Egy rég elfeledett érzést elevenítettem fel, amikor nekivágtam a legendás 66-os útnak. Azt, amikor nem látványosságokat keres az ember, hanem egyszerűen élvezi, hogy úton van. A végén aztán ennél sokkal többet kaptam. Soha nem gondoltam volna, hogy bele lehet szeretni egy autóútba, de amikor elértem a végét, bizony potyogtak a könnyeim.
Gyerekkoromban gyakran kirándultunk hétvégenként az égszínkék Trabantunkkal. Bemásztam hátra, szülők elöl, aztán irány valamerre. Igazán szinte mindegy is volt, hova utazunk, mert a lényeg az volt, hogy kijussunk a városból, elguruljunk valahova, útközben nézelődjünk, aztán egy parkolóban elmajszoljuk a szendvicseket.
Nem a cél volt a lényeg, hanem maga az utazás.
Az autópályák megépítésével kiveszett ez az érzés. Már nem hajtunk át kedves kis falvakon, nem húzódunk le az út szélére, ha látunk valami érdekeset, nem térünk be egy kávéra egy kisváros presszójába – hanem csak rohanunk A-ból B-be.
A 66-os út a fénykorában ezt a gyerekkori érzést testesítette meg, és most, amikor ismét kezd feléledni, rajongói ismét az utazás, az úton levés élményét szeretnék átélni.
Mert a 66-os mentén nincsenek igazán világraszóló nevezetességek. Csak a kiindulópont, Chicago, valamint a végállomás, Los Angeles kínál közismert látnivalókat, az országot átszelve jóformán csak vidáman gurul az ember.
Az út menti nevezetes helyek inkább csak nosztalgikus pontok: régi, már nem működő, hol felújított, hol enyészetnek indult benzinkutak, retró, neon moteljelzések, autós mozik hűlt helyei, évtizedek óta működő (vagy már egy ideje üresen álló) vegyesboltok. De a 66-os út megszállottjai pont ezeket keresik fel, nem utolsósorban pedig a mögöttük levő történeteket, embereket kutatják.
Olyan ez, mint egy autós zarándoklat…
Milyen végigautózni egyedül, nőként a 66-os úton?
Soha nem voltam egyszerre annyira egyedül és annyira társaságban, mint ott.
Egyedül vágtam neki az útnak, de aki már csinált ilyet, az pontosan ismeri a paradoxont, hogy amikor egyedül indul el az ember, a legkevésbé sem magányos. Sokkal inkább beszédbe elegyedik helyiekkel, más utazókkal, mintha párban vagy csoporttal utazna. És ez különösen így van a 66-os úton, ami egy kicsit a teljesítménytúrákra emlékeztetett. Ismeretlenek köszönnek egymásra, váltanak néhány szót, vagy kötnek örök barátságot, hiszen sehol nincsenek tömegek és valahogy minden utazó egy kis családias közösség részének érzi magát.
De nem csak az utazókkal csevegtünk, hanem az ikonikus motelek, üzletek, benzinkutak üzemeltetőivel is. Fenntartásuk ugyanis itt egyáltalán nem nyereséges vállalkozás, igazi lelkes megszállottak tartják még életben ezeket. A jellemzően idős urak és hölgyek nagyon szívesen meséltek a hely történetéről, saját élményeikről, tapasztalataikról, terveikről. Nemegyszer előfordult, hogy órákra ott ragadtam valahol, mert a tulajdonossal annyira belemelegedtünk a beszélgetésbe.
Ez az utazás legalább annyira a beszélgetésekről szól, mint a látnivalókról.
Voltak ugyanakkor hosszú órák, amikor csak az út volt, meg én, és időnként a mellettem robogó vonat, amivel jó móka volt versenyezni. A kanyargósabb, hepehupásabb út miatt nem lehetett – és nem is akartam – száguldozni. Így olyan volt az utazás, mint régen, a sztrádák megjelenése előtt, amikor az úton levés minden pillanatát sokkal mélyebben átéli az ember.
