2014. július 2, szerda Kis késéssel ugyan, de hajnali 1 után nem sokkal befutott a hatalmas hajónk – irány a Lofoten-szigetek!
Hurtigruten – egy legenda
A norvégok kedvence, a Hurtigruten 1893 óta járja a norvég partokat. Jelenleg 12 hajó üzemel, melyek naponta indulnak Bergenből végig a parton, egészen Kirkenesig, 2400 kilométert téve meg 6-7 nap alatt. Az én hajóm, a Trollfjord az újabbak közül való, 822 utas a kapacitása, és meglehetősen telt ház van. A teljes utat 360 ezer és 4 millió forint között árulják, hajótól és kabintól függően. Ez csak az alapár, amelyet rengeteg kirándulással ki lehet egészíteni: városnézésekkel, fjordtúrákkal, gleccsernéző kiruccanásokkal. A létező legalacsonyabb ár, ahogy egyáltalán ember léphet a hajóra, 99 euró (diákigazolvánnyal 49 euró). Ezért nem jár kabin és maximum 18 órát utazhatunk (afelett már nem engedi a rendszer a kabin nélküli foglalást), ellátás nélkül. Én természetesen így vagyok itt, Bronnoysund és a Lofoten szigetek közt, talán a legszebb szakaszon.
A hajóúttal kapcsolatos érdekesség, hogy 2011. június 16 és 22 között a norvég TV egyenes adásban közvetítette az egyik hajó útját, 11 kamera segítségével. A 135 órás műsor a Guinness rekordok közé is bekerült, mint a leghosszabb non-stop élő dokumentumműsor – azt ugyanis se reklámok, se egyéb híradások nem szakították meg. A hajóutat 148 országból 6 millió néző kísérte figyelemmel, köztük 3 millió norvég, az ország szinte háromnegyede.
Cseppet sem unalmas
Feleslegesen aggódtam, lesz-e hely aludni, ugyanis talán ha 7-8 olyan utas volt, akinek nem volt kabinja – így bőven elfértünk a sok szalonban.
Hatalmas panorámaablakokon lehetett nézni a csodálatos reggeli fényeket, aztán körbenéztem a hajón, elég jól el lehet itt lenni. Ahogy melegedett az idő, megtelt a legfelső szinten a napozóterasz is, ahol két jacuzzi is volt. Ha lett volna nagy törülköző nálam, szívesen kipróbáltam volna, de a mini utazótörülközőm kicsinek bizonyult volna, amikor a csobbanás után kijövök a 10 fokba.
Naplóírással, internetezéssel, hajón sétálással nagyon gyorsan eltelt az idő, ha az embernek rengeteg pénze lenne a kirándulásokra, szuper jól el lehet így tölteni két hetet. Ahogy elnéztem a törzsközönséget, teljesen le voltak lassulva, délelőtt-délután mindenki szunyókált a teraszon a napágyakban vagy a benti szalonok foteljaiban.
Érkezés Lofotenre
Este 7-kor kötöttünk ki Stamsundban, a Lofoten-szigetek egyik kikötőjében. A hajó érkezéséhez volt igazítva egy busz, ami bevitt a közeli nagyvárosba, Leknesbe. Itt két órát kellett volna várni a másik buszra, ami továbbvisz a déli sziget legdélebbi településére, A falvacskába, ahova a szállást foglaltam. Nem akartam várni két órát, na meg szívesen megspóroltam volna a buszjegy árát, így kiálltam stoppolni. Két fuvarral el is jutottam a szállásomra. Először egy négyfős baráti társaság vett fel, alig fértem el mellettük, fiatal fiúk és lányok, mentek túrázni és éjféli napot nézni. Ők elvittek félútig, ahonnan egy kifejezetten jóképű és érdekes magas fickó vitt tovább, aki kajakozni volt három napig. Komolyan mondom, bárkivel beszédbe elegyedik az ember, épp sportolni volt, vagy sportolni megy.
Lofoten első látásra lenyűgözött, csupa zeg-zug, hegy-völgy, sárga virágokkal tarkított zöldellő mező, azúrkék öblök, melyeken vakítóan fehér csónakok ringatóznak. Rajzolni se lehetne szebbet.
