban húzta meg magát, Menshikovnak már jóval elegánsabb palotája volt. Ahhoz képest, hogy szegény sorból emelkedett magasra, imádta a pompát. Mivel az ő otthona volt a legfényűzőbb a városban, időnként állami rendezvényekre is kölcsönadta a cárnak.

Egyéb kihagyhatatlan látnivalók Szentpéterváron

Péter Pál Erőd

Szentpétervár „magja”, ahonnan az egész város elindult, a Péter Pál erőd. A látogatóközpont egy helyes kis sárga épület, bár nem mutat jól a fotón az otthagyott csomagok kupaca.

A székesegyházban a legtöbben a híres cárok sírjaira voltak kíváncsiak, de az én figyelmem azonnal elterelte az ott lakó trikolór cica. Rettentően unta a látogatók imádatát, de akkor sem mozdult volna el a kedvenc székéről.

Ha szerencsénk van, halljuk a harangtorony zenéjét, valamint a déli ágyúlövést is. A harang 1992 óta ismét a történelmi dallamot, az „Éljen a cár”-t játssza, a kommunizmus éveiben ugyanis ezt felváltotta az Internacionálé.

Figyelmet érdemel még Péter cár különös szobra is, melyet a város lakossága – amely a mai napig isteníti a cárt – hatalmas felháborodással fogadott. De most már marad a helyén. Érdekesség, hogy egész kicsi lába volt a cárnak, magas termetéhez képest mindössze 38-as. Emiatt a cipőjére gyakran egy plusz csizmát húzott, különben bizonytalan volt a járása.

Auróra cirkáló

Az én korosztályomnak nem kell bemutatni az Auróra cirkálót, rengeteget tanultunk róla az iskolában: 1917. október 25-én ennek lövése adta meg a jelet a Téli Palota ostromára.

Nyevszkij Sugárút

Kár is mondanom, úgyse fogja senki kihagyni a korzózást a pompás főutcán. Külön felhívnám a figyelmet azonban két régi üzletre: a Singer épületre (Nyevszkij 28) és a Kupetz Eliseevs delikátüzletre (Nyevszkij 56). Két szecessziós gyöngyszem, ahol sokáig lehet gyönyörködni a részletekben.

Legjobban ajánlott programok Szentpéterváron

Hajókázás a Néván

A város eleganciájához hozzátartoznak a kanyargó csatornák és a rajtuk átívelő hidak – szám szerint 342. Nem véletlen, hogy az Észak Velencéje becenevet kapta a város, amin ugyan lehet fanyalogni, de a hasonlóság vitathatatlan. Nemcsak a csatornák miatt, de az azok partján sorakozó csodálatos barokk és neoklasszikus paloták, valamint a köztük meghúzódó hangulatos terek okán is. A hajózás nagy előnye, hogy egy teljesen másik perspektívából látni a várost, ráadásul szinte az autók és a tömeg nélkül, azaz nyugisabban gyönyörködhetünk a palotákban.

Tipp: A vízen általában hűvösebb van – bár általában adnak pokrócot, nem árt készülni egy pulcsival.

Éjszakai városnézés és a hidak megnyitása

Nem véletlen, hogy a nyár itt a főszezon. Nemcsak a viszonylag jobb idő (bár ilyenkor is lehet hűvös és esős) meg az iskolai szünet miatt, de a fehér éjszakák is sok látogatót vonzanak. A „fehér” azért nem annyira fehér, mint amit a Spitzbergákon láttam, hívjuk inkább sötétkéknek. Éjszaka nem koromfekete az ég, hanem olyan gyönyörű kék, ami időnként nálunk is van közvetlenül naplemente után. A fotósok álma.

