Naplementék, városlátogatások, elegáns szállodák, izgalmas kalandok. Az intagramot vagy facebookot böngészve úgy tűnik, nagyjából ebből áll egy blogger élete. Arról nagyon ritkán hallani vagy olvasni, mégis mennyi munka van e mögött. Úgyhogy kicsit mesélek arról, mit csinál egész nap egy blogger.
Nincs egy sztenderd menetrend vagy közös séma, mit csinálnak a bloggerek a háttérben, hiszen ahány blogger, annyiféle megoldás van arra, mégis miből finanszírozzák az életüket. Erről majd legközelebb mesélek, most viszont elmesélem azt, mit csinálok akkor, amikor „nem láttok”.
Míg korábban a munka és a szabadság volt a kétféle üzemmódom, manapság az utazás és az otthonlét. Mindkét fázisban sokat dolgozom, csak épp másképp.
Utazás közben
Amikor úton vagyok, reggeltől kora estig nekem is úgy telnek a napok, mint egy átlag turistának. Nézelődök, kóstolgatok, talán valamivel többet fotózok a szokásosnál és bizonyára kissé más szemmel. Nekem például a fotóknál azt is szem előtt kell tartani, hogy mutat majd a kép a weblapon, ezért például csak akkor kattintok álló képet, ha nagyon muszáj.
Mihelyst lemegy a nap és nem tudok többet fényképezni, kezdődik a munka. Ilyenkor más, „normál” turisták elmennek vacsorázni, andalognak a tengerparton, fagyiznak és buliznak, de nekem kezdődik a műszak. Na jó, talán egy rövid vacsorát megengedek magamnak, de már akkor kihasználom hasznosan az időt. Amíg várok például a megrendelt ételre, elintézem a social media feladatokat. Átnézem a fényképezőgépen a fotókat, áttöltöm wifin a mobilra a legjobbakat, ha szükséges, kicsit feljavítom őket a snapseed applikációval, majd feltöltöm a facebookra meg instagramra – nyilván képaláírásokkal, hashtaggel, kompletten.
A hotelben aztán bekapcsolom a laptopot, és indul a verkli. Először is a facebookon válaszolok a kommentekre és levelekre, melyekből egyre több jön, de fontosnak érzem, hogy minden olvasó megkapja a neki járó figyelmet. Aztán átnéztem az emailemre jött leveleket – részben üzleti levelezések, részben ott is olvasói kérdések – és azokat is megválaszolom.
Utána nekiveselkedek, hogy megírjam a napi élményeket, az útikönyv, a fotók és a saját benyomások felhasználásával. Igyekszem úgy írni, hogy egyszerre legyen informatív és személyes, azaz ne csak egy bédekkert kapjatok, de ne is csak rólam szóljon a blog. Bevallom őszintén, néha (szerencsére csak nagyon ritkán) a hátam közepére kívánom a munkát, szívesebben nyúlnék el a kanapén egy könyvvel – de tudom, hogy akkor másnap nehéz dolgom lesz két napnyi élményt összeírni. Időnként persze ez is előfordul, hiszen csak-csak becsúsznak esti programok: találkozók barátokkal, rendezvények, stb.
Ha van valami, ami hiányzik a régi életemből, azok az esti lustálkodások a vakáció során. Amíg a multinál dolgoztam és évente csak 2-3 utazás volt, akkor egy sima jegyzetfüzetbe írtam le a gondolatokat vacsora közben és majd hetekkel, hónapokkal később gépeltem szépen be mindent a weblapra. Akkoriban pont azért is szerettem a nagy utazásokat, mert akkor kiszakadtam az éjjel-nappal robotból és esténként rengeteg időm volt szépirodalmat olvasni. Minden útra 4-5 könyvvel indultam el, és azokat ki is végeztem. Na, ennek sajnos vége, mert sajnos az esti átlag 4 óra munka után már fáradtan dőlök az ágyba.