Az Å hostel a világ legrövidebb nevű falujában, Å-ban van, egy több épületből álló halmúzeum egyik házának emeletén. Alig 5-6 szoba, ahol egy négyágyasban fizettem ki egy ágyat két éjszakára. Egy hongkongi és egy dél-koreai lány volt még a szobában, utóbbival Hellestyl óta együtt mozgunk. Lecuccoltam a szobában, pont akkor futott be a recepciós. Megkérdeztem, nem aludhatnék-e véletlenül egy privát szobában, ha maradt egy üresen. Felajánlott egy egészen aprócska egyágyas szobát, ahova úgy kellett az ágy mellé beoldalazni. Nagyon megörültem neki, bár korán, mert utóbb kiderült, a két WC közt van a szoba, és állandóan hallani, ha jön-megy valaki, na meg persze a WC lehúzást is.
2014. július 3, csütörtök
Keveset aludtam és rettentő rosszul, úgyhogy nehéz volt az ébredés, de 9-kor indult a busz a közeli Moskenes kikötőjébe, ahol várt rám egy autó. Az elég hamar nyilvánvalóvá vált az utazás tervezése során, hogy Lofoten az egyetlen hely, ahol nem úszom meg az autóbérlést. A buszútvonalak ugyan behálózzák az egész szigetet, de a járatok rettentő ritkásak: ha leszállok valahol fotózni, fél nap, mire továbbindulhatok.
Régi autó, de legalább olcsó(bb)
Egy darabig úgy tűnt, csak a sziget kis repülőterén van lehetőség autóbérlésre, de az 50 ezer forint körüli napi ár elég riasztó volt. Aztán sok-sok kutakodás után találtam egy egész kis vállalkozást, akik régi járgányokat adnak bérbe, és pont az A-hoz közeli Moskenesben. Email címük nem volt, csak telefonon beszéltünk, mindössze a dátumot és a nevet adtam meg. Kicsit izgultam, tényleg meglesz-e az autó. De megvolt. Nem mai darab, már 200 ezer km felett volt a számláló, de 600 koronáért szinte ingyen.
Sok adminisztrációval nem bíbelődtünk, és csak készpénzzel lehetett fizetni. Külön jó hír volt, hogy itt egy nap teljes 24 óra, úgyhogy nálam maradhatott éjszakára is az autó – ami fontos volt, mert éjféli napot akartam fotózni. Ebből sajnos nem lett semmi, ugyanis egész nap borús volt az idő. Csak késő délután bújt elő a nap, nagyon bátortalanul, és csak fél órára, de este 10-kor már végképp sötét felhők gyülekeztek és rettentő hideg lett. Egy kicsit lógott az orrom, de hát eddig végig akkora szerencsém volt az időjárással, egy szavam nem lehet. Azért végigautókáztam Leknesig és vissza, megállva minden kis településen, meg köztük is 2-3 méterenként, ugyanis minden kanyarban volt mit fotózni.
Találtam csodálatos strandokat is, melyek napsütésben biztos hasonlítanak mediterrán rokonaikhoz – na persze csak ránézésre, a víz itt azért ritkán melegebb 12 foknál.
Gyönyörű fjordok is tarkítják a vidéket, mint például a Nusfjord, melynek apró falvacskájába meglepetésemre 50 koronás belépőt szedtek.
A bűz is hozzátartozik
Az egész szigetvilágban lehetett találkozni a szárított hallal, ami errefelé a fő tevékenység. Ha az ember közelebb ment, azonnal megcsapta az orrát a bűzük. De valahogy ez se volt rossz, hanem hozzátartozott mindahhoz az illathoz, képhez, benyomáshoz, amiből összeáll ez a mesevilág.
Este 10 körül feladtam – fáztam, álmos voltam, és látszott, hogy ebből nem lesz éjféli napsütés. Visszamentem a hostelbe, ezúttal a négyágyas szobába, és felfaltam egy tésztás levest. Soha nem gondoltam volna, hogy egy ilyennek így tudok majd egyszer örülni.
Hasznos linkek
Itt tudsz szállást foglalni a booking-on a Lofoten-szigetekre.
Ha szállodák helyett inkább magánszálláson, airbnb-ben laknál, a “Mi az az airbnb” bejegyzésem végén találsz egy kedvezményes meghívót a rendszerbe. De előtte olvasd át a tanácsaimat, hogyan tehető minél biztonságosabbá a foglalás.
Itt olvasható a teljes útiterv és praktikus tanácsok egy norvég utazáshoz.