Hajnali egy után aztán leözönlenek a helyiek és a turisták is a rakpartra, hogy részesei legyenek egy igazi nyári ünnepnek: a hidak megnyitásának. A leglátványosabb a Palota híd (Dvortsovy most) megnyitása, itt komolyzene is kíséri az eseményt, meg már-már karneváli hangulat (ahol én ültem, ott például egy tűznyelő is szórakoztatta az egybegyűlteket). Az egészet hajóról is meg lehet nézni, de szerintem ugyanolyan jó a rakparton ücsörögve. Ezt nyitják meg egyébként elsőként, 1.10-kor, aztán 2.50-kor elzárják és 3.10-kor ismét felnyitják, egészen 4.55-ig. Nem szerencsés a túlparton rekedni, mert ott nincs metró, és taxival jó 40 km-es kerülőt kell tenni, hogy átjusson ilyenkor az ember a belvárosba.

Tervben volt egy tipikus orosz fürdő (banya) felkeresése is, de sajnos ezt buktam, mert rettenetesen megfáztam. Se a saját gyógyulásom, se mások egészségét nem akartam kockáztatni, úgyhogy majd máskor. Remélem, sikerül majd valamikor pótolni, mert ez is teljesen más itt, mint a világ többi részén. A gőzfürdő és a jeges vízbe mártózás közt itt ugyanis erre szakosodott nénik gyógynövényekből kötött csokorral (venyiki) meg is csapkodnak, hogy segítsék a vérkeringést. Az idegenvezető és az útikönyv is elsősorban a Coachmen’s Banyat ajánlotta (Dostojevszkaja 9).

Különleges látnivalók Szentpéterváron

Kunstkamera

A Kunskamerát, a város első múzeumát még Péter cár alapította 1714-ben. Az első szinten egy kissé unalmas etnográfiai múzeum van. Régi, iskolai tanszerraktáras tárlókban különböző kontinensekről összegyűjtött ruhákat, használati cikkeket, dísztárgyakat állítottak ki, talán csak a bálnabélből összefércelt esőkabát az egyetlen izgalmas tétel.

No de az emeleti gyűjtemény az, ami híressé tette a helyet. Itt ugyanis a cár morbid kollekciója található deformált emberi és állati embriókból, testrészekből, csontvázakból. A cár különösen érdeklődött ezek iránt, így rendelkezett arról, hogy minden ilyesmit az udvarába szállítsanak. Gyerekekkel nem ajánlom ezt a kiállítást, mert még felnőttként is megterhelő egy rakás sziámi iker embriót látni dunsztosüvegekbe gyömöszölve. Nem is teszek ki erről fotót.

Mozaikos udvar

A mozaikos udvarról az idegenvezető lány mesélt, de a világ egyik legjobb weblapján, az Atlas Obscurán is fent van, ott megnézhetitek pontosan, hol van és elolvashatjátok a történetét. A lényeg az, hogy egy kissé kieső részen van egy óriási bérház, és annak udvarán olyan szuper kis mozaikos részt találni, mintha Gaudi járt volna titkon a városban.

Ulitsa Zodchego Rossi

Az idegenvezetőnk háromszor is megmutatta nekünk ezt az utcát, annyira rajongott érte. Valóban tökéletes arányai vannak: 220 méter hosszú, 22 méter széles és 22 méter magas.

Az első fotóművész, Karl Bulla otthona

A város egyik leghíresebb fotóművészének egykori otthona a Nyevszkij sugárút 54 alatt található palota legfelső szintjét foglalja el. Lift nincs, de a lépcsőház kellemesen hangulatos ahhoz, hogy az ember ne bánja nagyon a négy emeletnyi sétát. A lakásban régi, fekete-fehér fotókon híres orosz írókat és költőket is felfedezhetünk, plusz érdemes kilépni a teraszra, ahonnan remek kilátás nyílik a sugárútra.

