Madagaszkár – a gyűrűsfarkú makik földje

Madagaszkár

Ha az ember arra vágyik, hogy ezeréves majomkenyérfák között sétáljon, hogy gyűrűsfarkú makik ugráljanak a hátán, és varázslókkal találkozzon, akkor a legjobb célpont Madagaszkár. Az ország ugyan nem adja magát könnyen, de érdemes túllendülni a kezdeti nehézségeken, mert ilyen élményeket sehol másutt nem szerezhetünk.

Madagaszkár egy egészen különleges hely, talán csak a Galápagos-szigetekhez lehet hasonlítani. Az ott élő állatok 90 százaléka nem található meg máshol a bolygón.  A gyűrűsfarkú maki, a lemúr a legnevezetesebb, de nem kevésbé érdekesek a majomkenyérfák sem.

Egyénileg vagy csoporttal?

Viszont akad egy elég nagy akadály. Nem véletlen, hogy az országról alig olvasni, és hiába keressük a kismillió utazós blogon, nem igazán ír róla senki. Itt nem alakultak ki azok a hátizsákos csapások, mint a világ számos pontján. Nincsenek se hostelek, se kényelmes hosszútávú buszok – csak hosszú távok vannak. Sokkal több idő, energia, szervezés kell itt körbejárni az országot egyénileg, mint a nagyvilág többi részén. Egyszerűen nem lehet olcsón megúszni: vannak olyan részek ugyanis, ahol nagyon bajos kikerülni a privát jármű bérlését, lehetőleg sofőrrel, és az egy vagy két emberre súlyosan drága. Persze nem lehetetlen körbejárni egyénileg az országot, csak rettentő körülményes. Ha a belső repülőjáratokat kerülni akarja az ember, akkor a helyi minibuszokra tud hagyatkozni. Ezek akkor indulnak, amikor tele vannak, a tele fogalmát pedig errefelé egészen másképp értelmezik, mint nálunk.

Azaz vagy időd legyen sok vagy pénzed:-)

Maradnak így az utazási irodák. Ezek persze pontosan tudják, hogy a hátizsákos utazás eléggé bonyolult errefelé, és mivel a verseny kicsi, szemrebbenés nélkül elkérik a borsos díjakat az egyébként nem kifejezetten luxus színvonalú utakért. Vannak ugyan helyi operátorok, akik talán valamivel olcsóbbak, de ha nagy, nemzetközi, megbízható céggel akar utazni az ember, akkor 2000 euró körül talál csak kéthetes körutat. Itt a „nagyot” a cégre értem, nem a csoportra, mert azok általában a még elfogadható 12-16 fő körül vannak.

mada1-1

Az iroda kiválasztása

Végignéztem töviről hegyire az összes olyan cég ajánlatát, melyek nálam szóba jönnek. A megszokott céget, az Explore-t most kiütötte egy amerikai, egyszerűen az ár miatt. A legolcsóbbnak (itt az olcsó persze a legkevésbé drágát jelenti) a G-Adventures bizonyult, ahol 2100 dollártól indulnak az árak (577.500 forint). Az angol Explore-nál, akikkel már vagy két tucatszor mentem, 1.675 font (609.700 forint) az alsó határ, de ebben nincs benne az, hogy a túra végén vissza kell jutni a fővárosba, mert csak onnan lehet hazarepülni. No és ezek az összegek csak magára a kinti két hétre vonatkoznak, azaz a nemzetközi repjegyet egyik sem tartalmazza – ami 220 ezertől indul.