Milyen hosszú a 66-os út?
Az út 3.943 km és ma a történelem viszontagságainak ellenére szinte teljes szakaszában járható.
A 66-os út története
A 20. század elején Amerikában egy rakás rossz minőségű, gyakran földút futott keresztbe-kasul az országban. Ekkor még a legtöbben vasúton vagy lovas szekéren utaztak, úgyhogy többre nem is igen volt igény. Amikor azonban beindult az autógyártás, és úgy 1910 után az a nagyközönség számára is elérhetővé vált, hirtelen szükségessé váltak a jobb minőségű, hosszabb utak. Eleinte helyi szinteken álltak neki az aszfaltozott utak építésének, de 1926-ban ezeket az utakat összekötötték, és az országos szintűeket beszámozták. Kerek számot azok az országutak kaptak, melyek a partvidékeket kötötték össze (ez a mai napig így van), a Chicago és Los Angeles közti út pedig a 66-os számot kapta. Hivatalosan 1926. november 11-e a 66-os út születésnapja, mellyel 2.448 mérföldnyi, már korábban is meglevő utat kapcsoltak egybe. A teljes útszakasz burkolása 1938-ra fejeződött be.
A 30-as években sok tízezren migráltak a forró középnyugati államokból Kaliforniába, hogy ott az ott fellendült mezőgazdaságban kapjanak munkát. A 40-es és 50-es években is fénykorát élte az út, mind az üzleti utazók, mind a kirándulók gyakran használták, és rengeteg kis motel, étterem, benzinkút, üzlet létesült kiszolgálásukra. Ez volt az az időszak, amikor az amerikaiak elkezdtek csak úgy kedvtelésből utazni, így a 66-os út önmagában vált úticéllá – de a közönség szórakoztatására látogathatóvá tettek barlangokat, sőt még néhány kis állatkert is létesült a közelében.
Amikor John Steinbeck 1939-ben megjelentette a „The Grapes of Wrath” (Érik a gyümölcs) című novelláját, az utat a „The Mother Road, the road of flight” elnevezéssel illette – és ezzel a 66-os út megkezdte legendás pályafutását könyvek, filmek, zeneszámok tucatjaiban. A leghíresebb talán a „Get Your Kicks on Route 66” című nóta, melyet zenészek tucatjai dolgoztak fel.
1970-re, a nagy építkező időszakban az eredeti 66-os út szinte minden szegmensét áthidalták modern, négysávos autópályával, amin sokkal gyorsabban, kevesebb üzemanyaggal, de unalmasabban lehet megtenni ugyanazt az utat. 1985-ben a 66-os utat hivatalosan is „üzemen kívül helyezték”, és a kedvelt útjelzések mindenhonnan lekerültek. A legendás 66-os út hanyatlásnak indult – csődbe rántva sok erre épülő vállalkozást.
A legenda újjászületik
1990-ben az érintett államok egyre inkább kezdtek rájönni arra, hogy egy óriási jelentőségű autóút halad át rajtuk: minden idők leghosszabb, legöregebb és egyben legzsúfoltabb autóútja, amely muzeális értékekkel bír. Elkezdték felújítani és a Történelmi 66-os út jelzésekkel, valamint az útra festett 66-os szimbólummal segíteni az autósokat, akik az eredeti útvonalat keresik. Ismételten kinyitottak a töltőállomások, a motelek, a postahivatalok és az autósmozik. A turizmus is virágzásnak indult és 2007-ben visszasorolást nyert az állami országutak (U.S. Route) közé. Bár a teljes utat már nem lehet végigvezetni, sok térképpel és útikönyvvel felszerelkezve sok szakaszát megtalálhatjuk még.