Itthon
Míg utazás közben átlag négy óra a munka, az itthonlét alatt inkább 8-10. Ugyanúgy ülök a számítógép előtt, mint régen a multiban, csak most nem tőzsdei jelentéseket gyártok, hanem útiterveket vagy cikkeket.
Magyarul ha nem utazok, akkor is utazással foglakozom – összeállítom a soron következő utak menetrendjét, böngészve útikönyveket, blogokat, internetes forrásokat, illetve elküldve rengeteg emailt lehetséges együttműködő partnereknek (erről is majd lesz szó a következő részben). Sokan szeretnek csak úgy spontán elindulni – én nem. Én imádom az utazásnak a szervezés részét is, amikor bújom a forrásokat és kitúrok mindenféle érdekességet. Hiszen ezért lesz az én utazásom más, mint a látogatók 99 százalékáé és ezért lesz minden pontosan az én egyéniségemre szabva. Én elég jól be tudom lőni egy-egy városról vagy múzeumról olvasva, mennyi idő elég nekem arra, így az előre lefoglalt szállások nem jelentenek korlátozást (nagyon-nagyon ritkán fordul elő, hogy még maradnék), viszont sok időt spórolnak meg. Nem kell a helyszínen keresgélni és nem kell valami vacak hellyel kompromisszumot kötni vagy épp túl sokat fizetni: otthon a kis dolgozószobám nyugalmában kikutatom mindenhol a legjobb ár-érték arányú helyeket. No és olyan meglepetések is csak ritkán érnek, hogy épp zárva van az adott múzeum, ahova tartok, vagy az orrom előtt menne el a busz – hiszen tudom a menetrendet.
Ha meg nem előre gondolkodom, akkor az elmúlt utakra – írok több online és print magazinba utazásokról szóló cikkeket. Egyrészt ezért honoráriumot kapok (sajnos elég szerényt), másrészt ez hasznos a barterek során. Ha megkeresek teszem azt egy hotelt, hogy én vagyok a híres travellina, nem biztos, hogy a homlokára csap, és felajánlja, hogy vendégül lát. De ha bedobom neki, milyen újságoknak dolgozom, máris másképp áll hozzám.
A rutin feladatokon kívül pedig vannak az egyediek – írtam egy könyvet, tartottam több előadást, adtam néhány interjút, eljárogatok rádióműsorokba. Fontos része a tevékenységemnek a kapcsolatok építgetése is, hiszen mint sok más szakmában, itt is nagyon sok múlik a személyes ismeretségeken. Emiatt időnként belföldi-külföldi sajtótájékoztatókra, szakmai kiállításokra, találkozókra is eljárok, mint például a berlini ITB vásárra, ami a világ legnagyobb turisztikai seregszemléje.
Jó ez nekem?
Amióta ez a fő munkám, nincs semmi különbség a hétköznapok és hétvégék közt, mert a szombatok és vasárnapok is így telnek. Cserébe hétköznap is megtehetem, hogy napközben elmegyek egy nagyot sétálni, ebédelek barátnőkkel, vagy épp elintézek ügyes-bajos dolgokat. Magam osztom be az időmet.
Nem dolgozom kevesebbet, mint régen, csak más tempóban, no és nem elhanyagolható különbség, hogy mivel ezt imádom csinálni, nem tűnik munkának (ja, és azért se, mert nem landol a számlámon elsején fizetés…). Hogy fizetség nélkül miért éri meg robotolni valamivel? Egyszerűen ott van az alkotás öröme:-), mindig nagyon jól esnek a visszajelzések tőletek, és tulajdonképpen kicsit magamnak is csinálom, hiszen ki emlékezne már minden jó kis történetre 20-30 évvel ezelőtti utazásokról?
De akkor hogy lehet ebből megélni? Egyáltalán meg lehet? Igen is, meg nem is… de ezt majd bővebben is kifejtem a következő részben!
A sorozat három írása
Blogger backstage – Mit csinál egész nap egy blogger?
Blogger backstage – A hitelesség és a reklám
Blogger backstage – Meg lehet ebből élni?!