Summa summarum, Madagaszkár nem egy hátizsákos budget desztináció. De aki megszállottja a különleges úticéloknak, és szorgalmasan spórol rá, az előirányozhatja egy jeles eseményre. Egy baráti házaspár nemrég házasságot kötni járt ott, én meg egész évben egy kerek szülinapot (nem titok: 50) ünneplek azzal, hogy olyan helyekre járok, amiket régóta tologatok (sarki fény Norvégiában, Alaszka és most Madagaszkár).

mada1-2

Úgyhogy ezekkel az árakkal senki kedvét nem akarom elvenni attól, hogy tovább olvassa a bejegyzést. Épp ellenkezőleg: szeretném megmutatni végre első kézből is ezt az országot, hogy aki beleszeret, az időben ki tudja tűzni magának, hogy márpedig oda el kell jutni!:-)

Én évekig elhessegettem a gondolatot, de most idén beleálltam a sarkammal, hogy márpedig összehozom – és lefoglaltam. A G-Adventures cégnek van Budapesten egy ügynöke, az STA Travel. Ha náluk foglal az ember, nem kerül semmivel se többe (ITT A LINK AZ ÚTHOZ), de van egy magyar nyelvű kontakt. Így ha bármi kérdés, óhaj, sóhaj van, akkor ott telefonon, email-en magyarul lehet kommunikálni. Én is náluk intéztem.

A repjegyem pedig Air France lett, egy átszállással Párizsból, tökéletes csatlakozással (és terminált sem kell váltani).

Budapest – Antananarivo

A Budapest – Párizs út izgalmát az jelentette, hogy bejutottam a pilótafülkébe, amire már vagy huszonöt éve nem volt példa ilyen nagy utasszállítón. Amikor még régen apu Maléves volt, és az ő révén szabadjeggyel utazhattam diákkoromban, akkor simán beengedtek a pilóták – de akkor mindennapos volt az, hogy aki kéri, előremehet. Ma már a biztonsági okokra hivatkozva ez nagyon ritka, de azért még lehet ekkora szerencséje valakinek.

mada1-3

Párizsban végre kipróbálhattam az Air France vadiúj váróját, mert nemrég aranykártyám lett, és az evés-ivás-dőzsölés mellett beneveztem a 20 perces ingyen arckezelésre is. A hajnali 3 órás kelés és az előttem álló 10.5 órás repülőút közt épp rám fért.

Pedig akkor még nem is tudtam, milyen illusztris társaságban fogok utazni!

Találkozás az elnökkel

Párizsban még a kifutópályán állt a gépünk, amikor észrevettem, hogy egyre többen nyújtogatják a nyakukat, hogy láthassanak egy férfit, aki az első sorban ült. Az egyik utas odáig merészkedett, hogy valamit súgott az utaskísérőnek, aki kicsit csodálkozott ugyan, de előrement az illetőhöz, és átadta az üzenetet. A férfi felállt, hátrajött, kezet rázott a kíváncsi utassal, sőt egy közös fotó is készült. 

Erre többen felbátorodtak, újabb és újabb jelentkezők akadtak egy közös képre. A fotós szerepét egy testőrnek tűnő fickó vállalta magára, aki rendíthetetlenül készítette a mosolygós képeket a kezébe nyomott fényképezőgépekkel és mobilokkal. Most már nagyon kíváncsi lettem, ki lehet ez a híres ember, úgyhogy megkérdeztem a szomszédomat. „Ő Madagaszkár elnöke” – jött a válasz.

Ha már így alakult, én is kértem egy közös fotót, sőt elkotyogtam a kimondhatatlan nevű elnöknek, hogy Budapestről jöttem. „Sok szépet hallottam már a városukról, de sajnos még nem jártam ott” – jött a válasz, én pedig örültem, hogy képben van, hol is van az a Magyarország.  Megkérdezte, merre fogok utazni, majd jó utat kívánt.

 

mada1-4

Amikor épp nem az elnökkel fotózkodtam:-) , akkor a TV-t bámultam, mert a hajnali kelés ellenére sem sikerült aludni. Szerencsére kismillió film volt, így fájdalommentesen eltelt az idő – különösen az a pillanat emlékezetes, amikor Ryan Gosling levette az ingét az Őrült, dilis szerelem c. filmben.

