Lisszabon belvárosának felfedezése után a legtöbb látogató nekiindul, hogy megnézze a kijjebb eső nevezetességeket is, melyek közül egyértelműen Belém az első számú sztár.
Közlekedés Lisszabonból Belémbe
A belvárosból a 15-ös villamossal lehet a legegyszerűbben kijutni, ez pár lépésre tesz le a nagyszerű kolostortól. Érdemes minél hamarabb érkezni: én tíz körül még viszonylag nyugalomban jártam körbe a festői kerengőt. Amikor bő egy óra múlva kijöttem, már hosszan kanyargott a sor a jegypénztár előtt.
Szent Jeromos kolostor
A kolostort Manuel I. építette annak a tiszteletére, hogy Vasco de Gama felfedezte a tengeri utat India felé – és ha már ilyen nagy léptékű építkezésbe kezdett, ezt saját és utódai sírjának is szánta. A munka 1502-ben indult meg és egészen a század végéig zajlott. A kolostorban 1833-ig szerzetesek laktak, majd a rend feloszlatása után 1940-ig iskolaként és árvaházként működött, azóta pedig múzeum. Mivel az építtetőről elnevezett Manuel-stílus egyik legjelentősebb alkotása, világörökségi státuszt is élvez, így nekem, világörökség-vadásznak kötelező program volt.
Pastéis de Belém
A korai indulásnak az is az előnye, hogy nemcsak a kolostorban, de a cukrászdában is megelőzhetjük a tömeget – a kötelező templomlátogatás után ugyanis mindenki itt köt ki. És nem csoda: a belémi sütemény, a Pastéis de Belém egyszerűen isteni, és kizárólag itt lehet megkóstolni. Az ország tele van ennek utánzataival, de a krém sehol nem olyan finom és a tészta sehol nem olyan ropogós, mint itt.
A kávéról nem tudok hasonlóképp lelkesen nyilatkozni: a cappuccino itt még tejszínhabbal és kakaóval bőven megszórva érkezik, mint húsz éve Budapesten. No de a sütemény a lényeg.
Titkos recept
Az elviteles pultnál nem érdemes tolongani, hátul ugyanis több teremben 400 vendég tud kényelmesen leülni. Miután elpusztítottam a sütiket, elégedetten hátradőltem és megkérdeztem a pincért, kivel tudnék kicsit beszélgetni. Hozott is egy üzletvezetőnek tűnő úriembert, aki mosolyogva kérdezte, mire lennék kíváncsi. „Elsősorban a receptre. Tudja, az olvasóimnak biztos ez lesz az első kérdése” – feleltem fapofával. Jóízűen felnevetett. A belémi süti receptjének titka a Coca Coláéval vetekszik. Mindössze négy ember tudja: a tulajdonos és a három főcukrász, illetve írásos formában egy széfben őrzik. A négy beavatott soha nem utazhat együtt, nehogy egy szerencsétlenség folytán egyszerre vigyék sírba a felbecsülhetetlen tudást. Az alapanyagok nagyon módszeres kiválasztásáért is ők felelnek, és azok összekotyvasztása a titkos helyégben történik.
A kis kosárkát és a tölteléket 178 éve az eredeti recept szerint, kézműves módszerekkel gyártják. Ugyancsak az eredeti recept szerint porcukrot és fahéjat adnak hozzá, maga a sütemény ugyanis nincs túl édesre készítve. Az üzem alapjai még arra az időkre nyúlnak vissza, amikor a még szerzetesek lakta kolostor közelében a helyi bolt mellett egy kis cukorfinomító üzem is működött.
Az 1820-as évek liberális forradalma során az összes rendházat és kolostort bezáratták, így 1834-től az itteni papok is az utcára kerültek. A túlélés eszközeként jutott eszükbe, hogy a boltban süteményt kezdjenek árulni. Így készült el az első Pastéis de Belém, ami hamar nagy népszerűségre tett szert. Akkoriban még Belém nem volt ilyen könnyen megközelíthető. Ennek ellenére sok kirándulót vonzott Lisszabonból, akik eljöttek megcsodálni a kolostor grandiózus épületét és a jelképes Belém tornyot. És ha már itt jártak, vásároltak a szerzetesek süteményéből. A sütemények komolyabb gyártása a cukorfinomító melletti épületben 1837-ben kezdődött el, a kolostor korábbi, titkos receptje szerint.