Ha ott az autópálya, miért is bajlódjunk egy régi út keresgélésével? Pont azért, hogy visszakapjuk a régi utazások érzését – amikor sokkal többet látunk a tájból, nem egyforma gyorséttermeknél és benzinkutaknál falatozunk, hanem élvezzük a kanyargós utat, a barátságos fogadókat, a helyiekkel való beszélgetéseket. Meghalljuk a fűnyírók és a templomok harangjainak hangját, a focipályán a gyerekek kiabálását, bármikor megállhatunk, hogy megcsodáljunk az út melletti látványosságot, vagy csak beleszagoljunk a mező illatába.
Napi útiterv a 66-os úton
(behivatkozott részletes naplókkal)
Chicago
Szeptember 14: utazás
Szeptember 15: Chicago, IL
A 66-os úton Chicagótól Memphisig
Szeptember 16: Springfield, IL
Szeptember 17: St Louis, MO
Szeptember 18: Memphis, TN
Kis kitér: a zene fellegváraiba, avagy Memphis és Nashville
Szeptember 19: Memphis, TN
Szeptember 20: Nashville, TN
A 66-os úton St. Louistól Oklahomáig
Szeptember 21: vissza St Louis
Szeptember 22: Joplin, MO
Szeptember 23: Oklahoma, OK
A 66-os úton Oklahomától Santa Féig
Szeptember 24: Amarillo, TX
Szeptember 25: Santa Fe, NM
Szeptember 26: Santa Fe
Szeptember 27: Taos
Kitérő egy tucat nemzeti parkba
Szeptember 28: Great Sand Dunes National Park
Szeptember 29: Monement Valley
Szeptember 30: Canyonlands
Október 1: Dead Horse Point
Október 2: Arches National Park
Október 3: Bryce Canyon National Park
Október 4: Zion National Park
Október 5: Horseshoe Bend
Október 6: Lake Powell
Október 7: Antelope Canyon
Október 8: Grand Canyon
Október 9: Williams, AZ – Holbrook és a Petrified Forest National Park
Az utazás vége a 66-os úton, Williamsből Las Vegason át Santa Monicába
Október 10: Kingman
Október 11: Las Vegas, NV
Október 12: Barstow, CA
Október 13: Santa Monica, CA
Los Angeles
Október 14: Los Angeles, CA
Október 15: haza
Tapasztalatok a 66-os úton
Az első egy-két nap volt a legnehezebb, amíg belejöttem, hogy találom meg a régi út szakaszait. A GPS-nek ugyanis nem lehetett megmondani, hogy márpedig a 66-os úton akarok menni, állandóan az autópályára akart terelni. Ahogy teltek a napok, egyre rutinosabbá váltam, rájöttem azokra a technikákra, amelyekkel rábukkanhattam a legendás út szakaszaira.
Arra is hamar ráéreztem, hogy ahol csak lehet, a 66-os útra épülő vállalkozásokat kell támogatnom. Akármilyen éhes voltam, nem álltam meg a hagyományos gyorséttermeknél, inkább kivártam, míg találok egyet a régi legendás helyek közül. Náluk ugyanis jóval alacsonyabb a forgalom, mint a jellemzően autópályák mellé épült modern egyenbüfékben, és a tulajdonosok sokszor erejükön felül, puszta lelkesedésből tartják életben ezeket a kedves kis kávézókat.
Néha totál értelmetlennek tűnt ennyit bajlódni egy-egy régi útszakasz felkutatásával, mikor ott volt a könnyen elérhető autópálya. De amikor végighajtottam a régi 66-os valamelyik hosszú, jó állapotban levő részén, gyermeki ujjongást éreztem.
Míg az autópályákat egyenesen vágták a tájba, a régi úton kanyarogva, sokszor fel-alá hullámvasutazva lehetett haladni, közben pedig sokkal többet láttam a világból. Hallottam a települések zaját, éreztem a mezők illatát, és bármikor megállhattam, ha a csodaszép tájat akartam fotózni.