No de nem akarom elterelni a szót, jöjjön akkor Madagaszkár!:-)

Madagaszkár

2016. szeptember 16. Három UNESCO helyszín van az országban, ebből az egyiket útba ejtjük a csoportos utazáson, amihez holnap este csatlakozom.

Egy másik, a Tsingy, nagyon messze van, úgy 15 óra vezetésre, amihez túl drága lenne egyedül sofőrrel autót bérelni, a tömegközlekedés pedig itt katasztrófa. De a harmadik, Ambohimanga, a régi királyi palota, alig egy óra a fővárostól, úgyhogy direkt két nappal hamarabb jöttem, hogy ezt fel tudjam keresni. Ilyet máskor is csináltam – ha a csoportos út nem fedi le, amit látni szeretnék, meg lehet toldani az utat 1-2 nappal, ha a kiutazás úgyis egyénileg történik.

Mindkét változatnak megvan az előnye. Tovább maradni annyiban előnyösebb, hogy addigra már szerez az ember az országban egy kis rutint, mi mennyibe kerül, veszélyes-e, megtanul pár szót, stb.. Korábban jönni pedig azért jó ötlet, mert ha bármi gubanc van a kiutazással, és becsúszik egy járattörlés, késés, akkor se csúszik le az ember a szervezett útról – úgyhogy csoportos utazás esetén én mindig inkább 1-2 nappal hamarabb utazok ki, mint ahogy most is tettem.

Ambohimanga

A hotelben a tulaj intézett nekem taxit, 70.000 ariary-ért (kb. 6.300 forint). Ezért a sofőr elvitt a palotához, megvárt, és hazavitt, azaz nagyjából négyórás program volt.

Madagaszkár

Ott kifizettem a 10.000 MGA belépőt és eszembe jutott, hogy amikor rákerestem erre a programra az interneten, a turisták zöme azon vekengett, hogy itt a külföldieknek húszszor magasabb belépőt kell fizetni, mint a helyieknek. Nem tudom, mit tartanának jó megoldásnak – ha a helyieknek is megemelnék, így a jóval szegényebb itteniek zöme, például az iskolás csoportok, soha nem jutna be, vagy a külföldi fizetne filléreket, így nem lenne pénz fenntartani. Csak a problémát érzékeltetve, nekünk kb. ezer forintos jegyről van szó. Ennek többszörösét simán kicsengeti mindenki hasonló műemlékeknél a világ többi részén, így azért én ezt nem érzem orbitális lenyúlásnak.

Más persze az, ha hülyének nézik a turistát, de ami nekem nem éri meg, azt nem veszem meg, oda nem megyek és kész. Valahol mindig érdemes észben tartani szerintem ilyen helyzetekben, milyen szerencsések vagyunk, hogy itt lehetünk, és akik nekünk drágábban (de nekünk még simán jó áron) adnak el bármit, valószínűleg soha nem jutnak el Európába…

A palota meglepően egyszerű volt, néhány faépítmény, kis faragásokkal, verandákkal, szerény bútorokkal. Ami viszont pazar volt, az a kilátás a fővárosra, jó messzire el lehetett látni.

Madagaszkár

Útközben nyüzsgő falvak és rizsföldek mellett haladtunk el, úgyhogy maga az utazás is élmény volt.

Egy nagy köteg bankó

Délután még pénzváltás volt a program.