Legjobb gyerekprogramok Szentpéterváron

Szovjet játékgép múzeum

Nem túl messze a Vérző Megváltó templomtól, egy lepukkant gyárudvaron található ez a múzeum, ami egyszerűen zseniális. A belépőhöz jár egy rakás zseton, melyekkel igazi retro játékgépeket püfölhetünk. Gyerekeknek kifejezetten jó program, de szerintem felnőttek is ellesznek itt egy ideig:-)

Tengeralattjáró

Viszonylag ritkán van arra lehetőség, hogy az ember belülről is megnézzen egy tengeralattjárót, úgyhogy ki nem hagytam volna ezt a lehetőséget Szentpéterváron. Az 1954-ben épített S-189 egészen 1990-ig szolgálta a hadsereget, azóta pedig a kíváncsi turistákat. A hatalmas torpedók és a működéshez szükséges gépezet nem sok helyett hagyott a személyzetnek, úgyhogy elég heringszerűen lehetett itt csak járkálni és aludni. Idegenvezetés csak oroszul van, de hagyják a látogatót szabadon kószálni.

Zoom Cafe

Kedves kis kávézó fiatal, mosolygós kiszolgálókkal, nem nagy adag, de finom fogásokkal és rengeteg plüssjátékkal.

Trendi helyek Szentpéterváron

New Holland Sziget

A nyilvánosság elöl évszázadokig elzárt sziget az elmúlt években fantasztikusan újjászületett, és ma már  egy nagyon népszerű park divatos étkezdékkel – kicsit hasonló, mint nálunk a Kopaszi-gát. Fiatalok bicajokkal, kisgyerekes családok, házi limonádé, pho leves, tollaslabdázás.

Loft Project Etagi

A Ligovsky Prospect metrómegállótól néhány háznyira a mi Gozsdu udvarunkhoz hasonló átjárót találunk – csak itt nem az éttermek, hanem a divatüzletek vannak többségben. Nem nagy láncok boltjaira kell gondolni, hanem fiatal tervezők kis butikjaira.

Golitsyn Loft

Ha már az előző két helyet hazai helyszínekhez hasonlítottam, akkor legyen most is: ez Szentpétervár Szimpla kertje. Egy nagy régi ház boltokkal, bárokkal, tetoválószalonnal, galériákkal, sőt egy komplett hostellel, az udvaron pedig kiülős helyekkel. Kézműves sör, indiai curry, vízipipák, bicajosok.

Zenés-táncos programok Szentpéterváron

Folklór est

Ha valaki egyszer azt mondja, hogy én egy társasúton benevezek egy folklór estre, hát kiröhögöm. De annyira bizonygatta az iroda, hogy jó lesz, hogy bevállaltam a dolgot és milyen jól tettem. Kifejezetten színvonalas előadás volt, két részben, kozák táncosokkal.

Balett

A város leghíresebb, legszebb színháza a Mariinsky Színház, ahol bizonyára felejthetetlen élmény egy színvonalas előadás. Sajnos a látogatásom idején egy kevésbé ismert darab ment, úgyhogy nem ide mentem, hanem egy valamivel kevésbé puccos helyre (Theatre of Musical Comedy), ahol viszont a Hattyúk tava volt műsoron. Nemhiába világhírű az orosz balett, még ha nem is vagytok nagy balettrajongók, ezt ne hagyjátok ki!

A legszebb kirándulások Szentpétervárról

Szentpétervár környékén I. Nagy Péter óta majdnem minden cár építtetett saját örömére egy-egy csinos kis palotát, melyeket elképesztő pompával rendezték be. Ha csak kettő kirándulás fér az idődbe, ezek a legszebbek.

Petrodvorec/Peterhof

A magas teraszra emelt, tengerre néző palota is elég impozáns, de itt az igazi attrakció a szökőkutakkal teleszórt kert. A második világháborúban szinte porig rombolták az egészet, az akkori állapotokról sokkoló fotók tanúskodnak. De pénzt és energiát nem kímélve, az oroszok mindent újjáépítettek, és ma már ismét teljes pompájában ragyog az egész komplexum.Számomra a legmeglepőbb az volt, hogy a szökőkutak mind természetes gravitációval működnek, sehol egy pumpa. Zseniális az egész.

