Chicago látnivalók

2015. szeptember 14, hétfő

Hajnali 3-kor csörgött a vekker – annyira utálok korán kelni, ilyenkor mindig átfut egy pillanatra az agyamon, hogy hagyom az utazást a fenébe, és még alszom egy kicsit. De persze felkeltem. Két átszállással jutottam el Chicagóba, viszonylag izgalommentes utazással és még a csomag is meglett.

Az utazás elején és végén mindig szeretek jó szálláson lakni – az elején kipihenni a hosszú repülőutat meg az időeltolódást, a végén meg kicsit kipihenni az utazást és felkészülni a fárasztó hazaútra. A Loews O’Hare lett most a kiválasztott, aminek volt ingyenes reptéri kisbusza, így a közlekedésen sem kellett agyalni. Gyönyörű szobát kaptam és totál csendeset – ilyen azért ritkán van, hogy ne halljam a szomszédot, liftet, utcai zajokat, sajnos rettentő érzékeny vagyok rá, de itt alhattam nyugodtan.

Art Institute

2015. szeptember 15, kedd

Egyetlen napom van Chicagóra, úgyhogy iparkodni kellett. Igaz, vagy két évtizede éltem itt három hónapot, de a legfontosabb látnivalókat azért fel akartam keresni.

Az Art Institute-tal kezdtem, a világ egyik legjobb múzeuma, csodálatos impresszionista gyűjteménye van. Mindig olyan felemelő érzés „élőben” látni festményeket, melyet az ember albumokból ismer.

Bab

Innen pár perc gyalog a Bab, ami még nem volt itt, amikor itt dolgoztam, úgyhogy újdonság volt. Az összes turista itt szelfizett, de legalább a fények szépek voltak.

Chicago szerintem egyébként is a legmenőbb város köztéri szobrok tekintetében, nagyon merész, de szuper alkotásokkal van tele.

Aztán a helyi hívások lebonyolítására vettem egy T-Mobile 30 napos kártyát, amit már előző este is próbáltam a szálloda melletti plázában, de ott az eladóknak nem sikerült behívni a hálózatot. Kissé meg is szeppentem, hogy mégse működik a telefon, amit pedig otthon direkt erre a célra vettem. De csak azok a srácok voltak bénák, a belvárosi részleg megoldotta. Meglepődtem, hogy az adó itt magasabb, mint a külvárosi üzletben, azt hittem, csak államonként változik, de ezek szerint még városon belül is. Ezzel háromra emelkedett a telefonjaim száma: van egy iPhone, amivel otthon telefonálok, egy Samsung, amit a Telenortól kaptam roamingolni és ez a kis olcsó a helyi hívásokra. Úgy nézek ki, mint egy telefon nepper.

SkyDeck

Ebéd után aztán irány a két kilátó: először a Willis Tower, vagy ismertebb nevén a SkyDeck, ahol ki lehet állni egy üveglapra a város felé, jó izgi.

360 Chicago

Utána meg felsétáltam a Michigan Avenue-n a John Hancock toronyba (amit ma már 360 Chicagónak hívnak) – ez kicsit unalmas volt az előző után, szerintem a Willis Towerből ezerszer jobb a kilátás (úgyhogy ha valakinek csak egyre van pénze/ideje, akkor inkább az legyen).

Chicago – leszámítva az állandó szeles időjárást – egy fantasztikus város. Tele van szebbnél szebb épületekkel, rengeteg programlehetőség van és egyre erősebb a gasztronómia is. Szerintem az országban egész biztosan ez az egyik „legélhetőbb” város.

Route 66 kezdőtábla

Természetesen felkerestem a 66-os út kezdetét jelző táblát is, valahol azért nekem is kell szelfizni. Ha minden jól megy, bő egy hónap múlva hasonló szelfi készül az út végét jelző táblánál Santa Monicában!:-)