Beváltottam 200 eurót, és most nem tudom becsukni a pénztárcám:-) Mondjuk az is vicces volt, hogyan. Bementem egy igazi nagy bankba, hatalmas előcsarnok, kis üvegkalitkák az ügyintézőknek, szóval rendes hivatalos hely. Odaadom a 200 eurót a fickónak, mire rám néz, és megkérdezi, milyen árfolyamra gondoltam. Meg se tudtam nyikkanni a meglepetéstől, mire felírt egy papírra egy árfolyamot, jó lesz-e. Úgy nézett ki kb. mint amit a reptéren láttam, mondtam, hogy OK. Zsebre tette a pénzem, kisétált, majd pár perc múlva visszatért a szintén zsebébe gyűrt pénzköteggel. Megszámoltuk együtt, egy egész pici hiányzott, azt kiegészítette és elköszönt. Se papír, se semmi. Egész biztos fekete váltás volt, állami bankban – azért remélem, valódiak a bankjegyek:-)

Madagaszkár

Szállás a fővárosban

Az első két, egyéni éjszakámra egy kedves B+B-ben, a Maison d’Hôtes Mandrosoa-ban foglaltam szobát – nyugis, otthonos, és van szép kis medencéje.

Madagaszkár

Antananarivo

2016. szeptember 17. Mivel csak este találkoztam a csoporttal, ma még volt egy jó kis lötyögős laza nap, amit részben az úszómedence szélén töltöttem olvasgatással, részben pedig sétálgattam a belvárosban, főleg a piacokon. Imádom a nyüzsgést, a színeket, az afrikai fényeket, volt mit fotózni:-)

Madagaszkár

Madagaszkár

2016. szeptember 18. Reggel megismerkedtünk egymással és a minibusszal, amiben két hétig utazunk – aránylag kényelmesen elférünk.

A csoportunk 15 fős, és meglehetősen vegyes: angol, amerikai, kanadai, ausztrál, új-zélandi, svájci és német útitársaim vannak, nagyjából fele fiú, fele lány, plusz háromfős helyi személyzet: az idegenvezető, a sofőr és egy kisegítő fiú, aki a csomagokat pakolja.

Délelőtt kicsit nézelődtünk a fővárosban, aztán nekilódultunk kelet felé, első megállónkhoz, az Antananrivotól 135 km-re fekvő Andasibe nemzeti parkba.

Madagaszkár

Andasibe nemzeti park

Ide már sötétedéskor érkeztünk, úgyhogy csak egy esti túra fért bele a napba. Az első találkozásom a lemúrokkal így olyan volt, mintha macskát látnék: csak a szemük villogását láttuk az elemlámpák fényében az erdőben sétálva. Láttuk azért pár érdekes állatot, pl. kaméleont.

Madagaszkár

A szállásunk nagyon helyes, csúcsos tetejű faházak, elrejtve a parkban – igazi erdei zajokkal, szagokkal és hangulattal.

Madagaszkár

Találkozás a makikkal

2016. szeptember 19. Délelőtt tettünk egy pár órás sétát a nemzeti parkban, és megvolt az első igazi lemúr-találkozás. Elég messziről láttuk csak őket, így értékelhető fotók nem készültek, de azért mégiscsak izgalmas volt a saját lakóhelyükön, vadon látni őket.Madagaszkár

Délután aztán egész másféle randevúnk volt velük: egy mesterséges kis szigeten kialakított parkban látogattuk meg őket, ahol nagyon hozzászoktak az emberekhez. Annyira nem volt borzasztó, mintha egy állatkert lenne rácsokkal, de azért kicsit mégis szomorú volt, hogy fogságban élnek. Igaz, nagyon nem látszott rajtuk, hogy szomorúak lennének, jó bőrben voltak és vidáman ugrándoztak körülöttünk, sőt időnként a fejünkön is.

Madagaszkár

Madagaszkár

Madagaszkár

Rizsföldek

2016. szeptember 20. Visszaindultunk a főváros felé, majd tovább Antsirabe városába. Útközben meglátogattuk Ambatolampyt, ahol a helyiek ráálltak az alumínium edények és ajándéktárgyak készítésére.

A városok sokkal kevésbé izgalmasak, mint az utazás közöttük: a lankás táj elképesztően szép a rengeteg teraszos rizsfölddel. Bár rengeteg időt töltöttünk ma buszban (300 km-t, a megállókkal együtt jó tíz órát), egyáltalán nem unatkoztam, volt mit nézelődni.