Hatalmas forgalom
Évente 8 millió darab készül, a napi átlagforgalom ugyanis 25 ezer, csak ebből a fajtából. A Pasteis de Belém szigorú védjegy, ilyen néven nem hozhatnak forgalomba más süteményt, így a külsőre és ízre is hasonló édességeket országszerte pasteis de nata néven találjuk. A belémi eredetit csak és kizárólag a kolostorhoz közeli cukrászdában lehet kapni, az eredeti helyen, ahol létrejött – bár állandóan van ilyen irányú megkeresés, nem forgalmazzák sem a belvárosban, sem máshol az országban. Beszélgetőtársam elmesélte, hogy néhány éve felújították az épületet, és a munkálatok során szerzetesek csontvázaira bukkantak – ebből is tudni, hogy itt az üzlet helyén ők tevékenykedtek. A cukrászda persze kicsiben kezdte, az évek során adogattak hozzá újabb és újabb szárnyakat, míg mostanra 400 főssé bővült.
Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez – mivel máshol nem kapható ez az édesség, a turisták folyamatosan érkeznek a sütemény szentélyébe. Egy nagy üvegablakon keresztül belátni a konyha egy részébe, sajnos nem oda, ahol készül a süti, csak addig, ahol megállás nélkül szedik ki azokat az egymás után érkező nagy tepsikből. A világ nagy részén egy ilyen biztos forgalmú helyen nem különösebben törődnének a kiszolgálással, de itt, akárcsak egész Portugáliában, csupa mosolygós, előzékeny személyzettel találkoztam.
Belémi torony
Hogy lesétáljam a kalóriákat, elbaktattam a belémi toronyig, amely Lisszabon és a felfedezések korának szimbóluma. A folyón rengeteg vitorlást láttam, a helyiek láthatóan élvezték a közel 20 fokos, lágy szellős decemberi hétvégét.
Belémi specialitás – kacsakagyló
Ebédelni a Marisqueira Nunes halétterembe mentem, amit egy helyi gasztroblogger ajánlásában találtam. Itt végre kipróbáltam a kacsakagylót, amit eddig csak fotókon láttam. A pincérnek elárultam, hogy ez lesz az első alkalom, úgyhogy megmutatta, hogy fogják hozzá. A bőrét kell megsérteni, ekkor ketté tudom azt szakítani, és ki tudom harapni a kis kagylót a csontjáról. Jól nem lehet lakni vele, és az ízének sem leszek a rabja, de egyszer érdekes kipróbálni.
XL Factory
A városba visszafelé utazva a 15-ös villamoson megszakítottam az utam az XL Factory nevű helyen, ami régi raktárépületekből kialakított, fiatalos éttermi- és üzletkomplexum. Nagyon lendületesen, jópofán berendezett falatozók, egyedi tervezésű ruhákat, ékszereket és ajándéktárgyakat kínáló butikok együttese, órákig el lehet itt bóklászni. A legnagyobb ajándékbolt talán a legjobb, amit valaha láttam a műfajban: valóban egyedi és ötletes cuccok, egy csomó mindent tudtam volna venni, ha nem határoztam volna el, hogy elég a csecsebecsékből.
A sorozat összes írása (kattints a linkre)
Belém – Szent Jeromos kolostor, Pastéis de Belém, XL Factory
Sintra – Regaleira palota, Monserrate palota, Királyi palota, Pena palota, kapucinusok kolostora, Queluz-palota
Algarve – Faro, Tavira, Vila Real de Santo Antónió, Silves, Lagos, Vila do Bispo, Sagres, Cabo de Sao Vicente, Monchique
Évora, Monsaraz, Marvao, Monsanto – megalitikus emlékek, Serpa, Mértola, Vila Vicosa, Elvas, Évora, Monsaraz, Marvao és Monsanto
Tomar, Fatima, Coimbra, Alcobaca, Batalha és Óbidos -Tomar, Fatima, Coimbra, Alcobaca, Batalha, Óbidos és Cabo de Roca