Megható volt az is, hogy időnként legendás filmek forgatási helyszínein jártam. „Élőben” láthattam a Bagdad Cafét (1987-es német vígjáték, eredeti címe Out of Rosenheim) vagy éppen azt a motelt, ahol a szelíd motorosok nem kaptak szállást. Ezekről és az út más ikonikus látnivalóiról az útitervhez behivatkozott részletes leírásokban olvashattok.
Praktikus tanácsok a 66-os úthoz
A legfontosabb „intelem” az utazásszervezéssel kapcsolatban, hogy az autóbérlő honlapokon megjelenő árak általában nem tartalmazzák azt a díjat, amit azért számítanak fel a cégek, hogy másik városban tesszük le az autót. Pedig ez elég combos, több száz dolláros tétel. Amikor feljönnek a találatok, melyik társaságnál mennyibe kerül az autó, utána kell nézni, hogy még mennyi egyirányú felárat kell hozzáadni az összegekhez. A végén könnyen kiderülhet, hogy nem az a cég a legolcsóbb, ami a találati lista tetején van, mert pont annál magasabb ez a pótlék.
Az utazás időtartamára vásároltam egy adatkártyát, de ez elég felesleges volt. Ahol van adathálózat, ott általában van valami étterem, büfé wifi-vel. A pusztában pedig, ahol nincs semmi vendéglátó egység, nagyon gyakran adatelérés sincs. Sőt, meglepő módon még telefonálni se nagyon lehet.
A nagyvárosokban, ahol több benzinkút van, ergo kialakult a versenyhelyzet, mindig olcsóbb tankolni. A világvége helyeken, ahol csak mutatóban van egy-egy kút, jóval drágább. Érdemes mindig megtölteni a tankot a városokban, és a benzint akkor is pótolni, ha még van negyed tank, mert ki tudja, mikor lesz legközelebb. Nagyok a távolságok. Épp emiatt mindig volt 1-2 liter ivóvíz és valami harapnivaló is az autóban.
A népszerű nemzeti parkok kivételével mindenhol akad szállás, nem muszáj előre foglalni. Ha azonban valaki hozzám hasonlóan útba akar ejteni felkapott parkokat (Grand Canyon, Zion, stb.), akkor hetekkel előre kell gondolkodni!
Bár erőltetett menetben akár 7-10 nap alatt is végig lehet vezetni rajta, minél több idő van szemlélődni, beszélgetni, annál csodálatosabb lesz az utazás.
Szerintem nincs ember, aki ne hatódna meg egy ilyen út végén. Nemcsak én pityeregtem, mindenki, akivel az út során összebarátkoztam, élete nagy élményének tartotta ezt az utat. Egészen más volt, mint egy sima autózás… Egy legenda részesei lettünk, amelyet az út rajongói tartanak életben, és belekóstoltunk egy korba, amelyben nem is éltünk, mégis nosztalgiát érzünk iránta.
Íme, a legszebb pillanatok egy kisfilmben:
Hasonló autós utak a kontinensről
Alaszka
Kanada – Calgary, Vancouver és Alberta türkizkék tavai
Utószó
Hasznosak voltak a fentiek? Szívesen olvasol ilyen útleírásokat, tippeket? Ha igen, és nem lenne ellenedre valamivel viszonozni a blogba fektetett munkámat, könnyen megteheted úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha itt a weblap jobb sávjában (mobilos verzióban a lap alján) levő booking.com kockában keresel szállást, azaz itt ütöd be, hova és mikor utaznál, a rendszer ugyanoda navigál, mintha közvetlenül írtad volna be az adatokat ezen a lapon. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, booking-on a genius kedvezményed is megmarad, de a rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot. Minden nap több órát töltök gép előtt, hogy ilyen ingyenes tartalmat írjak nektek és nem állnak mögöttem szponzorok, azaz ez amolyan lelkes „közszolgálat”:-). A számodra költségmentes támogatásod nekem további utakat tesz lehetővé és ígérem, azokról is hasznos beszámolók készülnek majd!:-)