Madagaszkár

Madagaszkár

2016. szeptember 21. A tegnapi maratoni utazás után azért ma jó volt kicsit gyalogolni. Egy apró faluba, Fiadananaba látogattunk el, ahova nem is vezet út. 8 kilométert gyalogoltunk, elképesztően poros utakon – én ilyet még életemben nem láttam.

Gyakorlatilag minden lépésnél hatalmas porfelhőt kavartunk, úgyhogy mindenkit hamar belepett a vöröses por. A faluban felhúztak egy házat kifejezetten turisták fogadására, két hatágyas és három kétágyas szobával, itt szálltunk meg.

Találkozás a jóssal

Szuper ebédet kaptunk, aztán átsétáltunk egy kis hegyen a szomszéd településre, ahol a helyi jós, gyógyító él. Ő az ősök szellemével kommunikálva ad tanácsokat, gyógyírt betegségekre, választ kérdésekre. Egészségügyi ellátás errefelé nem nagyon van, így ezt a varázslót szokták igénybe venni. Ha nagy ritkán valakinek olyan komolyabb baja van, ami kórházi ellátást igényel, akkor az egész közösség besegít, hogy finanszírozzák – ez ugyanis itt nagyon drága.

Madagaszkár

Madagaszkár

A jóstól mi is kérdezhettünk, miután mindenféle varázsszavak, hókuszpókusz és pár pohár rum elfogyasztása után sikerült kapcsolatot teremtenie a szellemekkel.  A privát kérdések mellett egy közérdekű információt is kicsikartunk belőle, miszerint női elnököt választ Amerika, úgyhogy Hillary fellélegezhet.

Madagaszkár

Este megint nagyon finomat készítettek nekünk, sült csirkét, ami csak jeles vendégeknek jár, zöldségekkel és sült krumplival, no és volt tábortűz, zene és tánc is.

2016. szeptember 22. Reggeli után elsétáltunk egy három kilométerre fekvő városkába, ahol várt ránk a buszunk. Útközben sok szülőt láttunk, akik a hátukon vitték a kisiskolás gyerekeiket a 4-5 km-re fekvő iskolába. Ők még a szerencsések közé tartoznak, mert az általános iskolát a gyerekeknek a negyede sem végzi el. Az oktatás és az egészségügy hiánya, amit az idegenvezetőnk a legnagyobb problémának tart, a széles körű korrupció mellett.

Madagaszkár

Madagaszkár

Madagaszkár

Madagaszkár

Éhező embereket nem látni, a földön megterem a rizs, amiből van elég. Az viszont gond, hogy a táplálkozás egyoldalú, nagyon kevés húst és zöldséget fogyasztanak, utóbbit ráadásul agyonfőzik, így nem sok vitaminhoz jut a szervezetük.

Megálltunk egy piacon is, ami nemcsak vásárlásra való, hanem sokan csak azért jönnek, mert itt beszélgetnek, értesülnek a hírekről.

Madagaszkár

Madagaszkár

Délután aztán ismét zötyögés a buszon, a Ranomafana nemzeti parkhoz, újra lenyomtunk 280 km-t. Ez az utazás a hosszú buszozásokról nevezetes, ráadásul nem a legjobb utakon – de más megoldás nem nagyon van körüljárni az országot.

A kétnapos wifi szünet után nagyon vártuk, hogy elérjük a hotelt, de épp áramszünet volt, úgyhogy esély nem volt internetezni. Mire a sötétben lezuhanyoztam, kipakoltam, és lefeküdtem, pont megjött az áram – úgyhogy öltözhettem vissza, hogy kimenjek a recepcióhoz (mert csak ott volt elérhető a net). Mindent a blogolvasókért.

Ranomafana nemzeti park

2016. szeptember 23. Reggel keltünk korán, hogy egy jó nagy túrát tegyünk délelőtt a Ranomafana nemzeti parkban, felfedezni pár más fajtájú makit, mint amiket eddig láttunk.

