Abyaneh, Kashan és Teherán

2018. április 12.

Iszfahánban az Irán Hotelben egy igen kedvező ajánlatot kaptam a Kashanig tartó útra: sárga taxival mindössze 2 millió riál, ami alig 35 euró. A busz azért nem jött most szóba, mert meg akartam állni félúton egy kis hegyi faluban, Abyanehben, ahova sajnos nem megy tömegközlekedés. Így reggel 8-kor elindultunk, megtettük a kitérőt a kis faluba, ahol várt rám a sofőr vagy másfél órát, aztán továbbhajtottunk Kashanba, ahova kora délután érkeztünk meg. Mindezért meglehetősen jó árnak bizonyult a fenti összeg:-)

A sofőr, bár nem beszélt egy kukkot sem angolul, hozta a szokásos iráni kedves formát, és folyamatosan kínált teával, sütivel.

Abyaneh

Abyaneh az országúttól úgy fél óra kitérő szerpentinen, és fent (kb. 2200 méteren) vagy tíz fokkal hűvösebb van – szerencsére ezt már netes beszámolókból tudtam, és vittem pulcsit. Azt hittem, alig lesznek látogatók, úgyhogy kissé kellemetlen meglepetésként ért a turistabuszok tömege.

Az útikönyv szerint 1500, a belépőjegyhez osztogatott brossúra szerint 2500 éves településen jószerint idősek laknak, akik kézműves termékeket és aszalt gyümölcsöt igyekeznek árulni a turistáknak. Egy hatalmas kondérban főtt a nemzeti leves, a tésztával dúsított zöldségleves is, ezt ebédeltem és szuper volt.

A helybéli vasoxidos talajból készült agyagtégláknak köszönhetően az egész falu vörös színű. Az apró ablakos és súlyos, faragott ajtós házak között mintha megállt volna az idő. Nagyon sok ház omladozott, nekem úgy tűnt, mintha halálra lenne ítélve a település, de talán a turisták életet lehelnek bele.

Kora délután érkeztem meg Kashanba, ahol elfoglaltam a szállásom, aztán egyből nekiveselkedtem a városnézésnek.

Kashan

Kashan az elmúlt ezer évben mindig is fontos kereskedelmi központ volt és ez ma sincs másként – jelentős forgalmat bonyolít szőnyegekből, textilekből és rózsavízből. A városban ugyan van pompás mecset és a megszokott bazár is, de itt a fő látványosságok a történelmi házak. Ezek a 19. században épültek, gazdag kereskedők lakóházaként és igazi labirintusok: időnként kész kihívás kitalálni a szobák és teraszok kuszaságából.

Szállás egy éjszakára

Eshan House, 45 dollár per éjszaka, fürdőszobás szoba, reggelivel
Web: Eshanhouse.com

Igazi tradicionális ház, medencés belső udvarral, hangulatos szobával az óvárosban, pár lépésre a bazártól girbegurba sikátorban, a látványosságok mind könnyen elérhetőek gyalogosan.

Khan-e Abbasian

Mivel késő délután érkeztem, csak egy nevezetesség fért bele a napba, és – mivel itt étterem is van – erre esett a választás. Ez a fényűző palota, vagyis inkább palotakomplexum hat épületből áll, melyeket árkádos folyosók, teraszok kötnek össze. Csodás, szinte csipkefinomságú kőfaragások, csillogó tükörmozaikok, színes üvegablakok díszítik a termeket.

2018. április 13.

Úgy döntöttem, csak késő délután indulok Teheránba, úgyis járnak buszok félóránként este hétig- addig folytatom Kashan felfedezését.

Khan-e Tabatabei

Ez az 1880 körül épült ház különösen szép kőfaragásairól és színes üvegablakairól nevezetes. Mint a legtöbb hasonló palota, három részből áll: egy belső egységből a család számára, egy nyitottabb részből a vendégek fogadására, valamint a szolgálók szobáiból. Mindezek négy udvar körül helyezkednek el, melyek közül a legnagyobb udvaron szökőkutas medence ad pompás hátteret a családi fotóknak.

Hammam-e Sultan Mir Ahmad

Egy csodálatos, 500 éves fürdő is megbújik a történelmi negyedben. A közelmúltban renoválták, és 17 festékréteg alól bukkant fel az eredeti. Ez a tejből, tojásfehérjéből, szójalisztből és lime-ból kikevert vakolat a cementnél is erősebb.

A két meglátogatott kereskedőházba és a fürdőbe kombinált jegyet is lehet venni, ami 350.000 rial, azaz gyakorlatilag az egyik nevezetesség ingyen van. Az is nagyon helyes, hogy amikor nyomtatják a jegyet, megkérdezik, honnan jött az ember, és azon a nyelven van rajta a köszöntő, az én esetemben ugyebár “Üdvözöljük”:-))

Kashan keszekusza óvárosában érdekes ajtókat is látni. A kétféle kopogtató arra szolgált, hogy a hangjából meg tudják különböztetni a háziak, férfi vagy női vendég érkezett és aszerint küldjenek valakit ajtót nyitni.

Gasztronómia

Az Abbasian ház egyik udvarában található a város talán legjobb étterme, ahol annyira ízlett az első este fogyasztott korai vacsora, hogy másnap is itt ebédeltem, méghozzá ugyanazt.

Ha itt jártok, nagyon ajánlom a következő kombinációt: Abbasi Kashke Bademjan (padlizsán, dió, szárított tejsavó) plusz helyi joghurt (uborka, menta és római kömény ízesítéssel).