A helyi vezető elmondása szerint minden évszakban csodás a kert, de a legszebb május végén, június elején, amikor a város 300. születésnapjára kapott 300 féle tulipán virít.

Ez messze a legnépszerűbb kirándulóhely a városból, úgyhogy hatalmas a tömeg, készüljetek lelkileg! Ha nem csoporttal jöttök, a látványos és drágább tömegközlekedés a gyorshajó (Peterhof express), az olcsóbb és zötyögősebb a helyi kisbusz, a marsrutka, illetve megoldható a kijutás vonat plusz 30 perc gyaloglás kombinációval is.

Puskin-Pavloszk

Carszkoje Szelo, avagy a cári falu (mai nevén Puskin) a XIX. század elején vált a cárok kedvelt lakóhelyévé. Itt áll a legpompásabb palota, Katalin cárné hatalmas (325 méter hosszú !) barokk rezidenciája. Ez is hatalmas tömegeket vonz, különösen a töméntelen aranydíszítésre oly fogékony ázsiai turistákat. Leningrád ostroma után a visszavonuló német csapatok ezt is felgyújtották, de gőzerővel folyik a restaurálás. A palota nagy része Szentpétervár alapításának 300. évfordulójára, 2003-ra elkészült, de néhány terem még a mesterekre vár. Legismertebb terme (az egyetlen, ahol tilos fotózni) a borostyánszoba, amely falainak borításáról kapta nevét. Ez is megsemmisült a háborúban, de sikerült rekonstruálni.

Puskint általában összekötik Pavloszk felkeresésével, hiszen a két falu szinte összenőtt. Pavloszkban is áll egy palota, mely szinte kihaltnak tűnt a másik kettő mellett. Ezt Katalin cárnő fiának, a későbbi I. Pál cárnak építtette, akivel nem volt túl jóban, úgyhogy egyszerűbb volt külön palotát adni neki. Az épület a feleség, Marija Fjodorovna keze nyomát viseli magán, aki nem semmi nő lehetett: tudott szobrászkodni, festeni, játszott csembalón, több nyelvet beszélt. felnevelt tíz gyereket, nőknek iskolát alapított és sokat jótékonykodott. No meg elviselte kissé csélcsap férjét.

A fentiek közül egy buszos városnézésen túl a Péter Pál Erőd szerepel az 1000 Út iroda alapprogramjában.

Fakultatív programként választható az Ermitázs, a hajókirándulás, az éjszakai városnézés, a két nagy katedrális, a folklór est, valamint Petrodvorec és Puskin-Pavloszk felkeresése idegenvezetővel.

Szállás Szentpéterváron

A csoporttal az Oktyabrskaya szállodában laktunk, ami papíron négycsillagos, de ahogy az iroda nagyon korrektül tájékoztatott minket, inkább erősen hármas. A szobák nem a mai design szerint lettek kialakítva és berendezve, viszont szuper helyen van: a főpályaudvarral szemben, gyakorlatilag a Nyevszkij sugárúton. Ráadásul a közelben van egy pláza is (Stockman), a tetején foodcourt-tal, ahol van egy szuper önkiszolgáló, alul pedig egy hatalmas szupermarkettel. A reggeli bőséges volt, svédasztal jellegű. A csoport nagy része félpanzióra fizetett be, én nem, mert ki akartam próbálni több helyet. De egyszer velük vacsoráztam a szállóban, egyrészt időhiány miatt (indultunk az esti programra), másrészt kíváncsi voltam a vacsi színvonalára. Az nem svédasztalos volt, hanem három fogásos, de kifogástalan és bőven elég.

Miután hazament a csoport, én még maradtam hétvégére és két éjszakát egy airbnb-s lakásban laktam. Igazi főnyeremény volt, az Izsák székesegyház közelében, azaz abszolút központi helyen. Mivel egy belső udvarra nyílt, nagyon csendes volt, és minden szükséges cuccal felszerelt (mosógép, hajszárító, kávé, stb.). A két éjszaka jutalékkal, takarítással együtt 43 ezer forintba került. A házigazdám, Natalia hívott nekem olcsó taxit, ami utolsó reggel kivitt a reptérre (azért 550 rubelt fizettem).

