2016. július 5. San Franciscónak búcsút intve folytattam utamat dél felé. Izgalmas helyszínek következtek: a 17-mile drive és a Big Sur!
17-mile drive
Éjszakára Montereyben szálltam meg, másnap reggel innen indultam tovább, elsőként a legendás „17-mile drive” nevű úton, ami Montereyt és Carmelt köti össze, a köztük levő kis félsziget partján körbefutva. A helyi lakosok úgy döntöttek, belépőt szednek, így mindenkinek le kell róni 10 dollár útdíjat.
Vettem még a városban (a First Awakenings népszerű reggelizőhelyen) egy áfonyás palacsintát elvitelre, gondoltam, piknik reggeli lesz, valahol a tengerparton – és milyen jó ötlet volt!
Maga az útszakasz nagyjából hasonló, mint máshol, ugyanolyan gyönyörű, de nem különlegesebb – ami híressé tette mégis ezt a szakaszt, az itt található pompás nyaralók és golfpályák.A turisták mindig is szerettek bekukkantani a gazdagok életébe, és itt el lehet csípni, hogy élnek.
A parton a sárga virágos szakaszok a legszebbek, no meg az, ahol kis mókusokkal lehet haverkodni
A legfotózottabb látnivaló pedig a magányos ciprus, ami biztos benne van a világ 10 leghíresebb fái közt.
Big Sur
Carmeltől kezdődik a Big Sur szakasz, egy 140 kilométeres út a tenger mellett kanyarogva. Bárhol leállunk, hatalmas hullámokat, csipkés sziklákat látunk. Strandolásra nem igazán alkalmas a hely, még a homokos öblök sem – egyrészt elég hűvös volt, másrészt veszélyes lehet itt úszni. De fotózni lehet!:-)
Kedves színfoltot jelentet az oroszlánfóka-kolónia. Sok kövérkés lusta jószág, akik imádnak sütkérezni (honnan ismerős ez?:-), és szerencsére még csak büdösök sem voltak, vagy legalábbis nem éreztük a szélben.
Hearst Castle
A sok csodás természeti látnivaló után gondoltam, itt az ideje valami másnak is, úgyhogy meglátogattam a Hearst Castle-t. Bár ne tettem volna. Randolph Hearst médiamogul nyaralója a kaliforniai gazdagság és hivalkodás leghíresebb szentélye. A hatalmas semmi közepén emelkedő dombtetőn, ahol fiatalkorában szívesen kempingezett Hearst, egy palotát emeltetett. Telehordta európai antikvitásokkal, az ebédlő konkrétan egy templomra emlékeztet. Iszonyatos pénz volt idehurcolni mindent (kezdve azzal, hogy vizet kellett idevezetni, ami nem volt olcsó mulatság és egyszerű feladat a 30-as években), viszont meglehetősen ízléstelen az egész. Jó dolgában még mindenféle egzotikus állatokat is hozatott, elképzeltem szerencsétlen jegesmedvét az itteni forróságban – aztán amikor már nem ment olyan jól neki, túladott rajtuk, jó esetben állatkertbe kerültek szegény párák.
25 dollár a túra, de nem ajánlom senkinek.
Morro Bay
Morro Bay felé haladva pazar naplemente fogadott.
Morro Bayben szálltam meg, ami egy helyes vízparti városka, néhány színes boltocskával, éttermekkel, pár vendégházzal. A Front Street Innre esett a választásom – ennél jobb kilátásom azt hiszem nem lehetett a település büszkeségére, a Morro Rock-ra!:)