A vezetőnk egy határozott lány volt, aki elszánt léptekkel lódult neki, amikor az előreküldött, állatok felkutatására specializálódott segítője felhívta. Nem különösebben törődött azzal, merre vezet az ösvény, úgyhogy szó szerint hegyen-bokron át, sokszor a kifejezetten áthatolhatatlan erdőben vezetett minket. Nem is nagyon bírta a csapatból mindenki az iramot, legalább háromfelé szakadtunk, de én a túlélésért küzdve kitartóan követtem, mert nagyon nem akartam eltévedni az esőerdőben. Városi lányként nem találnám fel könnyen magam, mit lehet ott megenni és mit nem. Valahol igaza volt, mert a maki nem olyan, hogy bevárja, amíg a leglassabb csoporttag is odaér, de másik oldalról nézve elég felelőtlenség volt szanaszét hagyni minket. Mindenesetre duplán sikeresen végződött a túra: láttunk egy rakás makit, és megtaláltunk mindenkit.

Az enyhe kifejezés, hogy kimerültem rogytunk le a pár órás séta végén a buszon – időnk mondjuk volt kipihenni magunkat, mert ismét egy maratoni vezetés következett: 106 km, amit közel négy óra alatt sikerült megtenni.

Útközben megálltunk egy kis selyemkészítő műhelyben, ahol rövid bemutatót kaptunk és egy komoly ajándékboltba is betértünk, de ez nem volt különösebben izgalmas.

Ambalavao

Kora este érkeztünk meg Ambalavao városkába, és szokás szerint a hotelben vacsoráztunk. Ez mindig úgy történik, hogy érkezéskor azonnal megrendeli mindenki, mit kér, aztán elmegyünk kipakolni, zuhanyozni, és addig elkészítik. A zuhanyozás speciel elég sportos volt, mert csak hideg vizünk volt, de azért valamennyire leöblítettem magam.

2016. szeptember 24. A szállodánk egy papírműhellyel van egy telken, így reggel az első dolgunk az volt, megnéztünk, hogy készülnek a csodálatos merített papír borítékok, képkeretek. Teljesen manuális az egész folyamat, de csodálatos a végeredmény.

Madagaszkár

Gyűrűsfarkú makik

Ezután az Anja törzs által fenntartott rezervátumhoz indultunk, ahol a nagyon várt gyűrűsfarkú makik laknak. Egész közel lehetett menni hozzájuk, irtó helyesek. Most van a bébi szezon, az anyukák egy-másfél hónapos picikkel voltak, sőt, egy ritka ikreket is láttunk. A kis lemúrok mindössze 100 grammal születnek. 1-2 hétig az anyjuk a mellén hordja őket, aztán néhány hétig a hátán. A kölykök két évig élnek az anyjukkal, és azután születik csak új bébi.

Madagaszkár

Madagaszkár

Madagaszkár

Madagaszkár

Isalo nemzeti park

Délután szavannás területen haladtunk tovább dél felé, amíg fel nem tűntek az Isalo nemzeti park hatalmas sziklái.

Itt ismét végre két éjszakát alszunk, helyes kis kabinokban. Villany, víz és wifi csak akadozva van, de már kezdünk ehhez hozzászokni.

Madagaszkár

2016. szeptember 25. Jó kis gyalogtúrát tettünk – végre kint töltöttünk egy egész napot az erdőben, és csak egész rövid időt töltöttünk a buszban. Igaz, az kicsit kalandos volt, mert egy ponton elakadtunk a szokásosnál is rosszabb úton, de hamar megoldották a sofőrjeink a dolgot.