Airbnb meghívó ITT, az első foglalásnál 9 ezer forint kedvezménnyel!

Ajánlott éttermek, ételek Szentpéterváron

Mi mással kezdhetném, mint a Túró Rudi ősével, a helyi Szirokkal. Bár talán néhányaknak ez most tragikus hír, de a Túró Rudi nem hungarikum, hanem egy orosz édesség koppintása. A szirok jelentése „sajtocska”. Hagyományosan túróból, vajból, cukorból áll, és vaníliával ízesítik, no meg millió egyéb módon, akárcsak nálunk (epres, csokis, kókuszos, karamellás, stb). 1954-ben három magyar tejipari mérnök a Szovjetunióba utazott, hogy megnézze, milyen a kommunista tejipar. Ott találkoztak először ezzel a már 30-as évek óta népszerű desszerttel, és hamarosan megkezdődött a hazai gyártás is. Míg nálunk 30 grammos egy átlag Rudi, kint 45 gramm, sokkal krémesebb, selymesebb a túrótöltelék, és jóval vékonyabb a csokiréteg (viszont nem roppan). Aki nem bírja ki egy szentpétervári utazásig, hogy megkóstolja, itthon az Arbat boltokban lehet fellelni.

Szintén kihagyhatatlan egy dőzsölős reggeli, amikor nagykanállal esszük a kaviárt. Ehhez legjobb azt kimérten vásárolni, pl. a Stockman aljában levő nagy szupermarketben.

Van néhány helyi gyorséttermi hálózat, pl. a Tepemok, ahol a sietős városnézések során pikk-pakk bekaphat az ember egy borscs (céklás) levest meg egy kis pelmenit (hússal töltött tésztabatyuk).

Szovjet retro hangulatot a Kvartirka étteremben találni (Nyevszkij 51).

Cipőt a cipőboltból, pelmenit a pelmenyából! A legjobb pelmeni és minden egyéb tésztabatyu lelőhelye a Pelmenya, ebből több is van a városban.

Egyéb tippek az utazáshoz

Nem érdemes itthon bíbelődni a pénzváltással. Aranyszabály, hogy itthon csak eurót és dollárt érdemes váltani, minden más valutának nagy a marginja (minél kevesebb a forgalom egy adott valutából, annál nagyobb haszonnal dolgozik a váltó, azaz annál nagyobb az eltérés az eladási és vételi árfolyamok közt). Itthon megveszi az ember az eurót és ott felváltja (ott ugyanis nagyobb az euró-rubel forgalom). A repülőtéren maximum annyit szabad váltani, ami a városba jutáshoz kell, a belvárosban ugyanis sokkal jobb az árfolyam (ott jártamkor egy euróért 58 rubelt adtak a reptéren és 72-t a központban). A városközpontban nagyjából hasonló árfolyamok voltak bankokban és pénzváltókban (nem úgy mint nálunk, ahol a bankok sokkal kedvezőtlenebb tarifákkal dolgoznak). Érdemes bankba menni, mert ott (legalábbis a Sberbankban) nincs jutalék, sok váltó viszont felszámít. Nem vészes mondjuk, a szállóban ez 30 rubel volt (kevesebb mint fél euró). Kártyát a legtöbb helyen elfogadnak, de kisebb vásárlások esetén vagy ha buszra szállunk, kell készpénz. Akárcsak nálunk, soha senkinek nincs aprója, úgyhogy amikor váltjátok az eurót, kérjetek kis címleteket!

Elég jó a tömegközlekedés, legalábbis a főbb útvonalakon. A buszjegy 40 rubel, a metróba egy token 45, de van 10, 20, stb. alkalmas kártya kedvezményesebb tarifával. A metró ugyan nem annyira fényűző, mint Moszkvában, de egy utazást mindenképp megér! A legszebb megállók az egyes vonal mentén sorakoznak, különösen szép az Avtovo, a Narvskaya, az Admiralteyskaya és a Pushkinskaya. Elég egy tokent venni, és azzal végig lehet járni az összes állomást.