Ha eláruljátok, honnan jöttetek, magyar zászló is jár hozzá:-) A cipőt csak be kell rúgni a kerevet alá és az ebéd befejeztével lehet kicsit a kereveten ejtőzni.

Teherán

Bár Irán egyértelműen a városokról és a lakóiról szól, és a táj nem annyira izgalmas, Teherán előtt elég érdekes, többszínű hegyek magasodnak. Egy jobb marketingű országban ezek biztos nagy durranások lennének.

Kora este megérkeztem Teheránba és a buszállomástól metróval mentem egy darabig, onnan gyalog úgy még 15 perc volt a hostel. Igen ám, de a letölthető térképemen nem szerepelt az utca, úgyhogy kicsit tanácstalanul álltam. Mármint a másodperc törtrészéig, mert ott termett egy nagyon szimpatikus fiatal pár, hogy mit segíthetnek, és az ő mobilos térképükön megtalálták az utcát. Úgyhogy a férj fogta a táskám, a feleség meg boldogan csicsergett velem, így sétáltak velem a hostel kapujáig. Közben nem győztek lelkendezni, hogy majdnem máshova mentek este, utolsó pillanatban döntöttek, hogy ezen a környéken vásárolgatnak, és hát elképesztő, micsoda szerencséjük van! Mármint hogy nekem segíthettek:-) Ez volt az ő péntek, 13-ájuk:-)) Meghívtak volna vasárnap estére vacsorára is, de akkor már otthon leszek…

2018. április 14.

Hacsak nem mániákus UNESCO világörökség-gyűjtő valaki, Teherán simán kihagyható. A barátságos, bájos vidéki városok után meglehetősen sokkoló a szmogos, nyüzsgő nagyváros. Ráadásul itt nincsenek különösebben izgalmas látnivalók, engem is csak kettő érdekelt. A ráérős, kényelmes reggeli után felkerekedtem, hogy megnézzem ezeket.

Golestan palota

Az első számú nevezetesség, a Golestan-palota rettenetesen giccses. Azok a tükrös termek, melyek a korábban látott palotákban izgalmasak voltak, itt túlzásba vitt förmedvények.

A belépőjegyek rendszere elég kizsákmányoló: magába a kertbe 150 ezer rial, aztán az egyes épületekbe további 100-200 ezer riál. Akár 800-1000 rialt is el lehet itt verni, de nem éri meg.

Az egyetlen jó, amit elmondhatok róla, hogy a közeli parkban rengeteg cica van!:-)

(Megtalálható a Panzdah-e Khordad metrómegálló közelében)

Egykori amerikai követség

Elsétáltam még az egykori amerikai követségre is, amely a graffitikről volt híres, de már csak a kerítés külső részén lehet párat megnézni. A leghíresebb köztük a csontvázas Szabadság szobor, a meglehetősen fagyos amerikai-iráni kapcsolatok szimbóluma.

(Megtalálható a Taleghani metrómegálló közelében)

Este már elég kevés pénzzel kóricáltam, de megláttam egy kendőt, ami első látásra szerelem volt. Úgyse vettem eddig semmit, gondoltam, ez szép emlék lesz. Igen ám, de nem volt már elég rial nálam, pénzváltó meg sehol. Az eladónő elsétált velem egy bankig, ami persze zárva volt, és próbált biztatni, vegyek ki kártyáról pénzt. De hát én tudom, hogy a mi kártyáink itt nem működnek, csak ezt nem tudtam elmagyarázni neki. Ott szerencsétlenkedtünk, amikor jött egy fickó, mi a szitu, és az eladó elmondta, hogy a kártya felejtős, és ugyan van nálam 10 dollár, de pénzváltó sehol. A fickó azonnal felajánlotta, hogy egye fene, ő majd akkor beváltja nekem, és már nyúlt is a saját kártyájáért, hogy kivegyen az automatából pénzt. Nagyon boldogok voltak, hogy megoldották a helyzetet, meg is örökítettem őket:-)) Ebben most az a legjobb, hogy akárhányszor felveszem majd a szép kendőmet, mindig ők fognak eszembe jutni róla, meg a sok többi kedves iráni, akik itt a tenyerükön hordtak…

Szállás Teheránban két éjszakára

Iran Cozy Hostel, szoba közös fürdővel és reggelivel 30 euró.
Ugyanaz, mint ahol egy éjszakára az érkezésem után szálltam meg
Web: irancozyhostel.com, WhatsApp: +98 933 373 0824

Gasztronómia

Teheránban a kedves idős vendéglátóm ajánlott egy éttermet, a bazárnál található Moslim éttermet. Akkora sor volt, hogy néhány rendőrnek kellett terelgetni a hosszan kanyargó embertömeget, ne állják el a forgalmat. Természetesen ahogy döbbentem nézelődtem, valaki rögtön a segítségemre sietett, és odavittek a sor elejére, bár csak elvitelre tudtam ott kérni. Érdekes volt, ahogy a mennyezetre vágott lukon érkeztek a meg a rendelések, köztük az enyém is, csinos kis vászontáskában (!).

Összességében élményekkel teli két hét volt – imádtam Iránt és főleg az emberek miatt. Ne féljetek ide utazni, akár lányként egyedül sem – mindenki vigyázni fog rátok és segít, ahogy csak tud.

Az utazáshoz a jegyet az Air France/KLM csoport biztosította, amit ezúton is hálásan köszönök!