Madagaszkár

Nem volt hatalmas a távolság, amit megtettünk, de egész nap fel-le gyalogoltunk a hegyeken, rekkenő hőségben, úgyhogy meglehetősen kipurcant mindenki. A látványra mondjuk nem lehetett panasz. Az ebédet „házhoz szállították” nekünk, a parkban kialakított piknikező helyre, a szállodából rendelhettünk szendvicseket és hideg italokat (a megszokottnál borsosabb áron, de hát meg kellett fizetni a kényelmet, hogy ne cipeljük ezeket egész nap magunkkal).

Madagaszkár

Madagaszkár

Madagaszkár

2016. szeptember 26. Igazán ránk fért már egy kis pihenés. Az utolsó hosszú, poros utazás következett, hogy elérjük a tengerpartot és a majomkenyérfák vidékét.

Útközben végre láttuk az ikonikus majomkenyérfát, ami a makik mellett az ország másik legjelentősebb „turistaattrakciója”. Méghozzá egy hatalmasat – alig látszok előtte a fotón!

Madagaszkár

Érdekes, hogy az országnak ezen a déli részén ugyanolyan sárga kencés arcú nőkkel találkozni, mint Mianmarban. Itt is hidratálóként és napvédőként használnak egy fakéregből készített krémet.

Madagaszkár

Azt is érdekes volt megfigyelni, hányféleképp használják a folyót, ami itt maga az élet – ivóvíz, öntözés, de itt épp kocsit és ruhát is mosnak benne, plusz drágaköveket keresnek (Madagaszkár fontos zafír-lelőhely)

Madagaszkár

Ifaty

Utolsó két éjszakánkat Ifatyban töltjük, az ország délnyugati részén. A tengerparti szálláson helyes kis házikókban kaptunk szállást, végre szusszanhatunk egyet.

Madagaszkár

2016. szeptember 27. Délelőtt még kirándultunk egyet, de szerencsére nem messze,a pár kilométerre levő erdőbe – méghozzá zebuk által vontatott szekéren. Azt nem állítom, hogy kényelmes, de felettébb autentikus élmény volt.

Madagaszkár

A védett erődben háromféle majomkenyérfa is nőtt, és a legidősebbet, az 1200 évest csak hatan tudtunk körbeölelni.

Madagaszkár

2016. szeptember 28. Egy igazi semmittevős nap!

Madagaszkár

Madagaszkár

Madagaszkár

Madagaszkár

2016. szeptember 29. Kis délelőtti úszkálás, napozás után visszarepültünk a fővárosba. Öt óra volt a nemzetközi járat indulásáig, addig már nem mentem vissza a városba. Szerencsére az Air France aranykártyámmal itt is tudtam használni egy üzleti várót – és ha van internet, én elvagyok bármeddig. 12.5 óra repülés Párizsba, aztán még egy kicsit Budapestig, és véget ért ez a vakáció is… de szerencsére már készülnek a tervek a következőkre!:-))

Utószó

Hasznosak voltak a fentiek? Szívesen olvasol ilyen útleírásokat, tippeket? Ha igen, és nem lenne ellenedre valamivel viszonozni a blogba fektetett munkámat, könnyen megteheted úgy, hogy neked ne kerüljön semmibe! Ha itt a weblap jobb sávjában (mobilos verzióban a lap alján) levő booking.com kockában keresel szállást, azaz itt ütöd be, hova és mikor utaznál, a rendszer ugyanoda navigál, mintha közvetlenül írtad volna be az adatokat ezen a lapon. A szállás neked ugyanannyiba kerül majd, booking-on a genius kedvezményed is megmarad, de a rendszer érzékeli, hogy tőlem indult a foglalás, így kapok egy pici jutalékot. Minden nap több órát töltök gép előtt, hogy ilyen ingyenes tartalmat írjak nektek és nem állnak mögöttem szponzorok, azaz ez amolyan lelkes „közszolgálat”:-). A számodra költségmentes támogatásod nekem további utakat tesz lehetővé és ígérem, azokról is hasznos beszámolók készülnek majd!:-)