Népszerű és nagyszerűen működik az Über, illetve vannak helyi taxis applikációk is (pl. Yandex), amennyiben tud valaki oroszul.

Ha valaki nem tud elszakadni a magyar plázákban is megtalálható globális üzletektől, annak ott a Galéria. Minden, ami nálunk is, plusz ott még van GAP.

A csapvizet nem ajánlják meginni, úgyhogy az ember kénytelen palackost venni. Annyit lehet tenni a környezetvédelemért, hogy amikor csak módunkban áll, töltsük azt fel, pl. az airbnb-s szállásomon volt erre külön csap tisztított vízzel.

Átalakító nem kell, pont olyanok a dugaszok, mint nálunk.

A nyitvatartás hektikus, figyeljetek oda, mielőtt elindultok valahova. Például az Ermitázs hétfőn tart zárva, a Szent Izsák székesegyház szerdán, Fabargé múzeum pedig pénteken – nincs egységes szabály.

Kényelmes cipőben induljatok el. Ott ugyan az orosz lányok elképesztő magassarkúkban flangálnak, de sokat fogtok gyalogolni. Nemcsak a látványosságok közt, de azokon belül is, pl. a múzeumokban és palotákban. Én úgy éreztem, az egy napra javasolt 10 ezer lépést most egy hét alatt az egész évre teljesítettem:-)

Nagyon tiszta a város, szinte egyáltalán nem látni szemetet se az utcán, se a metrón. A szentpéterváriak imádják a városukat és soha nem dobnának el egy palackot vagy csikket, úgyhogy ha látni is ilyet, az turistáktól van. Segítsünk nekik ilyen szép tisztán tartani a várost:-)

Összességében nagyon-nagyon tetszett a város. Sokkal jobban, mint Moszkva. Amikor utoljára Moszkvában jártam, valahogy úgy éreztem, a modern dolgok annyira rátelepedtek a városra, hogy elvették annak karakterét. A sok sushi bártól nem találtam sehol egy rendes borscs levest. Itt viszont Szentpéterváron pont fordítva éreztem. Hiába van már itt is egy rakás vegán büfé meg újhullámos kávézó, ez a város mindig is egy rendkívül elegáns, sikkes, fényűző cári város marad, akármi is történik. Semmi nem tud elvenni a szépségéből…

Az utazás az 1000 Út utazási irodával és a Wizzair légitársasággal együttműködve valósult meg. A leírtakat ez természetesen semmilyen módon nem befolyásolta, a bejegyzés a valós véleményem tükrözi.

Ha érdekel két orosz útinapló a 80-as évek közepéről, olvasd el ezeket is:

Moszkva, Világifjúsági és diáktalálkozó (1985)

Orosz nyelvi tábor – Krasznodár, 1986

Utószó

Hasznosak voltak a fentiek? Szívesen olvasol ilyen útleírásokat, tippeket? Ha igen, és nem lenne ellenedre valamivel viszonozni a blogba fektetett munkámat, könnyen megteheted úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha itt a weblap jobb sávjában (mobilos verzióban a lap alján) levő booking.com kockában keresel szállást, azaz itt ütöd be, hova és mikor utaznál, a rendszer ugyanoda navigál, mintha közvetlenül írtad volna be az adatokat ezen a lapon. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, booking-on a genius kedvezményed is megmarad, de a rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot. Minden nap több órát töltök gép előtt, hogy ilyen ingyenes tartalmat írjak nektek és nem állnak mögöttem szponzorok, azaz ez amolyan lelkes „közszolgálat”:-). A számodra költségmentes támogatásod nekem további utakat tesz lehetővé és ígérem, azokról is hasznos beszámolók készülnek majd!:-)